Tekintet, 2007 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1. szám

BIHARI SÁNDOR Tekintet Szeretnék visszanézni költőre, kezdőre-fiatalra, ahogy egykor Illyés Gyula nézett vissza rám - szúrós és vizsgáló tekintettel, igazán. Bölcsen is, ügyelve félévszázad tapasztalatra. Hinni és tudni szeretném, amit akkor nem tudtam, és el se hittem volna! - Lehet komolyan képzelni és elgondolni az óriás folyam, a magyar költészet további útját, oly szigorúan, ahogy évszázadokra évszázadok jönnek: idők a Tiszán-Dunán s visznek engem is, vagy én is viszem őket, erőt adva szavaimnak — mert kell, meg kell történnie, míg csak munkálhat névszó és ige jövendő mondatainkban — az idők előtt. Hajtott balra a rossz dal: javítsam, helyemre kerüljek és mondjam, írjam, ami dolgom. Legyen a dolga! Most itt vagyok, ahol vagyok. Fülelek és arrafelé hallgatok megint, hogy az idő mit hegedül; bízom abban, hogy nem egészen egyedül. 3

Next