Tartós békéért, népi demokráciáért! 1956. január-április (9. évfolyam, 1-16. szám)

1956-01-08 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Tartós békéért népi demokráciáért! A Kommunista és a Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja * Bukarest Ára 50 fillér 1956. január 8 / (374) A népek közötti béke és barátság jegyében A világ minden országának haladó köz­véleménye nagy megelégedéssel fogadta és helyeselte azokat a beszédeket, ame­lyeket Bulganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és Hruscsov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének tagja mondott a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa ülésén. Ezek a nemzet­közi helyzet sokoldalú, marxista elemzé­sét tartalmazó, és a nemzetközi feszült­ség további enyhítésének, a népek közti béke és barátság megszilárdításának út­jait világosan megjelölő dokumentumok a világsajtó és a közvélemény figyelmé­nek középpontjában állnak. Korunk leg­fontosabb problémáit világította meg Vo­­rosilovnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének újévi beszéde, Bulganyinnak, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa elnökének újévi nyilatkozata, va­lamint az a válasz, amelyet Bulganyin a „Telenews” televíziós és filmhíradó tár­saság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire, illetve a „Nedeljne Informa­­tivne Novine” című jugoszláv lap igazga­tójának kérdéseire adott. Hruscsov és Bulganyin a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán ismer­tette a szovjet küldöttség történelmi je­lentőségű indiai, burmai és afganisztáni utazásának eredményeit. Ez az utazás újra bebizonyította, hogy a különböző társadalmi-politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini el­vén alapuló szovjet külpolitika­i béke­szerető politika. Újból bebizonyította to­vábbá, hogy a Szovjetunió állandóan és következetesen törekszik a barátság ,és a kölcsönös megértés minden országgal való megszilárdítására. A lelkesedés és a forró, őszinte szeretet, mellyel a Szovjet­unió vezető államférfiak Indiában, Bur­mában és Afganisztánban fogadták, meg­mutatja, hogy ez országok népei megértik és megbecsülik a szovjet népnek a béke­harcban tett erőfeszítéseit és a Szovjet­unió vívmányait. Jogosan állapítják meg kiterjedt tár­sadalmi körök, hogy Hruscsov és Bulga­nyin ázsiai útja újabb nagy lépés volt a békéért és a „hidegháború” megszünte­téséért vívott harcban. Az út eredményei, v­alamint Bulganyinnak és Hruscsovnak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülés­szakán mondott beszédei különösen nagy jelentőségűek a mai helyzetben, amikor a népek még hevesebben küzdenek a bé­kéért, s a háborús uszítók ellen. A közismert öt elv alapján a népek békében és barátságban élhetnek és így is kell élniök. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezette szocialista tábor országainak egész külpolitikai tevékeny­sége ezt a nemes és magasztos ügyet, a népek békéjét és barátságát szolgálja. A szocialista tábor nagyon fontos szerepet töltött és tölt be a nemzetközi légkörnek a háborús hisztériától való megtisztítá­sában A békeszerető népek erőfeszítéseinek köszönhető, hogy az elmúlt év folyamán jelentős sikerek születtek az államok közti kölcsönös megértésre, a béke meg­óvására és megszilárdítására irányuló együttműködés fejlesztésében. De nem szabad, semmiképp sem szabad megelé­gednünk az elért eredményekkel, mert a nyugati hatalmak reakciós körei minden úton-módon akadályozzák számos igen fontos nemzetközi probléma megoldását. El akarják temetni a genfi szellemet, s miközben céljaik leplezése végett hazugul „védelmi“ felkészülésről fecseg­nek, folytatni igyekeznek a népellenes „erőpolitikát“ és a „hidegháború“ politi­káját s azt a veszedelmes állítást ter­jesztik hogy a békét az „atomhatalom“ növelésével és a fegyverkezési hajsza folytatásával meg lehet őrizni. A békeszerető erőknek egy percre sem szabad elfelejteniük, hogy a mai napig sincs megoldva az egyik legfontosabb nemzetközi probléma — a fegyverzet és­­ fegyveres erők csökkentésének, az atom- és a hidrogénfegyver eltiltásának problémája, hogy megoldatlan az európai kollektív biztonság szavatolásának rend­­kívül fontos problémája, hogy megoldat­­an a német kérdés, s hogy a kínai Népköztársaság — az összes békeszerető lépek akarata ellenére — még ma sem­oglalta el törvényes helyét az Egye­dü­ Nemzetek Szervezetében. Az imperialista reakció azért száll­zembe a nemzetközi problémák meg­­ldásával és a béke megszilárdításával, mert a népek békéje és barátsága nem győzik a monopolista körök érdekeivel, s akadályozza a gyarmatosítók tervei­­ek megvalósítását. Nem véletlen tehát,­ogy az Egyesült Államok, Anglia és Gyes más nyugati országok reakciós őreiben oly ádáz haragot keltettek és­­ nagy kapkodást eredményeztek Juscsov és Bulganyin nyilatkozatai,­elyeket az ázsiai baráti országokban it látogatásuk idején mondtak el, és melyekben biztosították a gyarmati és ggó népeket, hogy nemzeti felszaba­­tó harcukat erkölcsileg és politikailag támogatják. A Szovjetunió épp úgy, mint a szocialista tábor valamennyi országa, mindig ellenezte a nemzeti el­nyomást, az embernek ember által való kizsákmányolását és a gyarmatosí­tást. Ez a gyarmati járom alól való fel­­szabadulásért harcoló valamennyi nép reményeinek és hő­vágyainak megfelel, de a gyarmatosítóknak nem tetszik. Az imperialista leigázók, akik fékezni próbálják a történelem szekerét, meg­változtatják gyarmati uralmuk formáját. A függő országokban megvesztegetik a hatalmon levő embereket, nekik tetsző kormányokat juttatnak hatalomra, s a bagdadi szerződéshez hasonló agresszív tömböket szerveznek. „Gazdasági segít­ség“ ürügyével igyekeznek mind jobban leigázni a gyarmati és függő népeket. De semmiféle fondorlat nem menti meg a gyarmatosítókat! A történelem ki­mondta ítéletét a gyarmati rendszer, a modern emberiség e szégyene, a civili­záció szégyene fölött. A néptömegek hatalmas csapásai alatt omladozik az imperializmus gyarmati rendszere. Ázsiában már csődöt mondott, s Afrika népei is mind elszántabban kelnek harcra országaik szabadságáért és nem­zeti függetlenségéért. A világ haladó társadalmi rétegei éppen napjainkban üdvözlik örömmel Szudán népét, mely kivívta országának független köztársa­sággá való kikiáltását. A nemzeti szuverenitásért, a békéért, a demokráciáért és a haladásért a kapita­­lista, gyarmati és függő országokban küz­dő népek élén a kommunista és a mun­káspártok, országaik nemzeti érdekeinek igazi kifejezői haladnak. Az új 1956. esz­tendő annak jegyében kezdődött, hogy a dolgozó tömegek körében erősödik a kommunista és a munkáspártok befolyása. Nagyszerű példa erre az a ragyogó győ­zelem, amelyet a Francia Kommunista Párt a nemzetgyűlési választásokon ara­tott. A választások eredményei újra meg­győzően bizonyítják, hogy a harcos dicső Francia Kommunista Párt, amely a nép­tömegek létérdekeit fejezi ki és védel­mezi és lankadatlanul harcol Franciaor­szág munkásosztályának és minden dol­gozójának egységéért, Franciaország leg­tekintélyesebb, legerősebb, első pártja. A világ felett mind magasabban leng a proletár nemzetköziség lobogója. A marxizmus—leninizmus nagy felszabadító eszméi, melyek nem ismernek határt és akadályt, mind mélyebben hatolnak be a nagy néptömegek tudatába, évről évre világszerte mind több embert hódítanak meg, és a dolgozókat mind szorosabban tömörítik a proletár nemzetköziség zász­laja alatt. Ez zavart kelt a kommunizmus ellenségeinek táborában. A kommuniz­mus ellenségei szeretnék megakadályozni a munkásosztály nemzetközi szolidaritá­sának növekedését, szeretnék megszün­tetni a kommunista pártoknak, valamint a Kommunista és a Munkáspártok Tájé­koztató Irodájának tevékenységét. Hrus­csov elvtárs ezzel kapcsolatban a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán a következőket mondotta: „A világ kommunista pártjai a Szov­jetunió Kommunista Pártjának példáját követve egész tevékenységüket elválaszt­hatatlanul összekapcsolják a munkásosz­tály létérdekeivel, a nép érdekeivel. Ez nem tetszik azoknak, akik szeretnék örökké elnyomni a népet Nem tetszik nekik a munkásosztály nemzetközi szo­lidaritása, és természetesen azt szeretnék, hogy a Kominform megszűnjön. De ez nem tőlük függ!” A népek közti barátság felvirágzásá­nak gyönyörű korszakában, a szocializ­mus és a kommunizmus diadalának kor­szakában élünk, amikor az emberiségnek több mint egyharmada már valóra váltja Marx, Engels, Lenin és Sztálin halhatat­lan eszméit, s az új életet építi. A szo­cialista tábor országainak népei biztos léptekkel haladnak a maguk választotta úton. Éberen őrzik történelmi vívmányai­kat, meghiúsítják az új élet építését aka­dályozó ellenség mesterkedéseit, s még szorosabbra zárják soraikat a kommu­nista és a munkáspártok körül. A népi demokratikus országok dolgo­zói erélyesen visszautasítják Eisenhower, Dulles és egyes más amerikai államfér­fiak úgynevezett „karácsonyi üzeneteit”, és jogosan tekintik azokat az üzeneteket újabb durva kísérletnek olyan szabad és szuverén államok belügyeibe való beavat­kozásnak, amelyek tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ez országok munkásai, parasztjai és értelmiségi dol­gozói gyűléseken, sajtóban és rádióban eltökélten jelentik ki, hogy az igazi de­mokrácia és szocializmus ellenségei soha­sem tudják a szabad népeket a kapita­lista rendszer igájába hajtani. A szocialista tábor országainak alkotó erőtől duzzadó népei bizakodva tekinte­nek jövőjük elé. Az új évben ezek a né­pek az összes jószándékú emberekkel együtt megkétszerezett erővel fognak har­colni a béke megszilárdításáért, s a világ minden népének nagy barátságáért. ♦ • ♦ Az Albán Munkapárt Központi Bizottságának ülése Az Albán Munkapárt Központi Bizott­­ja december 27—28-án ülést tartott. Központi Bizottság jóváhagyta a Poli­­ai Bizottságnak „Az 1955. évi állami­v teljesítéséről és az 1956-ra előírt ami terv teljesítésére irányuló intéz­­­ésekről“ szóló beszámolóját, melyet Kmet Shehu elvtárs, az Albán Nép­­­társaság Minisztertanácsának elnöke adott el. Az ülés a beszámoló alap­­i határozatot hozott, a Központi Bizottság továbbá elhatá­­ra, hogy 1956. május 25-re összehív­ja az Albán Munkapárt III. kongresz­­szusát. A kongresszus napirendjén a következő kérdések szerepelnek: a Köz­ponti Bizottság beszámolója, a Központi Revíziós Bizottság jelentése, az első öt­éves terv teljesítésének eredményei, az Albán Népköztársaság gazdaságának és kultúrájának fejlesztését szolgáló máso­dik ötéves terv irányelvei, az Albán Munkapárt szervezeti szabályzatának módosítása, a párt központi szerveinek megválasztása. VÖRÖS IL­D­I Kedves elvtársak! Nagy szocialista hazánk kedves polgárai! Mindnyájuknak szívből boldog új esztendőt kívánok! Az elmúlt 1955. esztendő bővelkedett kiemelkedő eseményekben. A béke meg­szilárdításáért vívott aktív és sikeres harc éve volt. A szovjet nép ebben az évben nagy munkagyőzelmet aratott: sikeresen és határidő előtt teljesítette az ötödik öt­éves tervet. A múlt évben megtett útra visszatekintve a szovjet emberek büszkén mondhat­ják: keményen és jól dolgoztunk és békés munkánk nagyszerű gyümölcsöket érlelt. Hazánk végtelen területein számos üzem épült, hatalmas vízierőművek, új gép- és, traktorállomások és szovházok létesültek,­­új lakóházak, iskolák és egészségügyi intézmények, kultúrházak és klubok épültek. Újabb nagy szűzföldeket törtünk fel és tettünk termővé. Egész népgazdaságunk nagyot haladt. A kommunista párt által egyesített és vezetett nagy szovjet nép alkotó munká­jával hazánkat évről évre hatalmasabbá és szebbé teszi. Az új, 1956. esztendőbe lépve nemcsak az elért eredményekre, hanem a még megoldatlan feladatokra, a fogyatékosságok megszüntetéséért vívott harcra, a kom­munizmus építésének továbbfejlesztésére is gondolunk. Dicső kommunista pártunk arra buzdít minden szovjet embert, hogy sokszorozza meg erőfeszítéseit a nehéz­ipar még sikeresebb fejlesztésére, a szocialista mezőgazdaság új, szakadatlan fej­lesztésére, a közszükségleti cikkek termelésének növelésére, a munka termelékeny­ségének fokozására, még több lakás -és kultúrintézmény építésére, népünk jóléte további fokozásának biztosítására. Az elmúlt évben különösen megmutatkozott, hogy a Szovjetunió a világbéke támasza. A Szovjetunió aktív békepolitikájának igen fontos szerepe volt a hideghá­ború bajnokainak leleplezésében, a nemzetközi feszültség enyhítésében, a nemzet­közi légkörnek a háborús őrülettől való észrevehető megtisztításában. A genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet és a bandungi értekezlet fontos ese­mény volt, jótékonyan járult hozzá a béke szilárdításához, a népek gazdasági és kulturális együttműködésének kiterjesztéséhez. A későbbi négyhatalmi külügyminisz­teri értekezleten a nyugati államok állásfoglalása miatt nem született ugyan meg­egyezés, de a genfi szellem mégis él a népek szívében. A földkerekség népei egyre aktívabban követelik a fegyverkezési hajsza megszüntetését, az atom- és a hidrogén­fegyver eltiltását! A szovjet kormány a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harc méltó pél­dáját mutatta. Hadseregét 640 000 fővel csökkentette, visszaadta a Kínai Népköz­­társaságnak Port-Arthur erődöt és haditengerészeti támaszpontot, megszüntette a Porkkala-Udd-i szovjet haditengerészeti támaszpontot, majdnem tízmilliárd rubellel csökkentette a következő év honvédelmi kiadásait és egyúttal jelentősen növelte a lakásépítési és kulturális, szociális előirányzatokat. Bulganyin és Hruscsov elvtárs indiai, burmai és afganisztáni útjában nemcsak a vendégszerető keleti államok közvéleménye, hanem a föld minden békeszerető embere is a népek egyenjogúsága és barátsága eszméinek, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elveinek hatalmas győzelmét látta. Ezen az alapon született és fog tovább szilárdulni a Szovjetunió népeinek a nagy Indiai Köztársaság, Burma és Afganisztán népeivel való barátsága, gazdasági és kulturális együttműködése. Évről évre fokozódik a Szovjetunió dolgozóinak a nagy Kínai Népköztársaság, s a szocializmus és a demokrácia egész tábora népeivel való megbonthatatlan test­véri barátsága. A szovjet nép lelkesen üdvözli, hogy országunk rendezte viszonyát a­ szocializ­mus alapjait lerakó jugoszláviai testvérnépekkel.­­ Országunk nevezetes eseménynek — a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszus­ mak a küszöbén köszönti az új esztendőt. Ezzel kapcsolatban kifejez­­hetjük szilárd meggyőződésünket, hogy a kommunizmust építő hős népünk a gazda­sági és kulturális építőmunkában az elkövetkező év folyamán új, még nagyobb ered­ményeket ér el. Kedves elvtársak! A kommunista párt központi bizottsága és a szovjet kor­mány nevében szívből boldog új esztendőt kívánok mindnyájuknak: munkásoknak, kolhozparasztoknak, értelmiségieknek, a szovjet nőknek, nagyszerű ifjúságunknak. Forrón köszöntöm a béke minden őszinte barátját, forrón köszöntök minden békeszerető népet és újévi jókívánságaimat küldöm nekik. Legyen a ránk köszöntő év szeretett hazánk még nagyobb felvirágzásának, a még szilárdabb békének és a nemzetközi feszültség további enyhülésének esztendeje, valamennyi nép növekvő barátságának éve. Kedves elvtársaim és barátaim, boldog új évet! a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének ÚJÉVI BESZÉDE BULGANY­IN , a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének ÚJÉVI NYILATKOZATA A Pathé-Marconi francia—angol rádiótechnikai társaság megkérte Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, nyilatkozzék az új év alkalmából, hogy azt 1956. január elsején a világ minden rádióállomása közvetíthesse. Közöljük Bulganyin elvtárs újévi nyilatkozatát: „Az új év alkalmából szívből köszöntöm valamennyi hallgatónkat, bárhol tar­tózkodik is, és boldogságot, örömet, sikert kívánok nekik az életben. Ha megkérdik ma az embermilliókat, mi a leghőbb kívánságuk, valószínűleg gondolkodás nélkül így válaszolnak: a béke. A népek élhetnek békében és barátságban, és így is kell élniök. A népek békét akarnak, mert a béke minden embernek a holnap biztonságát nyújtja, megszaba­dítja őket a fegyverkezés súlyos és szükségtelen terhétől és biztosítja, hogy nyugod­tan dolgozhassanak és jobb életet építhessenek. A különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének hívei vagyunk, mert ez egyezik a világ népeinek legbensőbb vágyaival. E gondolatokkal vettünk részt a genfi kormányfői értekezleten, amelynek az égető nemzetközi kérdések megegyezéses megoldását szolgáló kölcsönös megértés és együttműködés szempontjából nagy a jelentősége. Még jobban meggyőződtünk ennek az útnak helyességéről nemrég tett indiai, burmai és afganisztáni utunk alkalmával. Barátságunk ezekkel az országokkal, s a többi országgal is az ismert öt elven alapszik. Ezek az elvek: a területi sérthetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tisz­teletben tartása, a meg nem támadás, az egymás belügyeibe való be nem avatko­zás, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés. Mélységes meggyőződésünk, hogy az államok közti bizalom szilárdításának és a nemzetközi feszültség enyhítésének útján fontos lépés lenne, ha valamennyi or­szág alkalmazná ezeket az elveket. Tudjuk, hogy ezen az úton sok akadály és nehézség tornyosul elénk, de szilárd meggyőződésünk, hogy valamennyi állam jóakaratával és béketörekvésével ezeket meg lehet szüntetni, s az égető kérdésekben meg lehet egyezni. Az elmúlt év sok példát szolgáltatott erre. Munkálkodjunk hát még kitartóbban és még keményeb­ben, hogy az 1956. esztendő az előző év eredményeinek méltó folytatója és gyara­pítója legyen. Azt kívánjuk tehát, hogy az új év a nemzetközi feszültség további enyhülésé­nek, a világbéke megszilárdulásának esztendeje legyen.” ♦ • ♦ BULGANYIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válasza a Ch. Shutt, a „Telenews“ televíziós és híradótársaság washingtoni irodája vezető­je által hozzá intézett kérdésekre kérdés. Véleménye szerint a négy kormányfő júliusi értekezletén megnyilvá­nult genfi szellem még mindig él és tovább fog élni? Válasz: A négy kormányfő genfi értekezletének az volt a történelmi jelentősége, hogy az együttműködésnek és a kölcsönös megértésnek a részvevők által tanúsított szelleme megteremtette az államközi viszony javulásának reális lehetőségét, meg­teremtette a népek közötti tartós béke biztosításának perspektíváját. A világ népei békét akarnak és gyűlölik a háborút. Azt szeretnék, hogy erősöd­jék és fejlődjék a genfi szellem és egyúttal a béke, s a jobb jövő reménye. Épp ezért meggyőződésünk, hogy nem sikerül eltemetni azt, ami a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország genfi kormányfői értekezle­tén történt és aminek a nemzetközi helyzet megjavításában már fontos szerepe volt. Kérdés: Minthogy gyakorlatilag zsákutcába jutott a külügyminiszterek nemrég tartott genfi értekezlete, mi az ön véleménye a négy kormányfő új értekezletének összehívásáról? Válasz: Bár, mint tudjuk, értekezletükön a külügyminiszterek a tárgyalt kérdé­sekben nem jutottak megegyezéses határozatra, az értekezlet mégis elősegítette a részvevők álláspontjának további tisztázását, aminek meg kell könnyítenie a kérdé­sek jövőbeni megoldását. A négy hatalom új kormányfői értekezlete termékeny lehet, persze, ha a meg­érett nemzetközi kérdések megvizsgálásához minden részvevő az összes érintett fél érdekeinek kellő figyelembevételével fog hozzá. Kérdés: Az Egyesült Államokban és külföldön sok megfigyelő véleménye sze­rint az atom-zsákutca annak eredménye, hogy mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidrogénfegyvere. Mi az ön véleménye: automatikusan kizárhatja-e ez a borzalmas fegyver a hidrogénháború szörnyű lehetőségét? Válasz: Ha már „atom-zsákutcáról” beszélünk, az „atom-zsákutca” egyáltalán nem annak az eredménye, hogy van hidrogénfegyver. Az atom- és a hidrogénfegy­ver megtiltásának kérdése eddig még azért nem oldódott meg, mert egyes hatalmak nem óhajtják az atom- és a hidrogénfegyver eltiltását. A Szovjetunió változatlanul híve a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésé­nek, az atom- és a hidrogénfegyver feltétlen eltiltásának és az erre vonatkozó határozat végrehajtása feletti hatékony­­ nemzetközi ellenőrzés megteremtésének. Ilyen határozat megszabadítaná a népeket az új háborútól való félelemtől, véget vetne a súlyos terhekkel járó fegyverkezési hajszának és lehetővé tenné, hogy az államok minden erőforrásukat a békés fejlődés, a jólét fokozása szolgálatába állítsák. Helytelen az az állítás, hogy a hidrogénháború lehetősége automatikusan kizárt, mert mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidrogénfegyvere. Az ilyen állítások a valóságban elaltathatják az atomháború veszélyének elhárítását követelő népek éberségét. Természetesen az a tény, hogy a jelenlegi körülmények között az atom- és a hidrogénfegyvert nem lehet büntetlenül használni, némileg visszatartja azokat a köröket, amelyek szeretnének tömegpusztító eszközökkel vívott háborút kirobban­tani. Épp ezekből a körökből terjednek el a veszélyes állítások, hogy a békét az „atomhatalom” növelésével és a fegyverkezési hajsza folytatásával fenn lehet tartani. Világos, hogy a fegyverkezési hajsza és így az atomfegyverkezési hajsza, nem­csak hogy nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, fokozza az új háború veszélyét. A Szovjetunió ezért az úgynevezett atom-zsákutcából való kivezető utat nem a fegyverkezési hajsza folytatásában, hanem az atomfegyver megtiltására és a fegyver­kezési hajsza megszüntetésére vonatkozó megegyezést célzó új erőfeszítésekben látja. Kérdés: Milyenek az ön véleménye szerint az új évben a béke perspektívái? Válasz: A múlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdenek a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a né­pek békéjének és barátságának megerősítéséért. Azok közül, akik azelőtt kételked­tek ebben, sokan most világosan látják, hogy korunkban a nemzetközi együttmű­ködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Kétségtelen, hogy ha a világ kormányai és elsősorban a nagyhatalmak kormá­nyai figyelembe veszik a népek leküzdhetetlen békevágyát és tettekkel törekszenek a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bizalom megerő­sítésére, akkor 1956 a hidegháború megszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhí­téséért, az államok közötti bizalom megteremtéséért vívott harc új sikereinek esz­tendeje lesz. Kérdés: Kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzene­tet intézni? Válasz: Szeretnék élni az alkalommal és eljuttatni szívélyes üdvözletemet és újévi jókívánságaimat az amerikai néphez. A történelmi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti baráti, kölcsönös megértés fejlődése és megerősödése sokkal előrelendítené az egyetemes béke megszilárdításának ügyét.

Next