Tartós békéért, népi demokráciáért! 1951. január-június (4. évfolyam, 2-25. szám)

1951-01-14 / 2. szám

J£5 1 január M *2. MRtm BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRAÉÍMRt} A PÁRTÉLET ESEMÉNYEI Tanfolyamok a falusi pártmunkások számára Romániában A Román Munkáspárt Központi Bizottságának határozata szerint az 1950—51-es oktatási évben 20.000 falusi pártmunkás tanul majd az ok­­tatási hálózat keretében. Egy hónappal ezelőtt 75 tanfo­lyam indult meg a falusi pártaktíva számára. Az oktatás március végéig tart. Ez időn belül a hallgatóknak négy egymást követő csoportja végzi el a tanfolyamokat. Az egyik csoportban kizárólag nők tanulnak majd. A tanfolyamot kis százalékban olyan pártonkívüli parasztok is lá­togatni fogják, akik közel állnak a Párthoz és támogatják a Párt po­litikáját. A magyar nemzetiségű parasztok számára 8 tanfolyamot magyar nyelven, a szerb pártmunkások szá­mára pedig egy tanfolyamot szerb nyelven szerveznek. Kik lesznek a tanfolyamok hall­gatói? Főképpen a falusi alapszer­vezetek titkárai és tagjai, az ál­lami gazdaságok, gép- és traktor­állomások, kollektív gazdaságok pártalapszervezeteinek titkárai és tagjai, valamint a paraszti tömeg­szervezetek vezetői, a mezőgazda­ság élenjáró dolgozói és olyan pa­rasztok, akik a kulákok leleplezésé­ben, az állami beszolgáltatások tel­jesítésében, stb. tűntek ki. A tanfolyamoknak az a céljuk, hogy a falusi pártaktívával megis­mertessék a Párt falusi politikájá­nak irányvonalát és a falusi párt­munkásokat képessé tegye arra, hogy következetesen érvényre juttas­­sák a Párt és a kormány határoza­tait, hogy mint aktív propagandis­ták és agitátorok, elősegíthessék a dolgozó parasztok kollektív gazda­ságba tömörítését. Előkészületek a Kanadai Haladó Munkáspárt IV. kongresszusára A Kanadai Haladó Munkáspárt végrehajtó bizottsága bejelentette, hogy január 25-e és 28-a között megtartják a párt IV. kongresszu­sát. Egyben nyilvánosságra hoztak egy határozati javaslatot, amely­­rá­mutat a párt központi feladatára: meg kell szervezni a lakosság vala­mennyi rétegének akcióegységét a békéért és a demokráciáért, a nép életszínvonalának megjavításáért és Kanada nemzeti függetlenségéért folyó harcban. Nagy felháborodás Angliában Nyugat-Németország felfegyverzésének terve miatt Nyugat-Németország felfegyver­zésének imperialista tervei miatt nyugtalankodó angol dolgozók szé­les tömegei tiltakoznak Németor­szág újra felfegyverzése ellen. Szer­vezetek és egyes polgárok tiltakozó határozatokat és leveleket küldenek Attleehez az ellen, hogy Német­országban fegyveres erőket szervez­zenek, így például a hajó- és gép­ipari munkások szakszervezeti szö­vetségének London kerületi bi­zottsága tiltakozó határozatot küldött Attleenek, amelyben kifejezi mély felháborodását Németország felfegyverzéséről szóló határozat miatt. Ugyanilyen határozatot hozott a fűtő- és szellőztető készülékeket kezelő munkások nemzeti szervezetének toptingi ke­rületi (Dél-London) szakosztálya. A munkások, háziasszonyok, had­viseltek levelei melyeket Anglia ha­ladó szellemű vezetői kapnak, tilta­kozásokat tartalmaznak az új há­ború előkészítése, a kormány hábo­rús intézkedései és Németország újra felfegyverzésének terve ellen. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának fontos határozata 1950 végén a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága részletes határozatot hozott a pana­szoknak, a dolgozók leveleinek és a sajtóban megjelent bíráló cikkek­nek megvizsgálásáról. Határozatában a KB rámutat: a szocialista társadalom alapjainak építése megköveteli, hogy határo­zottabban harcoljanak az állam­­szervezet valamennyi láncszeme munkájának megjavításáért, az ál­lamhatalom szervei és a dolgozó tö­megek közötti kapcsolat megerősí­téséért és a szocialista törvényesség megszilárdításáért. A dolgozók bizalommal fordulnak a pártbizottságokhoz és az állami szervekhez, mivel meg vannak győ­ződve arról, hogy a Párt és a népi hatalom igazságosan foglalkozik ügyeikkel és megvédi őket a bü­rokratizmustól, amely még mindig ott fészkel számos hivatalban. A dolgozók panaszaiban és leve­leiben nem csupán saját, személyes sérelmeik jutnak kifejezésre, ha­nem a közügyekről, a köztulajdon­ról, a párt-, az állami és gazdasági szervek munkastílusának megjavítá­­sáról való állampolgári gondosko­dás is. A KB határozata rámutat arra, hogy a munkások levelei gyakran értékes javaslatokat és ter­vezeteket tartalmaznak, amelyek az üzemek és hivatalok munkájának megjavítását célozzák. Azok az anyagok, amelyeket a LEMP Központi Bizottsága és a pártsajtó gyűjtött össze, arról tesz­nek bizonyságot, hogy a vajdasá­gok pártbizottságai nem mindig ügyelnek arra, hogyan intézik el az állami szervek a dolgozók pana­szait. Gyakran bürokrata módon kezelik a panaszokat, előfordul, hogy a panaszokat és leveledet azoknak küldik el, akik ellen a dolgozók panaszt tettek; a pana­szokra sok esetben nem válaszolnak. A KB utasított minden vajdasági, kerületi és városi pártbizottságot, vizsgálják felül, hogyan fog­la­l­koz­nak vidéken a dolgozók panaszai­val, hogyan reagálnak a hivatalok és a vállalatok a sajtóban megje­lenő bírálatokra és észrevételekre s felszólította őket, hogy mindebből vonják le a kellő következtetéseket. A KB kötelezte a pártbizottságok titkárságait, hogy háromhavonként legalább egyszer hallgassák meg a helyi tanács beszámolóját arról, ho­gyan vizsgálja meg a dolgozók pa­naszait, hallgassák meg a helyi pártlapok főszerkesztőinek­­ beszá­molóját arról, hogyan reagálnak a hivatalok az újságban megjelent bírálatokra.­­ A KB kötelezte a hivatalok és üzemek valamennyi pártszervezetét, hogy rendszeresen vitassák meg a panaszok tartalmát, hogy ezzel is hozzájáruljanak a hiányosságok ki­küszöböléséhez és megjavíthassák a munkát. A KB határozata kimondja, hogy a Párt ellenőrző bizottságának szi­gorúan felelősségre kell vonnia azo­kat a párttagokat, akik elfojtják a kritikát, s akik figyelmen kívül hagyják a dolgozók panaszait. Kötelezte a KB az újságok szer­kesztőségeit, bővítsék ki a levelező­rovatot, javítsák meg e rovat mun­káját és létesítsenek kapcsolatot az államtanács panaszirodájával és levelezési osztályával. A Párt Köz­ponti Bizottságának levelező és el­lenőrző osztályát kibővítik, a vaj­dasági pártbizottságok mellett pe­dig megfelelő osztályokat szervez­nek. ­ Az Olasz Kommunista Párt fennállásának 30. évfordulója előtt Az Olasz Kommunista Párt vala­mennyi szervezete és minden olasz kommunista arra készül, hogy megünnepelje a Párt megalapításá­nak január 21-én bekövetkező 30. évfordulóját. Olaszországban mindenütt ünnepi nagygyűléseket és összejöveteleket tartanak. Emléktáblák fogják hir­detni a fasizmus ellen vívott harc­ban elesett kommunisták nevét, csoportosan keresik fel azokat a börtönöket és száműzetési helyeket, ahová annak idején Mussolini ezré­vel vezette a kommunistákat. A Kommunista Párt vezetőségének székházában emléktáblán örökítik meg az antifasiszta küzdelemben el­pusztult központi bizottsági tagok nerét. A megyei és járási pártszer­vezetek a munkásmozgalom és a Kommunista Párt történetét ismer­tető kiállításokat rendeznek. Nagy példányszámban terjesztik a Párt 30 éves jubileuma alkalmából ki­adott irodalmat, valamint az Olasz Kommunista Párt népszerű történe­tét, Gramsci és Togliatti életrajzát, monográfiákat, brosúrákat. Jubi­leumi érem, képeslevelezőlap, stb. kerül kiadásra, amelyeket az egész országban terjesztenek majd. A 30. évfordulóra jubileumi kiadványokat készítettek elő, többek közt: Sztálin műveinek II. kötetét, Gramscinak politikai kérdésekkel foglalkozó munkáit, valamint az Olasz Kom­munista Párt életének főbb esemé­nyeit szemléltető antológiát, to­vábbá könyveket, olasz képzőművé­szek és írók műveit, amelyeket a Kommunista Pártnak szenteltek. A kommunisták számára „Gramsci­­rövid tanfolyamai” cí­men négy előadásból álló sorozatot rendeznek minden pártszervezetben. Az első előadás Leninnek a Párt­ról szóló tanítását magyarázza, a második a Pártnak a demokratikus szervezetekben végzendő munkájá­ról szól, a harmadikat a Kommu­nista Pártnak és a nemzetközi mun­kásmozgalomnak szentelik, a negye­dik előadás azt a harcot ismerteti, amelyet az Olasz Kommunista Párt a békéért, a munkáért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért folytat. „Az „Unita” újság barátainak Szövetsége” elhatározta, hogy ja­nuár 21-ét a párt központi lapja széleskörű terjesztésének szenteli és azt a feladatot tűzte­­ki maga elé, hogy lappéldányszámát 1.500.000-re fogja emelni. t­i szervezetek a politikai agitációs munka fokozásával a dolgozó töme­geket sikerrel mozgósították harcra a nagy feladatok teljesítéséért. 1950-ben nagy arányokban bonta­kozott ki a szocialista verseny. Az ipari dolgozók 65 százaléka kapcso­lódott be a versenybe. Egyes válla­latoknál a versenyben a mun­kásoknak és alkalmazottaknak több mint 90 százaléka vett részt. Az elmúlt év nagy eredménye, hogy a szocialista versenyben nagy szám­ban vettek részt a műszaki értelmi­ségi dolgozók is. Sok gyárban versenymozgalom bontakozott ki a munkacsoport, a műhely, a gyár és az egész iparág legjobb dolgozójának címéért. A szovjet sztahanovisták példáját kö­vetve, kiváló eredményeket értek el a csehszlovák munkások is, mint például Svoboda esztergályos, Doub­­­ac hegesztő, Miska bányász és mások. Az ötéves terv második évének eredményei — amint ezt Gottwald elvtárs újévi beszédében hangsú­lyozta — megmutatták, hogy „jól vetettünk számot erőinkkel és tel­jes felelősséggel döntöttünk épí­tésünk meggyorsítása mellett”. Megállapíthatjuk, hogy az 1950-es esztendőben történelmi je­lentőségű fordulat vette kezdetét a mezőgazdasági kistermelésnek szo­cialista nagyüzemi termeléssé való átalakítása terén. Az év végére a köztársaságnak majdnem minden második falvában működött már Egységes Mezőgazdasági­­Szövetke­zet, vagy legalábbis annak előké­szítő bizottsága. A köztársaság fal­vainak 25 százalékában már maga­sabb típusú mezőgazdasági szö­vetkezetek működnek. A mezőgaz­daság szocialista szektora az egész mezőgazdasági területnek már 22 százalékára terjed ki. Az elmúlt év­ben több mint 3270 termelőszövet­kezet szántotta fel a mesgyéket. A termelőszövetkezetek összesen több mint egy millió hektárnyi terü­leten gazdálkodnak. Bevezettük a termelés magasabbrendű formáit, főleg a munka gépesítése terén. Ez a körülmény, valamint a mező­­gazdasági gépállomások és az ál­lami gazdaságok sikeres fejlesztése azt eredményezte, hogy a mező­­gazdasági termelés az ötéves terv első két éve alatt 14 százalékkal növekedett. Egyes mezőgazdasági növények terméseredménye az elő­irányzottnál gyorsabban növeke­dett, így például a búza-, a zab- és a lentermelésben 1950 végére elértük az 1953-ra tervezett színvo­nalat. A rozs-, a cukorrépa- és a kendertermesztés terén még ezt a színvonalat is felülmúltuk. 1950- ben a sertésállomány meghaladta, a szarvasmarhaállomány pedig meg­közelítette az 1953. évre megállapí­tott színvonalat. • A mezőgazdaság szocialista szektorának növekedése, a mező­­gazdasági termelőszövetkezeteknek a múlt évben elért hatalmas fejlő­dése azt bizonyítja, hogy a kis- és középparasztok a falu szocialista átépítésének útjára léptek és a mun­kásosztállyal együtt bátran elin­dultak a szocializmus felé vezető úton. Külkereskedelmi téren jelentéke­nyen megnövekedett a Szovjetunió­­val és a béketábor többi országával folytatott árucsereforgalom. En­nek eredményeképpen sikerült fenn­tartanunk külkereskedelmünk ko­rábbi színvonalát és megakadályoz­nunk azt, hogy a kapitalista hábo­rús , uszítók megkülönböztető intéz­kedéseikkel gátolják építőmunkán­kat. 1950-ben a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal lebonyolított árucserénk 55 százaléka volt egész áruforgalmunknak. A jövőben még­­inkább növekedni fog. Nagyiparunkban és külkereske­delmünkben nincsenek többé tőkés vállalkozók. Az építőipar és a bel­kereskedelem az 1950-es évben szin­tén csaknem teljesen átkerült a szocialista szektorba. A szocialista kiskereskedelem üz­lethálózata az elmúlt évben kétsze­resére növekedett. Ez különösen an­nak köszönhető, hogy a fogyasztási szövetkezetek a kis városokban és majdnem valamennyi faluban meg­nyitották boltjaikat. Az ötéves terv második évére szóló feladatok sike­res teljesítése azt eredményezte, hogy lényegesen megjavult a cseh­szlovák nép életszínvonala. A munkások és alkalmazottak fize­tése az 1950-es évben 26 százalék­kal emelkedett. A parasztok jöve­delme 19 százalékos növekedést mutat, nem számítva a falusi, pia­­cé­kon forgalomba hozott áruk eladá­sából származó bevételt. Az állami alkalmazottak fizetése is emelke­dett. A dolgozóknak szociális jut­tatásokból származó jövedelme 27 százalékkal nagyobb volt, mint 1949-ben. Ugyancsak jelentékenyen fokozó­dott az elmúlt évben­ az élelmiszert és iparcikkeket árusító üzletek áru­forgalma is. Élelmiszerből 10—50 százalékkal, textilárukból 21, kész ruhából 48, lábbeliből 40 százalékkal több került eladásra, mint 1949-ben. Az árak jelentékenyen csökkentek. Új élelmiszerfajták és iparcikkek árusítását kezdtük meg. Az elmúlt esztendőben 12 százalékkal több la­kás épült, mint 1949-ben. Az egész­ségvédelemre fordított kiadások 18 százalékkal, népművelésre 20, társa­dalombiztosításra 74 százalékkal többet fordítottunk. A könyvek majdnem 20 százalékkal olcsóbbod­tak. A könyvek példányszáma hat­szorosa a háború előttinek. De az­ elmúlt év tapasztalata megmutatta, hogy gazdasági éle­tünkben vannak bizonyos hiányos­ságok is, amelyeknek megszünteté­sére kell összpontosítanunk minden figyelmünket. A nagyipar túl lassan tárja fel a belső nyersanyagtarta­lékokat, még nem sikerült teljesen megszüntetni a hajrázást, nem si­került még második és harmadik műszak rendszeresítésével teljesen kiaknázni a gyárak teljesítőképessé­gét és berendezését. Az újítók, ész­­szerűsítők és élmunkások tapaszta­latát nem mindig viszik át követ­kezetesen és gyorsan a termelés valamennyi ágazatára. A falvakban az egységes mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek megerősítése nem tartott lépést megalakításukkal. Az ötéves terv második eszten­deje nemcsak jó eredményeket ho­zott számunkra, de fölbecsülhetetlen értékű tapasztalattal is gazdagított bennünket. Széles távlatokat és nagy lehetőségeket tárt fel előttünk, amelyeket az ötéves terv merész feladatainak teljesítése nyomán valóra válthatunk és kihasználha­tunk. Megmutatta, hogy elsősorban a munkásosztály, amelyet a szere­tet érzése tölt el pártja, a Csehszlo­vák Kommunista Párt iránt és sze­reti elnökét, Klement Gottwaldot, megfogadja tanácsait és útmutatá­sait; munkásosztályunk a Szovjet­unió ragyogó példája nyomán ha­lad és a szocializmus eszméje, a béke eszméje iránt határtalan oda­adással viseltetik, amely olyan erő, lelkesedés és önfeláldozás forrása, mellyel a legnehezebb feladatokat is teljesíteni tudja. Az 1950-es esztendő gazdasági eredményei bebizonyították, hogy Csehszlovákiában minden feltétel és lehetőség fennáll az ipar építésének és átépítésének gyorsított ütemű végrehajtására. Egységfrontban ál­lunk a többi népi demokratikus or­szággal. Minden nap tanulhatunk a világ első szocialista országának tapasztalatából. A Szovjetunió köz­vetlen és hatalmas segítséget nyújt építésünkben. A Szovjetunióval kö­tött ötéves árucsereszerződés hatal­mas technikai fejlődés távlatát nyi­totta meg országunk előtt, szilárd alapot teremtett tervmunkánk szá­mára. Ugyanilyen jelentőségűek lesznek azok a szerződések is, ame­lyeket most a népi demokratikus or­szágokkal kötünk. Csehszlovákia az ipar átállításának és építésének meggyorsításával, az ipar és a me­zőgazdaság technikai színvonalá­nak nagyfokú fejlesztésével ebben az esztendőben is hozzá fog járulni a béke és a haladás táborának to­vábbi erősítéséhez. Csehszlovákia munkásosztálya és valamennyi dol­gozója elszántan harcol a béke ügyéért. Meggyőződésük, hogy a hatalmas és szüntelenül erősödő Szovjetunió segítségével a cseh­szlovák nép legjobb barátjának — Sztálin elvtársnak — tanácsai által vezéreltetve, fölépítik országukban a szocializmust és az agresszorok minden tervét halomra döntik.

Next