Kovács Éva (szerk.): A gazdasági átmenet etnikai tájképei - Regio könyvek (Budapest, 2004)
I. Könyv. Erdélyi vállalkozó (ön)képek
Vállalkozástörténetek Erdélyben A kérdés, hogy Ernő kicsoda, melyik, milyen világ részese. A történetben el kell hitetnie, hogy beszél németül (holott nem beszél németül). Ha beszél németül, a bürokrácia nem csak etnikai kulturális értelemben ismeri el a „német világhoz” való tartozását, hanem rendelkezésére bocsátja az ezzel járó jogosítványokat is. Ha nem beszél németül, akkor a bürokrácia nyelvtanfolyamra kötelezi, az „Ausländerek” közé utalja. Ezzel egyben végképp bebizonyosodik, hogy nem a Monarchia határok és kultúrák felett lebegő vándoraihoz, hanem sokkal inkább a keleti (török vagy lengyel) vendégmunkásokhoz hasonlatos. Ernőnek azonban sikerül túljárnia a bürokrácia eszén. Kívülről megtanulja a lehetséges kérdéseket és válaszokat. Ezzel pedig jogot szerez arra, hogy a fizikai határátlépést követően szimbolikusan is átlépjen Németországa. Ezek után iratkozik be egy szakmai továbbképzőre. „És ez azért volt nagyon jó, mert ez egy ilyen vegyes társaság volt, nemcsak ilyen Ausländerek meg Aushaltenek voltak, hanem voltak ilyen továbbképzés alatt álló németek”. Végül sikerül teljesen átlépnie és lebontania a megváltozott európai rend által teremtett Kelet-Nyugat határvonalat azzal, hogy rájön, fölöslegesek az ottani emberekkel szembeni komplexusai, hisz neki van „egy nyugodt, időnként nyugodtan működő agya”. Ezzel Ernő egyben végigment az átmenet folyamatán, amellyel az ország a kilencvenes években küszködik. Ez teremt lehetőséget számára, hogy ’90-ben hazatérve „traumák nélkül” lépjen át a vállalkozói létmódba. V. ÖSSZEFOGLALÁS Térjünk vissza Hayden White (illetve Barthes) kijelentéséhez, miszerint „a világról szerzett tapasztalat és a tapasztalat nyelvi megjelenítése között feszülve, a narratíva folyamatosan felcseréli a jelentést az elbeszélendő események közvetlen másolatával”.103 Úgy véljük, sikerült a kilencvenes évek vállalkozástörténeteiben az elbeszélésnek ezt a kettősségét fellelnünk.103 104 Az interjúalanyok által elmondott történetek egyrészt a személyes élethelyzeteket, a személyes életpályát tükrözik vissza. Ezekben az élethelyzetekben - mint már a legelején mondottuk - közös, hogy vállalkozókat kérdeztünk meg. Tanulmányunk azonban nem a tipikusnak mondható élethelyzetek szintjén kísérelte megragadni azt, hogy mit jelentett a kilencvenes évek Erdélyében vállalkozónak lenni. Ilyesfajta 103 White: i.m. 104. 104 Reméljük, hogy ebből az általunk rekonstruált történetek segítségével valamit az olvasó számára is érzékeltettünk.