Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)
1950-11-19 / 46. szám
* V. A jugoszláv ifjúság harcot folytat a fasiszta Tito —Rankovics-klikk ellen Az a gyarmati függőség, amelybe a fasiszta Tito-klikk az amerikai imperialistáknak elárult Jugoszláviát juttatta, súlyosan kihatott az ország munkásifjúságának helyzetére. Tito és Rankovics fasiszta kémcsoportja, amely végrehajtja a Wall Streetnek az új háború előkészítésére kiadott parancsait, abbeli törekvésében, hogy a tengerentúli imperialistáknak magas profitot biztosítson, a legkegyetlenebb módon kizsákmányolja az ifjúságot. A fiatal munkásokat, parasztokat, katonákat, diákokat és középiskolásokat ingyenes kényszermunkára — repülőterek, stratégiai autóutak építésére, valamint üzemekbe és bányákba, erdőkitermelésre és más munkálatokra hajtja. 1949 folyamán egyedül a Trieszt—Belgrád autóút építésén 240.000 — Titóék által erőszakosan mozgósított fiú és leány, valamint 120.000 katona dolgozott. A kényszermunkára hajtott ifjúság szörnyű körülmények között él. Nagy része az éhség, elcsigázottság, kimerültség és az emberhez nem illő lakásviszonyok következtében, valamint a legelemibb orvosi segély hiánya miatt a legkülönbözőbb betegségekben szenved, sokan el is pusztulnak. Elég világos tanúbizonyság erre az a tény, hogy a Samac—Szarajevo-útvonal építkezésén fél esztendő alatt 420 ifjú és leány halt meg. A munkásfiatalságot azért küldik kényszermunkára, hogy több rezet, ólmot, vasat és más nyersanyagot termeljenek ki. Ezzel látják el Titóék az imperialistákat az előkészületben lévő új háború céljaira. Titóék megkövetelik a parasztfiatalságtól, hogy minél több gabonát, húst és egyéb mezőgazdasági terméket termeljen eladásra a Szovjetunió ellen háborúra készülő kapitalista országoknak. A középiskolás és főiskolás tanulóifjúságtól a kényszermunkán kívül azt is megkövetelik Titóék, hogy a nép előtt indokokat találjon a dolgozók könyörtelen kizsákmányolására, hogy a Tito-klikk árulását, valamint Jugoszlávia függetlenségének eladását úgy tüntesse fel, mint az ország „független fejlődését” és a „szocializmus” önálló „építését”. Ma már azonban mindenki előtt világos, hogy szó sem lehet Jugoszlávia önállóságáról, amikor a Tito-klikk nyíltan a „Marshall-terv”hez csatlakozik, amikor az országban amerikai imperialisták gazdálkodnak . Titóék az ő parancsukra haditámaszpontokat építenek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni támadás céljaira. Az amerikai tőkének, amelynek a Tito-klikk eladta az országot, nem iparral rendelkező, szabad Jugoszlávia kell, hanem háborús támaszpontul szolgáló Jugoszlávia, amelynek népeire az imperialisták által a béke és szocializmus tábora ellen forralt háborúban az ágyútöltelék sorsa vár. A népéhez, a felszabadítójához és védelmezőjéhez , a Szovjetunióhoz, valamint a béke és demokrácia táborához hűséges jugoszláv dolgozó ifjúság világosan látja, hogy Jugoszlávia politikai és gazdasági függetlensége elvesztésének egyedüli oka az, hogy országukat a szocializmus országától elszakították s ezért küzd oly határozottan Tito fasiszta klikkje ellen. Az ifjúság növekvő ellenállásának aktív erejét mutatja, hogy a titóista titkosrendőrség a legvadabb terrorrendszabályokat kénytelen vele szemben alkalmazni. Rankovics janicsárjai több mint 4000 főiskolai hallgatót vetettek börtönbe, ahol kínozzák, gyötrik őket. 1948 év végén, a Tájékoztató Irodának „Jugoszlávia Kommunista Pártja helyzetéről” szóló határozata után, a jugoszláviai egyetemekről közel 4500 hallgatót zártak ki. A belgrádi, zabeljei, batajnicai, podgoricai, lepoglavai és más gyűjtőtáborokban mintegy 3900 főiskolai hallgató sínylődik. A lonai gyűjtőtábor 8000 foglya közül 2000 egyetemi hallgató. Rankovics titkosrendőrsége a megrögzött titóistákból, csetnik- és usztasa-hívekből „fekete bizottságokat” szervezett az egyetemeken és ezek a bizottságok kiüldözik, s börtönbe juttatják a becsületes, hazafias érzelmű egyetemi hallgatókat. Ugyanilyen helyzetben vannak a gimnáziumok és középiskolák növendékei is. A beráni gimnázium tanulóinak egy csoportja írja: „Házainkat kirabolták, élelmezésünk szűkös ... Tavaly októberben és novemberben körzetünk lakosságának közel kétharmadát megölték, vagy letartóztatták. Gimnáziumunkból 8 tanárt és 50 diákot ismeretlen helyre hurcoltak.” A Macedóniában lévő kocsányszki körzet egyik falujában a titóisták csaknem az egész fiatalságot letartóztatták, mert nem voltak hajlandók kényszermunkára menni. Az imperializmus szolgái vad dühükben még a kisgyermekeknek sem kegyelmeztek. Csernogoriában a titóisták megvertek egy 70 éves öregasszonyt, az üldözés elől elmenekült egyik elvtárs édesanyját, tízéves unokájának pedig a haját égették, hogy rákényszerítsék, árulja el a házukban megfordult kommunisták nevét. Titóék gyűjtőtáborai valóságos vesztőhelyek. Ha valaki ki is kerül innen, akkor is már csak beteg tüdővel, levert vesével, betört bordákkal, tört lábakkal vagy karokkal, vakon vagy némán, egyszóval: fizikailag tönkrement emberként szabadul. A Tito-banda már régen áttért az ifjúság fasizálására. E célból feloszlatta Jugoszlávia Kommunista Ifjúsági Szövetségét, de meghagyta a „Jugoszláviai Népi Ifjúság” szervezetét, amelyet a Tito-klikk hűséges lakásai, az államvédelmi hatóság (ODB) ügynökei vezetnek. Ezek az árulók az imperialista háborús gyújtogatók fasiszta ideológiáját népszerűsítik az ifjúság között, burzsoá nacionalizmussal és amerikai militarista filmekkel fertőzik meg a fiatalság öntudatát. Az ifjúság öntudatának megmételyezésével az árulók ki akarják ölni az ifjúságból az ellenállás szellemét, lehetetlenné akarják tenni azt, hogy szembeszálljanak az amerikai és angol imperialistákkal, akik leigázták Jugoszláviát és katonákat akarnak nevelni az ifjúságból a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háborúra. Ezért különféle iskolákat és tanfolyamokat létesítettek, ahol marxizmus-leninizmus címen trockista, antimarxista zagyvalékot terjesztenek. Az iskolákban megtiltották az orosz nyelv tanítását, betiltották a szovjet írók műveinek és a marxista irodalomnak a terjesztését. Titóék ma már nem is rejtik véka alá „nevelő”munkájuk céljait. Marko Sarics, a „Jugoszláviai Népi Ifjúság” zágrábi egyetemi szervezetének titkára például így nyilatkozott egyik beszédében, amelyet a zágrábi egyetemisták előtt mondott: „.. .Függetlenül attól, hogy lehetséges-e a háború, vagy sem, politikai munkánknak a háború előkészítésére kell irányulnia”. ★ Jugoszlávia ifjúsága a kommunista internacionalisták vezetése alatt szabadságharcra készül a Titoklikk ellen. Harcot indít, amely napról napra erősebb és szervezettebb lesz és nyílt összecsapásokhoz ezek Nem ritka olyan eset,ogy a lakosság gyes csoportjai és a titóista rendőrök között fegyveres összeütközésekre kerül sor. Szerbiában, Csernogoriában, Boszniában és Hercegovinában sok partizáncsapat bukkant fel. Idősebb elvtársaik példáját követve, egyre szervezettebb és erélyesebb ellenállást fejt ki Titóékkal szemben a dolgozó ifjúság is, például Kragujevác, Szarajevó, Csacsak haditechnikai gyáraiban, Novi Sad, Zágráb, Ljubjana, Rieka katonai műhelyeiben és más helyeken. A munka termelékenységének csökkenése és a géprongálás egyre gyakrabbá válik. A dolgozó ifjúság az újjászülető JuKP illegális csoportjainak vezetésével méltóképpen és becsülettel folytatja a jugoszláviai munkásosztály dicső harci hagyományait. A gyárak falaira harci jelszavakat írnak, amelyek a Tito-klikk elleni aktív harc fokozására és kiterjesztésére szólítják fel a népet; kifüggesztik az ifjúság legnagyobb barátjának , Sztálin elvtársnak arcképeit. Az illegális aktivisták azonkívül, hogy az ifjúságot a termelésben kollektív Tito-ellenes megmozdulásokra szervezik meg — mint a szenszki bányában is történt—, arra hívják fel az ifjúságot, hogy általában ne jelentkezzék munkásbrigádokba. Horvátországban 39.750 építőmunkás helyett, Titóéknak csak 1500-at sikerült mozgósítaniok. 1041 ifjúmunkásból, akiknek szerződést kellett volna aláírniok, hogy bányamunkára mennek, csupán 32-en írták alá a szerződést, de ezek is csak kényszer hatása alatt. „Bor” bányából 5 nap alatt 5670 fiatal muntrás szökött meg. A falusi ifjúság csatlakozik ifjú munkástársaihoz. Szabotálja Titóék „terveinek” végrehajtását , a vetést, a gabona-, zsír-, hús-, gyapjú- és egyéb mezőgazdasági termékek beszolgáltatását, mert tudja, hogy mindez az imperialisták javát, az új háború előkészítését szolgálja. Egyre magasabban lángol a főiskolai diákság harca, amely része az egész nép Tito elleni küzdelmének. A diákság, gazdasági helyzetének megjavításáért folyó harcát összekapcsolja azzal a harccal, amelyet a politikai jogokért és az egyetemek demokratizálásáért folytat. A múlt évben a belgrádi egyetemen több mint 12.000 hallgató szándékosan távolmaradt katonai kiképzési vizsgájáról és nem vizsgázott azokból a tantárgyakból sem, amelynek célja a marxista elmélet kompromittálása és a fasiszta ideológia terjesztése. Még maguk Titóék is kénytelenek voltak beismerni a „Népi Egyetemista” című zuglap 1950 október 2-i számában, hogy a főiskolai hallgatók között a társadalmi tudományok (jogi és gazdasági) fakultásainak lebecsülése észlelhető, s hogy az ifjúság nem iratkozik be ezekre a szakokra. Jugoszlávia ifjúsága nem óhajtja Titóék ellenforradalmi, szovjetellenes hazugságait hallgatni, önállóan, a kommunista internacionalisták vezetése alatt tanulmányozza a marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveit. A főiskolai ifjúság, a munkásfiatalsághoz hasonlóan, tevékenyen részt vesz a békeharcban, titokban aláírásokat gyűjt a stockholmi felhívásra. Nem hajlandó olyan munkára menni, amelyet Titóék az amerikai imperialisták érdekében szerveznek. A technikai főiskola építőipari fakultásán például 720 hallgató közül csak 73-at sikerült Titóéknak munkára hajtani. A Tito-klikk ellen felsorakozik a hadseregben szolgáló ifjúság is. A katonák használhatatlanná teszik a fegyvereket, meg a lőszert. Vukasin Micsunovics titóista tábornok beismerése szerint, azalsóbb parancsnoki kar 90 százaléka azt követeli, hogy szereljék le őket. A kaszárnyák és katonai étkezdék falain a hadseregben szolgáló fiatal kommunisták és hazafiak jelszavai jelennek meg. Fenyegető figyelmeztetés a Tito-banda felé a következő jelszó: „Elvtársak, a kezünkben lévő fegyvert sohasem fordítjuk sem népünk, sem pedig felszabadítónk, a Szovjet Hadsereg ellen!” A munkás-, paraszt- és tanulóifjúság Jugoszlávia minden vidékén bojkottálja az előzetes katonai kiképzést és nem hajlandó belépni a katonai iskolákba. Az „Ifjúság” című titóista szennylap 1950 június 15-én bevallotta, hogy „Szlovéniában .. . egyetlen ember sem jelentkezett ...” ezekbe az iskolákba. Sokhelyütt (Virovitica, Krizsevica, Zadar, Pula) az ifjúság egy szálig megtagadja a katonai ismeretek elsajátítását. Titóék beismerik, hogy sok kerületben a falusi ifjúság 20 százaléka sem jelentkezik az előzetes katonai kiképzésre. A valóság az, hogy tavaly az előzetes katonai kiképzésben még 10 százalék sem jelent meg és maga Tito is panaszkodott, hogy a boszniai fiatalság nem mutat érdeklődést a katonai szolgálat iránt. Az ifjúság bojkottálja a Titóék által militarizált sportegyesületeket is. Zágrábban, Horvátország sportközpontjában az összes atlétikai egyesületeknek mindössze 250 leány és fiú tagja van. Pedig Zágrábban 11.000 főiskolai hallgató és 30.000 középiskolás lakik. Titóék sem pénzbírsággal, sem pedig börtönnel nem tudják rászorítani az ifjúságot, hogy részt, vegyens katonai előképzésben. A jugoszláv ifjúság egyre fokozottabb harcot folytat a Tito-klikk ellen és tudja, hogy ebben a harcban nem áll egyedül. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tagjainak tízmilliói állnak a fasiszták bandája ellen küzdő hős jugoszláv ifjúság mellett. A demokratikus ifjúság képviselői, a Budapesten, 1949 szeptemberében tartott Második Ifjúsági Világkongresszuson egyhangúan elítélték Tito és Rankovics klikkjét. Franciaország, Hollandia, Ausztrália és a többi országok fiataljai, azok, akik Jugoszláviában annak idején önkéntes munkabrigádokban dolgoztak, visszaküldték Tito kormányának a brigádokban való részvételükért kapott érmeket és más kitüntetéseket. A DIVSZ Végrehajtó Bizottsága az alapszabályok értelmében és tagjainak határozatára minden kapcsolatot megszakított a „Jugoszláviai Népi Ifjúság” vezetőségével. Titóék háborús készülődésére az ifjúság azzal felel, hogy mind határozottabban kijelenti: sohasem fog harcolni a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Az egész jugoszláv ifjúság harci egységénekmegteremtése érdekében,az újjáalakult JuKP vezetésével működő illegális csoportok az összes munkaformákat alkalmazzák éspedig tüntetéseket, gyűléseket és konferenciákat, tömeges tiltakozásokat, sztrájkokat, előadásokat rendeznek, gyűjtést indítanak az együttérzési és segélyalapok javára, a küzdő hazafiak érdekében „Jugoszlávia Ifjúsága sohsem fog harcolni a Szovjetunió ellen!”, e jelszó alatt, a munkás-, paraszt- és főiskolai fiatalság mind szorosabbra zárja sorait s maga köré gyűjti az egész fiatalságot, amely szereti a Szovjetuniót és a békét s amely nem akar elpusztulni az imperialisták és a háborús gyújtogatók érdekeiért. Jugoszlávia ifjúsága egyre tömegesebben és szervezettebben lép sorompóba népével együtt Tito fasiszta bandája és annak politikája ellen és bizonyos abban, hogy ezt a nehéz, de igazságos harcot siker fogja koronázni. Irta: iW. AWI'tAor** TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉP! DEMOKRÁCIÁÉRT? 1950 november 19. * 46. (106.) „Harci menet a békéért" Kolumbiában A Kolumbiai Békeharcosok a stockholmi felhívás aláírásgyűjtésének fokozása céljából ezernyi akaadályt leküzdve, megszervezték az úgynevezett „Harci meneteket a békéért”, amelyek máris nagy sikereket értek el. Ilyen meneteket vezettek az ország fővárosába, Bogotába, valamint Medellin és Cali városokba. Bogotában fejeződött be a békéért rendezett harci menetek első szakasza, amelynek során a legtöbb aláírás gyűjtésért 13 brigád versenyzett egymással. A brigádok olyan tiszteletreméltó neveket viselnek, mint Luis Carlos Prestes, Eugén Dennis, Joliot-Curie, Maurice Thorez, Kim Ir-Szen, Dolores Ibbarruri, Togliatti, Mao Ce-Tung és mások. A brigádok a „menetek” alatt ezrével gyűjtöttek aláírásokat és nyomban hozzáfogtak a második szakasz feladatainak teljesítéséhez. Annak ellenére, hogy a rendőrség már 17 brigádtagot letartóztatott, a béke hívei lelkesen igyekeznek az aláírások tízezreit gyűjteni a Béke Hívei Második Világkongresszusa tiszteletére. A békehívek első kongresszusa Chilében Santiagóban a közelmúltban ült össze a Béke Híveinek első chilei kongresszusa, amelyen 630 küldött vett részt. A kongresszuson olyan szervezetek képviseltették magukat, mint a Chilei Értelmiség Szövetsége, az Írók Szakszervezete, a Chilei Alkalmazottak Nemzeti Bizottsága, a Chilei Dolgozók Szövetsége (mely a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozik) és sok más szervezet. A kongresszus legfontosabb határozatai voltak: a Rio de Janeiróban és Bogotában kötött egyezmények felbontásának keresztülvitele a kormánynál, a stockholmi felhívás ratifikálásának követelése, stb. A chilei békehívek kongresszusuk megnyitására 230.000 aláírást gyűjtöttek a stockholmi felhíváshoz. A „Demokrácia” c. újság széles körben népszerűsíti e jelszavakat: „Egyetlen katonát se idegen országok számára!”, „A mi hadseregünk csak saját hazánk megvédésére alakult!” „Nem veszünk részt a háborús kalandokban!” MEXIKÓ KÜLDÖTTEI A Béke Híveinek Második Világkongresszusán Mexikót egész sor neves, demokratikus közéleti személyiség képviseli, köztük dr. Carlos Noble, a Mexikói Békevédelmi Bizottság főtitkára, Vicente Lombardo Toledano, a latin-amerikai dolgozók szövetségének elnöke és a Szakszervezeti Világszövetség elnökhelyettese, Juan Manuel Elizondo szenátor és kiváló munkásvezér, dr. Eulalia Gizman történész asszony, dr. Ismael Rosio Villegas orvos és mások. Október 18-ra Mexikóban 420 ezernél több aláírás gyűlt össze a stockholmi felhívásra. A békeharc fokozására október 20-tól november 10-ig aláírásgyűjtő kampányt folytattak le. Fokozódik a kubai békelmmzsok tevékenysége Noha a kormány folytatja fasiszta támadásait az alkotmányos demokratikus szabadságjogok ellen , elrendelte a stockholmi felhívás aláírásgyűjtőinek letartóztatását, ez év október közepére Kubában 700.000 aláírást gyűjtöttek össze. Különösen a Békehívek Második Világkongresszusa küszöbén öltött nagy méreteket az aláírásgyűjtés.