Telehír, 1992 (7. évfolyam, 3-10. szám)

1992-12-01 / 10. szám

a népi, paraszti humor is a képernyőről, de a humoristáink repertoárjából is, no nem azt a közönséges gatyás, harsány humort hiá­nyolták, hanem azt a józan paraszti élet­ hu­mort, amit maga az élet termelt ki, csak oda kellene rá figyelni. A tévében mondotta va­laki a közelmúltban, hogy ő mostanában nem hallott új viccet, nem is tudna mondani. Viszont a vicc az időszakos tennék, a humor pedig benne van a társadalomban, csak fül kell hozzá, hogy meghallja az ember. A képesség és a humor mindig az emberben van, és belőle sugárzik. Egy kívánságot köz­vetítek. Szeretnénk ha a TV1 -en az egész mű­soridőben lenne két-három 10 perces szelle­mes, profi humor jól előadva, ezen az ország kinevetné magát, ez többet érne, mint több órás erőltetett, megszerkesztett szórakoztató műsor. VÁGY A POLITIKAMENTESSÉG IRÁNT Ne a humorfesztivált közvetítsék, a vizsgák nem a nézők elé valók. Csak az eredmények. Van egy vágy a társadalomban a politikamentesség iránt. Ez a szórakozta­tással és a humorral szemben is fennáll. Az igazán politikamentes műsorok azok, amik nemcsak hogy nem politizálnak, de nem is gerjesztenek politikai gondolatokat és indu­latokat. Lepsényéi még megvolt az asszony, de azután elveszett a hátsó ülésről, garan­táltan politikamentes esemény volt a férj, és gondolom, hogy a feleség életében is. A lelkemre kötötték, feltétlen említsem meg a gyerekek szórakoztatását is. Csak mese van, de az is már kezd eltolódni a krimi felé, még szerencse, hogy az óvodá­soknak nem adnak kemény pornót. Korosz­tályonként megfelelő szórakoztató gyer­mekműsorok kellenének, itt is lehetne több, tehát nagyobb arányban. A mesejátéknak, a koroknak megfelelő szórakoztatásnak, ne­velési eszközként ebben a korban így kettős funkciója lenne, erre a területre is érdemes jobban odafigyelni. Asszonyok társaságá­ban voltam. Nem először ott vetődött fel, hogy a szórakoztató műsort kizárólag férfi­ak csinálják, rendszerint a nők rovására. Kel­lene ebben a témában is differenciálni nemek szerint. A nők igényeit is figyelembe kéne venni, a tévé nem lehet ugyan kétnemű, a szerkesztők, azok igen. Van egy speciálisan női humorigény, de nem a férfiak rovására. Javasoljuk, hogy a következő Nézők Tanácsa témája: Hogyan tükrözi, tükrözte, tükrözze a TV1 a kultúrát, s főleg a művelt­séget? legyen. Ide tartozik még az irodalom, a vers, a színházközvetítés, tévéjáték. Itt a műveltségen lenne a hangsúly, ami nem más, mint a kultúra ismeretként való köz­vetítése az ember számára. Zsombokiné: vagyok Debrecenből, én most az elmúlt 2 hónapban végeztem egy közvéleményku­tatást a környezetemben, hát sajnos az ered­mény nagyon lehangoló. Amit roppant hiá­nyolnak, hogy hétfőn és szerdán semmi nincs egyik csatornán sem. Az ég egy vilá­gon. Néha betesznek egy színházi előadást, de nem biztos, hogy az tetszik valakinek. És a másik az, hogy délelőttönként is lehet­ne a kismamáknak és a nyugdíjasoknak va­lamit adni a meglévőn kívül, mert elég so­kan otthon vannak, és hát szeretnének egy kicsit kikapcsolódni, ami elvonná ugye a gondjukat a pénzről is, amiből nehezen le­het kijönni. A másik pedig az, az előbb mondták, a gyerekeknél, hogy szombat, va­sárnap miért nem lehet nekik egy kicsit több műsort adni, mert van a TV2-n a Kemény­mesék, meg a TV2-en egy kevés, hát az tényleg nem sok. Akkor van szabadidejük, amikor tudnának egy kicsit szórakozni. Mert az, hogy csak az utcán legyenek, hát az megint nem megoldás. Visszatérve az előzőre, hogy hiányolják a műsorokat, hát nem tudom, hogy Buzáné Fábri Évával mi van, mert mostanában abszolút nem lehet semmilyen műsorát látni, pedig ő nagyon jó műsorokat készített. Vagy a Rózsa úrnak a régebbi műsorai. A bűvös 6-os, meg azon kívül nem is tudom, hogy van-e egyáltalán valami? Pedig olyan jó műsorai voltak... Rózsa György: Kollégák szerint sajnos van. Zsombokiné: De nem olyan, mint a régiek. Úgyhogy nem volna baj, hogyha egy kicsit változa­tosabb lenne. Szóval csak ezt szerettem vol­na mondani. Tibai Tibor: vagyok Székesfehérvárról, én is igye­keztem megfogalmazni, hogy mi a szóra­koztatás, de rájöttem, hogy az legalább olyan reménytelen, mint 2 hónappal ezelőtt általában beszélni a televízó műsorszerke­zetéről, így csupán azt mondom, hogy ki­­nek-kinek mi. Van, akinek az a szórakozás, hogy elmegy moziba, elmegy kocsmába, fo­cimeccsre, vagy éppen az Operába és na­gyon sokaknak pedig a televízió nézése. És egyre többen vannak, akiknek erre jut, mert nem tudnak különböző, de elsősorban anya­gi okok miatt más szórakozási lehetőséget választani. És sajnos nem tudnak választani, mondhatom nem tudunk választani éppen a tévénézési szokásaink miatt a televízió mű­sorai között sem. Nem azért, mert nincs le­hetőség, hanem, mert az a szórakozás, hogy leülök a televízió elé és nézem. Ki-ki mást vár a televíziótól, ebből adódóan örök ki­­elégületlenség és éhségérzete lesz, mert aki csak mondjuk a magyar nóta műsort nézi, az nem lát szombaton délután 5 órától este 11-ig csak magyar nótát, ebből adódóan nem az ő kedvére való a televízió, így azt hiszem, hogy Hankiss úrral talán egyetér­tek, hogy nem lesz Magyarországon jó te­levízió, mert 8 millió televíziónézőt nem lehet kielégíteni iyenformán. Helyesebben mindaddig nem lesz, amíg nem leszünk kel­lően ellátottak, tehát nem lesz médiatör­vény, a frekvenciamoratóriumot nem szaba­dítják fel, és nem lesz még nagyobb választási lehetőség. Tehát a választási le­hetőséget én úgy érzem - és most nagyon elnézést kérek majd, mert nem dehonesztáló akar lenni a hasonlat -, mint az újságosbó­dé. Tehát aki a kedvenc napilapját meg akarja vásárolni, az hozzájut minden nap, aki a negyedévi folyóiratot akarja, az ne­gyedévenként megveszi, és ahogy az újsá­gosbódéban helye van a Ludas Matyinak és az Élet és Irodalomnak­, úgy nyilvánvalóan a Magyar Televízióban helye van - és meg­int nem akarok dehonesztáló lenni - a Fri­­derikusz-show-nak és a Stúdió ’92-nek. És aki ezt akarja nézni, ezt nézze, másikat akar­ja nézni, azt nézhesse, tehát a választási le­hetőség, amíg nem tudunk vele élni, addig örök elégedetlenség lesz a televízió műso­rával szemben. De aki negyedévenként akarja a maga műsorát látni, az jusson hoz­zá, akkor is, hogyha viszonylag kevesen né­zik, mint ahogy a negyedévenként megjele­nő irodalmi folyóiratot. Ha egy városban öten nézik meg, öten vásárolják meg, akkor is hozzájut, mert tudja, hogy negyedéven­ként ezt megkapja. És ha egy újság ellapo­sodik, akkor valószínűleg meg fog szűnni, másik újságra fogok átváltani, mert a másik fog engem érdekelni. Tehát tulajdonképpen mondandómnak ez a lényege, hogy amit a televízió az utóbbi időben csinált, azt ked­vező változásnak tartom, tehát a produceri irodák működését, mert hiszen kínálatot ad­nak. Kínálatot, és nem törekszenek kizáró­lagosságra, meg országos eseménnyé tenni egy táncdalfesztivált, egy bongó húzást, mert korábban az esemény volt, ma egy műsor. Az egri Táncdalfesztiválról az ember legfeljebb akkor tudta meg, hogy táncdal­fesztivál van, ha mondjuk nem nézte meg a műsorközlést. Holott ismereteim szerint ez sem volt kevésbé botránymentes, mint a ko­rábbi, de azok mégis országos jelentőségű üggyé dagadtak. Tehát szolgáltasson a tele­vízió, adjon választási lehetőséget, miután a nézőt nem lehet leváltani. 44 AKINEK KISKERTJE VAN Csendes Géza: vagyok Várpalotáról, elnézést kérek, én most összerögtönöztem itt a gondolataimat, mivel itt van mindjárt mellettem a mikrofon, nem nagyon szándékoztam hozzászólni, de Bányai Gábor úr mindjárt megrémisztgetett azzal, hogy kezdjük a műsort 19 órakor. Hát a jóistenre kérem, hogy legalább nyáron ezt azért ne csinálják. 7 órakor még mindenki, akinek egy kiskertje van, még a szabadban van. Szóval 7 órakor ne legyen a Szeszélyes évszakok. Legyen minden héten, akkor azt mondom, hogy az egyiket nézem, a másikat meg nem. És itt mindjárt megragadom a közvéleményt, kérdeztem a Friderikusz úr­ral kapcsolatban, és elnézést, mert most az a legszórakoztatóbb műsor, mert kéthetente megy. Legyen Szeszélyes évszakok, akkor az Antal Imrével fogunk foglalkozni, le­gyen a Gálvölgyi-show, akkor a Gálvölgyi­­vel fogunk foglalkozni, szóval az az igaz­ság, azok hiányoznak nagyon, meg az Ez + Az műsor. De nagyon el tetszett menni, Sán­dor, a múltkor is itt sándoroztam, nagyon át tetszett menni a reklámba, szóval én tu­dom, hogy abból él, természetes. Abból él.

Next