Ablonczy Balázs - Fedinec Csilla (szerk.): Folyamatok a változásban. A hatalomváltások társadalmi hatásai Közép-Európában a XX. században (Budapest, 2005)
Új társadalmak a rendszerváltozás után
hatja saját előfeltevéseit. A narratíva, „folyamatosan felcseréli a jelentést az elbeszélendő események közvetlen másolatával", mondja Hayden White, Barthes-ra hivatkozva.16 Mármost a „jelentésnek" és „az események közvetlen másolatának" a szociológia kimondott és hallgatólagos krédójában különböző státusa van. A szociológus azonban, amikor az empirikus adatgyűjtés során akarva-akaratlanul narratívákra támaszkodik, e két általa egyébként különneműnek tartott összetevőt maga is folyamatosan felcserélni. Ez nem pusztán szójáték; a magunk részéről komoly módszertani problémának érezzük, hogy főként az interjús kutatások esetében az interjúalanyok elbeszélései és a szociológus narratívája között nincs meg a világos határmegvonás, így az empirikus anyag episztemológiai státusa sokszor tisztázatlan marad. E tisztázatlanságot a narratív biográfiai módszer úgy kezeli, hogy a szociológia egyik alap-dichotómiáját, mannheimi terminológiával a lét és a tudat, máshol intézmény és diskurzus, vagy a módszertan könyvekben kemény társadalmi tények és tudati elemek közötti megkülönböztetést megtartja. HABITUS ÉS MEZŐREKONSTRUKCIÓ Egyik szinten a megélt élettörténetet rekonstruáljuk. Az interjúból a különböző életeseményeket kigyűjtjük és azt kronologikus sorrendbe rendezzük. Az elemzés során ezen a kronologikus szekvencia-soron haladunk végig, úgy hogy hipotéziseket állítunk fel az életút várható alakulását illetően. Az elemzésnek ezt a fázisát a bourdieu-i értelemben vett habitus- és mező-rekonstrukcióként fogjuk fel. Az életút ebből a perspektívából nem más, mint annak vizsgálata, hogy „milyen kapcsolatok jönnek létre az egyes ágensek, azaz habitusok és a mező erői között".17 A mező fogalom felől közelítve Bourdieu azt mondja, hogy „csak úgy érthetünk meg egy életpályát, ha már előzetesen megalkottuk a mező egymást követő állapotait".18 Az életpálya rekonstrukciójának mindig csak a társadalmi struktúrára vonatkozó társadalomtörténeti jellegű tudás kontextusában van értelme. Az elemzés ebből a szempontból a struktúrára vonatkozó ismereteink újragondolását, dinamizálását és mélyítését teszi lehetővé. A habitus olyan tartós diszpozíciók rendszere, amely a cselekvés alapvonalait jelöli ki, azokat az „objektív", vagyis a társadalmi struktúra által generált stratégiákat. A habitus fogalmával Bourdieu a teleologikus döntéselméleti modellek és a strukturális determinizmus szembeállásából keres ki