Kovács Éva (szerk.): A gazdasági átmenet etnikai tájképei - Regio könyvek (Budapest, 2004)

I. Könyv. Erdélyi vállalkozó (ön)képek

Vállalkozástörténetek Erdélyben nem sikerül, akkor ilyen értelemben kudarcot vallottunk. Amit elem­­zünk, az egy élettörténet, amely statisztikai értelemben nem reprezenta­tív. Ezért elemzésünk érvényessége nem függetleníthető az elemzett bio­gráfiai adatsorhoz képesti külsődleges tudásunktól. Amiért azonban mégsem fölösleges, hogy rámutat arra, hogyan zajlik a valós élet a struk­túrák réseiben”. Ezáltal az elemzés a struktúrára vonatkozó ismeretein­ket is dinamizálja.32 A biográfia-elemzés tehát arra keres választ, hogy miként történtek az események „valójában”. Ennek érdekében eltekint a beszélő által elmon­dott narratíva szerkezetétől. Abból tényszerű eseményeket kiválogatva egy szekvencia-sort hoz létre, és hipotéziseket állít fel az egyes eseményekre vo­natkozó viszonyról. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ezáltal a beszélő történetét a sajátunkkal helyettesítjük. Ugyanakkor, bár az elemzés során a kérdezett szempontrendszerét ignoráljuk, nem tekinthetünk el teljes mértékben at­tól. Az elemzésünk alapjául szolgáló életrajzba ugyanis csak olyan esemé­nyek kerülhetnek be, amelyek elhangzottak az interjúszövegben is. Ez pe­dig az elbeszélő jelenre és jövőre tekintő szelekciójának, az általa elmon­dott történet struktúrájának a függvénye. Ettől a szelekciós mechanizmus­tól az elemzés nem tekinthet el. Ezért helyenként arra vonatkozó hipotéziseket kell felállítanunk, hogy az egyes események az elbeszélő szá­mára miért fontosak, mások pedig miért nem. Ez a szempont különösen re­leváns esetünkben, amikor a vállalkozóvá válásra kérdezünk rá, hisz kulcs­kérdés, hogy az elbeszélő milyen típusú eseményeket tart említésre méltó­nak „vállalkozósága” szempontjából. A narratív szövegtest elemzésével a kérdezett saját relevancia-struktúrá­ját rekonstruáljuk, vagyis azt, ahogy az elbeszélt eseményeket ő maga ér­telmezi.33 Ebben a fázisban azt kell figyelembe vennünk, hogy az elem­zett autobiográfiai elbeszélés nem pusztán visszaadja a történtet, ha­nem a jelenből újrakonstruálja és értelmet ad neki. Ez az értelemadás azonban nem teljesen esetleges, a megélt élettörténettől nem tekinthet el. Hayden White Barthes-ot idézve mondja, hogy a narratíva folyama- Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000. A narratív szövegtestre vonatkozó hipotézisek megfogalmazása hasonló ahhoz, amit a biográfiai elemzés kapcsán már tárgyaltunk. Most empirikus adatnak számít szövegtest egy-egy darabja, amelyet az ún. szekvencializáció során definiálunk, formális kritériumok mentén. Új szöveg-szekveciát határoz meg, amennyiben változik a beszélő, változik az elbeszélés témája, vagy a szekvencia típusa. Fő szekvencia-típusok az elbeszélés (narráció), a magyarázat (argumentáció), az értékelés (evaluáció), és a leírás. Lásd Breckner: i.m. 10. 33

Next