Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)

1950-11-19 / 46. szám

* V. A jugoszláv ifjúság harcot folytat a fasiszta Tito —Rankovics-klikk ellen Az a gyarmati függőség, amelybe a fasiszta Tito-klikk az amerikai imperialistáknak elárult Jugoszlá­viát juttatta, súlyosan kihatott az ország munkásifjúságának helyze­tére. Tito és Rankovics fasiszta kémcsoportja, amely végrehajtja a Wall Streetnek az új háború elő­készítésére kiadott parancsait, abbeli törekvésében, hogy a tengerentúli imperialistáknak magas profitot biz­tosítson, a legkegyetlenebb módon kizsákmányolja az ifjúságot. A fia­tal munkásokat, parasztokat, kato­nákat, diákokat és középiskolásokat ingyenes kényszermunkára — re­pülőterek, stratégiai autóutak építé­sére, valamint üzemekbe és bá­nyákba, erdőkitermelésre és más munkálatokra hajtja. 1949 folyamán egyedül a Trieszt—Belgrád autóút építésén 240.000 — Titóék által erőszakosan mozgósított fiú és leány, valamint 120.000 katona dol­gozott. A kényszermunkára hajtott ifjú­ság szörnyű körülmények között él. Nagy része az éhség, elcsigázottság, kimerültség és az emberhez nem illő lakásviszonyok következtében, valamint a legelemibb orvosi se­gély hiánya miatt a legkülönbözőbb betegségekben szenved, sokan el is pusztulnak. Elég világos tanú­bizonyság erre az a tény, hogy a Samac—Szarajevo-útvonal építke­zésén fél esztendő alatt 420 ifjú és leány halt meg. A munkásfiatalságot azért küldik kényszermunkára, hogy több rezet, ólmot, vasat és más nyersanyagot termeljenek ki. Ezzel látják el Titóék az imperialistákat az elő­készületben lévő új háború céljaira. Titóék megkövetelik a parasztfiatal­ságtól, hogy minél több gabonát, húst és egyéb mezőgazdasági ter­méket termeljen eladásra a Szov­jetunió ellen háborúra készülő ka­pitalista országoknak. A középisko­lás és főiskolás tanulóifjúságtól a kényszermunkán kívül azt is meg­követelik Titóék, hogy a nép előtt indokokat találjon a dolgozók kö­nyörtelen kizsákmányolására, hogy a Tito-klikk árulását, valamint Jugoszlávia függetlenségének eladá­sát úgy tüntesse fel, mint az or­szág „független fejlődését” és a „szocializmus” önálló „építését”. Ma már azonban mindenki előtt világos, hogy szó sem lehet Jugo­szlávia önállóságáról, amikor a Tito-klikk nyíltan a „Marshall-terv”­­hez csatlakozik, amikor az ország­ban amerikai imperialisták gaz­dálkodnak . Titóék az ő paran­csukra haditámaszpontokat építenek a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok elleni támadás cél­jaira. Az amerikai tőkének, amely­nek a Tito-klikk eladta az orszá­got, nem iparral rendelkező, szabad Jugoszlávia kell, hanem háborús tá­maszpontul szolgáló Jugoszlávia, amelynek népeire az imperialisták által a béke és szocializmus tábora ellen forralt háborúban az ágyú­­töltelék sorsa vár. A népéhez, a felszabadítójához és védelmezőjéhez , a Szovjetunió­hoz, valamint a béke és demokrá­cia táborához hűséges jugoszláv dolgozó ifjúság világosan látja, hogy Jugoszlávia politikai és gazda­sági függetlensége elvesztésének egyedüli oka az, hogy országukat a szocializmus országától elszakí­tották s ezért küzd oly határozot­tan Tito fasiszta klikkje ellen. Az ifjúság növekvő ellenállásának aktív erejét mutatja, hogy a titóista titkosrendőrség a legvadabb terror­­rendszabályokat kénytelen vele szemben alkalmazni. Rankovics janicsárjai több mint 4000 főisko­lai hallgatót vetettek börtönbe, ahol kínozzák, gyötrik őket. 1948 év végén, a Tájékoztató Iro­dának „Jugoszlá­via Kommunista Pártja helyzetéről” szóló határozata után, a jugoszláviai egyetemekről közel 4500 hallgatót zártak ki. A belgrádi, zabeljei, batajnicai, pod­­goricai, lepoglavai és más gyű­jtő­­táborokban mintegy 3900 főiskolai hallgató sínylődik. A lonai gyűjtő­­tábor 8000 foglya közül 2000 egye­temi hallgató. Rankovics titkosrendőrsége a megrögzött titóistákból, csetnik- és usztasa-hívekből „fekete bizottságo­kat” szervezett az egyetemeken és ezek a bizottságok kiüldözik, s bör­tönbe juttatják a becsületes, haza­fias érzelmű egyetemi hallgatókat. Ugyanilyen helyzetben vannak a gimnáziumok és középiskolák nö­vendékei is. A beráni gimnázium tanulóinak egy csoportja írja: „Há­zainkat kirabolták, élelmezésünk szűkös ... Tavaly októberben és no­vemberben körzetünk lakosságának közel kétharmadát megölték, vagy letartóztatták. Gimnáziumunkból 8 tanárt és 50 diákot ismeretlen helyre hurcoltak.” A Macedóniában lévő kocsányszki körzet egyik falu­jában a titóisták csaknem az egész fiatalságot letartóztatták, mert nem voltak hajlandók kényszermunkára menni. Az imperializmus szolgái vad dühükben még a kisgyermekek­nek sem kegyelmeztek. Csernogoriá­­ban a titóisták megvertek egy 70 éves öregasszonyt, az üldözés elől elmenekült egyik elvtárs édesany­ját, tízéves unokájának pedig a ha­ját égették, hogy rá­kényszerítsék, árulja el a házukban megfordult kommunisták nevét. Titóék gyűjtő­­táborai valóságos vesztőhelyek. Ha valaki ki is kerül innen, akkor is már csak beteg tüdővel, levert ve­sével, betört bordákkal, tört lábak­kal vagy karokkal, vakon vagy né­mán, egyszóval: fizikailag tönkre­ment emberként szabadul. A Tito-banda már régen áttért az ifjúság fasizálására. E célból feloszlatta Jugoszlávia Kommunista Ifjúsági Szövetségét, de meghagyta a „Jugoszláviai Népi Ifjúság” szer­vezetét, amelyet a Tito-klikk hűsé­ges lakásai, az államvédelmi ható­ság (ODB) ügynökei vezetnek. Ezek az árulók az imperialista há­borús gyújtogatók fasiszta ideoló­giáját népszerűsítik az ifjúság kö­zött, burzsoá­ nacionalizmussal és amerikai militarista filmekkel fertő­zik meg a fiatalság öntudatát. Az ifjúság öntudatának megméte­­lyezésével az árulók ki­ akarják ölni az ifjúságból az ellenállás szelle­mét, lehetetlenné akarják tenni azt, hogy szembeszálljanak az amerikai és angol imperialistákkal, akik le­­igázták Jugoszláviát és katonákat akarnak nevelni az ifjúságból a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háborúra. Ezért kü­lönféle iskolákat és tanfolyamokat létesítettek, ahol marxizmus-leniniz­­mus címen trockista, antimarxista zagyvalékot terjesztenek. Az isko­lákban megtiltották az orosz nyelv tanítását, betiltották a szovjet írók műveinek és a marxista irodalomnak a terjesztését. Titóék ma már nem is rejtik véka alá „nevelő”­munká­­juk céljait. Marko Sarics, a „Jugo­szláviai Népi Ifjúság” zágrábi egyetemi szervezetének titkára pél­dául így nyilatkozott egyik beszé­dében, amelyet a zágrábi egyete­misták előtt mondott: „.. .Függetle­nül attól, hogy lehetséges-e a há­ború, vagy sem, politikai munkánk­nak a háború előkészítésére kell irányulnia”. ★ Jugoszlávia ifjúsága a kommu­nista internacionalisták vezetése alatt szabadságharcra készül a Tito­­klikk ellen. Harcot indít, amely napról napra erősebb és szervezet­tebb lesz és nyílt összecsapásokhoz ezek Nem ritka­­ olyan eset,­ogy a lakosság gyes csoportjai é­s a titóista rend­őrök között fegy­veres összeütközésekre kerül sor. Szerbiában, Csernogoriában, Bosz­niában és Hercegovinában sok par­tizáncsapat bukkant fel. Idősebb elvtársaik példáját követve, egyre szervezettebb és erélyesebb ellen­állást fejt ki Titóékkal szemben a dolgozó ifjúság is, például Kragu­­jevác, Szarajevó, Csacsak haditech­nikai gyáraiban, Novi­ Sad, Zágráb, Ljubjana, Rieka katonai műhelyei­ben és más helyeken. A munka ter­melékenységének csökkenése és a géprongálás egyre gyakrabbá válik. A dolgozó ifjúság az újjászülető JuKP illegális csoportjainak veze­tésével méltóképpen és becsülettel folytatja a jugoszláviai munkásosz­tály dicső harci hagyományait. A gyárak falaira harci jelszavakat ír­nak, amelyek a Tito-klikk elleni aktív harc fokozására és kiterjesz­tésére szólítják fel a népet; kifüg­gesztik az ifjúság legnagyobb barát­jának , Sztálin elvtársnak arc­képeit. Az illegális aktivisták azon­kívül, hogy az ifjúságot a terme­lésben kollektív Tito-ellenes meg­mozdulásokra szervezik meg — mint a szenszki bányában is tör­tént—, arra hívják fel az ifjúságot, hogy általában ne jelentkezzék munkásbrigádokba. Horvátország­ban 39.750 építőmunkás helyett, Titóéknak csak 1500-at sikerült mozgósítaniok. 1041 ifjúmunkásból, akiknek szerződést kellett volna aláírniok, hogy bányamunkára men­nek, csupán 32-en írták alá a szer­ződést, de ezek is csak kényszer hatása alatt. „Bor” bányából 5 nap alatt 5670 fiatal muntrás szökött meg. A falusi ifjúság csatlakozik ifjú munkástársaihoz. Szabotálja Titóék „terveinek” végrehajtását , a vetést, a gabona-, zsír-, hús-, gyapjú- és egyéb mezőgazdasági termékek beszolgáltatását, mert tudja, hogy mindez az imperialis­ták javát, az új háború előkészí­tését szolgálja. Egyre magasabban lángol a fő­iskolai diákság harca, amely része az egész nép Tito elleni küzdelmé­­nek. A diákság, gazdasági helyze­tének megjavításáért folyó harcát összekapcsolja azzal a harccal, amelyet a politikai jogokért és az egyetemek demokratizálásáért­ foly­tat. A múlt évben a belgrádi egye­temen több mint 12.000 hallgató szándékosan távolmaradt katonai kiképzési vizsgájáról és nem vizs­gázott azokból a tantárgyakból sem, amelynek célja a marxista el­mélet kompromittálása és a fasiszta ideológia terjesztése. Még maguk Titóék is kénytelenek voltak beis­merni a „Népi Egyetemista” című zuglap 1950 október 2-i számában, hogy a főiskolai hallgatók között a társadalmi tudományok (jogi és gazdasági) fakultásainak lebecsü­lése észlelhető, s hogy az ifjúság nem iratkozik be ezekre a sza­kokra. Jugoszlávia ifjúsága nem óhajtja Titóék ellenforradalmi, szov­­jetellenes hazugságait hallgatni, önállóan, a kommunista inter­nacionalisták vezetése alatt tanul­mányozza a marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveit. A főiskolai ifjúság, a munkás­fiatalsághoz hasonlóan, tevékenyen részt vesz a békeharcban, titokban aláírásokat gyűjt a stockholmi fel­hívásra. Nem hajlandó olyan mun­kára menni, amelyet Titóék az ame­rikai imperialisták érdekében szer­veznek. A technikai főiskola építő­ipari fakultásán például 720 hall­gató közül csak 73-at sikerült Ti­tóéknak munkára hajtani. A Tito-klikk ellen felsorakozik a hadseregben szolgáló ifjúság is. A katonák használhatatlanná teszik a fegyvereket, meg a lőszert. Vukasin Micsunovics titóista tábornok beis­merése szerint, az­­alsóbb parancs­noki kar 90 százaléka azt követeli, hogy szereljék le őket. A kaszár­nyák és katonai étkezdék falain a hadseregben szolgáló fiatal kommu­nisták és hazafiak jelszavai jelen­nek meg. Fenyegető figyelmeztetés a Tito-banda felé a­ következő jelszó: „Elvtársak, a kezünkben lévő fegy­vert sohasem fordítjuk sem népünk, sem pedig felszabadítónk, a Szovjet Hadsereg ellen!” A munkás-, paraszt- és tanulóifjú­ság Jugoszlávia minden vidékén bojkottálja az előzetes katonai ki­képzést és nem hajlandó belépni a katonai iskolákba. Az „Ifjúság” című titóista szennylap 1950 június 15-én bevallotta, hogy „Szlovéniá­ban .. . egyetlen ember sem jelentke­zett ...” ezekbe az iskolákba. Sok­helyütt (Virovitica, Krizsevica, Za­­dar, Pula) az ifjúság egy szálig megtagadja a katonai ismeretek el­sajátítását. Titóék beismerik, hogy sok kerületben a falusi ifjúság 20 százaléka sem jelentkezik az előze­tes katonai kiképzésre. A valóság az, hogy tavaly az előzetes ka­tonai kiképzésben még 10 százalék sem jelent meg és maga Tito is pa­naszkodott, hogy a boszniai fiatal­ság nem mutat érdeklődést a kato­nai szolgálat iránt. Az ifjúság boj­kottálja a Titóék által militarizált sportegyesületeket is. Zágrábban, Horvátország sportközpontjában az összes atlétikai egyesületeknek mindössze 250 leány és fiú tagja van. Pedig Zágrábban 11.000 fő­iskolai hallgató és 30.000 középisko­lás lakik. Titóék sem pénzbírsággal, sem pedig börtönnel nem tudják rászorítani az ifjúságot, hogy részt, vegyen­­s katonai előképzésben. A jugoszláv ifjúság egyre foko­zottabb harcot folytat a Tito-klikk ellen és tudja, hogy ebben a harc­ban nem áll egyedül. A Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség tag­­jainak tízmilliói állnak a fasiszták bandája ellen küzdő hős jugoszláv ifjúság mellett. A demokratikus ifjúság képviselői, a Budapesten, 1949 szeptemberében tartott Máso­dik Ifjúsági Világkongresszuson egyhangúan elítélték Tito és Ran­kovics klikkjét. Franciaország, Hol­landia, Ausztrália és a többi orszá­gok fiataljai, azok, akik Jugoszlá­viában annak idején önkéntes mun­kabrigádokban dolgoztak, vissza­küldték Tito kormányának a brigá­dokban való részvételükért kapott érmeket és más kitüntetéseket. A DIVSZ Végrehajtó Bizottsága az alapszabályok értelmében és tagjai­nak határozatára minden kapcsola­tot megszakított a „Jugoszláviai Népi Ifjúság” vezetőségével. Titóék háborús készülődésére az ifjúság azzal felel, hogy mind hatá­rozottabban kijelenti: sohasem fog harcolni a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok ellen. Az egész jugoszláv ifjúság harci egységének­­megteremtése érdekében,­­az újjá­alakult JuKP vezetésével működő illegális csoportok az összes munka­formákat alkalmazzák éspedig tünte­téseket, gyűléseket és konferenciá­kat, tömeges tiltakozásokat, sztráj­kokat, előadásokat rendeznek, gyűj­tést indítanak az együttérzési és se­gélyalapok javára, a küzdő­ hazafiak érdekében „Jugoszlávia Ifjúsága sohsem fog harcolni a Szovjetunió ellen!”, e jelszó alatt, a munkás-, paraszt- és főiskolai fiatalság mind szorosabbra zárja sorait s maga köré gyűjti az egész fiatalságot, amely szereti a Szovjetuniót és a békét s amely nem akar elpusztulni az imperialisták és a háborús gyúj­togatók érdekeiért. Jugoszlávia ifjúsága egyre töme­gesebben és szervezettebben lép so­rompóba népével együtt Tito fa­siszta bandája és annak politikája ellen és bizonyos abban, hogy ezt a nehéz, de igazságos harcot siker fogja koronázni. Irta: iW. AWI'tAor­­** TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉP! DEMOKRÁCIÁÉRT? 1950 november 19. * 46. (106.) „Harci menet a békéért" Kolumbiában A Kolumbiai Békeharcosok a stockholmi felhívás aláírásgyűjtésé­nek fokozása céljából ezernyi a­kaa­dályt leküzdve, megszervezték az úgynevezett „Harci meneteket a bé­kéért”, amelyek máris nagy sikere­ket értek el. Ilyen meneteket vezettek az ország fővárosába, Bogotába, va­lamint Medellin és Cali városokba. Bogotában fejeződött be a békéért rendezett harci menetek első szaka­sza, amelynek során a legtöbb alá­írás gyűjtésért 13 brigád verseny­zett egymással. A brigádok olyan tiszteletreméltó neveket viselnek, mint Luis Carlos Prestes, Eugén Dennis, Joliot-Curie,­­ Maurice Tho­­rez, Kim Ir-Szen, Dolores Ibbar­­ruri, Togliatti, Mao Ce-Tung és má­sok. A brigádok a „menetek” alatt ezrével gyűjtöttek aláírásokat és nyomban hozzáfogtak a második szakasz feladatainak teljesítéséhez. Annak ellenére, hogy a rendőrség már 17 brigádtagot letartóztatott, a béke hívei lelkesen igyekeznek az aláírások tízezreit gyűjteni a Béke Hívei Második Világkongresszusa tiszteletére. A békehívek első kongresszusa Chilében Santiagóban a közelmúltban ült össze a Béke Híveinek első chilei kongresszusa, amelyen 630 küldött vett részt. A kongresszuson olyan szervezetek képviseltették magukat, mint a Chilei Értelmiség Szövetsége, az Írók Szakszervezete, a Chilei Alkalmazottak Nemzeti Bi­zottsága, a Chilei Dolgozók Szö­vetsége (mely a Szakszervezeti Vi­lágszövetséghez tartozik) és sok más szervezet. A kongresszus leg­fontosabb határozatai voltak: a Rio de Janeiróban és Bogotában kötött egyezmények felbontásának keresz­tülvitele a kormánynál, a stock­holmi felhívás ratifikálásának köve­telése, stb. A chilei békehívek kongresszu­suk megnyitására 230.000 aláírást gyűjtöttek a stockholmi felhíváshoz. A „Demokrácia” c. újság széles körben népszerűsíti e jelszavakat: „Egyetlen katonát se idegen orszá­gok számára!”, „A mi hadseregünk csak saját hazánk megvédésére alakult!” „Nem veszünk részt a háborús kalandokban!” MEXIKÓ KÜLDÖTTEI A Béke Híveinek Második Világ­­kongresszusán Mexikót egész sor neves, demokratikus közéleti sze­mélyiség képviseli, köztük dr. Car­los Noble, a Mexikói Békevédelm­i Bizottság főtitkára, Vicente Lom­bardo Toledano, a latin-amerikai dolgozók szövetségének elnöke és a Szakszervezeti Világszövetség elnökhelyettese, Juan Manuel Eli­zondo szenátor és kiváló munkás­vezér, dr. Eulalia Gizman történész asszony, dr. Ismael Rosio Villegas orvos és mások. Október 18-ra Mexikóban 420 ezernél több aláírás gyűlt össze a stockholmi felhívásra. A békeharc fokozására október 20-tól november 10-ig aláírásgyűjtő kampányt foly­tattak le. Fokozódik a kubai békelmmzsok tevékenysége Noha a kormány folytatja fasiszta támadásait az alkotmányos demokratikus szabadságjogok el­len , elrendelte a stockholmi fel­hívás aláírásgyűjtőinek letartózta­tását, ez év október közepére Kubá­ban 700.000 aláírást gyűjtöttek össze. Különösen a Békehívek Második Világkongresszusa küszöbén öltött nagy méreteket az aláírásgyűjtés.

Next