Kovács Éva (szerk.): A gazdasági átmenet etnikai tájképei - Regio könyvek (Budapest, 2004)
I. Könyv. Erdélyi vállalkozó (ön)képek
Vállalkozástörténetek Erdélyben nem sikerül, akkor ilyen értelemben kudarcot vallottunk. Amit elemzünk, az egy élettörténet, amely statisztikai értelemben nem reprezentatív. Ezért elemzésünk érvényessége nem függetleníthető az elemzett biográfiai adatsorhoz képesti külsődleges tudásunktól. Amiért azonban mégsem fölösleges, hogy rámutat arra, hogyan zajlik a valós élet a struktúrák réseiben”. Ezáltal az elemzés a struktúrára vonatkozó ismereteinket is dinamizálja.32 A biográfia-elemzés tehát arra keres választ, hogy miként történtek az események „valójában”. Ennek érdekében eltekint a beszélő által elmondott narratíva szerkezetétől. Abból tényszerű eseményeket kiválogatva egy szekvencia-sort hoz létre, és hipotéziseket állít fel az egyes eseményekre vonatkozó viszonyról. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ezáltal a beszélő történetét a sajátunkkal helyettesítjük. Ugyanakkor, bár az elemzés során a kérdezett szempontrendszerét ignoráljuk, nem tekinthetünk el teljes mértékben attól. Az elemzésünk alapjául szolgáló életrajzba ugyanis csak olyan események kerülhetnek be, amelyek elhangzottak az interjúszövegben is. Ez pedig az elbeszélő jelenre és jövőre tekintő szelekciójának, az általa elmondott történet struktúrájának a függvénye. Ettől a szelekciós mechanizmustól az elemzés nem tekinthet el. Ezért helyenként arra vonatkozó hipotéziseket kell felállítanunk, hogy az egyes események az elbeszélő számára miért fontosak, mások pedig miért nem. Ez a szempont különösen releváns esetünkben, amikor a vállalkozóvá válásra kérdezünk rá, hisz kulcskérdés, hogy az elbeszélő milyen típusú eseményeket tart említésre méltónak „vállalkozósága” szempontjából. A narratív szövegtest elemzésével a kérdezett saját relevancia-struktúráját rekonstruáljuk, vagyis azt, ahogy az elbeszélt eseményeket ő maga értelmezi.33 Ebben a fázisban azt kell figyelembe vennünk, hogy az elemzett autobiográfiai elbeszélés nem pusztán visszaadja a történtet, hanem a jelenből újrakonstruálja és értelmet ad neki. Ez az értelemadás azonban nem teljesen esetleges, a megélt élettörténettől nem tekinthet el. Hayden White Barthes-ot idézve mondja, hogy a narratíva folyama- Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000. A narratív szövegtestre vonatkozó hipotézisek megfogalmazása hasonló ahhoz, amit a biográfiai elemzés kapcsán már tárgyaltunk. Most empirikus adatnak számít szövegtest egy-egy darabja, amelyet az ún. szekvencializáció során definiálunk, formális kritériumok mentén. Új szöveg-szekveciát határoz meg, amennyiben változik a beszélő, változik az elbeszélés témája, vagy a szekvencia típusa. Fő szekvencia-típusok az elbeszélés (narráció), a magyarázat (argumentáció), az értékelés (evaluáció), és a leírás. Lásd Breckner: i.m. 10. 33