Tartós békéért, népi demokráciáért! 1956. január-április (9. évfolyam, 1-16. szám)
1956-01-08 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Tartós békéért népi demokráciáért! A Kommunista és a Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja * Bukarest Ára 50 fillér 1956. január 8 / (374) A népek közötti béke és barátság jegyében A világ minden országának haladó közvéleménye nagy megelégedéssel fogadta és helyeselte azokat a beszédeket, amelyeket Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Hruscsov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja mondott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésén. Ezek a nemzetközi helyzet sokoldalú, marxista elemzését tartalmazó, és a nemzetközi feszültség további enyhítésének, a népek közti béke és barátság megszilárdításának útjait világosan megjelölő dokumentumok a világsajtó és a közvélemény figyelmének középpontjában állnak. Korunk legfontosabb problémáit világította meg Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének újévi beszéde, Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének újévi nyilatkozata, valamint az a válasz, amelyet Bulganyin a „Telenews” televíziós és filmhíradó társaság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire, illetve a „Nedeljne Informativne Novine” című jugoszláv lap igazgatójának kérdéseire adott. Hruscsov és Bulganyin a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán ismertette a szovjet küldöttség történelmi jelentőségű indiai, burmai és afganisztáni utazásának eredményeit. Ez az utazás újra bebizonyította, hogy a különböző társadalmi-politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elvén alapuló szovjet külpolitikai békeszerető politika. Újból bebizonyította továbbá, hogy a Szovjetunió állandóan és következetesen törekszik a barátság ,és a kölcsönös megértés minden országgal való megszilárdítására. A lelkesedés és a forró, őszinte szeretet, mellyel a Szovjetunió vezető államférfiak Indiában, Burmában és Afganisztánban fogadták, megmutatja, hogy ez országok népei megértik és megbecsülik a szovjet népnek a békeharcban tett erőfeszítéseit és a Szovjetunió vívmányait. Jogosan állapítják meg kiterjedt társadalmi körök, hogy Hruscsov és Bulganyin ázsiai útja újabb nagy lépés volt a békéért és a „hidegháború” megszüntetéséért vívott harcban. Az út eredményei, valamint Bulganyinnak és Hruscsovnak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszakán mondott beszédei különösen nagy jelentőségűek a mai helyzetben, amikor a népek még hevesebben küzdenek a békéért, s a háborús uszítók ellen. A közismert öt elv alapján a népek békében és barátságban élhetnek és így is kell élniök. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezette szocialista tábor országainak egész külpolitikai tevékenysége ezt a nemes és magasztos ügyet, a népek békéjét és barátságát szolgálja. A szocialista tábor nagyon fontos szerepet töltött és tölt be a nemzetközi légkörnek a háborús hisztériától való megtisztításában A békeszerető népek erőfeszítéseinek köszönhető, hogy az elmúlt év folyamán jelentős sikerek születtek az államok közti kölcsönös megértésre, a béke megóvására és megszilárdítására irányuló együttműködés fejlesztésében. De nem szabad, semmiképp sem szabad megelégednünk az elért eredményekkel, mert a nyugati hatalmak reakciós körei minden úton-módon akadályozzák számos igen fontos nemzetközi probléma megoldását. El akarják temetni a genfi szellemet, s miközben céljaik leplezése végett hazugul „védelmi“ felkészülésről fecsegnek, folytatni igyekeznek a népellenes „erőpolitikát“ és a „hidegháború“ politikáját s azt a veszedelmes állítást terjesztik hogy a békét az „atomhatalom“ növelésével és a fegyverkezési hajsza folytatásával meg lehet őrizni. A békeszerető erőknek egy percre sem szabad elfelejteniük, hogy a mai napig sincs megoldva az egyik legfontosabb nemzetközi probléma — a fegyverzet és fegyveres erők csökkentésének, az atom- és a hidrogénfegyver eltiltásának problémája, hogy megoldatlan az európai kollektív biztonság szavatolásának rendkívül fontos problémája, hogy megoldatan a német kérdés, s hogy a kínai Népköztársaság — az összes békeszerető lépek akarata ellenére — még ma semoglalta el törvényes helyét az Egyedü Nemzetek Szervezetében. Az imperialista reakció azért szállzembe a nemzetközi problémák megldásával és a béke megszilárdításával, mert a népek békéje és barátsága nem győzik a monopolista körök érdekeivel, s akadályozza a gyarmatosítók terveiek megvalósítását. Nem véletlen tehát,ogy az Egyesült Államok, Anglia és Gyes más nyugati országok reakciós őreiben oly ádáz haragot keltettek és nagy kapkodást eredményeztek Juscsov és Bulganyin nyilatkozatai,elyeket az ázsiai baráti országokban it látogatásuk idején mondtak el, és melyekben biztosították a gyarmati és ggó népeket, hogy nemzeti felszabató harcukat erkölcsileg és politikailag támogatják. A Szovjetunió épp úgy, mint a szocialista tábor valamennyi országa, mindig ellenezte a nemzeti elnyomást, az embernek ember által való kizsákmányolását és a gyarmatosítást. Ez a gyarmati járom alól való felszabadulásért harcoló valamennyi nép reményeinek és hővágyainak megfelel, de a gyarmatosítóknak nem tetszik. Az imperialista leigázók, akik fékezni próbálják a történelem szekerét, megváltoztatják gyarmati uralmuk formáját. A függő országokban megvesztegetik a hatalmon levő embereket, nekik tetsző kormányokat juttatnak hatalomra, s a bagdadi szerződéshez hasonló agresszív tömböket szerveznek. „Gazdasági segítség“ ürügyével igyekeznek mind jobban leigázni a gyarmati és függő népeket. De semmiféle fondorlat nem menti meg a gyarmatosítókat! A történelem kimondta ítéletét a gyarmati rendszer, a modern emberiség e szégyene, a civilizáció szégyene fölött. A néptömegek hatalmas csapásai alatt omladozik az imperializmus gyarmati rendszere. Ázsiában már csődöt mondott, s Afrika népei is mind elszántabban kelnek harcra országaik szabadságáért és nemzeti függetlenségéért. A világ haladó társadalmi rétegei éppen napjainkban üdvözlik örömmel Szudán népét, mely kivívta országának független köztársasággá való kikiáltását. A nemzeti szuverenitásért, a békéért, a demokráciáért és a haladásért a kapitalista, gyarmati és függő országokban küzdő népek élén a kommunista és a munkáspártok, országaik nemzeti érdekeinek igazi kifejezői haladnak. Az új 1956. esztendő annak jegyében kezdődött, hogy a dolgozó tömegek körében erősödik a kommunista és a munkáspártok befolyása. Nagyszerű példa erre az a ragyogó győzelem, amelyet a Francia Kommunista Párt a nemzetgyűlési választásokon aratott. A választások eredményei újra meggyőzően bizonyítják, hogy a harcos dicső Francia Kommunista Párt, amely a néptömegek létérdekeit fejezi ki és védelmezi és lankadatlanul harcol Franciaország munkásosztályának és minden dolgozójának egységéért, Franciaország legtekintélyesebb, legerősebb, első pártja. A világ felett mind magasabban leng a proletár nemzetköziség lobogója. A marxizmus—leninizmus nagy felszabadító eszméi, melyek nem ismernek határt és akadályt, mind mélyebben hatolnak be a nagy néptömegek tudatába, évről évre világszerte mind több embert hódítanak meg, és a dolgozókat mind szorosabban tömörítik a proletár nemzetköziség zászlaja alatt. Ez zavart kelt a kommunizmus ellenségeinek táborában. A kommunizmus ellenségei szeretnék megakadályozni a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának növekedését, szeretnék megszüntetni a kommunista pártoknak, valamint a Kommunista és a Munkáspártok Tájékoztató Irodájának tevékenységét. Hruscsov elvtárs ezzel kapcsolatban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán a következőket mondotta: „A világ kommunista pártjai a Szovjetunió Kommunista Pártjának példáját követve egész tevékenységüket elválaszthatatlanul összekapcsolják a munkásosztály létérdekeivel, a nép érdekeivel. Ez nem tetszik azoknak, akik szeretnék örökké elnyomni a népet Nem tetszik nekik a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, és természetesen azt szeretnék, hogy a Kominform megszűnjön. De ez nem tőlük függ!” A népek közti barátság felvirágzásának gyönyörű korszakában, a szocializmus és a kommunizmus diadalának korszakában élünk, amikor az emberiségnek több mint egyharmada már valóra váltja Marx, Engels, Lenin és Sztálin halhatatlan eszméit, s az új életet építi. A szocialista tábor országainak népei biztos léptekkel haladnak a maguk választotta úton. Éberen őrzik történelmi vívmányaikat, meghiúsítják az új élet építését akadályozó ellenség mesterkedéseit, s még szorosabbra zárják soraikat a kommunista és a munkáspártok körül. A népi demokratikus országok dolgozói erélyesen visszautasítják Eisenhower, Dulles és egyes más amerikai államférfiak úgynevezett „karácsonyi üzeneteit”, és jogosan tekintik azokat az üzeneteket újabb durva kísérletnek olyan szabad és szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak, amelyek tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ez országok munkásai, parasztjai és értelmiségi dolgozói gyűléseken, sajtóban és rádióban eltökélten jelentik ki, hogy az igazi demokrácia és szocializmus ellenségei sohasem tudják a szabad népeket a kapitalista rendszer igájába hajtani. A szocialista tábor országainak alkotó erőtől duzzadó népei bizakodva tekintenek jövőjük elé. Az új évben ezek a népek az összes jószándékú emberekkel együtt megkétszerezett erővel fognak harcolni a béke megszilárdításáért, s a világ minden népének nagy barátságáért. ♦ • ♦ Az Albán Munkapárt Központi Bizottságának ülése Az Albán Munkapárt Központi Bizottja december 27—28-án ülést tartott. Központi Bizottság jóváhagyta a Poliai Bizottságnak „Az 1955. évi államiv teljesítéséről és az 1956-ra előírt ami terv teljesítésére irányuló intézésekről“ szóló beszámolóját, melyet Kmet Shehu elvtárs, az Albán Néptársaság Minisztertanácsának elnöke adott el. Az ülés a beszámoló alapi határozatot hozott, a Központi Bizottság továbbá elhatára, hogy 1956. május 25-re összehívja az Albán Munkapárt III. kongreszszusát. A kongresszus napirendjén a következő kérdések szerepelnek: a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Revíziós Bizottság jelentése, az első ötéves terv teljesítésének eredményei, az Albán Népköztársaság gazdaságának és kultúrájának fejlesztését szolgáló második ötéves terv irányelvei, az Albán Munkapárt szervezeti szabályzatának módosítása, a párt központi szerveinek megválasztása. VÖRÖS ILDI Kedves elvtársak! Nagy szocialista hazánk kedves polgárai! Mindnyájuknak szívből boldog új esztendőt kívánok! Az elmúlt 1955. esztendő bővelkedett kiemelkedő eseményekben. A béke megszilárdításáért vívott aktív és sikeres harc éve volt. A szovjet nép ebben az évben nagy munkagyőzelmet aratott: sikeresen és határidő előtt teljesítette az ötödik ötéves tervet. A múlt évben megtett útra visszatekintve a szovjet emberek büszkén mondhatják: keményen és jól dolgoztunk és békés munkánk nagyszerű gyümölcsöket érlelt. Hazánk végtelen területein számos üzem épült, hatalmas vízierőművek, új gép- és, traktorállomások és szovházok létesültek,új lakóházak, iskolák és egészségügyi intézmények, kultúrházak és klubok épültek. Újabb nagy szűzföldeket törtünk fel és tettünk termővé. Egész népgazdaságunk nagyot haladt. A kommunista párt által egyesített és vezetett nagy szovjet nép alkotó munkájával hazánkat évről évre hatalmasabbá és szebbé teszi. Az új, 1956. esztendőbe lépve nemcsak az elért eredményekre, hanem a még megoldatlan feladatokra, a fogyatékosságok megszüntetéséért vívott harcra, a kommunizmus építésének továbbfejlesztésére is gondolunk. Dicső kommunista pártunk arra buzdít minden szovjet embert, hogy sokszorozza meg erőfeszítéseit a nehézipar még sikeresebb fejlesztésére, a szocialista mezőgazdaság új, szakadatlan fejlesztésére, a közszükségleti cikkek termelésének növelésére, a munka termelékenységének fokozására, még több lakás -és kultúrintézmény építésére, népünk jóléte további fokozásának biztosítására. Az elmúlt évben különösen megmutatkozott, hogy a Szovjetunió a világbéke támasza. A Szovjetunió aktív békepolitikájának igen fontos szerepe volt a hidegháború bajnokainak leleplezésében, a nemzetközi feszültség enyhítésében, a nemzetközi légkörnek a háborús őrülettől való észrevehető megtisztításában. A genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet és a bandungi értekezlet fontos esemény volt, jótékonyan járult hozzá a béke szilárdításához, a népek gazdasági és kulturális együttműködésének kiterjesztéséhez. A későbbi négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten a nyugati államok állásfoglalása miatt nem született ugyan megegyezés, de a genfi szellem mégis él a népek szívében. A földkerekség népei egyre aktívabban követelik a fegyverkezési hajsza megszüntetését, az atom- és a hidrogénfegyver eltiltását! A szovjet kormány a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harc méltó példáját mutatta. Hadseregét 640 000 fővel csökkentette, visszaadta a Kínai Népköztársaságnak Port-Arthur erődöt és haditengerészeti támaszpontot, megszüntette a Porkkala-Udd-i szovjet haditengerészeti támaszpontot, majdnem tízmilliárd rubellel csökkentette a következő év honvédelmi kiadásait és egyúttal jelentősen növelte a lakásépítési és kulturális, szociális előirányzatokat. Bulganyin és Hruscsov elvtárs indiai, burmai és afganisztáni útjában nemcsak a vendégszerető keleti államok közvéleménye, hanem a föld minden békeszerető embere is a népek egyenjogúsága és barátsága eszméinek, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elveinek hatalmas győzelmét látta. Ezen az alapon született és fog tovább szilárdulni a Szovjetunió népeinek a nagy Indiai Köztársaság, Burma és Afganisztán népeivel való barátsága, gazdasági és kulturális együttműködése. Évről évre fokozódik a Szovjetunió dolgozóinak a nagy Kínai Népköztársaság, s a szocializmus és a demokrácia egész tábora népeivel való megbonthatatlan testvéri barátsága. A szovjet nép lelkesen üdvözli, hogy országunk rendezte viszonyát a szocializmus alapjait lerakó jugoszláviai testvérnépekkel. Országunk nevezetes eseménynek — a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszus mak a küszöbén köszönti az új esztendőt. Ezzel kapcsolatban kifejezhetjük szilárd meggyőződésünket, hogy a kommunizmust építő hős népünk a gazdasági és kulturális építőmunkában az elkövetkező év folyamán új, még nagyobb eredményeket ér el. Kedves elvtársak! A kommunista párt központi bizottsága és a szovjet kormány nevében szívből boldog új esztendőt kívánok mindnyájuknak: munkásoknak, kolhozparasztoknak, értelmiségieknek, a szovjet nőknek, nagyszerű ifjúságunknak. Forrón köszöntöm a béke minden őszinte barátját, forrón köszöntök minden békeszerető népet és újévi jókívánságaimat küldöm nekik. Legyen a ránk köszöntő év szeretett hazánk még nagyobb felvirágzásának, a még szilárdabb békének és a nemzetközi feszültség további enyhülésének esztendeje, valamennyi nép növekvő barátságának éve. Kedves elvtársaim és barátaim, boldog új évet! a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének ÚJÉVI BESZÉDE BULGANYIN , a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének ÚJÉVI NYILATKOZATA A Pathé-Marconi francia—angol rádiótechnikai társaság megkérte Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, nyilatkozzék az új év alkalmából, hogy azt 1956. január elsején a világ minden rádióállomása közvetíthesse. Közöljük Bulganyin elvtárs újévi nyilatkozatát: „Az új év alkalmából szívből köszöntöm valamennyi hallgatónkat, bárhol tartózkodik is, és boldogságot, örömet, sikert kívánok nekik az életben. Ha megkérdik ma az embermilliókat, mi a leghőbb kívánságuk, valószínűleg gondolkodás nélkül így válaszolnak: a béke. A népek élhetnek békében és barátságban, és így is kell élniök. A népek békét akarnak, mert a béke minden embernek a holnap biztonságát nyújtja, megszabadítja őket a fegyverkezés súlyos és szükségtelen terhétől és biztosítja, hogy nyugodtan dolgozhassanak és jobb életet építhessenek. A különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének hívei vagyunk, mert ez egyezik a világ népeinek legbensőbb vágyaival. E gondolatokkal vettünk részt a genfi kormányfői értekezleten, amelynek az égető nemzetközi kérdések megegyezéses megoldását szolgáló kölcsönös megértés és együttműködés szempontjából nagy a jelentősége. Még jobban meggyőződtünk ennek az útnak helyességéről nemrég tett indiai, burmai és afganisztáni utunk alkalmával. Barátságunk ezekkel az országokkal, s a többi országgal is az ismert öt elven alapszik. Ezek az elvek: a területi sérthetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés. Mélységes meggyőződésünk, hogy az államok közti bizalom szilárdításának és a nemzetközi feszültség enyhítésének útján fontos lépés lenne, ha valamennyi ország alkalmazná ezeket az elveket. Tudjuk, hogy ezen az úton sok akadály és nehézség tornyosul elénk, de szilárd meggyőződésünk, hogy valamennyi állam jóakaratával és béketörekvésével ezeket meg lehet szüntetni, s az égető kérdésekben meg lehet egyezni. Az elmúlt év sok példát szolgáltatott erre. Munkálkodjunk hát még kitartóbban és még keményebben, hogy az 1956. esztendő az előző év eredményeinek méltó folytatója és gyarapítója legyen. Azt kívánjuk tehát, hogy az új év a nemzetközi feszültség további enyhülésének, a világbéke megszilárdulásának esztendeje legyen.” ♦ • ♦ BULGANYIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válasza a Ch. Shutt, a „Telenews“ televíziós és híradótársaság washingtoni irodája vezetője által hozzá intézett kérdésekre kérdés. Véleménye szerint a négy kormányfő júliusi értekezletén megnyilvánult genfi szellem még mindig él és tovább fog élni? Válasz: A négy kormányfő genfi értekezletének az volt a történelmi jelentősége, hogy az együttműködésnek és a kölcsönös megértésnek a részvevők által tanúsított szelleme megteremtette az államközi viszony javulásának reális lehetőségét, megteremtette a népek közötti tartós béke biztosításának perspektíváját. A világ népei békét akarnak és gyűlölik a háborút. Azt szeretnék, hogy erősödjék és fejlődjék a genfi szellem és egyúttal a béke, s a jobb jövő reménye. Épp ezért meggyőződésünk, hogy nem sikerül eltemetni azt, ami a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország genfi kormányfői értekezletén történt és aminek a nemzetközi helyzet megjavításában már fontos szerepe volt. Kérdés: Minthogy gyakorlatilag zsákutcába jutott a külügyminiszterek nemrég tartott genfi értekezlete, mi az ön véleménye a négy kormányfő új értekezletének összehívásáról? Válasz: Bár, mint tudjuk, értekezletükön a külügyminiszterek a tárgyalt kérdésekben nem jutottak megegyezéses határozatra, az értekezlet mégis elősegítette a részvevők álláspontjának további tisztázását, aminek meg kell könnyítenie a kérdések jövőbeni megoldását. A négy hatalom új kormányfői értekezlete termékeny lehet, persze, ha a megérett nemzetközi kérdések megvizsgálásához minden részvevő az összes érintett fél érdekeinek kellő figyelembevételével fog hozzá. Kérdés: Az Egyesült Államokban és külföldön sok megfigyelő véleménye szerint az atom-zsákutca annak eredménye, hogy mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidrogénfegyvere. Mi az ön véleménye: automatikusan kizárhatja-e ez a borzalmas fegyver a hidrogénháború szörnyű lehetőségét? Válasz: Ha már „atom-zsákutcáról” beszélünk, az „atom-zsákutca” egyáltalán nem annak az eredménye, hogy van hidrogénfegyver. Az atom- és a hidrogénfegyver megtiltásának kérdése eddig még azért nem oldódott meg, mert egyes hatalmak nem óhajtják az atom- és a hidrogénfegyver eltiltását. A Szovjetunió változatlanul híve a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, az atom- és a hidrogénfegyver feltétlen eltiltásának és az erre vonatkozó határozat végrehajtása feletti hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésének. Ilyen határozat megszabadítaná a népeket az új háborútól való félelemtől, véget vetne a súlyos terhekkel járó fegyverkezési hajszának és lehetővé tenné, hogy az államok minden erőforrásukat a békés fejlődés, a jólét fokozása szolgálatába állítsák. Helytelen az az állítás, hogy a hidrogénháború lehetősége automatikusan kizárt, mert mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidrogénfegyvere. Az ilyen állítások a valóságban elaltathatják az atomháború veszélyének elhárítását követelő népek éberségét. Természetesen az a tény, hogy a jelenlegi körülmények között az atom- és a hidrogénfegyvert nem lehet büntetlenül használni, némileg visszatartja azokat a köröket, amelyek szeretnének tömegpusztító eszközökkel vívott háborút kirobbantani. Épp ezekből a körökből terjednek el a veszélyes állítások, hogy a békét az „atomhatalom” növelésével és a fegyverkezési hajsza folytatásával fenn lehet tartani. Világos, hogy a fegyverkezési hajsza és így az atomfegyverkezési hajsza, nemcsak hogy nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, fokozza az új háború veszélyét. A Szovjetunió ezért az úgynevezett atom-zsákutcából való kivezető utat nem a fegyverkezési hajsza folytatásában, hanem az atomfegyver megtiltására és a fegyverkezési hajsza megszüntetésére vonatkozó megegyezést célzó új erőfeszítésekben látja. Kérdés: Milyenek az ön véleménye szerint az új évben a béke perspektívái? Válasz: A múlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdenek a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a népek békéjének és barátságának megerősítéséért. Azok közül, akik azelőtt kételkedtek ebben, sokan most világosan látják, hogy korunkban a nemzetközi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Kétségtelen, hogy ha a világ kormányai és elsősorban a nagyhatalmak kormányai figyelembe veszik a népek leküzdhetetlen békevágyát és tettekkel törekszenek a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bizalom megerősítésére, akkor 1956 a hidegháború megszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az államok közötti bizalom megteremtéséért vívott harc új sikereinek esztendeje lesz. Kérdés: Kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intézni? Válasz: Szeretnék élni az alkalommal és eljuttatni szívélyes üdvözletemet és újévi jókívánságaimat az amerikai néphez. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti baráti, kölcsönös megértés fejlődése és megerősödése sokkal előrelendítené az egyetemes béke megszilárdításának ügyét.