Tartós békéért, népi demokráciáért! 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-04 / 27. szám

2 A választási törvény értelmében meg­tartott alsófokú népképviseleti gyűlési választások néhány terület kivételével egész Kínában sikeresen befejeződtek. Az alsófokú népképviseleti gyűlések vá­lasztásait 214 798 választási körzetben tar­tották meg. E választási körzetekhez 571 434 511 lakos tartozott. A választási törvény értelmében járási, kerületi, vá­rosi és tartományi választási bizottságo­kat alakítottak a választások lebonyolít­­ására. A választások szervezésébe 2 579 390 dolgozót vontak be. A választások előkészületei során előbb sok helyen népszámlálást tartottak. A népszámlálás során a gyakorlati és a tudományos módszerek alkalmazása, va­lamint sok bonyolult feladat megoldása, mint a számlálólapok ellenőrzése és a meghatározott időben meg nem számlál­tak lajstrombavétele elősegítette, hogy a számlálás pontos és teljes legyen, ki­zárja a kettős névjegyzékbevételt vagy azt, hogy valaki kimaradjon a névjegy­zékből. A központi népszámlálási iroda előzetes adatai szerint Kína lakosainak száma 1953 június 30-án 601 912 371 volt, ebből 573 876 670 embert közvetlenül a nép­­számlálás alkalmával írtak össze, 8 708 169-et pedig közvetett úton, azokon a népszeti kisebbségi területeken, ahol a választásokat még nem tartották meg. Tajvan szigetének lakossága több mint 7 millióra becsülhető, a többi pedig kül­földön élő kínai. A lakosság létszámának ily módon tör­tént országos ellenőrzése az első pontos népszámlálás Kína történetében. A nép­­számlálás azon kívül, hogy alapul szol­gált a választások megtartásához, elő­segíti az országban a tervszerű építést. A választók összeírása és a népszám­lálás az ország különböző részeiben egy­idejűleg történt. A központi választási bizottság adatai szerint azokon a terüle­teken, ahol megtartották a választásokat, 323 809 684 választót vettek névjegyzékbe. Ez 97,18 százaléka az említett területek 18. évét betöltött lakosainak. A törvény alapján a választójoguktól megfosztot­tak és az elmebetegek száma az említett területek lakosságának csupán 1,64 szá­zaléka, vagyis a 18. évet betöltött lakos­ság 2,82 százaléka. Ez bizonyítja a válasz­tások általános jellegét, a választási rendszerünkben megszabott egyenjogú­­sági elvet, valamint azt, hogy nám­ de­mokratikus hatalmunk­­széles népi ala­pon nyugszik. Az egyes vidékeken megtartott válasz­tások eredményei alapján megállapítható, hogy a választók tömegei nagyon meg­becsülték demokratikus jogaikat, s lelke­sen vettek részt a választásokon. A köz­ponti választási bizottság adatai szerint 278 093 100 személy, azaz a választók 85,88 százaléka vett részt a szavazásban. A választói névjegyzékbe fölvett nőknek 84,01 százaléka szavazott. A választások napja mindenütt nagy népi ünnep volt. A választások alkalmá­val a választókörzeteket ünnepélyesen földíszítették. Csiang Pao-csen, kuo­­csuangcsiei (Tiencsin város negyedik ke­rülete) leány — a választások napján ment férjhez. Mielőtt a házasságkötési szertartásra indult, két óra hosszat várt, hogy szavazhasson. ..A házasságkötés nagy esemény — mondta a menyasszony — de a választás még nagyobb. A házas­ságkötés boldog esemény, de a választás még boldogabb”. A pucseni (Nanking) Pang Lian-fang asszony nem tudott el­menni a választási gyűlésre, mert ezen a napon szült. A választások tiszteletére gyermekének a Hszüan-ju nevet adta. (Ez azt jelenti, hogy válaszd a legjob­bat.) + Teng Hsziao-ping a Kínai Népköztársaság központi választási bizottságának főtitkára | ★ ★ A választásokon az egész országban 5 669 144 küldöttet választottak az alsó-­fokú népképviseleti gyűlésekbe. Ezeknek 17,31 százaléka nő. A választások eredmé­nyei megmutatták, hogy a tömegek poli­tikai öntudata jelentékenyen fokozódott. Ez annak az eredménye, hogy a válasz­tások idején nagyarányú kampány indult meg, hogy megmagyarázzák, milyen köz­ponti feladat hárul az országra az átme­neti időszakban. Az „Előre a szocializmus útján“ jelszó a tömbnek életének és har­cának jelszava, a „Válasszunk a szocializ­musért küzdő jó harcost“ jelszó pedig a jelöltállítás jelszava lett. A néptömesek az iparvállalatok sok kiváló dolgozóját és más tevékenységi körök ismert képvi­selőit választották meg. Ezeknek az em­bereknek mind a faluban, mind a város­ban szoros kapcsolatuk van a nagy töme­gekkel. Ez olyan tény, amely lényegesen megkönnyíti a népi demokratikus rend további szilárdulását. Az alsófokú népképviseleti gyűlések vá­lasztásai szorosan összekapcsolódtak az egyes vidékek fő feladataival. Ezenkívül igen nagy befolyást gyakoroltak a gazda­sági élet különböző ágazataiban a munka ütemének meggyorsítására. A választási kampány idején igen sok gyári és üzemi munkás, szén- és ércbányász indított ver­senyt a választások tiszteletére, s határ­idő előtt teljesítette termelési feladatait. Sok építkezésen jelentékenyen megnőtt a munka termelékenysége. A mezőgazda­­sági termelésben és a kölcsönös segély­­csoportok, valam­int a szövetkezetek to­vábbi fejlesztéséért és megszilárdításáért folyó mozgalomban ez a jelszó vált a tö­megek akciójelszavává: „Köszöntsük­ a vá­lasztásokat példás munkával“. A kölcsönös segélycsoportok a választási kampány ide­jén az ország számos területén megszilár­dultak. De megszilárdultak a régi termelő­­szövetkezetek is, sőt újak alakultak, meg­nőtt a mezőgazdasági termelés. Az elemi csapásokat szenvedett területek parasztjai segítséget kaptak, hogy megindíthassák termelőmunkájukat. A választásokat teljes demokratizmus jellemezte. A választók ellenőrizték az al­sóbb államhatalmi szervek munkáját és munkastílusát. A tömegek gondosan el­lenőrizték a funkcionáriusokat, s ez a de­mokrácia nagy iskolája volt számukra. Pozitív eredményekkel járt ez, s arra kész­tette az állami szervek dolgozóit, hogy megjavítsák munkájukat és munkastílu­sukat. .A tömegek megvizsgálták az állami szervek dolgozóinak munkáját, s meggyő­ződtek róla, hogy az illetők többsége oda­adó, szorgalmas, türelmes és a nép ügyét szolgálja. Ezeket a dolgozókat a nép kül­dötteivé választották. Az állami szervek­nek azokat a dolgozóit, akiknek munkájá­ban lazaságot és más fogyatékosságot ta­láltak, a választók figyelmeztették ezekre a fogyatékosságokra, de eredményeiket is megemlítették. A választók elismerték, hogy hibák is előfordulhatnak, mégis kül­dötté választották őket, hiszen a saját hi­báikat önbírálattal elismerő és kijavítani törekvő embereknek lehetőséget kell nyújtani, hogy megjavuljanak. Azokat a­ funkcionáriusokat, akik rosszul dolgoztak, s a néptömegek vezetésére alkalmatlan­nak bizonyultak, nem választották meg. Még fontosabb az a tény, hogy a vá­lasztások idején a tömegek ráirányítot­ták a reflektorfényt bizonyos elemekre, akik azzal, hogy kényszert alkalmaztak a néppel szemben, megszegték a törvé­nyeket, a fegyelmet és súlyosabb botlá­sokat követtek el. Lelepleztek bizonyos méltatlan elemeket is, akik csalással férkőztek be az államhatalom alsóbb szerveibe. A tömegek elűzték az ilyen elemeket, megtisztították tőlük e szerve­ket, közelebb juttatták a népi kormányt a tömegekhez, s megszilárdították a nép egységét. A választások fokozták az állami szer­vek dolgozóinak lelkesedését. Ezek a dolgozók a választások után nagyobb fi­gyelmet fordítottak a tömegek termelő­­munkájára és életére. Hangoztatják, hogy ezelőtt lelkesen harcoltak az or­szág felszabadításáért, most pedig ugyan­olyan lelkesedéssel feszítik meg minden erejüket, hogy mielőbb fölépüljön hazá­jukban a szocialista társadalom. Sok el­maradott faluban a választások elősegí­tették a tömegek politikai öntudatának jelentékeny növelését. A megválasztott küldöttek erőteljesen a termelés fejlesz­tésére, a kölcsönös segélycsoportok és a szövetkezetek fejlesztésére irányítják a tömegek erőfeszítéseit. A választások so­rán mindenütt megjavult az államha­talom alsóbb szerveinek szervezete és rendszere: átszervezték struktúrájukat, s egyszerűsítették munkarendjüket. A nemzeti kisebbségek lakta területe­ken az alsófokú népképviseleti gyűlések választásai az országban élő nemzeti ki­sebbségeknek több mint háromnegyed­részére terjedtek ki. Csak azokon a nemzeti kisebbségi területeken nem tar­tottak választásokat, ahol még nem ér­tek meg a feltételek a választások meg­tartására. A választások előkészítésének és megtartásának munkája szorosan ösz­­szekapcsolódott a különböző nemzetisé­gek egysége megszilárdításának politiká­jával. Ezeken a területeken a választá­sok megtartásakor főként a különböző vidékek nemzeti kisebbségeiből kikerült funkcionárius­ káderekre támaszkodtunk. Kellő figyelmet fordítottunk arra, hogy a megfelelő kérdéseket megtárgyaljuk olyanokkal, akik a különböző nemzetisé­geket képviselik, kellő tisztelettel ke­zeltük a nemzetiségek szokásait, hagyo­mányait, írott és beszélt nyelvét. A vá­lasztások ily módon ismét megmutatták a különböző nemzeti kisebbségeknek, hogy igazi urai sorsuknak, s hogy a Kí­nai Népköztársaság valóban sok nemze­tiség nagy, testvéri összetartó családja. Az általános választójog alapján nem­rég megtartott választások hatalmas, de­mokratikus eseményei voltak az ország életének, s történelmi jelentőségük óriási a kínai nép politikai életében. Az alsó­fokú népképviseleti gyűlések választásai­nak országszerte történt sikeres befeje­zése jelentékenyen meggyorsította a népi demokratikus rendszer fejlődését, s lerakta a kerületi és a felsőbbfokú nép­­képviseleti gyűlések alapjait. ■ Ezen az alapon Kína első népképviseleti gyűlé­sei megvalósíthatják az egész nép aka­ratát, s következetesen teljesíthetik fel­adataikat. Az ország összes nemzetiségei még szo­rosabban tömörülnek Kína Kommunista Pártja, a központi népi kormány és Mao Ce-tung elnök köré, az átmeneti időszakban az országra háruló központi feladat teljesítésére törekszenek, s arra, hogy sikeresen és rendületlenül építsék Kínában a nagy szocialista társadalmat. Tartón békéért, nép­­demokráciáért / A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődésének kérdéséről­ ­. A Szovjetunió küldöttsége a külügy­miniszterek berlini, majd genfi tanács­kozásán konkrét javaslatokat tett, hogy kedvezőbb feltételek létesüljenek az or­szágok politikai és gazdasági kapcsola­tainak fejlődésére, megmaradjon és megszilárduljon a béke és a népek biz­tonsága, s megszűnjék az új háború ve­szélye. Az Egyesült Államok hivatalos kö­reinek politikája arra irányul, hogy mindenkép megakadályozza a kapita­lista és a demokratikus országok nor­mális kereskedelmi kapcsolatait. Ez a politika egyre több ellenzőre talál, kü­lönösen Angliában, Franciaországban és Olaszországban, mert ezeknek az orszá­goknak súlyos politikai és gazdasági kárt okoz az amerikai parancsuralom. „Az élet bebizonyította, hogy a megkü­lönböztetési politika értelmetlen és rö­vidlátó politika, s hogy ez a politika na­gyon ártott azoknak az államoknak, amelyek követték az amerikai diktátu­mot”. Ma már nemcsak a dolgozók esz­mélnek rá a Malenkov elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ez év áprilisában megtartott ülésszakán elmon­dott szavaiban megnyilvánuló igazság­ra, hanem a kapitalista országok üzleti köreinek egyre több képviselője és egy­re több politikai személyisége is. Két ellentétes gazdasági rendszer léte­zéséből nem következik, hogy ezek el­szigetelődjenek egymástól. Élhetnek egy­más mellett normális politikai és gazda­sági kapcsolatok alapján. A Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok állandóan kifejezték és kifejezik azt a kívánságukat, hogy az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, a más országok belügyeibe való be nem­­avatkozás és a vállalt kötelezettségek szigorú megtartása elveinek alapján fej­lesszék gazdasági kapcsolataikat a kapi­talista országokkal. De a két tábor or­szágai kereskedelmi kapcsolatainak fej­lesztése nemcsak a demokratikus tábor országai gazdasági fejlődése számára hasznos, hanem még hasznosabb a kapi­talista országok gazdasága számára. ★ Mt­rin Constantinescu a Román Munkáspárt központi bizottsága politikai irodájának tagja ★ * A demokratikus országoknak az a tö­rekvése, hogy normális nemzetközi gaz­dasági kapcsolatokat létesítsenek, ez or­szágok gazdaságának békés jellegéből, demokratikus társadalmi rendjéből és békés külpolitikájából következik, mert ezek az országok enyhíteni akarják a nemzetközi feszültséget s el akarják hárí­tani az új háború veszedelmét. A demokratikus tábor országai piacának kialakulását a történelemben páratlan, új típusú nemzetközi kapcsolatok kibontakozása jellemzi. Ezek a kapcso­latok a népek testvéri együttműködésén és kölcsönös segítésén, a proletárinter­nacionalizmus elvein alapulnak, s állan­dóan bővülnek és erősödnek. Ezek a kapcsolatok biztosítják a népgazdaság gyors fejlődését valamennyi ország és az egész demokratikus tábor érdekeivel tel­jes összhangban, a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek megfele­lően. A Szovjetunió segítsége pedig az egyik legfontosabb tényező, amely előse­gíti a demokratikus tábor összes többi országainak szüntelen gazdasági fellen­dülését. A demokratikus tábor országai közt az áruforgalom 1948-tól 1952-ig több mint háromszorosra növekedett, a demokra­tikus tábor országai külkereskedelmének teljes volumene pedig az imperialista országok megkülönböztetésen és bloká­don alapuló politikája ellenére megkét­szereződött. A Szovjetunió külkereske­delme az 1952. évi 20,8 milliárd rubelről 1953-ban 23 milliárd rubelre növekedett. A Szovjetunió külkereskedelmi árufor­galma ma négyszerese a háború előtti áruforgalomnak. A demokratikus tábor országaiban a gazdaság tervszerű fejlesztése megterem­tette a szükséges feltételeket az említett országok többsége közt létrejött kölcsö­nös árucserének hosszúlejáratú keres­kedelmi szerződések alapján való meg­szervezéséhez. E szerződések előnye, hogy lehetővé teszik ez országok népgaz­dasági terveinek összeegyeztetését, s ily­­módon hosszabb időszakra biztosítják a kölcsönös szükségletek kielégítését, hogy sikeresebben teljesíthessék országaik nép­gazdasága fejlesztésének távlati terveit. Ezek a szerződések biztosítják a gépeket, a berendezéseket és a nyersanyagokat a népgazdasági beruházások számára szükséges időben, úgyszintén a termelési tervekben előirányzott termékek értéke­sítését. A népi demokratikus országok és a Szovjetunió népgazdasági terveinek összeegyeztetése, amely a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa útján valósul meg, lehetővé teszi a népi demokratikus országok anyagi készleteinek észszerűbb és hatékonyabb felhasználását a szocializ­mus sikeres építése céljából. II. Teljesen más képet látunk a kapita­lista világban. Az a gazdasági politika, amelyet az Egyesült Államok kényszerített Angliára, Franciaországra és sok más országra, semmi jóra sem vezetett. Ellenkezőleg, az amerikai gazdaságban megnyilvánuló válságjelenségek határozottan megmut­­­tatkoznak a nyugateurópai országok gaz­daságában is. Az amerikai gazdaság már 1953 közepe óta szakadatlanul hanyatlik. Az Egyesült Államok ipari termelése például ez év márciusában 1953 júliusához képest több mint 10 százalékkal, az acéltermelés pe­dig ez év első negyedében 1953 hasonló időszakához képest 30 százalékkal csök­kent. Állandóan csökkennek a megrende­lések a nehézipar minden ágában, külö­nösen a gépkocsiiparban, a hajógyártás­ban, a mezőgazdasági és az útépítési gépgyártásban. Ezekben az iparágakban egyidejűleg fokozódik az üzemek kihasz­nálatlansága. Angliában csupán a gép­gyártásban 20 százalékkal csökkent a megrendelések volumene. Évről évre növekednek az értékesíthetet­len árukészletek. Olyan anyagok, amelyek nemrégen még hiánycikkek voltak a ka­pitalista piacon, például az acél, a színes­fémek, a gumi, a gyapjú, többé már nem hiánycikkek, s most kérdésessé válik, váj­jon lehet-e ezeket értékesíteni. Hatalmas gabonakészletek halmozódtak föl, ennek következtében napirendre került a vetés­­területek csökkentésének kérdése. Az Egyesült Államokban például már csök­kentették a búza vetésterületét. Ez a vál­ságjelenségek kiéleződéséről tanúskodik. Nagyon jellemzőek ebből a szempontból a newyorki tőzsdén ez év június 8-án és 9-én történt események, amelyek során egyes fontos trösztök, például a Standard Oil, a General Electric, a Betlehem Steel, a General Motors stb. részvényárfolyamai váratlanul zuhantak. Az Amerikai Egyesült Államok, amely „segítségével“ jelentősen fékezte sok ka­pitalista ország gazdaságának fejlődését, gyorsítja a válság közeledését ezekben az országokban. Ezenkívül az Egyesült Álla­mok által más országoknak adott leigázó kölcsönök arra vezetnek, hogy ezekben az országokban bezárnak a nemzeti ipari vál­lalatok, növekszik a munkanélküliség és a tömegek nyomora. Nem véletlen, hogy az amerikai „segélyt” nem fogadják lel­kesedéssel azokban az országokban, ame­lyek részesülnek benne, sőt tiltakozáso­kat kelt több országban. Ezek nem „segélyt“, hanem normális kereskedelmi kapcsolatokat követelnek. Az amerikai monopolisták elkeseredet­ten küzdenek, hogy megszerezzék az Anglia, Franciaország, Belgium és Hollan­dia birtokában lévő nyersanyagforrásokat. Ennek során a legnagyobb csapások Ang­liát sújtják. Angliára mind amerikai „ba­rátja“, mind­két új versenytársa, Nyugat- Németország és Japán méri e csapásokat. Jelenleg az áruk realizálása, az értéke­sítés vált a kapitalista világpiac legfon­tosabb kérdésévé. Ma a kapitalista piacon nem a vásárló keresi az eladót, hanem ellenkezőleg, az eladó keres vevőt. A ka­pitalisták, akik a szűkülő belső piacon termékeiknek csak egy részét realizálják, egyre szívósabban kénytelenek harcolni a külső piacokért. A monopóliumok verse­nye még inkább élesedik. Ily módon a kapitalista világpiac jelleg­zetessége, hogy állandóan szűkül és szét­esik, a demokratikus tábor országainak piaca ellenben állandóan bővül és erősö­dik. III. A kapitalista országok egyes kereske­delmi köreiben továbbra is az az elavult vélemény uralkodik, hogy a keleteurópai országok csak néhány nyersanyagfajtát tudnak exportálni, például fát, gabonát, földolgozatlan ércet. Teljesen nyilván­való azonban, hogy a demokratikus tá­bor országai és a kapitalista országok közt a csere lehetősége nagyon is növe­kedhet, s kiterjedhet más, új termékfaj­tákra is. A normális nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok megteremtésében a kapita­lista országok lakosságának legszélesebb rétegei érdekeltek, elsősorban a dolgo­­zók, mert számukra a nemzetközi keres­kedelem kiterjedése a munkanélküliség csökkentését, anyagi helyzetük javulását jelenti. A normális nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kialakulásában rendkívüli je­lentősége volt a moszkvai, 1952 áprilisá­ban megtartott nemzetközi gazdasági ta­nácskozásnak, továbbá a Nyugat- és Ke­­let-Európa országai közötti kereskedelem­mel foglalkozó szakértők genfi tanácsko­zásának, valamint a nemzetközi keres­kedelmi kamara 1953-ban megtartott XIV. kongresszusának. E tanácskozások munkájából kiderül, hogy a gazdasági és a társadalmi rendszerek különbözősége nem akadályozhatja a normális, a kölcsö­nös érdekeket biztosító kereskedelmi kap­csolatok fejlődését és az országok békés együttműködését. Az ENSZ európai gazdasági bizottságá­nak legutóbbi ülésszakán a vita csupán a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelem fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott. Nagy jelentőségű, hogy az ülésszak egy­hangúlag elfogadta a közös angol-szovjet határozati javaslatot amely ajánlja a nyugat- és keleteurópai országok közötti kereskedelem útjában tornyosuló gazda­sági, közigazgatási és politikai akadályok elhárítását, s olyan bizottság megalakí­tását, amely tanulmányozza a nemzetközi kereskedelem fejlődésének kérdését, s javaslatokat terjeszt elő e kereskedelem kiterjesztésére. A másik a belga-cseh­szlovák határozati javaslat, amelyet az ülésszak szintén elfogadott, az ázsiai és a latinamerikai országokkal való keres­kedelem kiterjesztését ajánlja. A kapitalista országokra nézve súlyos, kedvezőtlen következményekkel járt a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok la­zulása, jelentősen szűkült áruik fölvevő­piaca. Ennek következtében főkép azok a nyugateurópai országok szenvedtek, amelyeknek hagyományos gazdasági kap­csolatai voltak a demokratikus táborhoz csatlakozott országokkal. Ismeretes, hogy a demokratikus tábor országai őszintén együtt kívánnak mű­ködni gazdaságilag minden országgal, a teljes egyenjogúság és a kölcsönös elő­nyök elve alapján; erről tanúskodik egyebek közt a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának a napokban megtar­tott ülésszakáról kiadott közlemény. Megjegyzendő, hogy egyes kapitalista or­szágok kereskedelmi körei szintén meg­tették az első lépéseket a Kelettel való hagyományos kereskedelmi kapcsolatok helyreállítására. A Moszkvában néhány angol cég kép­viselői első csoportjának a szovjet kül­kereskedelmi szervezetekkel 1954 ja­nuárjában és februárjában folytatott ke­reskedelmi tárgyalások eredményeként 193 millió rubel értékű angol áru szál­lításáról kötöttek szerződést. Egyidejűleg 550 millió rubel összegű pótmegrende­léseket tettek. Az ezekre vonatkozó meg­állapodásokat később írják alá. A Szovjetunió külkereskedelmi mi­nisztériuma kijelentette, hogy a Szovjet­unió 1955-től 1957-ig terjedő időszakra 4­5 milliárd rubel, vagyis több mint 400 millió fontsterling értékben kész üzlete­ket kötni. A szovjet külkereskedelmi szervezetek körülbelül 3 milliárd rubel értékben tudnának Angliában hajóépí­tésre és műszaki felszerelésre vonatkozó megrendeléseket elhelyezni, ezenkívül ebben az időszakban mintegy 1,5 mil­liárd rubel összegben tudnának nyers­anyagot, valamint élelmiszert és ipari közszükségleti cikkeket vásárolni. A Kelettel való kereskedelemért folyó mozgalom nagyon föllendült Nyugat- Európa más országaiban, valamint Ázsiá­ban és Latin-Amerikában is. Szembe­tűnő példája ennek a kínai-angol ke­reskedelmi bizottság megalakítása. Kragh dán munka- és gazdaságügyi miniszter kijelentette, hogy a Szovjetunióval való kereskedelem az egyetlen ragyogó pont a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok sötét hátterén. Több belga lap rámuta­tott, hogy csupán a szovjet hajómegren­­delések három évre biztosítanák sok belga dolgozó munkáját. Jellemző Balta­zár Castrónak, a csilei képviselőház el­nökének nyilatkozata is. Castro hangsú­lyozta, milyen nagy haszonhoz állna Ar­gentína, Brazília, Chile és a többi latin­amerikai ország a Szovjetunióval folyta­tott kereskedelemből. Az Egyesült Államok bizonyos üzleti körei sem maradtak közömbösek a Ke­lettel való kereskedelmi kapcsolatok fel­ 1954 Július 4 * 21 (295) A kommunista és a munkáspártok hívei AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KOMMUNISTA PÁRTJA HELYI SZERVEZETEINEK KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE • Nemrég tartották meg New Yorkban az Egyesült Államok Kommunista Pártja 11 körzetből összegyűlt küldötteinek ér­tekezletét. Az értekezlet felhívást inté­zett a kommunista párt tagjaihoz és az összes békeszerető amerikaiakhoz, hogy indítsanak nagy kampányt a béke vé­delmére. Az emberek milliói — hangzik a Daily Worker-ben megjelent felhívás — a leghatározottabban szembehelyezked­nek a háborúval, a hidrogénbomba al­kalmazásával. Az emberek milliói síkra­­szállnak az indokínai békéért, szembe­­szállnak Eisenhowernak és Dullesnak az­zal a fenyegetésével, hogy fokozzák és­­kiterjesztik az indokínai háborút. A békére, a tárgyalásokra és a keres­kedelemre irányuló törekvés mindenütt erősödik, kivéve Eisenhower kormányá­nak, a kormány mccarthyista szövetsé­geseinek köreit és a demokrata párt ve­zetőségének háborúra uszító csoport­jait. Eisenhower kormánya nemcsak más országok népeinek bizalmát vesztette el, hanem elvesztette sok olyan amerikai bizalmát is, akiknek szavazatai 1952-ben hozzásegítették a hatalomhoz. Korea szörnyű tanulság volt. Az amerikai nép e keserű tapasztalatból kezdi megérteni, hogy a nemzeti függetlenségért folyó mozgalom sokkal nagyarányúbb és sok­kal erősebb, semhogy a washingtoni Wall Street vezetése erővel és erőszak­kal megállásra kényszeríthetné. A felhívás hangoztatja, hogy leveleket kell küldeni az elnöknek, küldöttségeket kell szervezni a kongresszusi tagokhoz és a szenátorokhoz. „Hadd tudják meg ezek az emberek — mondja a felhívás –— hogy az amerikai nép az indokínai hadműveletek megszüntetését akarja, hogy önhatalmi tárgyalásokat akar, hogy ott megbeszélést folytassanak az atom- és a hidrogénbomba megtiltásáról. Hadd tudják meg, hogy a nép szembehelyez­kedik a Guatemala ellen irányuló min­den agresszív lépéssel... Támogassatok és erősítsetek minden csoportot, amely a békéért harcol, teremtsetek a népben gyökerező hatalmas mozgalmat, olyant, amely véget vet Amerika elárulásának, amely megfékezi a háború kitervelőit, s amely a béke és a szabadság bástyájá­vá változtatja hazánkat...” A PÁRTAKTIVÁVAL VALÓ FOGLALKOZÁS Németország Szocialista Egységpártjá­nak Gera városi pártszervezete az NSZEP központi bizottsága 16. ülésén és a IV. pártkongresszuson elfogadott ha­tározatok teljesítése során megjavította a pártaktívával való munkát. Az NSZEP városi bizottsága megszervezte a párt­­aktívával való rendszeres foglalkozást. A szakszerű előadások és beszámolók, va­lamint a szemináriumok elősegítették a foglalkozások részvevői ideológiai szín­vonalának emelését. Az NSZEP városi bizottsága megbízta a pártaktíva egy részét, hogy segítse az alapszervezeteket a IV. pártkongresszus határozataival foglalkozó taggyűlések előkészítésében. Ezenkívül az alapszer­vezetek sok pártmunkás tevékenysége révén hozzájárulhattak a Szabad Német Ifjúság Szövetsége szervezeteiben folyó munka megjavításához. A gerai pártszervezet a pártaktívával való foglalkozás további megjavítása cél­jából több intézkedést szándékszik tenni. Például mindegyik pártmunkással meg­beszélik munkáját, törekvéseit és esz­mei-elméleti szinv­onalénak további eme­lésére vonatkozó terveit. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség poli­tikai köreibe bevont ifjak és leányok tíz­ezrével tanultak a most befejeződött ok­tatási évben, mégpedig kétféle típusú kö­rökben. Az ifjúság az alapfokú politikai körökben megszerzi a hazája történetére vonatkozó alapismereteket, megismerke­dik a kommunista párt megalakulásának, harcainak és szerepének kérdéseivel, a szocializmus csehszlovákiai építésének és a kommunista társadalom szovjetunióbeli építésének kérdéseivel. A magasabb fokú körökben a Szovjetunió Kommunista Pártjának története a tanulmány tárgya. Ezekben a körökben­­ rendszerint olyan fiatalok tanulnak, akik már elvégezték az alapfokú politikai körök tanfolyamát. A politikai oktatás magas eszmei szín­vonala elsősorban a propagandistáktól függ. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely állandóan gondoskodik az ifjúság politikai neveléséről, főként arra összpontosítja figyelmét, hogy kiválogassa és kiképezze a megfelelő propagandista kádereket az ifjúság körében végzendő­­munkára. Az 1953—1954. oktatási évben a pártszervek 7000 kommunista propa­gandistát jelöltek ki az ifjúsági szövetség politikai köreinek vezetésére. Ennek "kö­szönhető, hogy az ifjúság politikai okta­tásának színvonala jelentékenyen emelke­dett. Montevideóban megtartották Uruguay Kommunista Pártja helyi szervezetei ve­zetőinek értekezletét. Az értekezleten az ország legtöbb tartományából részt vet­­tek a kommunista pártszervezetek kül­döttei­. Az értekezlet megtárgyalta a pártszervezeteknek a november 28-án megtartandó uruguay-i általános válasz­tásokkal kapcsolatos feladatait. A be-A XVI. pártkongresszus azt a fő fel­adatot tűzte az osztrák kommunisták elé, hogy világosítsák föl a tömegeket arról a közvetlen veszélyről, amellyel a nyugat­német militarizmus fenyegeti Ausztria függetlenségét, s mozgósítsák a tömege­ket az új „Anschluss“ veszélye ellen. E feladat megoldásán dolgozunk mi is, a Favoritén kerület, Bécs egyik, harcos ha­gyományokban gazdag munkáskerületé­nek kommunistái. A pártszervezetek egyre gyakrabban szerveznek szabad pártnapokat és­ más rendezvényeket, s ezeken fölhasználják a filmbemutatókat és a vetítettképes elő­adásokat is. Nagy visszhangot keltenek a „rádióparlamentek“, ezek az osztrák nép legidőszerűbb kérdéseivel foglalkozó nyílt viták. Azon is iparkodtunk, hogy megjavítsuk üzemi újságjainkat, s leküzd­­jük gyengeségeinket a sajtó terjesztésé­ben. Arra összpontosítjuk alapszervezeteink figyelmét, hogy rendezzenek kisgyűlése­­ket, s egyénileg beszélgessenek a párton­­kívüliekkel, a különféle tömegszervezetek tagjaival, valamint azokkal a párttagok­kal, akik valamilyen okból még nem vesznek aktív részt a pártéletben. Nagyon jó tapasztalatokat szereztünk az „olvasóalbumokkal“, amelyeket most valamennyi alapszervezetünk fölhasznál. Ezeket az albumokat­ haladó folyóiratok­ban közölt cikkekből állítjuk össze, s ki­adjuk az aktivistáknak, hogy olvastassák el szomszédaikkal, barátaikkal, ismerő­seikkel és rokonaikkal. Ezeknek az alku-A befejeződött tanévben a kerületi és a területi pártoktatók házai segítették a propagandistákat a szemináriumok előké­szítésében és rendszeres megtartásában. Az SZKP történetével foglalkozó köröket vezető propagandisták munkáját közvet­lenül a pártszervezetek irányították. A pártszervezetek rendszeresen foglal­koznak az ifjúság politikai oktatásának kérdéseivel. Például, amikor a tanév kez­detén a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség brnói területi szervezetében az oktatás megszervezése fogyatékosnak mutatko­zott, a területi pártbizottság titkársága azonnal megtárgyalta ezt a kérdést, s meg­tette a szükséges intézkedéseket e fogya­tékosságok megszüntetésére. A kerületi pártbizottságok titkársága rendszerint a kommunisták pártoktatásának kérdései­vel együtt tárgyalja meg az ifjúság poli­tikai oktatását. A pártonkívüli ifjúság szintén részt ve­­het a politikai körök munkájában. Ezek­ben a körökben tavaly a kommunistákkal együtt az ifjúsági szövetség tagjainak ez­rei tanultak. A párt gondoskodik az ifjú­ság politikai fejlődéséről. Ennek köszön­hető, hogy növekszik az ifjúság öntudata, hogy a fiatalok fokozottan résztvesznek a szocializmus építésében. számolót Eugenio Gomez elvtárs, Uru­guay Kommunista Pártjának főtitkára tartotta. Az értekezlet konkrét határozatokat hozott, hogy harcra mozgósítsa a tömege­ket a kommunista párt jelöltjeinek vá­lasztási győzelméért és a létfenntartási költségek csökkentéséért. Soknak a szétosztása, összegyűjtése és új anyaggal való kiegészítése sok alkalmat ad arra, hogy közben elbeszélgessünk a legkülönbözőbb gazdasági és politikai kér­désekről. Egész agitációnkban igyekszünk, hogy ne csak népszerűsítsük a XVI. pártkon­gresszus jelszavait, hanem össze is kap­csoljuk ezeket a jelszavakat kerületünk problémáival. A szaporodó nagynémet katonaszövetségek és militarista katona­­találkozók elleni agitációt például össze­kapcsoljuk azoknak a tapasztalatoknak a népszerűsítésével, amelyeket a munkás­­osztály a reakció elleni harcban a har­mincas években szerzett a fasiszta Heim­­swehr és a Dollfuss-diktatúra idején. Úgy harcolunk az Ausztriát a­­ nyugatnémet monopóliumoknak alárendelő politika gazdasági következményei ellen, hogy emlékeztetünk a huszas és a harmincas évek tömeges munkanélküliségére, amely annak a következménye volt,, hogy az osztrák ipart akkor alárendelték a Ruhr monopolistáinak. A kommunális, a gazdasági és a szo­ciális kérdésekben többször megteremtet­tük a kommunisták, a szocialisták és a pártonkívüli munkások akcióegységét. Most azon fáradozunk, hogy politikai kér­désekben is megszervezzük a munkások közös akcióit az üzemekben, a szakszer­vezetekben és a lakóterületen. Paul FRISCHAUER Ausztria Kommunista Pártja bécsi Favoriten kerületének párttitkára CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA GONDOSKODIK AZ IFJÚSÁG POLITIKAI OKTATÁSÁRÓL URUGUAY KOMMUNISTA PÁRTJA HELYI SZERVEZETEI VEZETŐINEK ÉRTEKEZLETE HOGYAN TELJESÍTJÜK AUSZTRIA KOMMUNISTA PÁRTJA XVI. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAIT

Next