Tartós békéért, népi demokráciáért! 1951. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1951-07-01 / 26. szám
A Hogyan verte szét a kínai nép az amerikai imperializmus által felfegyverzett reakciós Csang Kai-sek-klikket Most, amikor a Kínai Kommunista Párt hősies harcának 30. évfordulóját ünnepeljük, a kínai forradalom már az egész országban győzelmet aratott. Egyszermindenkorra végeztünk a kínai nép legádázabb ellenségével, megdöntöttük az imperializmus, a feudalizmus és a bürokratikus kapitalizmus egyesült reakciós uralmát. Tartósan megszilárdult és fejlődésnek indult a nagy, új Kína — a népi demokrácia diktatúrájának Kínája. Óriási győzelem ez, amelynek eredményeként Kína egész történelme új korszakba lépett. Ennek a győzelemnek hatalmas történelmi jelentősége is van, mert az Októberi Forradalom győzelme és az antifasiszta világháborúban aratott győzelem után megváltoztatja Kelet egész arculatát. Jelentős mértékben megerősítette a békét és a demokrácia világtáborát és alapjában rendítette meg az egész agresszív imperialista tábort. Igen fontos visszaemlékeznünk most arra, hogyan zúzta szét a kínai nép Csang Kaj-seknek az amerikai imperializmus által fölfegyverzett reakciós Kuomintang-klikkjét s hogyan vívta ki végül országszerte a győzelmet. I. A marxizmus-leninizmussal fölvértezett és a nagy Mao Ce-tung elvtárs vezetése alatt álló Kínai Kommunista Párt az 1924—27. évi forradalom veresége után a kínai népet a polgárháború tíz évén keresztül (1927—1936-ig) vezette, amelynek során kikovácsolódtak a népi-forradalmi erők, kidolgozták a Kínában folyó forradalmi harc konkrét feladatainak megfelelő politikai irányvonalat és katonai politikát. Ezt követően, a japán megszállók ellen vívott nyolc esztendeig tartott háború során (1937-től 1945-ig) a Párt megszilárdította és továbbfejlesztette ezeket a népi demokratikus erőket, körülbelül 100 millió lakosú területet szabadított fel, milliós felszabadító néphadsereget és 2 millió 200 ezer főt számláló milíciát teremtett. Mindez szilárd alapot biztosított, amelynek segítségével a kínai nép szétverte Csang Kai-seknek az amerikai imperializmus által felfegyverzett reakciós Kuomintang-klikkjét. A második világháború befejezése után a világ népei állhatatosan követelték a béke megőrzését. Különös állhatatossággal követelte a békét a kínai nép, amely átélte a hosszú évekig tartó háború szenvedéseit és amelyet újabb polgárháború fenyegetett. Ámde az amerikai imperializmus, amely a fasiszta Németország, Olaszország és Japán helyébe lépett, a második világháború befejezése óta lázasan törekszik a világ leigázását célzó terveinek megvalósítására, háborúval fenyegeti az egész világ népeit és a háború közvetlen előkészítésén buzgólkodik Kínában és más országokban. A Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztereinek 1945 decemberében tartott moszkvai értekezletén az amerikai imperializmus beleegyezett abba, hogy nem avatkozik Kína belügyeibe és úgy nyilatkozott, hogy békét és demokráciát kell teremteni Kínában. Valójában pedig az történt, hogy az amerikai imperializmus a japán militaristák fegyverletétele után elküldte Kínába szárazföldi, tengeri és légierőit, valamint katonai misszióit és országszerte megszállta a legfontosabb hadászati támaszpontokat. Az amerikai imperializmus tömérdek fegyverrel és hadfelszereléssel látta el az áruló Csang Kaj-sek klikket Csu leta a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagja * és Csang Kai-seknek, aki a Japán ellen vívott háború idején mélyen a hátországban rejtőzködött, különböző eszközöket bocsátott rendelkezésére, hogy csapatait az ország legfontosabb kikötővárosaiba és a kínai nép ellen indított polgárháború frontjaira szállíthassa. Az amerikai imperializmus abban reménykedett, hogy Csang Kai-sek segítségével megfosztja a kínai népet a győzelem gyümölcsétől és Kínát amerikai gyarmattá süllyeszti. Az amerikai imperializmus támogatásával és felbujtására Csang Kai-sek minden erejével arra törekedett, hogy keresztülvigye áruló, reakciós, diktatórikus politikáját. Ebben az időben az amerikai imperialisták és Csang Kai-sek reakciós tömbje úgy tekintettek a kínai felszabadító néphadseregre, mint a reakciós terveik megvalósításának útjában álló legfőbb akadályra és megértették, hogy a felszabadító néphadsereg megsemmisítése nélkül lehetetlen megvalósítani az amerikai imperializmus agresszióját és Csang Kai-sek diktatórikus uralmát. Ugyanakkor a Kínai Kommunista Párt és a kínai nép felhívásait az ország békéjének helyreállítására, úgy fogták föl, mint gyöngeségük és sebezhetőségük jelét Azt hitték, hogy a kínai felszabadító néphadsereg, amely létszámát és fegyverzetét tekintve kisebb volt az övéknél, nem tud helytállni semmiféle támadással szemben, míg a többmilliós Kuomintanghadsereg, amely az amerikai imperializmus szállította óriási mennyiségű fegyverzettel rendelkezik, mindent elérhet az országban, amit csak akar. Ezért el is határozták, hogy kirobbantják a polgárháborút a kínai nép ellen. Ideiglenes beleegyezésük a kínai nép békeköveteléseinek teljesítésébe, csupán sakkhúzás volt, hogy időt nyerjenek a polgárháború előkészítésére. Ebben a helyzetben a Kínai Kommunista Párt magasra emelte a béke, a demokrácia és az egység zászlaját és az egész kínai nép nevében minden erejét latba vetette, hogy megtalálja a háború elkerülésének útját és kiharcolja a békét a felszabadított területeken és országszerte mozgósította az egész Pártot, a hadsereget és a népet, hogy bármikor, amikor Csang Kaisek kísérletet tesz a béke megbontására, készen álljanak megsemmisítő csapást mérni Csang Kai-seknek a kínai nép és a forradalom ellen irányuló katonai támadására. A Kínai Kommunista Párt, amely a legszélesebb néptömegek követelését juttatta kifejezésre, nem egyszer intézett felhívást a béke, a demokrácia és az egység megvalósítása érdekében. Mao Ce-tung elvtárs személyesen utazott Csunkingba, hogy béketárgyalásokat folytasson Csang Kai-sekkel. Ez arra késztette Csang Kai-seket, hogy kiadja a „tüzet szüntess” parancsot és az összes pártok politikai tanácskozó konferenciájának összehívására, amelyen megfogalmazták a béke, a demokrácia és az egység megvalósítását célzó határozatokat. E határozatok meghozatalában a Kuomintang-kormány képviselői is részt vettek. A Kommunista Pártnak mindezek a lépései teljes összhangban állottak a széles tömegeknek azzal a követelésével, hogy béke, demokrácia és egység legyen az országban. A Kínai Kommunista Párt ebben az elkeseredett harcában szilárd, következetes és igazságos politikát folytatott. Csang Kaj-sek és gazdái, az amerikai imperialisták pedig nem egyszer elárulták hitsizegő és csaló mivoltukat: egyrészt, mintha „közvetítést” vállaltak volna a konfliktusban, másrészt pedig tevékeny előkészületeket tettek a polgárháborúra. Ennek köszönhető, hogy a széles néptömegek megszabadulhattak az amerikai imperializmus és a reakciós Csang Kai-sek-klikk iránt táplált illúzióiktól. Ezért, amikor az amerikai imperialisták és Csang Kai-sek reakciós Kuomintang-klikkje úgy érezték, hogy felkészültek a méreteiben legnagyobbszarvasú polgárháborúra és megkezdték a népellenes, ellenforradalmi polgárháborút, politikailag elszigetelődtek és elveszítették az egész kínai nép bizalmát. 1946. július elején Csang Kaisek, aki jelentős amerikai támogatásban részesült, a kínai nép ellenállásának és a világ demokratikus közvéleményének fittyet hányva, Kína történetében még sohasem látott méretű polgárháborút kezdett a felszabadító néphadsereg ellen. Kezdetben a kínai nép fölöttébb komoly helyzetbe került. A világ legnagyobb imperialista hatalma teljes támogatást nyújtott a világ legnagyobb áruló csoportjának, a Csang Kai-sek féle tömbnek. Ez a tömb akkor 4 millió 300 ezer katonából álló hadsereggel rendelkezett, amelyet 6 milliárd USA-dollár értékű amerikai repülőgéppel, tüzérséggel, tankkal, korszerű felszereléssel és hadianyaggal láttak el. Az egész országból 300 millió lakost szám(Folytatása a 6. oldalon) 1951 július 1. * 26. (138.) TARTÓS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT1 5 HARMINC ÉVES A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT A Párt az új Kína felépítéséért vívott harcban tervszerű fejlesztése, amely összhangban áll népgazdaságunk jövőbeni szükségleteivel, Kína kulturális fejlődésének egyik legsürgősebb feladata. ★ Mindaz, amit az előbbiekben elmondtunk , csupán rövid felsorolása azoknak a sikereknek, amelyeket az új Kína az elmúlt másfél év alatt politikai, gazdasági és kulturális téren kivívott. Az említett eredmények országunk szempontjából óriási jelentőségűek és azokról a hatalmas vívmányokról tanúskodnak, amelyeket a népgazdaság és a kultúra átépítése során elértünk. Ámde népgazdaságunk és kulturális életünk átépítésének mindez csupán a kezdete. Népünk immár száz év óta harcol annak a céljának eléréséért, hogy Kínát az imperialistáktól megalázott országból független országgá, virágzó országgá változtassa. Az imperialisták kiűzése Kínából és a reakciós Kuomintangrendszer megdöntése csupán része annak a küzdelemnek, amely ennek a célnak eléréséért folyik. E cél teljes megvalósítása megköveteli, hogy Kína agrárországból ipari országgá alakuljon át és a gazdasági átépítés kolosszális méretekben kibontakozzék. Az ilyen nagyarányú gazdasági építés ideje még nem érkezett el és mi egyelőre még csak az előkészítés szakaszában vagyunk. Lényegében az ilyen nagyszabású gazdasági építés feltételeinek előkészítését jelenti mindaz a munka, amelyet az utóbbi másfél esztendő alatt elvégeztünk, beleértve a népi hatalom megszilárdítását, a földbirtoklás rendszerének reformját, a nemzetgazdaság helyreállítását, az ellenállási mozgalmat Amerikával szemben és a Korea támogatása érdekében megindult mozgalmat. Még bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy ezt az előkészítő időszakot befejezhessük. Mi azonban sikerrel fogjuk előkészítő munkánkat elvégezni és hírül adjuk majd, mikor kezdődik a tervgazdaságon alapuló nagyszabású építőmunka. Népünk határtalanul bízik a gazdasági építés sikerében. Országunkban 475 millió munkaszerető honpolgár él. Gazdag nyersanyagforrásokkal rendelkezünk. A kínai népet a népgazdaság és a kulturális élet átépítésében Kína harcedzett Kommunista Pártja és a marxizmus-leninizmus mély bölcseségétől áthatott Mao Ce-tung elvtárs vezeti. A kínai nép meg van győződve arról, hogy éppolyan sikerrel fogja megvalósítani a népgazdaság átépítését, mint ahogyan fegyveres harcban megdöntötte az imperialisták és a Kuomintang-kukk reakciós rendszerét. Népünk életszívonala ma még alacsony. Ámde a nép megérti, hogy ezt az utóbbi száz év folyamán ellenünk irányuló imperialista agresszió okozta, hogy ez a hosszú idő óta uralkodó reakciós kormányzat politikájának következménye, a szakadatlan háborúk következménye. Az imperializmus és a reakciós rendszer évtizedekkel, de lehet, hogy egész évszázaddal késleltette gazdasági fejlődésünket. Népünk serényen fog dolgozni és meghatványozza erejét, hogy ezt a késedelmet behozhassa. Most, amikor országunk egységes, nem lesz többé belháború nálunk. Ha mi, a világ békeszerető népeivel együtt, meg tudjuk védeni a világbékét, akkor gazdasági fejlődésünkben utolérjük, sőt néhány év alatt magunk mögött is hagyjuk az imperialista országokat. Országunk fejlesztésének végső célja a szocializmus fölépítése, a kommunizmus fölépítése, mert a szocializmus és a kommunizmus az egész emberiség számára a legjobb és a legtökéletesebb társadalmi rendszer. Népünk harcolni fog a szocializmus és a kommunizmus fölépítéséért. De ahhoz, hogy a szocializmust és a kommunizmust fölépíthessük, át kell mennünk a fejlődés jelenlegi szakaszán — az új demokrácia stádiumán —, amelyet nem szabad átugranunk. Országunkban a fejlődés mai fokán az államhatalom a népi demoráciának munkásosztály-vezette diktatúrája, amely a munkások és parasztok szövetségén alapul és az ország összes demokratikus osztályait és összes nemzetiségeit egyesíti. A gazdasági rendszert ezen a szakaszon öt gazdasági alakulatnak egyidőben való fennállása jellemzi: az állami gazdaság, a szövetkezeti gazdaság, a parasztok és kisiparosok magángazdasága, a magánkapitalista és az államkapitalista gazdaság. Itt a vezető szerepet az állami gazdasági szektor tölti be, amely természeténél fogva szocialista gazdaság. Különleges történelmi feltételek következtében országunkban a gazdasági viszonyokat és az osztályok kölcsönös viszonyát a fejlődés adott szakaszán csakis ily módon vizsgálhatjuk és így kell vizsgálnunk. A népgazdaságnak országunkban való átépítésekor, az új demokrácia szakaszán ebből ered az új feladat: biztosítanunk kell, hogy mind az öt gazdasági alakulat teljesen betölthesse szerepét és ugyanakkor ne kerüljön ellentétbe, hanem álljon összhangban azokkal a tervekkel, amelyeket az állam mind a társadalmasított, mind pedig a magánjellegű népgazdasági főágazatok fejlesztése érdekében javasol. Ezeknek a különböző gazdasági alakulatoknak a fennállása szükségképpen bizonyos aránytalanságokat idéz elő. Ámde ezzel szemben áll két kedvező feltétel: először is, országunkban a munkásosztály vezető szerepe nemcsak politikai téren, a gépi demokrácia diktatúrájának rendszerében érvényesül, hanem gazdasági téren is; állami vállalatok létesítésében, amelyek természetüknél fogva szocialista vállalatok. A népgazdaság fejlődése nemhogy gyöngítené, hanem ellenkezőleg, erősíti az állami szektort a népgazdaságban. Ennélfogva szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy a természeténél fogva szocialista állami szektornak a népgazdaságban mind gazdasági, mind politikai szempontból meg lesz minden lehetősége arra, hogy a népgazdaság többi szektorát irányíthassa. Másodszor, a magánkapitalista szektor a népgazdaságban máris érzi és a jövőben is érezni fogja, hogy az új demokratikus államhatalom mellett fejlődéséhez szükséges lehetőségei nem csökkennek, hanem ellenkezőleg, megsokszorozódnak azokhoz a lehetőségekhez képest, amelyekkel az imperialistáknak és a Kuomintang reakciós rendszerének uralma idején rendelkezett, mert most védve van az imperialisták gazdasági agressziójától és soha nem látott méretű belső piachoz jutott. Éppen ezért a magánkapitalista szektor szintén támogatja a jelenlegi államhatalmat és megfelelő feltételek mellett a népgazdasági tervvel összhangban fog működni. Népgazdaságunk fejlődésének saját népünk erőfeszítéseire kell támaszkodnia. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nekünk nincs szükségünk külföldről jövő műszaki vagy bármiféle más támogatásra. Szükségünk van ilyen segítségre, de az imperialistáktól nem kaphatjuk meg. Az imperialista országok dolgozóinak és haladó embereinek többsége együttérez velünk, de akik ezeknek az országoknak politikáját irányítják, azok imperialista elemek és ellenséges magatartást tanúsítanak irántunk. Ennélfogva a kínai nép megérti, hogy népgazdaságunk átépítésében csak a szocialista Szovjetunió és a testvéri népi demokratikus országok támogathatnak bennünket. A két világtábor ma már élesen elhatárolódott. Mi annak a tábornak az oldalán állunk, amely a tartós békéért és a népi demokráciáért küzd. Harcunk az imperialista és reakciós Kuomintang-rendszer megdöntéséért, e tábor harcának része volt, a népgazdaság és a kultúra átépítése pedig folytatása ennek a harcnak. Kína Kommunista Pártja, amely most ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, több mint 28 esztendeig tartott küzdelem eredményeként elvezette a népet az imperialista és a reakciós Kuomintang-rendszer megdöntéséhez és azóta, másfél év óta a népgazdaság és a kultúra átépítéséért folytatott harcot vezeti. A népgazdaság átépítése számunkra a munkának új formája. Még sokat kell tanulnunk, de szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy Pártunk, Mao Ce-tung elvtárs vezetésével éppoly győzelmesen fogja megoldani ezt a feladatot, mint amilyen győzelmesen megdöntötte fegyveres harcban az imperialisták és a reakciós Kuomintang rendszerét. Felszabadulása és az új Kína felépítése érdekében a kínai nép az elmúlt száz év folyamán minden utat megpróbált és minden vezető csoportot kipróbált országunkban s végül is a Kommunista Pártot választotta.