Felsőkereskedelmi iskola, Temesvár, 1880

­ A székely szorgalmas, kitartó, élelmes és kereskedő szellemű nép. Szüksége is van ezen tulajdonságokra, mert csekély földje jövedelméből, baromtenyésztésből, mellék­foglalkozás nélkül nem élhetne meg. Leginkább szeretik a saját iparczikkeikkel való kereskedést. Kereskednek tüzi- és épületfával, agyagedénynyel, mészszel, szénnel, ásvány­vizekkel stb. Bejárják áruikkal Romániát, Bukovinát, Moldvát; Magyarországon is megfordulnak. Hetekig utaz­nak a legnagyobb kitartással,­­ lévén a székelynél csak a lova kitartóbb. Vannak faluk, hol a lakosság legna­gyobb része csak szén- vagy mészégetéssel foglalkozik, így lettek aztán ezek, még Calvin ideje előtt, ki tudja mikor, szenesek­, meszesek­, borvizeseknek vagy zsindely­­csinálóknak praedestinálva. A nők otthon leginkább szö­véssel foglalkoznak; a székely „szőttes" mindig jóhírű volt. Ebből kerülnek ki a bársony-szegélyű szoknyák, míg a „fersing“-nek való (felső ing) karton, gyáripar-czikk, csak másodrendű portékának tartatik. Egyéb szükségle­teiket is majdnem mind maguk állítják elő, a vizeskorsótól a szalmakalapig. Ritka székely, aki nem tud furni-fa­­ragni, szekeret, gazdasági eszközöket csinálni; ott minden második ember született bognármester. Általában sok az ezermester közöttük. Néhány év előtt egy székely aján­lotta találmányát Pesten, a­mi nem volt egyéb, mint egy oly malom, a­melyet egy vödör vízzel akár hol hajtani lehet. Egy másik a pénzügyminisztert akarta pénzügyi operácziókra tanítani. Az építés is könnyen megy náluk. Anyag elég van, mesterekben sincs hiány. A kő útán-út­­félen hever nagy mennyiségben - fele is sok volna — mégis többnyire fából építik házaikat; ennek pedig az az oka, hogy a fa sem kerül semmibe, de szállítása köny­­nyebb, s a faház építéséhez mindenki ért többé-kevésbé, míg a kőművesség „tanult" mesterség, tehát jól meg kell fizetni. A lószekereket csinosan és tartósan állítják ki.

Next