Tekintet, 2016 (29. évfolyam, 1-6. szám)
2016 / 1. szám
sors, vagy akármi / annyi időt és hitemnek annyi erőt, / hogy elkiáltsam, ami csak nekem tud fájni, / a halál előtt". Halál előtti életet éltél tudatosan, s minden műved a halál előtti életről szól. „Mert más ki mondaná el helyettem / amit csak én tudok? / Amit, ha csak sejt a szív, beleretten / és fölragyog." Egész életműved a teremtés magyar nyelvű világegyeteme. Létezésed minden mozzanatában érzékelhető a zsenialitás, nemcsak a szavakban, de a töltőtollon és füzeten, a folyamatos kalligráfián is ott dereng a géniusz ujjlenyomata. Aki ebben nem kételkedik, az tudja, hogy kit veszítettünk el, és mekkora örökséget hagytál ránk. Pedig látszatra nem voltál más, mint valaki az emberiségből, aki tömött táskával siet, és valami fontosat cipel. Hányszor találkoztunk, váltunk el a szeretet évtizedei alatt, hogy aztán újra találkozzunk! S most utoljára, mikor kézfogásra nyújtott kezem felröppenne feléd, búcsúintésbe dermed az üres levegőben. Csányi Vilmos Barátaim! Itt állunk a költő, egy nagy magyar költő sorsának, pályájának beteljesedésénél, gyönyörködünk múltjában és életében. Feketerigó a jegenyén, A lángját vedlő jegenyén, A zöld csipkéimig oszlopon. Meghalsz? Meghalok. Már tudom. Feri! Hosszú ideje küzdöttél a végzettel, és nem adtad fel. Az utolsó percig ölelted kedveseidet és győztesen mentél el. A halál, természetes biológiai vonatkozásaitól eltekintve, nem fogott ki rajtad. Fantasztikusan gazdag, megélt életed volt. Bővelkedtél örömben, fájdalomban, keserűségben és boldogságban, vereségben és győzelmekben. Mindent megkaptál, amit ember az élettől várhat, és gazdag ajándékokkal viszonoztad azt. Az ajándékokat mi kaptuk. Gyönyörű történet. 4