Telehír, 1992 (7. évfolyam, 3-10. szám)
1992-12-01 / 10. szám
a népi, paraszti humor is a képernyőről, de a humoristáink repertoárjából is, no nem azt a közönséges gatyás, harsány humort hiányolták, hanem azt a józan paraszti élet humort, amit maga az élet termelt ki, csak oda kellene rá figyelni. A tévében mondotta valaki a közelmúltban, hogy ő mostanában nem hallott új viccet, nem is tudna mondani. Viszont a vicc az időszakos tennék, a humor pedig benne van a társadalomban, csak fül kell hozzá, hogy meghallja az ember. A képesség és a humor mindig az emberben van, és belőle sugárzik. Egy kívánságot közvetítek. Szeretnénk ha a TV1 -en az egész műsoridőben lenne két-három 10 perces szellemes, profi humor jól előadva, ezen az ország kinevetné magát, ez többet érne, mint több órás erőltetett, megszerkesztett szórakoztató műsor. VÁGY A POLITIKAMENTESSÉG IRÁNT Ne a humorfesztivált közvetítsék, a vizsgák nem a nézők elé valók. Csak az eredmények. Van egy vágy a társadalomban a politikamentesség iránt. Ez a szórakoztatással és a humorral szemben is fennáll. Az igazán politikamentes műsorok azok, amik nemcsak hogy nem politizálnak, de nem is gerjesztenek politikai gondolatokat és indulatokat. Lepsényéi még megvolt az asszony, de azután elveszett a hátsó ülésről, garantáltan politikamentes esemény volt a férj, és gondolom, hogy a feleség életében is. A lelkemre kötötték, feltétlen említsem meg a gyerekek szórakoztatását is. Csak mese van, de az is már kezd eltolódni a krimi felé, még szerencse, hogy az óvodásoknak nem adnak kemény pornót. Korosztályonként megfelelő szórakoztató gyermekműsorok kellenének, itt is lehetne több, tehát nagyobb arányban. A mesejátéknak, a koroknak megfelelő szórakoztatásnak, nevelési eszközként ebben a korban így kettős funkciója lenne, erre a területre is érdemes jobban odafigyelni. Asszonyok társaságában voltam. Nem először ott vetődött fel, hogy a szórakoztató műsort kizárólag férfiak csinálják, rendszerint a nők rovására. Kellene ebben a témában is differenciálni nemek szerint. A nők igényeit is figyelembe kéne venni, a tévé nem lehet ugyan kétnemű, a szerkesztők, azok igen. Van egy speciálisan női humorigény, de nem a férfiak rovására. Javasoljuk, hogy a következő Nézők Tanácsa témája: Hogyan tükrözi, tükrözte, tükrözze a TV1 a kultúrát, s főleg a műveltséget? legyen. Ide tartozik még az irodalom, a vers, a színházközvetítés, tévéjáték. Itt a műveltségen lenne a hangsúly, ami nem más, mint a kultúra ismeretként való közvetítése az ember számára. Zsombokiné: vagyok Debrecenből, én most az elmúlt 2 hónapban végeztem egy közvéleménykutatást a környezetemben, hát sajnos az eredmény nagyon lehangoló. Amit roppant hiányolnak, hogy hétfőn és szerdán semmi nincs egyik csatornán sem. Az ég egy világon. Néha betesznek egy színházi előadást, de nem biztos, hogy az tetszik valakinek. És a másik az, hogy délelőttönként is lehetne a kismamáknak és a nyugdíjasoknak valamit adni a meglévőn kívül, mert elég sokan otthon vannak, és hát szeretnének egy kicsit kikapcsolódni, ami elvonná ugye a gondjukat a pénzről is, amiből nehezen lehet kijönni. A másik pedig az, az előbb mondták, a gyerekeknél, hogy szombat, vasárnap miért nem lehet nekik egy kicsit több műsort adni, mert van a TV2-n a Keménymesék, meg a TV2-en egy kevés, hát az tényleg nem sok. Akkor van szabadidejük, amikor tudnának egy kicsit szórakozni. Mert az, hogy csak az utcán legyenek, hát az megint nem megoldás. Visszatérve az előzőre, hogy hiányolják a műsorokat, hát nem tudom, hogy Buzáné Fábri Évával mi van, mert mostanában abszolút nem lehet semmilyen műsorát látni, pedig ő nagyon jó műsorokat készített. Vagy a Rózsa úrnak a régebbi műsorai. A bűvös 6-os, meg azon kívül nem is tudom, hogy van-e egyáltalán valami? Pedig olyan jó műsorai voltak... Rózsa György: Kollégák szerint sajnos van. Zsombokiné: De nem olyan, mint a régiek. Úgyhogy nem volna baj, hogyha egy kicsit változatosabb lenne. Szóval csak ezt szerettem volna mondani. Tibai Tibor: vagyok Székesfehérvárról, én is igyekeztem megfogalmazni, hogy mi a szórakoztatás, de rájöttem, hogy az legalább olyan reménytelen, mint 2 hónappal ezelőtt általában beszélni a televízó műsorszerkezetéről, így csupán azt mondom, hogy kinek-kinek mi. Van, akinek az a szórakozás, hogy elmegy moziba, elmegy kocsmába, focimeccsre, vagy éppen az Operába és nagyon sokaknak pedig a televízió nézése. És egyre többen vannak, akiknek erre jut, mert nem tudnak különböző, de elsősorban anyagi okok miatt más szórakozási lehetőséget választani. És sajnos nem tudnak választani, mondhatom nem tudunk választani éppen a tévénézési szokásaink miatt a televízió műsorai között sem. Nem azért, mert nincs lehetőség, hanem, mert az a szórakozás, hogy leülök a televízió elé és nézem. Ki-ki mást vár a televíziótól, ebből adódóan örök kielégületlenség és éhségérzete lesz, mert aki csak mondjuk a magyar nóta műsort nézi, az nem lát szombaton délután 5 órától este 11-ig csak magyar nótát, ebből adódóan nem az ő kedvére való a televízió, így azt hiszem, hogy Hankiss úrral talán egyetértek, hogy nem lesz Magyarországon jó televízió, mert 8 millió televíziónézőt nem lehet kielégíteni iyenformán. Helyesebben mindaddig nem lesz, amíg nem leszünk kellően ellátottak, tehát nem lesz médiatörvény, a frekvenciamoratóriumot nem szabadítják fel, és nem lesz még nagyobb választási lehetőség. Tehát a választási lehetőséget én úgy érzem - és most nagyon elnézést kérek majd, mert nem dehonesztáló akar lenni a hasonlat -, mint az újságosbódé. Tehát aki a kedvenc napilapját meg akarja vásárolni, az hozzájut minden nap, aki a negyedévi folyóiratot akarja, az negyedévenként megveszi, és ahogy az újságosbódéban helye van a Ludas Matyinak és az Élet és Irodalomnak, úgy nyilvánvalóan a Magyar Televízióban helye van - és megint nem akarok dehonesztáló lenni - a Friderikusz-show-nak és a Stúdió ’92-nek. És aki ezt akarja nézni, ezt nézze, másikat akarja nézni, azt nézhesse, tehát a választási lehetőség, amíg nem tudunk vele élni, addig örök elégedetlenség lesz a televízió műsorával szemben. De aki negyedévenként akarja a maga műsorát látni, az jusson hozzá, akkor is, hogyha viszonylag kevesen nézik, mint ahogy a negyedévenként megjelenő irodalmi folyóiratot. Ha egy városban öten nézik meg, öten vásárolják meg, akkor is hozzájut, mert tudja, hogy negyedévenként ezt megkapja. És ha egy újság ellaposodik, akkor valószínűleg meg fog szűnni, másik újságra fogok átváltani, mert a másik fog engem érdekelni. Tehát tulajdonképpen mondandómnak ez a lényege, hogy amit a televízió az utóbbi időben csinált, azt kedvező változásnak tartom, tehát a produceri irodák működését, mert hiszen kínálatot adnak. Kínálatot, és nem törekszenek kizárólagosságra, meg országos eseménnyé tenni egy táncdalfesztivált, egy bongó húzást, mert korábban az esemény volt, ma egy műsor. Az egri Táncdalfesztiválról az ember legfeljebb akkor tudta meg, hogy táncdalfesztivál van, ha mondjuk nem nézte meg a műsorközlést. Holott ismereteim szerint ez sem volt kevésbé botránymentes, mint a korábbi, de azok mégis országos jelentőségű üggyé dagadtak. Tehát szolgáltasson a televízió, adjon választási lehetőséget, miután a nézőt nem lehet leváltani. 44 AKINEK KISKERTJE VAN Csendes Géza: vagyok Várpalotáról, elnézést kérek, én most összerögtönöztem itt a gondolataimat, mivel itt van mindjárt mellettem a mikrofon, nem nagyon szándékoztam hozzászólni, de Bányai Gábor úr mindjárt megrémisztgetett azzal, hogy kezdjük a műsort 19 órakor. Hát a jóistenre kérem, hogy legalább nyáron ezt azért ne csinálják. 7 órakor még mindenki, akinek egy kiskertje van, még a szabadban van. Szóval 7 órakor ne legyen a Szeszélyes évszakok. Legyen minden héten, akkor azt mondom, hogy az egyiket nézem, a másikat meg nem. És itt mindjárt megragadom a közvéleményt, kérdeztem a Friderikusz úrral kapcsolatban, és elnézést, mert most az a legszórakoztatóbb műsor, mert kéthetente megy. Legyen Szeszélyes évszakok, akkor az Antal Imrével fogunk foglalkozni, legyen a Gálvölgyi-show, akkor a Gálvölgyivel fogunk foglalkozni, szóval az az igazság, azok hiányoznak nagyon, meg az Ez + Az műsor. De nagyon el tetszett menni, Sándor, a múltkor is itt sándoroztam, nagyon át tetszett menni a reklámba, szóval én tudom, hogy abból él, természetes. Abból él.