Telehír, 1992 (7. évfolyam, 3-10. szám)

1992-12-01 / 10. szám

CSAK SZÓRAKOZUNK! RÉSZLETEK A NÉZŐK TANÁCSÁNAK A SZÓRAKOZTATÁSRÓL TARTOTT ÜLÉSÉRŐL Mai megbeszélésünk a Nézői Tanács szám szerint 3. összejövetel. A mai témánk a szórakoztatás lesz, engedjék meg, hogy bemutassam kollégáimat. Fodor Imrével már megismerkedtek a múltkori találkozá­sunkkor. A producer, Friderikusz urat nem kell bemutatnom, Román Péter menedzser­­igazgatónk, aki a szórakoztatásért felelős a TV1-es programon, Bányai Gábort ismerik már. Rózsa György megtisztelt bennünket figyelmével, a múltkor nem tudott eljönni, most végre itt van velünk, és Bánki Iván producer úr is köztünk van. Most pedig át­adnám a szót Bányai Gábornak, majd pedig azt követően Friderikusz Sándor fogja ve­zetni a nézői tanácskozást. TÖBB KELLENE! Bányai Gábor: Megengedik akkor én csak nagyon rö­viden szeretném köszönteni Önöket. Örü­lök, hogy hétvégén is ennyien vagyunk, per­sze jobb lenne, ha mindig mindenki itt tudna lenni. Az még velünk sem fordul elő, hogy minden meghívott itt tudjon egyszerre lenni. Ugye a múltkor elhatároztuk, hogy próbál­junk meg a széles beszélgetések után, a sok mindent összefoglaló beszélgetések után néha egy-egy területre koncentrálni. Önök javasolták, hogy beszéljünk a szórakozta­tásról, mert abból kellene több. Sokkal több szórakoztató műsort szeretnének látni a te­levízióban. Én szívesen helyt adok minden jó szórakoztató műsornak, dehát mint Önök tudják, rengeteg feladatot kell ellátnunk a közszolgálati televízióban, ezért aztán ál­landóan szűk időben, gúzsbakötve tánco­lunk, tehát amennyit tudunk, annyit szóra­koztatunk. Amikor idáig eljutottunk a múltkor, akkor vetődött fel a kérdés, azt hiszem, Fodor Imre tette fel, hogy most már jó lenne tisztázni, hogy mi is az, hogy szó­rakoztatás, ki mit tart szórakoztatónak? Én tulajdonképpen csak azért, hogy beindítsam a gondolkodást, valamit szeretnék elmonda­ni. Egyelőre még csak terv, amiről szólnék, a jövő évi, tehát január 1-jétől induló mű­sorszerkezetünkben találkozhatnak először az alábbi változással. Este 7-kor kezdenénk a főműsoridőt, azokat a nagysikerű sorozat­filmjeinket, amik 4-5-6 millió embert ültet­nek le a képernyő elé, és tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy hánykor adjuk őket. Csak egy példát mondok: a Dallast abban a délelőtti sávban adjuk, ahol 5-8% körüli nézettség hatalmas sikert jelent, s a Dallast délelőtt is több mint 1 millióan nézik. Tehát a Dallast, a Goldenburgok örökségét, a Kli­nikát és köztük a saját gyártású nagysikerű szórakoztató műsorainkat, például az Ez + Azt, a Szeszélyes évszakokat tennénk a fő­műsoridő kezdetére, hogy Önöknek mind­járt jó kedvük legyen. Tehát 7-től 8-ig ezek a műsorok kerülnének képernyőre. 8-kor jönne a Híradó, amely hát éppen a politikai eseményektől függ, hogy Önök jókedvűek lesznek-e tőle, vagy elromlik a jókedvük, és utána 8.40-kor, ahogy most is kezdődik a főműsor-idő, egy második főműsor-idő kez­dődne. Sokkal több filmet teremtettünk, ha úgy tetszik, egy új szórakoztató sávot, sok­kal több filmet, szórakoztató műsort tudunk bemutatni, mert ezeknek a helyén, ahol ed­dig 8.40-kor ezek a műsorok mentek, most újabb filmek, szórakoztató műsorok bemu­tatására kerülhet sor. És még mindig meg­marad a második, illetve ebben az új szer­kezetben harmadik főműsor­idő, amikor olyan műsorokat mutathatunk be, amelyek ugyan szórakoztatóak, de talán nem a teljes, legszélesebben vett közönségréteg érdeklő­désére tarthatnak számot, hanem szűkebb rétegekére. Ezek a szűkebb rétegek lehetnek 800 ezertől 3 millióig - számuk termé­szetesen változó -, de ily módon talán meg tudjuk oldani azt, hogy ezzel a két, illetve három főműsoridővel sokkal több népszerű, Önök által is igényelt műsor jusson el jó időben Önökhöz. Én csak ennyit szerettem volna elmondani, mert ettől eléggé valószí­nű, hogy lesz némi felzúdulás, lesz némi vita, mert amennyire jó az, hogy több lesz a film, a szórakoztató műsor, nyilván annyira nehezíti is a családok életét, hogyha ezek az 5-6 milliós nézettségű műsorok este 7-re kerülnek, mert rövidül a házimunka ideje. Ezt nem kell Önöknek mondanom, de nekünk itt a televízióban az a dolgunk, hogy minél több időre leültessük Önöket a tévé­­készülékek elé. A házimunka, gyerek-lefek­tetés, meg a többi, az az önök gondja, úgy­hogy ebben kell majd kiegyeznünk. Ezt csak azért szerettem volna elmondani, hogy erről is mondják el a véleményüket, s én a továbbiakban a mai napon nem nagyon sze­retnék megszólalni, mert az itt ülő valameny­­nyi kollégám remekül ért a szórakoztatás­hoz, sőt még a nézők között is vannak olyan emberek, kollégák, látom, akik nagyszerűen értenek a szórakoztatáshoz. Nekem csak az a dolgom, hogy az Önök és az ő igényeiket megpróbáljam teljesíteni, bár néha lehetet­len. Én azt javaslom, hogy miután Imre ve­tette fel a múltkor, hogy mi is az, hogy szórakoztatás, erről mondjon egy pár szót, és kicsit provokálja Önöket, és aztán meg­kérem az összes kollégámat, akik itt a szó­rakoztatáshoz értenek, hogy tegyék meg ugyanezt, és kezdődjön el egy párbeszéd, amiben én egyelőre csak figyelni szeretnék, hátha tanulok. MI IS AZ? Fodor Imre: Ahelyett, hogy különösebben provokál­nám Önöket - provokáljuk mi magukat ele­get a műsorok kapcsán -, pótlólag be sze­retném mutatni Önöknek Gát Györgyöt, aki külsős producer, a Família Kft. édesapja. Ezenkívül pedig már múltkor is azzal zár­tam a beszélgetést, hogy nem nagyon sze­retnék én beszélni, illetve válaszolni boldo­gan, de elsősorban most Önöktől szeretném hallani, hogy Önöknek mi a szórakoztatás, mert én itt elég hosszan tudnék arról beszél­ni, hogy szerintem mi az, de ha van egy ilyen találkozónak jelentősége, akkor az, hogy valóban Önökkel szemtől-szemben ta­lálkozunk, legyenek Önök akár százan, és ahogy múltkor elég nyíltan és gyorsan a téma közepébe vágtak, hát kérném Önöket tisztelettel, hogy most is tegyék ezt. Nézői vélemény: Mi tartozik a szórakoztatás fogalmába, mi ennek a műfajnak a kritériuma, hol van­nak határai a szórakoztató osztály profiljá­nak? A show, a labdarúgás, a krimi stb. mind szórakoztatás. Úgy indult ez a téma, hogy kevés a TV1-en a szórakoztató műsor. De mennyi és mikor lenne a sok? A nézői igényt és a szerkesztést, mint szakmát kell szinkronba hozni. Szerintem az arányokban van az ördög elrejtve, tehát valahogy azt kellene tudni, és ez már a szakma, hogy milyen arányban szórakoztasson a televízió, mint ahogy nem véletlenül 45 percesek az iskolaórák, vagy nem véletlen 2,5—3 órásak a színházi előadások, két szünettel. A szó­rakoztatáson belül én egy konkrét dologról szeretnék szólni. A humorról. Kevés a Tél­­en, de általában a tévében a humor. Humor­­talan a Magyar Televízió. Még a rádióban is több van. Kétféle humor van — mondta Tabi László -, aktuális, napi, politikai hu­mor. Hát most ez nagy divat, nem tudom, hogy van-e rá ekkora igény, kezd egy kicsit erőltetett lenni, és ha nézik az Uborkát, ak­kor az a vélemény, hogy kicsit már durva, sőt kicsit drasztikus is. A második az emberi természetre, az emberiségre, például a bu­taságra alapozott humor. „Lepsénynél még megvolt.” Ezen, ha jól van előadva, mindig minden generáció nevetni fog, ez egy állan­dó, örök humor. Amit többen hiányoltak, az, hogy van vidéki humor is. Érdekes, hogy egy Ludas Matyi, vagy két Ludas Matyi típusú lap van ebben az országban, mind a kettő Pesten, vidéken egy sem. Hiánycikk

Next