Czoch Gábor - Fedinec Csilla (szerk.): Az emlékezet konstrukciói. Példák a 19-20. századi magyar és közép-európai történelemből (Budapest, 2006)
Elmélet, historiográfia, fogalmak
mó normákhoz képest, melyek uralják intellektuális, nemzeti, politikai és mindenekelőtt nemzetközi életünket."21 Siegfried Matti bécsi kultúra- és médiatörténész - az áldozatok parttalan kultúráját kritika alá véve22 - azt állítja, hogy a történeti diszciplína az utóbbi harminc évben olyan radikálisan vette revízió alá saját ismeretelméleti alapjait, hogy közben részben fel is számolta, de legalábbis súlyos válságba sodorta „klasszikus" önmagát.23 E belső átalakulást azonban jelentősen „segítette" egy új mediális környezet, melyben „az elektronikus médiumokat, nevezetesen az új archiválórendszereket, mint amilyen a videó és a digitális tárlók, egyenértékű írásnak tekintik az írással és a levéltárral." Az „új média" korszakában az értelemadás és a jelentésképzés más, a hagyományos attribúciónál jóval radikálisabb formái nyertek teret: a magyarázat és a megértés klasszikus oppozícióját egyre inkább felváltja a performansz, a szituálás.24 Gregory Ulmer a „misztéria" (mystery) nevet adta a múlt e vállaltan szubjektív, interaktív formájának mely a mi ismeretelméleti kritériumaink szerint nem felel meg a tudományos értelemképzés elvárásainak, inkább az emlékezetkultúra, az új muzealizáció egyes formáihoz kapcsolható.25 A lehetőségből kötelesség, a megismerésből elismerés? Ez lenne a probléma, mellyel a kritikai gondolkodásra és a kutatási rendszerességre épülő tudomány fogalmának meg kellene küzdenie. Problémáról azonban csak akkor beszélhetünk, ha létezik megoldás, küzdelemről pedig akkor, ha azonos súlycsoportban, azonos pályán mérkőznek meg egymással a felek. Itt azonban egyik feltétel sem teljesül: az új média kihívásainak, az emlékezetkultúra terjedésének egyelőre nem tudnak megfelelni a történészek, a tudomány analitikus, megismerő és az emlékezet a politikai mező által is favorizált egyre inkább normatív beszédmódját pedig lehetetlen összemérni vagy összeegyeztetni. Ezek után, mivel egy ódivatú, óvatos kulturális relativista vagyok, Marcel Duchamp-t a feje tetejére állítva inkább azt mondanám: nincs probléma, mert nincs megoldás. JEGYZETEK 1 Hayden White: The burden of history. History and Theory 1966. 5. sz. 111-134. o. Magyarul: Hayden White: A történelem terhe. In: Braun Robert (szerk.): A történelem terhe. Budapest, 1997. 25-67. o. 2 Pierre Nora: Le 'fardeau de l'histoire' aux Etats-Unis. In: Mélanges Pierre Renouvin. Etudes d'histoire des relations internationales. Paris, Presses Universitaires de France, 1966.51-74. o. 3 Uo. 60. o. 4 Uo. 61. o.