Tartós békéért, népi demokráciáért! 1954. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-03 / 1. szám
a Vansani emberek = ====== Az ansani kohókombinát dolgozói az új év küszöbén megünnepelték nagy termelési győzelmüket. December 25-én Ansanban ünnepélyes keretek közt üzembehelyezték a csőgyárat, a sín- és vasgerendaüzemet és a 7-es számú nagyolvasztót. Ezeket az objektumokat igen gyorsan építették fel, s ezzel ismét hozzájárultak Kína iparosításának nagy ügyéhez. Cao Ming kínai író alábbi riportjában Ansan nagyszerű kohászairól ír. Kína a hatalmas hegycsúcsok, a gyönyörű tavak és a széles folyamok országa; sűrű erdőségek borítják földjeit, mérhetetlen kincsek rejtőznek ölében. De Kína legnagyobb büszkesége mégis az a rengeteg alkotó munkáscsapat, amely most építi falvainkban és városainkban az új életet. Csang Ming-san, a kínai munkásosztály egyik kiváló képviselője, az ansani kohókombinát munkása, egy automatikus irányváltó-szerkezetet talált fel és alkalmazott a simító hengersoron. Csang Ming-san találmánya a felszabadult kínai munkásosztály nagyszerű alkotó merészségének gyönyörű példája. Most szeretném elmondani, hogy ez az egyszerű kínai munkás hogyan járult hozzá országunk építéséhez. ,★ Csang Ming-san nyolcéves gyerek volt, amikor kondásnak szegődött a falubeli földesúrhoz. Azután végzett mindenféle házkörüli meg mezei munkát, amilyet általában felnőttek végeznek. Fáradhatatlanul dolgozott, de a földesúr naplopónak nevezte őt. Vége-hossza nem volt a szitoknak és az ütlegelésnek. Tizenhatéves korában már nem bírta tovább az embertelen bánásmódot, megszökött a földesúrtól, s inasnak állt be. Tizennyolcéves korában lakatos lett az ansani kohótársaság hengerművének pótalkatrészgyártó üzemében. Csang Ming-san szabadidejében acélöntést és acélkovácsolást tanult, s csakhamar remek szakmunkás lett. 1945 augusztusában, amikor a győzelmes Szovjet Hadsereg Északkelet-Kínában szétzúzta a japán csapatokat a kuomintangisták elfoglalták.Ansant, az acél városát,sang Ming-ssyi akkor így gondolkodott: „Most már kiűztük a japánokat, most már nem lesz semmi baj!” De a Kuomintang-reakciósok kidobták a gyárból, mert Csang Ming-san nem tudta lepénzelni őket. A munkanélkülivé vált ★ ★ Csang megértette, hogy régi földesura, a kuomintangista vagy a japán imperialista egykutya. Fájó szívvel hagyta ott a gyárat, s öccsével együtt egy kovácsműhelyben próbálta megkeresni a betevő falatot. De a baj nem jár egyedül. A Kuomintang hivatalnokai megfenyegették őket, hogy mindkettőjüket behívják katonának, ha nem fizetnek húsz pikula gabona váltságdíjat. S bár a húsz pikula gabona ára óriási összeg volt, a testvérek nagy nehezen mégis kifizették ezt: eladták minden ingóságukat, s még adósságot is csináltak. A kuomintangisták néhány nap múlva újra fenyegetőztek, úgyhogy a testvéreknek el kellett rejtőzniük. Éhség és nyomor költözött Csang és családja házába. A kínai népi felszabadító hadsereg akkor űzte ki Északkelet-Kínából a koumintangista csapatokat és szabadította fel Ansant. A népi kormány felszólította a munkásokat, hogy térjenek vissza a gyárakba, s fogjanak hozzá a termeléshez. Csang Ming-san boldogan tért vissza régi üzemébe. A kormány minden munkásnak kéthónapi élelmet adott.Az új igazgató és a gyár párttitkára a munkásokkal együtt tárgyalta meg, hogyan kezdjék el a termelést. Megszervezték a munkások oktatását, s nagy gondot fordítottak a munkások anyagi szükségleteire. „Ilyet még soha életemben nem láttam“ — gondolta Csang Ming-san, s megértette, hogy most kezd emberi, igazi életet élni. S csakugyan, köröskörül minden megváltozott. Máskép ment a munka a műhelyben, ahol kialakult az elvtársi segítségnek és a barátságnak a légköre. Csang is megváltozott. Fáradhatatlanul, reggeltől estig dolgozott, bár most senki sem kényszerítette rá. ★ De Csang mégis szüntelenül töprengett. Nem egyszer lecsüggesztette fejét, s hallgatott. Társai ekkor részvevően megkérdezték: — Mi történt, Csang? Mi bánt? Csang nem felelt. Egyszer egyik társa hosszas faggatására sóhajtva mutatott rá a simító hengersorra, amely mellett az érdeklődő munkások az izzó acélbugákat emelgették, s így szólt: — Gyűlölöm ezt a japánoktól ránkmaradt ócskaságot! Még mennyi áldozat lesz a műhelyben, amíg ide is elérkezik a szocializmus! Az egymástól csak két méterre lévő hengersorok közt egy-egy munkás állt, hosszúnyelű fogójával elkapta a hengerek közül kifutó izzó acélszalagot, s egy félfordulattal továbbította. Ez a munka az embernek óriási erőfeszítésébe került. A japán megszállás idején sok munkás összeégette lábát, s megrokkant. Mások belehaltak súlyos égési sebeikbe. Persze, a felszabadulás után a hengerdében jelentősen megváltoztak a munkaviszonyok. A csarnokban szellőztetőberendezés készült, bizonyos intézkedések is történtek a munka biztonságosabbá tételére, de a munka teljes biztonságának kérdése még nem oldódott meg, mivel a legnehezebb munkafolyamat, az acél „tűzkígyó” továbbítása változatlan maradt, s a műhelyben még akadtak balesetek. Csang az emberiesség nemes érzésével és az osztálytestvérei iránt érzett szeretettel gondolkodott a fogások munkájának gépesítésén és automatizálásán. S az eredmény az lett, hogy Csanj tökéletesítette az automatikus irányváltó-szerkezetet. Csang teljesen belemerült a találmány készítésébe. Éjszakákon át vázlatok és tervek fölé hajolt. Még fektében is találmányával foglalkozott. Mihelyt valamilyen új ötlete támadt, világosságot gyújtott, s a falra rajzolta a vázlatokat. Elvesztette étvágyát és lefogyott. Felesége látta a falra rajzolt vázlatokat, a mértani ábrákat és háromszögeket, amelyekkel Csang még munkaruháját is telerajzolta, s aggódva kérdezte: — Mi lett? Nem vagy beteg? Most senki sem hajt bennünket! Van mindenünk, ruhánk is, ennivalónk is. Mi nyomja így a lelkedet? Csang megnyugtatta feleségét:" Ne aggódj! Makkegészséges vagyok, zsafó a fejem tele van gondolatokkal. ★ 1952-ben Északkelet-Kínában a munkások mozgalmat indítottak a termelés észszerűsítéséért és a rejtett tartalékok felhasználásáért. Az újságok naponta közölték az új találmányok és az észszerűsítő javaslatok híreit. Az előnyújtó hengersor munkásai rátértek a gyorshengerelés módszerének alkalmazására. A simító hengersor elmaradt az előnyújtó hengertől; az utóbbi termelékenysége gyorsan növekedett, s emiatt a termelési folyamat üteme fölborult. Amikor Csang Ming-san bemutatta találmánya vázlatát, a gyár dolgozóinak figyelme a simító hengersorra összpontosult. Az igazgató, a pártsejt és a szakszervezet támogatta Csang javaslatát. A szovjet szakember, aki a termelés megszervezésében segítette a gyár munkásait, megvizsgálta Csang terveit, s tanácsolta, hogy azonnal kezdjék meg a próbákat. Csang egy kis munkáscsoporttal együtt immron hozzáfogott _a próbák előkészítéséhez. Szeptember 14-én minden készen volt. A "munkások nagy érdeklődéssel vizsgálgatták a csarnokban felszerelt gépezetet. S csakugyan úgy tetszett, hogy az teljesen megfelelt rendeltetésének. A szerkezet két védőlemeze pedig kicsisége ellenére oly bátran csillogott a fényben, mintha bizonyos lett volna benne, hogy legyűrheti a „tűzkígyó“ féktelen természetét. Csang mellett ott állt az igazgató. A jelenlévők arcán komoly, megfeszített figyelem ült. Csang szíve erősen vert. Nehezen tudta volna megmondani, mit érzett ebben a percben. A műhelyben olyan feszült csend volt, mint fülledt nyári napon, vihar előtt. Mindenki némán várta a nagy eseményt. Ekkor az egyik munkás jelt adott, s a kemence nyílásából előbukkant az izzó acélbuga, megakadt az irányváltóműben, nem ment át a következő hengerre. Le-1 lejt! A műhelyen riadt suttogás futott végig. Csang megdermedt. Izgalmában elsápadt. A géphez rohant, de még oda sem ért, a munkás már megerősített egy csavart, s újabb jelt adott. A második buga pontosan a megszabott úton haladt. Az óriási csarnokot tapsvihar és harsány éljenzés rázkódtatta meg. Az igazgató boldogan ölelte át Csángót. Csang ebben a pillanatban elképzelte a műhelyt meg az egész gyárat, amelyet az automata és a gépesített berendezés zakatolása teljesen betölt, lelki szemével látta az új Ansant és az újjáalakított Kínát. Csang megifjodott szíve még boldogabban vert erre a gondolatra, amely eléje tárta az ország izmosodó iparának gyönyörű jövőjét. A munkások körülvették Csang Ming-sant, s szorongatták kezét. Nagy örömük és tiszteletük kifejezéséül vállukra emelték és viharos tapssal üdvözölték. Csángot megzavarta a váratlanul rázúdult nagy megtiszteltetés. „Nem csináltam én semmi különöset, nem érdemlek meg ennyi dicséretet“ — gondolta. Zavart és meghatott volt. Régi barátja, az öreg Tan, aki fogós volt, amíg a „tűzkígyó“ nem égette le kezét, félkézzel átölelte Csángot, s azt mondta: — Találmányod tíz-húsz évvel meghoszszabbítja életünket! Köszönöm! Csang találmányának azonban még voltak kisebb-nagyobb fogyatékosságai. Gyakran elromlott. Csangnak a szovjet szakértők segítségével sikerült. veglppHcP , küszöbölnie találmánya összes fogyatékosságalts's eggbé javítania a termék minőségét. Csang találmánya révén jelentősen javultak a műhelyben a munkaviszonyok, már nem fenyegették balesetek a munkásokat. A simító hengersor teljesítőképességge 25 százalékkal növekedett. Az állam ezen évente 50 milliárd jüant takarít meg. "ez a siker örömmel töltötte el és föllelkesítette a munkásokat. Ma már a munkások nem önmagukban keresik a műhelyben a termelés tökéletesítésének helyes útjait. Az egész kollektíva azonnal megtárgyalja, tanulmányozza és megvalósítja a javaslatokat. Már a régi szakemberek sem tekintenek bizalmatlanul a munkások javaslataira, sőt szívesen együtt dolgoznak az észszerűsítőkkel. Csang új tömegmozgalmat indított el az ország iparosításának széles országútján. Csang észszerűsítő javaslata az óceánt felkorbácsoló szélvészként indította el az új találmányok hullámát. Egyre-másra születtek a gyártási folyamatot gépesítő és automatizáló szerkezetek. Li Ken-jüan, a huzalhengerde munkása hét új automata szerkezetet talált föl. A termelés automatizálásában részvett Ansannak, az acélvárosnak minden munkása. ★ 1953 május 1-én, a dolgozók nemzetközi ünnepén, amikor a Szovjetunió békeszerető és munkaszerető népe seregszemléjét tartotta Moszkvában, abba a városban, amelyre szeretettel és elragadtatással tekintenek a dolgozók milliói, a vendégek közt a Vörös-téren ott volt Csang Ming-san is, a népi Kína küldöttségének tagja. Előtte vonultak el a hatalmas, színpompás menet oszlopai. Mennyi önfeláldozó munkával építették föl a szovjet emberek a szocializmust országukban, amelyben ma sikeresen építik a kommunizmus csodálatos épületének falait! Aki szereti a békét, aki igazán akar élni, az erőt és lelkesedést merít ezekből a menetelőoszlopokból, gondolta Csang Ming-san. S amint végigpillantott a tribünön a különböző országokból érkezett többi küldött arcán, megértette, hogy nemcsak ő gondolt erre. Csang meglátogatott sok gyárat és múzeumot,járt a Leninről elnevezett Volga—Don-csatornán is. Mindarról, amit ott látott, gazdag hazája jutott eszébe. A Szovjetunió jelenében meglátta hazája ragyogó holnapját. Csang saját szemével látta a szocialista társadalmat, s megérezte a kommunizmus építésének nagyságát. Megértette, hogy a kommunizmus a nép anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése, az emberi bölcseség legtökéletesebb kifejlődése, a dolgozó emberek legszebb, legnemesebb ideáljainak megtestesülése. Milyen egyszerű és mégis milyen nagy szó ez: „kommunizmus!” A szovjetunióbeli utazás még kitartóbb munkára lelkesítette Csángót. Csang a Szovjetunióban szerzett élményeiről szóló beszámolói során meggyőződéssel vallotta hazatérte után: — Most már egész világosan látom: csak akarat és erőfeszítés kell, s mi is olyan gyönyörűvé tehetjük hazánkat, amilyennek látni szeretnők! Ezeket a büszke szavakat azoknak a kínai munkásoknak a milliói nevében mondta,akik ma hazánkban lelkesen végzik a hatalmas arányú békés építőmunkát. 1954 január 31 (269) A francia dolgozók újabb megmozdulásai A legutóbbi két hét alatt még lendületesebbé vált a francia néptömegek harca életkörülményeik megjavításáért, s a kormány háborús nyomorpolitikája ellen. December 21-én a párizsi pályaudvarok postahivatalainak mintegy 7000 alkalmazottja sztrájkot hirdetett. A sztrájkolók 20 000 frankos rendkívüli segély kifizetését, az augusztusi sztrájkok napjaira járó bérösszeg kiutalását, a munkabérek emelését stb. követelték. A sztrájk több vidéki városra is átterjedt. A polgári légiforgalom műszaki dolgozói szintén sztrájkoltak. Emiatt 9 napra megszakadt a légiforgalom Franciaország és gyarmatai, valamint Franciaország és más országok közt. A sztrájkolók állhatatosságukkal kivívták követeléseik jelentős részének kielégítését. Keményen harcolnak jogaikért a kohászok is; ők 133 frankos minimális órabért követelnek. Az élelmiszeripari dolgozók sok ütemben kiharcolták az újévi bérpótlékot A paraszttömegek is megmozdultak. Ismét tiltakoztak a francia mezőgazdaságot károsító kormánypolitika ellen. A középfranciaországi paraszt-akcióbizottság felhívására 8 megye parasztsága december 22-én a barikádok százaival eltorlaszolta a fő útvonalakat. A parasztok sokhelyütt bátran szembeszálltak a rendőrséggel. Párizsi diákok ezrei tüntetésekkel követelték, hogy a kormány növelje a közoktatásügyi előirányzatokat. Más egyetemi városokban szintén nagyszabású diákmegmozdulások voltak. (sy&lfl) ,ma népeinek India és Kim barátsága India dolgozói lelkes figyelemmel kísérik, milyen eredményeket ér el a kínai nép, amely egyszers mindenkorra megszüntette hazájában az imperialisták és a feudális urak elnyomó uralmát. Legutóbb számos indiai küldöttség fordult meg Kínában. Ezer meg ezer indiai hatalmas érdeklődéssel hallgatta meg a Kínában járt küldöttség tagjainak beszámolóit Az indiai nép elismeri és támogatja a három éve megalakult Indiai-Kínai Baráti Társaságot. A társaság munkájában ismert tudósok, írók és közéleti személyiségek vesznek tevékeny részt. Az Indiai-Kínai Baráti Társaság most decemberben tartotta Delhiben első országos konferenciáját. Ez a konferencia újabb szakaszt nyitott meg az indiai és a kínai nép barátságának további erősítésében. A konferencián körülbelül 200 küldött vett részt az ország minden tájáról. A konferencia megnyitásán jelen volt Piri Brahm Prakas delhi polgármester és Szri Ajengar, az indiai parlament népi kamarájának elnökhelyettese. A konferencián részt vett egy kínai küldöttség is, Din Szi-lin ismert tudós vezetésével, továbbá Jüan Csung-szan, a Kí .áínai Népköztársaság indiai nagykövete is. 53/ 323.26^ _______ „A kínai és indiai nép barátságát új, hatalmas folyamhoz hasonlíthatjuk. Ez a folyam ugyanoly fontos és szükséges, mint a Ganges Indiának, a Jangce Kínának”, jelentette ki Din Szi-lin. E szavakra Pandit Szunderlal indiai küldött úgy válaszolt, hogy az indiai-kínai barátság nemcsak a béke biztosítása, hanem az indiai nép léte szempontjából is szükséges. „Népünk, mondotta, jól tudja ezt, s aggodalommal és felháborodással figyeli, hogyan mesterkednek az amerikai imperialisták hazánkban ésmás országokban, például Pakisztánban”. A konferencia megvitatta és megjelölte a a két ország kulturális és gazdasági kapcsolatainak erősítésére szolgáló konkrét lépéseket. A küldöttek követelték, hogy a Kínai Népköztársaság jusson hozzá az ENSZ-ben törvényes helyéhez. Megválasztották a társaság végrehajtó bizottságát és több mint száztagú országos tanácsát. A társaság elnöke Pandit Szunderlal lett. A konferencia befejezése után Delhiben 10 000 ember részvételével tömeggyűlés volt. A gyűlésen a kínai küldöttség tagjai is felszólaltak. ♦ • ♦--------------- A GYARMATI ÉS A FÜGGŐ ORSZÁGOKBAN Szaudi-Arábia munkásainak sztrájkjai Az ARAMCO amerikai olajtársaság rabló módon fosztogatja Szaudi-Arábia természeti kincseit, óriási profitot zsebel be az arab munkások kizsákmányolásából. A hivatalos adatok szerint 1952-ben az ARAMCO tiszta nyeresége 380 millió dollár volt. De a kényszermunkára fogott arab dolgozó egy napra csak öt rialt kap. Ez a pénz még a legelemibb szükségletek fedezésére sem elég. Az ARAMCO vállalatainál nincs társadalombiztosítás, s a szakszervezeti mozgalom elfojtása miatt az amerikai gyarmatosítók korlátlan önlénye uralkori Szaudi-Arábia munkásosztálya egyre határozottabban küzd az emberhez méltó életviszonyokért, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért. A szaudi-arábiai nemzeti szabadságmozgalom fejlődésére vall az ARAMCO 14 000 munkásának nemrég lezajlott kéthetes sztrájkja. A sztrájkolók a vállalati munkásbizottság börtönbe vetett vezetőinek szabadonbocsátását, a szakszervezetek szabadságának biztosítását, munkakódex megalkotását, a bérek emelését, az arab munkások megkülönböztetésének megszüntetését, általános és technikai iskolák megnyitását követelték. A munkások egysége és elszántsága rákényszerítette az amerikai gyarmatosítókat, hogy bocsássák szabadon az összes letartóztatottakat, s kezdjenek tárgyalásokat a munkásbizottsággal, a munkások követelései alapján. Országszerte minden hazafi támogatta az ARAMCO munkásainak harcát. A „Flore“ részvénytársaság 1800 munkása huszonnégyórás szolidaritási sztrájkot rendezett. Sztrájkok és tüntetések zajlottak le Hiouf, Al-Ehsaa, Al-Ghotaif, Ras Tannoura stb. városokban. Az amerikai gyarmatosítók garázdálkodása ellen és a nagy adók ellen, valamint az életviszonyok megjavításáért indított harcba bekapcsolódtak a diákok, a pedagógusok és a kereskedők is. Az amerikai csvpron+ncí+ekbe a. coud- arábiai kormányzó klikk tagjai minden eszközt felhasználnak, hogy elnyomják a terjedő nemzeti szabadságmozgalmat. A hazafiakat börtönbe vetik és embertelenül megkínozzák. A sztrájk idején az olajtelepek vidékére 3000 katonát rendeltek ki. A rendőrség megtiltotta, hogy a lakosság a zahrani és abkiki munkásokat élelmiszerrel és vízzel lássa el, így próbálta rákényszeríteni a munkásokat a munka folytatására. Az ország munkásosztálya és népe a legutóbbi hónapokban bebizonyította, hogy öntudata jelentősen megnövekedett. Ereje tudatában követeli az amerikai gyarmatosítók uralmának megszüntetését, küzd Szaudi-Arábia amerikai katonai támaszponttá változtatása ellen, s harcol hazája nemzeti és szociális felszabadulásáért. Tartós békéért, népi demokráciáért / 3 HARCBAN A BÉKÉÉRT ÉS A SVÁJCI NÉP JÓLÉTÉÉRT I. Svájc sem az első, sem a második világháború idején nem ismerte a háború borzalmait, a katonai megszállás szörnyűségeit. A svájci ipar e két háború során megőrizte, növelte és korszerűsítette termelését. Svájc fejlesztette külkereskedelmét, s egyike lett azoknak az országoknak, amelyek főleg tőkét exportálnak. A tőkekivitel fejlődésével megváltozik az ország népgazdaságának szerkezete, növekszik a lakosság nemtermelő része, s megváltozik a nemzeti jövedelem szerkezete. Az úgynevezett „láthatatlan“ jövedelmek, vagyis a külföldi turistáktól, a nemzetközi biztosítási és szállítási műveletekből, valamint a külföldön elhelyezett tőkéből származó jövedelmek részaránya mind jelentősebbé válik. Svájc az 1945-től 1953 november derekáig terjedő időszakban több mint 3 milliárd svájci frank magán- és állami hitelt nyújtott más országoknak. Svájc nemzeti jövedelmének külföldről befolyó része 1947-ben 30 százalék, Svédországé pedig 19 és Nagy-Britanniáé 18 százalék. TMKb svájci burzsoázia érdekei ily módon egyre szorosabban egybefonódnak a nemzetközi finánctőke érdekeivel, azoknak a nagy nemzetközi trösztöknek és monopóliumoknak az érdekeivel, amelyek a gyarmatokon, a félgyarmatokon és az úgynevezett „fejletlen országokban“ fosztogatják az őslakosságot, s mesébe illő profitot sajtolnak ki belőle. A béke megőrzéséért vívott harc ezért Svájcban is harc az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus agresszív törekvései ellen, az imperializmus gazdasági, politikai és ideológiai befolyásának erősödése ellen. A békeharc Svájcban is azt jelenti, hogy harcolnunk kell az amerikai imperializmus ügynökei és svájci cinkosaik ellen, akik támogatják és fokozzák a Szovjetunió elleni rágalomhadjáratot, s támadják a dolgozó nép életszínvonalát, demokratikus szabadságjogait. A Svájci Munkapárt központi bizottságának október 17—18-i ülése ráirányította a párt és az egész svájci nép figyelmét a nyugatnémetországi eseményekre, s hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németországban az Egyesült Államok pártfogásával ismét éledezik a német militarizmus. „A német militarizmus feltámasztása, állapítja meg a központi bizottság ülésének határozata, közvetlenül fenyegeti Svájcot is. Évszázadunk kezdete óta a német hadseregek, 1914-ben II. Vilmos seregei, 1940-ben pedig Hitler hadseregei állandóan fenyegették hazánkat. S ma Nyugat-Németországban még hivatalos szervek is hirdetik, hogy Európa minden német nyelvterületének egyesülnie kell az új német birodalom uralma alatt.“ Csakis Németország demokratizálása, csakis a német militarizmus kiirtása és egész Németországszerte haladó szociális feltételek megteremtése biztosíthatja igazán Európa és következésképpen Svájc népeit az új német terjeszkedés ellen, folytatja a határozat. A béke megőrzéséért vívott harc tehát, ma sokkal inkább mint bármikor, harc Svájc nemzeti függetlenségének megóvásáért, hazánk érdekeiért, népünk jólétéért és boldogságáért. A koreai fegyverszünet megkötése örömmel töltötte el a svájci népet, s megzavarta a svájci burzsoáziát. Már mutatkoznak a koreai háborúval kapcsolatos gazdasági konjunktúra lanyhulásának jelei, s kiütköznek Svájc egyoldalú, csak nyugatra orientálódó kereskedelmi politikájának következményei. Az Egyesült Államok protekcionista körei védő- , vámokat és behozatali korlátozásokat követelnek a svájci gép- és óraipar cikkeire; mind a svájci belső piacon, mind a külső piacokon egyre érezhetőbbé válik az újjászületett és fokozódó nyugatnémet verseny. A zürichi , a genfi nagy fémfeldolgozó üzemek máris elbocsátanak munkásokat. Egyes gyárakban már áttértek a nem teljes munkanapra, számos vállalat csökkenti az exportra való termelést. A munkapárt követeli, hogy a svájci külkereskedelem változtassa meg orientációját, mondjon le az amerikai tömbpolitikáról és a Kelettel folytatott kereskedelemben érvényesített megkülönböztetésről. A munkapárt arra törekszik, hogy Svájc teremtsen valóban baráti gazdasági kapcsolatokat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demokratikus országgal, valamint a Német Demokratikus Köztársasággal. Is. Bár a gazdasági konjunktúra sokáig biztosította a svájci munkásoknak a teljes foglalkoztatottságot, a bérszínvonal nem emelkedett a drágaságnak megfelelően, ezért sok munkás, alkalmazott és más dolgozó többé-kevésbbé éhséggel küszködik. Egyidejűleg állandóan fokozottok a munka kapitalista „észszerűsítése” lesz üzemekben, fokozódik a munkások kizsákmányolása. Ami a parasztokat illeti, ők szüntelenül harcolnak termékeik árának emeléséért, a stabil árakért és az állami támogatásért, mivel az iparcikkek folytonos drágulása is szüntelenül növeli a mezőgazdasági termelés költségeit, s ezzel megnehezíti a mezőgazdasági termékek értékesítését. A dolgozók kizsákmányolásához hozzájárul a szövetségi kormány népellenes adópolitikája is. Az állami adóknak több mint 60 százaléka közvetett adó,vagyis ottyan adó, amelyet a fogyasztó fizet. A szövetségi kiadások 45 százalékát, mintegy évi 900 millió frankot a fegyverkezés és a folyó katonai kiadások emésztik fel. Svájcra is teljesen vonatkozik J. V. Sztálin ismert tétele, hogy a kapitalista maximális profit biztosításának egyik formája a népgazdaság militarizálása. Pártunk központi bizottságának ülése megállapította, hogy a párt közvetlen és egyik legfontosabb feladata a harc a dolgozó népesség fokozódó kizsákmányolása ellen. Ugyanígy kell harcolnunk a béremelésért, a drágaság ellen. A párt küzd az izzasztó munkarendszer és a kimerítő túlórázás megszüntetéséért, a munkások és az alkalmazottak szabadság- és pihenőidejének meghosszabbításáért. A párt támogatja a kisparasztokat és a kistermelőket a nagy élelmiszerkereskedők és az élelmiszerimportőrök elleni harcukban. A párt szívósan harcol a jelenlegi részleges árellenőrzés, különösen a lakbérellenőrzés fenntartásáért; síkraszáll a községi lakásépítés kiterjesztéséért, a súlyos fogyasztási adók törléséért, a dolgozók és a kistulajdonosok adójának csökkentéséért, a konjunktúrán nyerészkedő elemek, általában a nagytulajdonosok adójának emeléséért. A párt mindig kiállt az öregségi, az özvegységi és az árvasági nyugdíjak és segélyek emeléséért, valamint az anyasági és a rokkantsági segély rendszeresítéséért. Követelte a betegségi és a balesetbiztosítási törvények ■jc megjavítását. A párt egyes kantonokban és községekben kikényszerítette az öregségi nyugdíjpótlék emelését. A párt 1952-ben, az uralkodó burzsoázia ellenére, a dolgozó nép követeléseiért több kampányt vezetett. A kiküzdött intézkedések erősítették befolyását. A központi bizottságarra is rámutatott, hogy fokozni kell a harcot a demokratikus jogok és szabadságjogok védelméért ,és kiterjesztéséért. A nőknek Svájcban»,még most sincsenek politikai jogaik, a kormány és a parlament pedig konokul megtagadja tőlük a választójogot. Ami a szervezkedési, a gyülekezési, a szólás- és a sajtószabadságot illeti, ezek, mint bármely más burzsoá demokráciában, nagyrészt csak papíron vannak meg. Már régóta megsértik a levéltitkot és a telefonbeszélgetések titkosságát. A rendőrség felbontja a leveleket, kihallgatja a telefonbeszélgetéseket, a munkapárt gyűléseire besúgókat küld, figyeli a párt helyi szervezeteit és funkcionáriusait, in. A párt egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a munkásosztály akcióegységének megteremtéséért. Felhívja a munkásosztályt, hogy közös erővel harcoljon követeléseiért és az egész dolgozó népesség követeléseiért. A közös akció nagyszerű példája a zürichi szobafestők munkabeszüntetése. A sztrájkolók, három különböző országos szakszervezet tagjai. _k asztrájk első napjától az utolsóig közösen... szilárd egységben harcoltak, s így kiküzdötték a sikert. A párt ezentúl is törekedni fog a rhankásosztály és minden dolgozó akcióegységének megteremtésére. A központi bizottság hangsúlyozta, mennyire fontos a párt politikai és szervezeti egysége, amelyet legutóbbi kongresszusa (1952 júniusa) óta kovácsolt ki. A párt úgy teremtette meg ezt az egységet, hogy harcolt a dolgozó nép politikai és gazdasági követeléseiért, valamint a saját soraiban mutatkozó szektaszellem és a szervezeti szétforgácsoltság ellen. Az ülés részvevői szigorúan elítélték Leon Nicole-nak, a párt időközben kizártvolt elnökének pártellenes akcióit. Leon Nicole tevékenysége voltakép a svájci reakciós erők malmára hajtja a vizet. Bár a párt politikai és szervezeti egysége helyreállt, s a párt általános politikai iáztorvonala helyes, ez, a Központi bizottság határozata szerint korántsem jelenti, hogy a pártban egyáltalán nincsenek ideológiai, politikai és szervezeti hibák, gyengeségek és fogyatékosságok. Ezzel kapcsolatban a határozat rámutat arra a veszélyes tendenciára, hogy a burzsoázia és a reformisták nyomásának hatására egyesek vissza akarnak vonulni, s ellenállás nélkül akarják feladni hadállásaikat. A központi bizottság nyomatékosan felszólítja a pártot, hogy harcoljon ez opportunista tendenciák ellen, s fokozza a tagok és a vezető káderek politikai és ideológiai képzését. A központi bizottság a párt további fejlődése szempontjából a legfontosabbnak a szervezeti nehézségek leküzdését és a szervezőmunka fokozását tekinti. Az egész pártban megfigyelhető a szervezőmunka megengedhetetlen lebecsülése. Az eddigi pártkongresszusoknak és pártértekezleteknek az üzemi munkára vonatkozó határozatait még csak részben, az ország egyes központjaiban pedig egyáltalán nem hajtják végre. Egyes elvtársak félnek a nehézségektől, nem tudják megszervezni a pártmunkát, s nem tudják alkalmazni a párt szervezeti formáit a helyi viszonyoknak megfelelően. A taggyűlések nem mindig sikerülnek, mert legtöbbször adminisztratív kérdések megoldásával foglalkoznak, s ezért unalmasak. Sok pártfunkcionárius nem vesz részt a gyűlések előkészítésében és lefolytatásában, s nem érti meg, hogy a taggyűlés az alapszervezet legfelsőbb szerve, az a fórum, amelyen keresztül minden párttag élő kapcsolatot tarthat a párttal, nem érti meg, hogy a taggyűlés a vita és a tanulás fóruma. A határozat ezután hangsúlyozza a végrehajtás ellenőrzésének, a bírálatnak és az önbírálatnak a jelentőségét a hibák kijavításában, a gyengeségek és a fogyatékosságok leküzdésében. A központi bizottság felszólítja a párt minden tagját és funkcionáriusát, hogy tevékenyen vegye ki részét a szervezőmunka megjavításából, a párt erősítéséből és megszilárdításából. A párt néhány éve nagy erőfeszítéseket tesz sajtószerveinek, a Vorwärts, a Voix Ouvriere, az Il Lavoratore című újságoknak és a Socialisme (francia nyelvű) és a Sozialismus (német nyelvű) elméleti folyóiratoknak fenntartására. A legutóbbi kongresszus óta a párt két kampányt szervezett a pártsajtó támogatására. E kampányok során több mint 175 000 frank gyűlt össze, s jelentősen megerősödött a marxista irodalom terjesztése. 1953 november 7-én országjavélttt megkezdődött a harmadik kampány, hogy növelje a pártlapok előfizetőinek számát, vonjon be új tagokat a pártba, s gyűjtsön össze 60 000 frankot a pártsajtó fejlesztésére. ★. A Svájci Munkapártnak a megalakulása óta eltelt néhány év alatt meglehetősen sok nehézséggel kellett megküzdenie. A burzsoázia és jobboldali szociáldemokrata ügynöksége többször is megpróbálkozott a párt sorainak bomlasztásával, provokációkkal akarta gyengíteni a pártot. De a párt meghiúsította ezeket a kísérleteket, s leküzdötte az útjába került nehézségeket. Elsősorban helyes politikai irányvonalának és e helyes politikai irányvonal megvalósításáért harcoló párttagok fejlődő osztályöntudatának és önfeláldozásának köszönheti ezeket a győzelmeket. Marx—Engels—Lenin—Sztálin tanítása alapján a párt leküzdötte, s ezután is le fogja küzdeni az útjába kerülő nehézségeket és akadályokat. A párt okul a nehézségekből. Ezentúl tüzetesebben, napról napra elemezi tevékenységét, kijavítja hibáit, kiküszöböli fogyatékosságait, s konkrét, gyakorlati munkával erősíti és bővíti sorait. A párt elviszi a nép tömegei közé legutóbbi kongresszusának jelszavát: „A békéért, a nemzeti függetlenségért és a szociális haladásért!” A párt harcra lelkesíti a népet e jelszó megvalósításáért. EdgarWoog a Svájci Munkapárt főtitka.