Telehír, 1991 (6. évfolyam, 1-8. szám)

1991-12-01 / 8. szám

Egy késő éji órán 1991. június 17-én rendkívüli műsort láthattak az MTV nézői Hankiss Elemér, Győrffy Miklós, Tarnói Gizella és Fodor János részvételével. TARNÓI: Nagyon kínos feladatra vál­lalkoztunk mind a négyen, akik itt a stúdió­ban ülünk most. Hankiss Elemér azért, mert vállalta, hogy kiteszi magát a mi keresztkér­déseinknek, mi pedig azért, mert azt a Han­kiss Elemért szeretnénk most sarokba szorítani, vagy kíséreljük meg sarokba szo­rítani a kérdéseinkkel, akit szociológusként valamennyien maradéktalanul tiszteltünk, akinek elnökké választásakor nagyon örül­tünk valamennyien, és akinek néhány hóna­pon át nagyon drukkoltunk. Kínosnak érezzük a helyzetünket azért is, mert azt gyanítjuk, hogy bármelyikünk ült volna Hankiss Elemér székébe, nagyjából ugyan­ezeknek a kérdéseknek lenne most kitéve. A kérdéseket azonban mégiscsak fel kell tennünk, ugyanis baj van a Televízió­val. Baj van a műsorok szakmai színvona­lával, baj van a Televízió vezetésével és úgy tűnik baj van a Televízió és a politika vi­szonyával. Nem az utóbbiról szeretnénk el­sősorban beszélgetni, de én gyanítom, hogy nem fogjuk tudni elkerülni teljesen ezeket a kérdéseket. Még egy mondat bevezetésképpen. Ezt a ma esti beszélgetést Hankiss Elemér kez­deményezte. Nekem az volna az első kérdé­sem, hogy vajon akkor, amikor a sajtó hetek, hónapok óta meglehetősen intenzí­ven foglalkozik a Televízióval, akkor miért éppen most, ma érezte úgy, hogy a nyilvá­nosság előtt is kiteszi magát a keresztkérdé­seknek, már amennyire nyivánosságnak nevezhető este 11 óra után a televízióban bármi is. HANKISS: Mindenek előtt azt hiszem, hogy a nézőinktől elnézést kell kérni, hogy saját belső ügyeinkkel, saját képernyőnket választjuk, vagy lefoglaljuk. Elég későre tettük a műsort azért, hogy aki akár lefeküd­hessen és ne kelljen minket néznie. Én egy­szer éltem vissza a lehetőséggel, hogy a saját képernyőnkön beszéljek, múlt decem­berben a költségvetési vita alkalmával, az utolsó pillanatban egy kétségbeesett gesz­tussal próbáltam szólni a parlament képvi­selőihez. Azzal a szereplésemmel nyertünk egy milliárdot, vagy vesztettünk két milli­­árdot. Nem tudom, hogy végül is melyik az igaz. Ma este nem tudom, hogy mit fogunk veszteni és nyerni, remélem a nézők nyer­nek belőle valamit. Hogy miért most? Azért, meg az elmúlt hónapokban nagyon sok tá­madás ére a Televíziót, ezen belül az én munkámat is, de az elmúlt napokban a Te­levízió egyik szakmai testülete, a Televíziós Kamara egy drámai felhívással fordult a kormányhoz, a pártokhoz azzal, hogy ment­sék meg a Televíziót velem szemben, és úgy gondoltam, hogyha a kollégáim úgy vélik, hogy meg kell a Televíziót menteni, akkor meg kell szólalnom. FODOR: Szeretném pontosítani, vagy szeretnélek pontosítani, meg hozzátartozik ehhez az állásfoglaláshoz, hogy a kialakult helyzet okozója elsősorban az, hogy a kor­mányzat, a politikai pártok és egészében a parlament mindmáig nem teremtette meg a magyarországi televíziózás gazdasági és jo­gi feltételeit. Tehát elsősorban nem téged tettek felelőssé, de tagadhatatlan, hogy na­gyon is felelősnek érez a szakma jelentős ré­sze. Te egyértelműen elhárítod magadról a felelősséget? HANKISS: Ez szamárság volna. Nyit­­ván rengeteg hibát követ el egy olyan va­laki, aki ezelőtt egy évvel átvesz egy olyan intézményt, ami 37 év szocialista, vagy kommunista rendszere alakított ki, egy olyan intézményt, ami szerintem már műkö­désképtelen volt. Ezt kellett átalakítani hat­nyolc hónap alatt. Szerintem ezt az átalakítást sikerrel végrehajtottuk, de termé­szetesen bárki követhetett el hibát. FODOR: Te azt mondod és vezető tár­said is nagyon következetesen ezt mondják, az utóbbi időben különösképpen, hogy ez az átalakítás sikerrel járt, de e véleményt szinte senki nem osztja. HANKISS: Ez bonyolult kérdés, nem a szavazatok száma számít, majd eldönti a történelem. Akár eldöntik a következő hó­napok, eldöntik a nézők, eldönti majd a kép­ernyő. Én azt hiszem, hogy szeptember táján fog kiderülni a képernyőről, hogy az elmúlt kilenc hónapnak a rengeteg munkája, munkatársaink fáradsága és szenvedése vé­gül is meghozta-e a várt gyümölcsöt, vagy sem. Mindezt ma este nem fogjuk tudni el­dönteni. TARNÓI: De én azt hiszem, hogyha egy kicsit a nézőket is megkíséreljük bevon­ni, akkor elég sokak véleményét képvisel­hetem, amikor azt mondom, hogy végül is a Televízió az egy gyár. Tízmillió ember számára kell fogyasztható terméket előállí­tania, és úgy tűnik, mint hogyha Önt sokkal jobban izgatta volna, vagy izgatná ennek a szervezetnek az átalakítása, mint a végter­méknek a minősége. HANKISS: Amikor elkezdtük az átala­kítást, dönteni kellett a következő kérdés­ben: a régi szerkezettel - ami szerintem rossz, működésképtelen, és korrupt volt — próbáljunk meg a korábbinál jobb műsoro­kat csináltatni, vagy fordítva, próbáljuk meg a szervezetet modernné, karcsúvá, dinami­kussá tenni és az majd megteremti a jó mű­sorokat. Az utóbbi mellett döntöttünk, lehet hogy rosszul, de szerintem jól. Az ered­ményt majd szeptemberben látjuk. Jó műsorok tűntek el GYŐRFFY: Nekem az a benyomásom mint nézőnek, hogy a műsorok színvonala nem javult igazán, sőt azt mondhatom, hogy bizonyos műsorok - nem akarok itt címeket mondani, mert megint olyan vitába bonyo­lódnánk, aminek nincs értelme - megszűn­tek, amelyek szerintem jobbak voltak azoknál amelyek keletkeztek. Nem tudom így látod-e, vagy p­edig másképp? HANKISS: Nem. Ezt másképp látom. Itt tények vannak. A tetszési indexeket ál­landóan használjuk, tehát mérjük azt, hogy a nézők a műsorainkat milyen mértékben nézik és mennyire tetszenek a műsorok. Bármelyikőtök megnézi a tetszési indexet visszamenőleg két-három évre, beleértve az utóbbi két hónapot, a tetszési indexek nem csökkentek, nagyjából azonos szinten van­nak, mint korábban voltak. Van ahol csök­kent, van ahol emelkedett. Az, hogy néhány régebbi jó műsor is megszűnt, az sajnálatos, de ez a rendje a világnak. A nyugati tévék­ben is szűnnek meg jó műsorok, ha helyet­tük mások jönnek, újak jönnek, néha jobbak, néha rosszabbak. Kell a változás. GYŐRFFY: Nem akarok itt sokat ke­­keckedni, de szerinted a kormány műsor és a hatpárti kerekasztal jobb műsor mint a Hírháttér volt? HANKISS: Nem jobb műsor. Ez a két műsor gyenge, meg is fogjuk szüntetni őket. Ezt kipróbáltuk, nem sikerült. Azt kéne megfontolnotok, hogy Amerikában az igazi nagy televízióknál­­ most volt itt az egyik­nek az elnöke Budapesten pár héttel ezelőtt, az NBC-é, s megkérdeztem tőle - tíz új mű­sorból kilenc megbukik, és egynek sikerül talpron maradnia. GYŐRFFY: Igen, csak az egy kicsit gazdagabb televízió, és megengedheti talán magának. HANKISS: Mi is megengedhetjük ma­gunknak, mert jön helyette majd jobb mű­sor, jön helyette más műsor. Az elmúlt öt hónap alatt tulajdonképp­en föl tudtunk szá­molni egy működésképtelen bürokratikus szervezetet, helyette fölállt két csatorna. Teljesen új struktúrával... FODOR: Ne haragudj, az 1-es csatorna, bár vannak tagadhatatlan új műsorok, de maga az intendatúra mind a mai napig nem állt fel. HANKISS: Az intendatúra fölállt, az 1- es csatorna az elmúlt négy hónapban ötven új műsort indított. Elég szamarak, hogy nem tudták reklámmal, mással eladni, hogy a né- 14

Next