Tartós békéért, népi demokráciáért! 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-04 / 27. szám
2 A választási törvény értelmében megtartott alsófokú népképviseleti gyűlési választások néhány terület kivételével egész Kínában sikeresen befejeződtek. Az alsófokú népképviseleti gyűlések választásait 214 798 választási körzetben tartották meg. E választási körzetekhez 571 434 511 lakos tartozott. A választási törvény értelmében járási, kerületi, városi és tartományi választási bizottságokat alakítottak a választások lebonyolítására. A választások szervezésébe 2 579 390 dolgozót vontak be. A választások előkészületei során előbb sok helyen népszámlálást tartottak. A népszámlálás során a gyakorlati és a tudományos módszerek alkalmazása, valamint sok bonyolult feladat megoldása, mint a számlálólapok ellenőrzése és a meghatározott időben meg nem számláltak lajstrombavétele elősegítette, hogy a számlálás pontos és teljes legyen, kizárja a kettős névjegyzékbevételt vagy azt, hogy valaki kimaradjon a névjegyzékből. A központi népszámlálási iroda előzetes adatai szerint Kína lakosainak száma 1953 június 30-án 601 912 371 volt, ebből 573 876 670 embert közvetlenül a népszámlálás alkalmával írtak össze, 8 708 169-et pedig közvetett úton, azokon a népszeti kisebbségi területeken, ahol a választásokat még nem tartották meg. Tajvan szigetének lakossága több mint 7 millióra becsülhető, a többi pedig külföldön élő kínai. A lakosság létszámának ily módon történt országos ellenőrzése az első pontos népszámlálás Kína történetében. A népszámlálás azon kívül, hogy alapul szolgált a választások megtartásához, elősegíti az országban a tervszerű építést. A választók összeírása és a népszámlálás az ország különböző részeiben egyidejűleg történt. A központi választási bizottság adatai szerint azokon a területeken, ahol megtartották a választásokat, 323 809 684 választót vettek névjegyzékbe. Ez 97,18 százaléka az említett területek 18. évét betöltött lakosainak. A törvény alapján a választójoguktól megfosztottak és az elmebetegek száma az említett területek lakosságának csupán 1,64 százaléka, vagyis a 18. évet betöltött lakosság 2,82 százaléka. Ez bizonyítja a választások általános jellegét, a választási rendszerünkben megszabott egyenjogúsági elvet, valamint azt, hogy nám demokratikus hatalmunkszéles népi alapon nyugszik. Az egyes vidékeken megtartott választások eredményei alapján megállapítható, hogy a választók tömegei nagyon megbecsülték demokratikus jogaikat, s lelkesen vettek részt a választásokon. A központi választási bizottság adatai szerint 278 093 100 személy, azaz a választók 85,88 százaléka vett részt a szavazásban. A választói névjegyzékbe fölvett nőknek 84,01 százaléka szavazott. A választások napja mindenütt nagy népi ünnep volt. A választások alkalmával a választókörzeteket ünnepélyesen földíszítették. Csiang Pao-csen, kuocsuangcsiei (Tiencsin város negyedik kerülete) leány — a választások napján ment férjhez. Mielőtt a házasságkötési szertartásra indult, két óra hosszat várt, hogy szavazhasson. ..A házasságkötés nagy esemény — mondta a menyasszony — de a választás még nagyobb. A házasságkötés boldog esemény, de a választás még boldogabb”. A pucseni (Nanking) Pang Lian-fang asszony nem tudott elmenni a választási gyűlésre, mert ezen a napon szült. A választások tiszteletére gyermekének a Hszüan-ju nevet adta. (Ez azt jelenti, hogy válaszd a legjobbat.) + Teng Hsziao-ping a Kínai Népköztársaság központi választási bizottságának főtitkára | ★ ★ A választásokon az egész országban 5 669 144 küldöttet választottak az alsó-fokú népképviseleti gyűlésekbe. Ezeknek 17,31 százaléka nő. A választások eredményei megmutatták, hogy a tömegek politikai öntudata jelentékenyen fokozódott. Ez annak az eredménye, hogy a választások idején nagyarányú kampány indult meg, hogy megmagyarázzák, milyen központi feladat hárul az országra az átmeneti időszakban. Az „Előre a szocializmus útján“ jelszó a tömbnek életének és harcának jelszava, a „Válasszunk a szocializmusért küzdő jó harcost“ jelszó pedig a jelöltállítás jelszava lett. A néptömesek az iparvállalatok sok kiváló dolgozóját és más tevékenységi körök ismert képviselőit választották meg. Ezeknek az embereknek mind a faluban, mind a városban szoros kapcsolatuk van a nagy tömegekkel. Ez olyan tény, amely lényegesen megkönnyíti a népi demokratikus rend további szilárdulását. Az alsófokú népképviseleti gyűlések választásai szorosan összekapcsolódtak az egyes vidékek fő feladataival. Ezenkívül igen nagy befolyást gyakoroltak a gazdasági élet különböző ágazataiban a munka ütemének meggyorsítására. A választási kampány idején igen sok gyári és üzemi munkás, szén- és ércbányász indított versenyt a választások tiszteletére, s határidő előtt teljesítette termelési feladatait. Sok építkezésen jelentékenyen megnőtt a munka termelékenysége. A mezőgazdasági termelésben és a kölcsönös segélycsoportok, valamint a szövetkezetek további fejlesztéséért és megszilárdításáért folyó mozgalomban ez a jelszó vált a tömegek akciójelszavává: „Köszöntsük a választásokat példás munkával“. A kölcsönös segélycsoportok a választási kampány idején az ország számos területén megszilárdultak. De megszilárdultak a régi termelőszövetkezetek is, sőt újak alakultak, megnőtt a mezőgazdasági termelés. Az elemi csapásokat szenvedett területek parasztjai segítséget kaptak, hogy megindíthassák termelőmunkájukat. A választásokat teljes demokratizmus jellemezte. A választók ellenőrizték az alsóbb államhatalmi szervek munkáját és munkastílusát. A tömegek gondosan ellenőrizték a funkcionáriusokat, s ez a demokrácia nagy iskolája volt számukra. Pozitív eredményekkel járt ez, s arra késztette az állami szervek dolgozóit, hogy megjavítsák munkájukat és munkastílusukat. .A tömegek megvizsgálták az állami szervek dolgozóinak munkáját, s meggyőződtek róla, hogy az illetők többsége odaadó, szorgalmas, türelmes és a nép ügyét szolgálja. Ezeket a dolgozókat a nép küldötteivé választották. Az állami szerveknek azokat a dolgozóit, akiknek munkájában lazaságot és más fogyatékosságot találtak, a választók figyelmeztették ezekre a fogyatékosságokra, de eredményeiket is megemlítették. A választók elismerték, hogy hibák is előfordulhatnak, mégis küldötté választották őket, hiszen a saját hibáikat önbírálattal elismerő és kijavítani törekvő embereknek lehetőséget kell nyújtani, hogy megjavuljanak. Azokat a funkcionáriusokat, akik rosszul dolgoztak, s a néptömegek vezetésére alkalmatlannak bizonyultak, nem választották meg. Még fontosabb az a tény, hogy a választások idején a tömegek ráirányították a reflektorfényt bizonyos elemekre, akik azzal, hogy kényszert alkalmaztak a néppel szemben, megszegték a törvényeket, a fegyelmet és súlyosabb botlásokat követtek el. Lelepleztek bizonyos méltatlan elemeket is, akik csalással férkőztek be az államhatalom alsóbb szerveibe. A tömegek elűzték az ilyen elemeket, megtisztították tőlük e szerveket, közelebb juttatták a népi kormányt a tömegekhez, s megszilárdították a nép egységét. A választások fokozták az állami szervek dolgozóinak lelkesedését. Ezek a dolgozók a választások után nagyobb figyelmet fordítottak a tömegek termelőmunkájára és életére. Hangoztatják, hogy ezelőtt lelkesen harcoltak az ország felszabadításáért, most pedig ugyanolyan lelkesedéssel feszítik meg minden erejüket, hogy mielőbb fölépüljön hazájukban a szocialista társadalom. Sok elmaradott faluban a választások elősegítették a tömegek politikai öntudatának jelentékeny növelését. A megválasztott küldöttek erőteljesen a termelés fejlesztésére, a kölcsönös segélycsoportok és a szövetkezetek fejlesztésére irányítják a tömegek erőfeszítéseit. A választások során mindenütt megjavult az államhatalom alsóbb szerveinek szervezete és rendszere: átszervezték struktúrájukat, s egyszerűsítették munkarendjüket. A nemzeti kisebbségek lakta területeken az alsófokú népképviseleti gyűlések választásai az országban élő nemzeti kisebbségeknek több mint háromnegyedrészére terjedtek ki. Csak azokon a nemzeti kisebbségi területeken nem tartottak választásokat, ahol még nem értek meg a feltételek a választások megtartására. A választások előkészítésének és megtartásának munkája szorosan öszszekapcsolódott a különböző nemzetiségek egysége megszilárdításának politikájával. Ezeken a területeken a választások megtartásakor főként a különböző vidékek nemzeti kisebbségeiből kikerült funkcionárius káderekre támaszkodtunk. Kellő figyelmet fordítottunk arra, hogy a megfelelő kérdéseket megtárgyaljuk olyanokkal, akik a különböző nemzetiségeket képviselik, kellő tisztelettel kezeltük a nemzetiségek szokásait, hagyományait, írott és beszélt nyelvét. A választások ily módon ismét megmutatták a különböző nemzeti kisebbségeknek, hogy igazi urai sorsuknak, s hogy a Kínai Népköztársaság valóban sok nemzetiség nagy, testvéri összetartó családja. Az általános választójog alapján nemrég megtartott választások hatalmas, demokratikus eseményei voltak az ország életének, s történelmi jelentőségük óriási a kínai nép politikai életében. Az alsófokú népképviseleti gyűlések választásainak országszerte történt sikeres befejezése jelentékenyen meggyorsította a népi demokratikus rendszer fejlődését, s lerakta a kerületi és a felsőbbfokú népképviseleti gyűlések alapjait. ■ Ezen az alapon Kína első népképviseleti gyűlései megvalósíthatják az egész nép akaratát, s következetesen teljesíthetik feladataikat. Az ország összes nemzetiségei még szorosabban tömörülnek Kína Kommunista Pártja, a központi népi kormány és Mao Ce-tung elnök köré, az átmeneti időszakban az országra háruló központi feladat teljesítésére törekszenek, s arra, hogy sikeresen és rendületlenül építsék Kínában a nagy szocialista társadalmat. Tartón békéért, népdemokráciáért / A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődésének kérdéséről . A Szovjetunió küldöttsége a külügyminiszterek berlini, majd genfi tanácskozásán konkrét javaslatokat tett, hogy kedvezőbb feltételek létesüljenek az országok politikai és gazdasági kapcsolatainak fejlődésére, megmaradjon és megszilárduljon a béke és a népek biztonsága, s megszűnjék az új háború veszélye. Az Egyesült Államok hivatalos köreinek politikája arra irányul, hogy mindenkép megakadályozza a kapitalista és a demokratikus országok normális kereskedelmi kapcsolatait. Ez a politika egyre több ellenzőre talál, különösen Angliában, Franciaországban és Olaszországban, mert ezeknek az országoknak súlyos politikai és gazdasági kárt okoz az amerikai parancsuralom. „Az élet bebizonyította, hogy a megkülönböztetési politika értelmetlen és rövidlátó politika, s hogy ez a politika nagyon ártott azoknak az államoknak, amelyek követték az amerikai diktátumot”. Ma már nemcsak a dolgozók eszmélnek rá a Malenkov elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ez év áprilisában megtartott ülésszakán elmondott szavaiban megnyilvánuló igazságra, hanem a kapitalista országok üzleti köreinek egyre több képviselője és egyre több politikai személyisége is. Két ellentétes gazdasági rendszer létezéséből nem következik, hogy ezek elszigetelődjenek egymástól. Élhetnek egymás mellett normális politikai és gazdasági kapcsolatok alapján. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok állandóan kifejezték és kifejezik azt a kívánságukat, hogy az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, a más országok belügyeibe való be nemavatkozás és a vállalt kötelezettségek szigorú megtartása elveinek alapján fejlesszék gazdasági kapcsolataikat a kapitalista országokkal. De a két tábor országai kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztése nemcsak a demokratikus tábor országai gazdasági fejlődése számára hasznos, hanem még hasznosabb a kapitalista országok gazdasága számára. ★ Mtrin Constantinescu a Román Munkáspárt központi bizottsága politikai irodájának tagja ★ * A demokratikus országoknak az a törekvése, hogy normális nemzetközi gazdasági kapcsolatokat létesítsenek, ez országok gazdaságának békés jellegéből, demokratikus társadalmi rendjéből és békés külpolitikájából következik, mert ezek az országok enyhíteni akarják a nemzetközi feszültséget s el akarják hárítani az új háború veszedelmét. A demokratikus tábor országai piacának kialakulását a történelemben páratlan, új típusú nemzetközi kapcsolatok kibontakozása jellemzi. Ezek a kapcsolatok a népek testvéri együttműködésén és kölcsönös segítésén, a proletárinternacionalizmus elvein alapulnak, s állandóan bővülnek és erősödnek. Ezek a kapcsolatok biztosítják a népgazdaság gyors fejlődését valamennyi ország és az egész demokratikus tábor érdekeivel teljes összhangban, a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek megfelelően. A Szovjetunió segítsége pedig az egyik legfontosabb tényező, amely elősegíti a demokratikus tábor összes többi országainak szüntelen gazdasági fellendülését. A demokratikus tábor országai közt az áruforgalom 1948-tól 1952-ig több mint háromszorosra növekedett, a demokratikus tábor országai külkereskedelmének teljes volumene pedig az imperialista országok megkülönböztetésen és blokádon alapuló politikája ellenére megkétszereződött. A Szovjetunió külkereskedelme az 1952. évi 20,8 milliárd rubelről 1953-ban 23 milliárd rubelre növekedett. A Szovjetunió külkereskedelmi áruforgalma ma négyszerese a háború előtti áruforgalomnak. A demokratikus tábor országaiban a gazdaság tervszerű fejlesztése megteremtette a szükséges feltételeket az említett országok többsége közt létrejött kölcsönös árucserének hosszúlejáratú kereskedelmi szerződések alapján való megszervezéséhez. E szerződések előnye, hogy lehetővé teszik ez országok népgazdasági terveinek összeegyeztetését, s ilymódon hosszabb időszakra biztosítják a kölcsönös szükségletek kielégítését, hogy sikeresebben teljesíthessék országaik népgazdasága fejlesztésének távlati terveit. Ezek a szerződések biztosítják a gépeket, a berendezéseket és a nyersanyagokat a népgazdasági beruházások számára szükséges időben, úgyszintén a termelési tervekben előirányzott termékek értékesítését. A népi demokratikus országok és a Szovjetunió népgazdasági terveinek összeegyeztetése, amely a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa útján valósul meg, lehetővé teszi a népi demokratikus országok anyagi készleteinek észszerűbb és hatékonyabb felhasználását a szocializmus sikeres építése céljából. II. Teljesen más képet látunk a kapitalista világban. Az a gazdasági politika, amelyet az Egyesült Államok kényszerített Angliára, Franciaországra és sok más országra, semmi jóra sem vezetett. Ellenkezőleg, az amerikai gazdaságban megnyilvánuló válságjelenségek határozottan megmuttatkoznak a nyugateurópai országok gazdaságában is. Az amerikai gazdaság már 1953 közepe óta szakadatlanul hanyatlik. Az Egyesült Államok ipari termelése például ez év márciusában 1953 júliusához képest több mint 10 százalékkal, az acéltermelés pedig ez év első negyedében 1953 hasonló időszakához képest 30 százalékkal csökkent. Állandóan csökkennek a megrendelések a nehézipar minden ágában, különösen a gépkocsiiparban, a hajógyártásban, a mezőgazdasági és az útépítési gépgyártásban. Ezekben az iparágakban egyidejűleg fokozódik az üzemek kihasználatlansága. Angliában csupán a gépgyártásban 20 százalékkal csökkent a megrendelések volumene. Évről évre növekednek az értékesíthetetlen árukészletek. Olyan anyagok, amelyek nemrégen még hiánycikkek voltak a kapitalista piacon, például az acél, a színesfémek, a gumi, a gyapjú, többé már nem hiánycikkek, s most kérdésessé válik, vájjon lehet-e ezeket értékesíteni. Hatalmas gabonakészletek halmozódtak föl, ennek következtében napirendre került a vetésterületek csökkentésének kérdése. Az Egyesült Államokban például már csökkentették a búza vetésterületét. Ez a válságjelenségek kiéleződéséről tanúskodik. Nagyon jellemzőek ebből a szempontból a newyorki tőzsdén ez év június 8-án és 9-én történt események, amelyek során egyes fontos trösztök, például a Standard Oil, a General Electric, a Betlehem Steel, a General Motors stb. részvényárfolyamai váratlanul zuhantak. Az Amerikai Egyesült Államok, amely „segítségével“ jelentősen fékezte sok kapitalista ország gazdaságának fejlődését, gyorsítja a válság közeledését ezekben az országokban. Ezenkívül az Egyesült Államok által más országoknak adott leigázó kölcsönök arra vezetnek, hogy ezekben az országokban bezárnak a nemzeti ipari vállalatok, növekszik a munkanélküliség és a tömegek nyomora. Nem véletlen, hogy az amerikai „segélyt” nem fogadják lelkesedéssel azokban az országokban, amelyek részesülnek benne, sőt tiltakozásokat kelt több országban. Ezek nem „segélyt“, hanem normális kereskedelmi kapcsolatokat követelnek. Az amerikai monopolisták elkeseredetten küzdenek, hogy megszerezzék az Anglia, Franciaország, Belgium és Hollandia birtokában lévő nyersanyagforrásokat. Ennek során a legnagyobb csapások Angliát sújtják. Angliára mind amerikai „barátja“, mindkét új versenytársa, Nyugat- Németország és Japán méri e csapásokat. Jelenleg az áruk realizálása, az értékesítés vált a kapitalista világpiac legfontosabb kérdésévé. Ma a kapitalista piacon nem a vásárló keresi az eladót, hanem ellenkezőleg, az eladó keres vevőt. A kapitalisták, akik a szűkülő belső piacon termékeiknek csak egy részét realizálják, egyre szívósabban kénytelenek harcolni a külső piacokért. A monopóliumok versenye még inkább élesedik. Ily módon a kapitalista világpiac jellegzetessége, hogy állandóan szűkül és szétesik, a demokratikus tábor országainak piaca ellenben állandóan bővül és erősödik. III. A kapitalista országok egyes kereskedelmi köreiben továbbra is az az elavult vélemény uralkodik, hogy a keleteurópai országok csak néhány nyersanyagfajtát tudnak exportálni, például fát, gabonát, földolgozatlan ércet. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy a demokratikus tábor országai és a kapitalista országok közt a csere lehetősége nagyon is növekedhet, s kiterjedhet más, új termékfajtákra is. A normális nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok megteremtésében a kapitalista országok lakosságának legszélesebb rétegei érdekeltek, elsősorban a dolgozók, mert számukra a nemzetközi kereskedelem kiterjedése a munkanélküliség csökkentését, anyagi helyzetük javulását jelenti. A normális nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kialakulásában rendkívüli jelentősége volt a moszkvai, 1952 áprilisában megtartott nemzetközi gazdasági tanácskozásnak, továbbá a Nyugat- és Kelet-Európa országai közötti kereskedelemmel foglalkozó szakértők genfi tanácskozásának, valamint a nemzetközi kereskedelmi kamara 1953-ban megtartott XIV. kongresszusának. E tanácskozások munkájából kiderül, hogy a gazdasági és a társadalmi rendszerek különbözősége nem akadályozhatja a normális, a kölcsönös érdekeket biztosító kereskedelmi kapcsolatok fejlődését és az országok békés együttműködését. Az ENSZ európai gazdasági bizottságának legutóbbi ülésszakán a vita csupán a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelem fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott. Nagy jelentőségű, hogy az ülésszak egyhangúlag elfogadta a közös angol-szovjet határozati javaslatot amely ajánlja a nyugat- és keleteurópai országok közötti kereskedelem útjában tornyosuló gazdasági, közigazgatási és politikai akadályok elhárítását, s olyan bizottság megalakítását, amely tanulmányozza a nemzetközi kereskedelem fejlődésének kérdését, s javaslatokat terjeszt elő e kereskedelem kiterjesztésére. A másik a belga-csehszlovák határozati javaslat, amelyet az ülésszak szintén elfogadott, az ázsiai és a latinamerikai országokkal való kereskedelem kiterjesztését ajánlja. A kapitalista országokra nézve súlyos, kedvezőtlen következményekkel járt a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok lazulása, jelentősen szűkült áruik fölvevőpiaca. Ennek következtében főkép azok a nyugateurópai országok szenvedtek, amelyeknek hagyományos gazdasági kapcsolatai voltak a demokratikus táborhoz csatlakozott országokkal. Ismeretes, hogy a demokratikus tábor országai őszintén együtt kívánnak működni gazdaságilag minden országgal, a teljes egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alapján; erről tanúskodik egyebek közt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a napokban megtartott ülésszakáról kiadott közlemény. Megjegyzendő, hogy egyes kapitalista országok kereskedelmi körei szintén megtették az első lépéseket a Kelettel való hagyományos kereskedelmi kapcsolatok helyreállítására. A Moszkvában néhány angol cég képviselői első csoportjának a szovjet külkereskedelmi szervezetekkel 1954 januárjában és februárjában folytatott kereskedelmi tárgyalások eredményeként 193 millió rubel értékű angol áru szállításáról kötöttek szerződést. Egyidejűleg 550 millió rubel összegű pótmegrendeléseket tettek. Az ezekre vonatkozó megállapodásokat később írják alá. A Szovjetunió külkereskedelmi minisztériuma kijelentette, hogy a Szovjetunió 1955-től 1957-ig terjedő időszakra 45 milliárd rubel, vagyis több mint 400 millió fontsterling értékben kész üzleteket kötni. A szovjet külkereskedelmi szervezetek körülbelül 3 milliárd rubel értékben tudnának Angliában hajóépítésre és műszaki felszerelésre vonatkozó megrendeléseket elhelyezni, ezenkívül ebben az időszakban mintegy 1,5 milliárd rubel összegben tudnának nyersanyagot, valamint élelmiszert és ipari közszükségleti cikkeket vásárolni. A Kelettel való kereskedelemért folyó mozgalom nagyon föllendült Nyugat- Európa más országaiban, valamint Ázsiában és Latin-Amerikában is. Szembetűnő példája ennek a kínai-angol kereskedelmi bizottság megalakítása. Kragh dán munka- és gazdaságügyi miniszter kijelentette, hogy a Szovjetunióval való kereskedelem az egyetlen ragyogó pont a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok sötét hátterén. Több belga lap rámutatott, hogy csupán a szovjet hajómegrendelések három évre biztosítanák sok belga dolgozó munkáját. Jellemző Baltazár Castrónak, a csilei képviselőház elnökének nyilatkozata is. Castro hangsúlyozta, milyen nagy haszonhoz állna Argentína, Brazília, Chile és a többi latinamerikai ország a Szovjetunióval folytatott kereskedelemből. Az Egyesült Államok bizonyos üzleti körei sem maradtak közömbösek a Kelettel való kereskedelmi kapcsolatok fel 1954 Július 4 * 21 (295) A kommunista és a munkáspártok hívei AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KOMMUNISTA PÁRTJA HELYI SZERVEZETEINEK KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE • Nemrég tartották meg New Yorkban az Egyesült Államok Kommunista Pártja 11 körzetből összegyűlt küldötteinek értekezletét. Az értekezlet felhívást intézett a kommunista párt tagjaihoz és az összes békeszerető amerikaiakhoz, hogy indítsanak nagy kampányt a béke védelmére. Az emberek milliói — hangzik a Daily Worker-ben megjelent felhívás — a leghatározottabban szembehelyezkednek a háborúval, a hidrogénbomba alkalmazásával. Az emberek milliói síkraszállnak az indokínai békéért, szembeszállnak Eisenhowernak és Dullesnak azzal a fenyegetésével, hogy fokozzák éskiterjesztik az indokínai háborút. A békére, a tárgyalásokra és a kereskedelemre irányuló törekvés mindenütt erősödik, kivéve Eisenhower kormányának, a kormány mccarthyista szövetségeseinek köreit és a demokrata párt vezetőségének háborúra uszító csoportjait. Eisenhower kormánya nemcsak más országok népeinek bizalmát vesztette el, hanem elvesztette sok olyan amerikai bizalmát is, akiknek szavazatai 1952-ben hozzásegítették a hatalomhoz. Korea szörnyű tanulság volt. Az amerikai nép e keserű tapasztalatból kezdi megérteni, hogy a nemzeti függetlenségért folyó mozgalom sokkal nagyarányúbb és sokkal erősebb, semhogy a washingtoni Wall Street vezetése erővel és erőszakkal megállásra kényszeríthetné. A felhívás hangoztatja, hogy leveleket kell küldeni az elnöknek, küldöttségeket kell szervezni a kongresszusi tagokhoz és a szenátorokhoz. „Hadd tudják meg ezek az emberek — mondja a felhívás –— hogy az amerikai nép az indokínai hadműveletek megszüntetését akarja, hogy önhatalmi tárgyalásokat akar, hogy ott megbeszélést folytassanak az atom- és a hidrogénbomba megtiltásáról. Hadd tudják meg, hogy a nép szembehelyezkedik a Guatemala ellen irányuló minden agresszív lépéssel... Támogassatok és erősítsetek minden csoportot, amely a békéért harcol, teremtsetek a népben gyökerező hatalmas mozgalmat, olyant, amely véget vet Amerika elárulásának, amely megfékezi a háború kitervelőit, s amely a béke és a szabadság bástyájává változtatja hazánkat...” A PÁRTAKTIVÁVAL VALÓ FOGLALKOZÁS Németország Szocialista Egységpártjának Gera városi pártszervezete az NSZEP központi bizottsága 16. ülésén és a IV. pártkongresszuson elfogadott határozatok teljesítése során megjavította a pártaktívával való munkát. Az NSZEP városi bizottsága megszervezte a pártaktívával való rendszeres foglalkozást. A szakszerű előadások és beszámolók, valamint a szemináriumok elősegítették a foglalkozások részvevői ideológiai színvonalának emelését. Az NSZEP városi bizottsága megbízta a pártaktíva egy részét, hogy segítse az alapszervezeteket a IV. pártkongresszus határozataival foglalkozó taggyűlések előkészítésében. Ezenkívül az alapszervezetek sok pártmunkás tevékenysége révén hozzájárulhattak a Szabad Német Ifjúság Szövetsége szervezeteiben folyó munka megjavításához. A gerai pártszervezet a pártaktívával való foglalkozás további megjavítása céljából több intézkedést szándékszik tenni. Például mindegyik pártmunkással megbeszélik munkáját, törekvéseit és eszmei-elméleti szinvonalénak további emelésére vonatkozó terveit. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség politikai köreibe bevont ifjak és leányok tízezrével tanultak a most befejeződött oktatási évben, mégpedig kétféle típusú körökben. Az ifjúság az alapfokú politikai körökben megszerzi a hazája történetére vonatkozó alapismereteket, megismerkedik a kommunista párt megalakulásának, harcainak és szerepének kérdéseivel, a szocializmus csehszlovákiai építésének és a kommunista társadalom szovjetunióbeli építésének kérdéseivel. A magasabb fokú körökben a Szovjetunió Kommunista Pártjának története a tanulmány tárgya. Ezekben a körökben rendszerint olyan fiatalok tanulnak, akik már elvégezték az alapfokú politikai körök tanfolyamát. A politikai oktatás magas eszmei színvonala elsősorban a propagandistáktól függ. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely állandóan gondoskodik az ifjúság politikai neveléséről, főként arra összpontosítja figyelmét, hogy kiválogassa és kiképezze a megfelelő propagandista kádereket az ifjúság körében végzendőmunkára. Az 1953—1954. oktatási évben a pártszervek 7000 kommunista propagandistát jelöltek ki az ifjúsági szövetség politikai köreinek vezetésére. Ennek "köszönhető, hogy az ifjúság politikai oktatásának színvonala jelentékenyen emelkedett. Montevideóban megtartották Uruguay Kommunista Pártja helyi szervezetei vezetőinek értekezletét. Az értekezleten az ország legtöbb tartományából részt vettek a kommunista pártszervezetek küldöttei. Az értekezlet megtárgyalta a pártszervezeteknek a november 28-án megtartandó uruguay-i általános választásokkal kapcsolatos feladatait. A be-A XVI. pártkongresszus azt a fő feladatot tűzte az osztrák kommunisták elé, hogy világosítsák föl a tömegeket arról a közvetlen veszélyről, amellyel a nyugatnémet militarizmus fenyegeti Ausztria függetlenségét, s mozgósítsák a tömegeket az új „Anschluss“ veszélye ellen. E feladat megoldásán dolgozunk mi is, a Favoritén kerület, Bécs egyik, harcos hagyományokban gazdag munkáskerületének kommunistái. A pártszervezetek egyre gyakrabban szerveznek szabad pártnapokat és más rendezvényeket, s ezeken fölhasználják a filmbemutatókat és a vetítettképes előadásokat is. Nagy visszhangot keltenek a „rádióparlamentek“, ezek az osztrák nép legidőszerűbb kérdéseivel foglalkozó nyílt viták. Azon is iparkodtunk, hogy megjavítsuk üzemi újságjainkat, s leküzdjük gyengeségeinket a sajtó terjesztésében. Arra összpontosítjuk alapszervezeteink figyelmét, hogy rendezzenek kisgyűléseket, s egyénileg beszélgessenek a pártonkívüliekkel, a különféle tömegszervezetek tagjaival, valamint azokkal a párttagokkal, akik valamilyen okból még nem vesznek aktív részt a pártéletben. Nagyon jó tapasztalatokat szereztünk az „olvasóalbumokkal“, amelyeket most valamennyi alapszervezetünk fölhasznál. Ezeket az albumokat haladó folyóiratokban közölt cikkekből állítjuk össze, s kiadjuk az aktivistáknak, hogy olvastassák el szomszédaikkal, barátaikkal, ismerőseikkel és rokonaikkal. Ezeknek az alku-A befejeződött tanévben a kerületi és a területi pártoktatók házai segítették a propagandistákat a szemináriumok előkészítésében és rendszeres megtartásában. Az SZKP történetével foglalkozó köröket vezető propagandisták munkáját közvetlenül a pártszervezetek irányították. A pártszervezetek rendszeresen foglalkoznak az ifjúság politikai oktatásának kérdéseivel. Például, amikor a tanév kezdetén a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség brnói területi szervezetében az oktatás megszervezése fogyatékosnak mutatkozott, a területi pártbizottság titkársága azonnal megtárgyalta ezt a kérdést, s megtette a szükséges intézkedéseket e fogyatékosságok megszüntetésére. A kerületi pártbizottságok titkársága rendszerint a kommunisták pártoktatásának kérdéseivel együtt tárgyalja meg az ifjúság politikai oktatását. A pártonkívüli ifjúság szintén részt vehet a politikai körök munkájában. Ezekben a körökben tavaly a kommunistákkal együtt az ifjúsági szövetség tagjainak ezrei tanultak. A párt gondoskodik az ifjúság politikai fejlődéséről. Ennek köszönhető, hogy növekszik az ifjúság öntudata, hogy a fiatalok fokozottan résztvesznek a szocializmus építésében. számolót Eugenio Gomez elvtárs, Uruguay Kommunista Pártjának főtitkára tartotta. Az értekezlet konkrét határozatokat hozott, hogy harcra mozgósítsa a tömegeket a kommunista párt jelöltjeinek választási győzelméért és a létfenntartási költségek csökkentéséért. Soknak a szétosztása, összegyűjtése és új anyaggal való kiegészítése sok alkalmat ad arra, hogy közben elbeszélgessünk a legkülönbözőbb gazdasági és politikai kérdésekről. Egész agitációnkban igyekszünk, hogy ne csak népszerűsítsük a XVI. pártkongresszus jelszavait, hanem össze is kapcsoljuk ezeket a jelszavakat kerületünk problémáival. A szaporodó nagynémet katonaszövetségek és militarista katonatalálkozók elleni agitációt például összekapcsoljuk azoknak a tapasztalatoknak a népszerűsítésével, amelyeket a munkásosztály a reakció elleni harcban a harmincas években szerzett a fasiszta Heimswehr és a Dollfuss-diktatúra idején. Úgy harcolunk az Ausztriát a nyugatnémet monopóliumoknak alárendelő politika gazdasági következményei ellen, hogy emlékeztetünk a huszas és a harmincas évek tömeges munkanélküliségére, amely annak a következménye volt,, hogy az osztrák ipart akkor alárendelték a Ruhr monopolistáinak. A kommunális, a gazdasági és a szociális kérdésekben többször megteremtettük a kommunisták, a szocialisták és a pártonkívüli munkások akcióegységét. Most azon fáradozunk, hogy politikai kérdésekben is megszervezzük a munkások közös akcióit az üzemekben, a szakszervezetekben és a lakóterületen. Paul FRISCHAUER Ausztria Kommunista Pártja bécsi Favoriten kerületének párttitkára CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA GONDOSKODIK AZ IFJÚSÁG POLITIKAI OKTATÁSÁRÓL URUGUAY KOMMUNISTA PÁRTJA HELYI SZERVEZETEI VEZETŐINEK ÉRTEKEZLETE HOGYAN TELJESÍTJÜK AUSZTRIA KOMMUNISTA PÁRTJA XVI. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAIT