Telehír, 1992 (7. évfolyam, 3-10. szám)
1992-12-01 / 10. szám
CSAK SZÓRAKOZUNK! RÉSZLETEK A NÉZŐK TANÁCSÁNAK A SZÓRAKOZTATÁSRÓL TARTOTT ÜLÉSÉRŐL Mai megbeszélésünk a Nézői Tanács szám szerint 3. összejövetel. A mai témánk a szórakoztatás lesz, engedjék meg, hogy bemutassam kollégáimat. Fodor Imrével már megismerkedtek a múltkori találkozásunkkor. A producer, Friderikusz urat nem kell bemutatnom, Román Péter menedzserigazgatónk, aki a szórakoztatásért felelős a TV1-es programon, Bányai Gábort ismerik már. Rózsa György megtisztelt bennünket figyelmével, a múltkor nem tudott eljönni, most végre itt van velünk, és Bánki Iván producer úr is köztünk van. Most pedig átadnám a szót Bányai Gábornak, majd pedig azt követően Friderikusz Sándor fogja vezetni a nézői tanácskozást. TÖBB KELLENE! Bányai Gábor: Megengedik akkor én csak nagyon röviden szeretném köszönteni Önöket. Örülök, hogy hétvégén is ennyien vagyunk, persze jobb lenne, ha mindig mindenki itt tudna lenni. Az még velünk sem fordul elő, hogy minden meghívott itt tudjon egyszerre lenni. Ugye a múltkor elhatároztuk, hogy próbáljunk meg a széles beszélgetések után, a sok mindent összefoglaló beszélgetések után néha egy-egy területre koncentrálni. Önök javasolták, hogy beszéljünk a szórakoztatásról, mert abból kellene több. Sokkal több szórakoztató műsort szeretnének látni a televízióban. Én szívesen helyt adok minden jó szórakoztató műsornak, dehát mint Önök tudják, rengeteg feladatot kell ellátnunk a közszolgálati televízióban, ezért aztán állandóan szűk időben, gúzsbakötve táncolunk, tehát amennyit tudunk, annyit szórakoztatunk. Amikor idáig eljutottunk a múltkor, akkor vetődött fel a kérdés, azt hiszem, Fodor Imre tette fel, hogy most már jó lenne tisztázni, hogy mi is az, hogy szórakoztatás, ki mit tart szórakoztatónak? Én tulajdonképpen csak azért, hogy beindítsam a gondolkodást, valamit szeretnék elmondani. Egyelőre még csak terv, amiről szólnék, a jövő évi, tehát január 1-jétől induló műsorszerkezetünkben találkozhatnak először az alábbi változással. Este 7-kor kezdenénk a főműsoridőt, azokat a nagysikerű sorozatfilmjeinket, amik 4-5-6 millió embert ültetnek le a képernyő elé, és tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy hánykor adjuk őket. Csak egy példát mondok: a Dallast abban a délelőtti sávban adjuk, ahol 5-8% körüli nézettség hatalmas sikert jelent, s a Dallast délelőtt is több mint 1 millióan nézik. Tehát a Dallast, a Goldenburgok örökségét, a Klinikát és köztük a saját gyártású nagysikerű szórakoztató műsorainkat, például az Ez + Azt, a Szeszélyes évszakokat tennénk a főműsoridő kezdetére, hogy Önöknek mindjárt jó kedvük legyen. Tehát 7-től 8-ig ezek a műsorok kerülnének képernyőre. 8-kor jönne a Híradó, amely hát éppen a politikai eseményektől függ, hogy Önök jókedvűek lesznek-e tőle, vagy elromlik a jókedvük, és utána 8.40-kor, ahogy most is kezdődik a főműsor-idő, egy második főműsor-idő kezdődne. Sokkal több filmet teremtettünk, ha úgy tetszik, egy új szórakoztató sávot, sokkal több filmet, szórakoztató műsort tudunk bemutatni, mert ezeknek a helyén, ahol eddig 8.40-kor ezek a műsorok mentek, most újabb filmek, szórakoztató műsorok bemutatására kerülhet sor. És még mindig megmarad a második, illetve ebben az új szerkezetben harmadik főműsoridő, amikor olyan műsorokat mutathatunk be, amelyek ugyan szórakoztatóak, de talán nem a teljes, legszélesebben vett közönségréteg érdeklődésére tarthatnak számot, hanem szűkebb rétegekére. Ezek a szűkebb rétegek lehetnek 800 ezertől 3 millióig - számuk természetesen változó -, de ily módon talán meg tudjuk oldani azt, hogy ezzel a két, illetve három főműsoridővel sokkal több népszerű, Önök által is igényelt műsor jusson el jó időben Önökhöz. Én csak ennyit szerettem volna elmondani, mert ettől eléggé valószínű, hogy lesz némi felzúdulás, lesz némi vita, mert amennyire jó az, hogy több lesz a film, a szórakoztató műsor, nyilván annyira nehezíti is a családok életét, hogyha ezek az 5-6 milliós nézettségű műsorok este 7-re kerülnek, mert rövidül a házimunka ideje. Ezt nem kell Önöknek mondanom, de nekünk itt a televízióban az a dolgunk, hogy minél több időre leültessük Önöket a tévékészülékek elé. A házimunka, gyerek-lefektetés, meg a többi, az az önök gondja, úgyhogy ebben kell majd kiegyeznünk. Ezt csak azért szerettem volna elmondani, hogy erről is mondják el a véleményüket, s én a továbbiakban a mai napon nem nagyon szeretnék megszólalni, mert az itt ülő valamenynyi kollégám remekül ért a szórakoztatáshoz, sőt még a nézők között is vannak olyan emberek, kollégák, látom, akik nagyszerűen értenek a szórakoztatáshoz. Nekem csak az a dolgom, hogy az Önök és az ő igényeiket megpróbáljam teljesíteni, bár néha lehetetlen. Én azt javaslom, hogy miután Imre vetette fel a múltkor, hogy mi is az, hogy szórakoztatás, erről mondjon egy pár szót, és kicsit provokálja Önöket, és aztán megkérem az összes kollégámat, akik itt a szórakoztatáshoz értenek, hogy tegyék meg ugyanezt, és kezdődjön el egy párbeszéd, amiben én egyelőre csak figyelni szeretnék, hátha tanulok. MI IS AZ? Fodor Imre: Ahelyett, hogy különösebben provokálnám Önöket - provokáljuk mi magukat eleget a műsorok kapcsán -, pótlólag be szeretném mutatni Önöknek Gát Györgyöt, aki külsős producer, a Família Kft. édesapja. Ezenkívül pedig már múltkor is azzal zártam a beszélgetést, hogy nem nagyon szeretnék én beszélni, illetve válaszolni boldogan, de elsősorban most Önöktől szeretném hallani, hogy Önöknek mi a szórakoztatás, mert én itt elég hosszan tudnék arról beszélni, hogy szerintem mi az, de ha van egy ilyen találkozónak jelentősége, akkor az, hogy valóban Önökkel szemtől-szemben találkozunk, legyenek Önök akár százan, és ahogy múltkor elég nyíltan és gyorsan a téma közepébe vágtak, hát kérném Önöket tisztelettel, hogy most is tegyék ezt. Nézői vélemény: Mi tartozik a szórakoztatás fogalmába, mi ennek a műfajnak a kritériuma, hol vannak határai a szórakoztató osztály profiljának? A show, a labdarúgás, a krimi stb. mind szórakoztatás. Úgy indult ez a téma, hogy kevés a TV1-en a szórakoztató műsor. De mennyi és mikor lenne a sok? A nézői igényt és a szerkesztést, mint szakmát kell szinkronba hozni. Szerintem az arányokban van az ördög elrejtve, tehát valahogy azt kellene tudni, és ez már a szakma, hogy milyen arányban szórakoztasson a televízió, mint ahogy nem véletlenül 45 percesek az iskolaórák, vagy nem véletlen 2,5—3 órásak a színházi előadások, két szünettel. A szórakoztatáson belül én egy konkrét dologról szeretnék szólni. A humorról. Kevés a Télen, de általában a tévében a humor. Humortalan a Magyar Televízió. Még a rádióban is több van. Kétféle humor van — mondta Tabi László -, aktuális, napi, politikai humor. Hát most ez nagy divat, nem tudom, hogy van-e rá ekkora igény, kezd egy kicsit erőltetett lenni, és ha nézik az Uborkát, akkor az a vélemény, hogy kicsit már durva, sőt kicsit drasztikus is. A második az emberi természetre, az emberiségre, például a butaságra alapozott humor. „Lepsénynél még megvolt.” Ezen, ha jól van előadva, mindig minden generáció nevetni fog, ez egy állandó, örök humor. Amit többen hiányoltak, az, hogy van vidéki humor is. Érdekes, hogy egy Ludas Matyi, vagy két Ludas Matyi típusú lap van ebben az országban, mind a kettő Pesten, vidéken egy sem. Hiánycikk