Heti Új Szó, 2002. április-június (8. évfolyam, 14-26. szám)
2002-04-19 / 16. szám
Köszönet Petőfiért “-Átt az én hazám már, védebben minden magasságnál. Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskor teremtődik.” (Illyés Gyula: Haza, a magasban) Vasárnap, 2002 április 14-én, déli 12 órakor, amikor a harangok a nagy Hunyadi emlékére kondultak, és pontosan 15' "ívvel azután, hogy déli 12 órakor Pt és Bem, táborkarával Vajdahunyad várába ért, megteremtődött körém a varázskor! És meggyőződésem, hogy hatszáznyi társam köré is, akik e derűs tavaszi napon, e lélekerősítő ünnepségen legyőzhetetlen hadként vette körül a Petőfi emlékművet. A szívből jövő köszönet szavait szeretném papírra vetni mindazoknak, akik önkéntesen, fáradságos munkával, odaadással, óriási lelkesedéssel és kitartó határozottsággal, következetességgel nagynagy hittel és szeretettel, álmaink megvalósítására mellénk álltak, nap mint nap segítettek a határtalan szabadságszeretet, öntudatos magatartás fogalmát, jelképét szoborba önteni! És emléklapba, mely mindörökre Petőfi üzenetére emlékeztessen! Nem kevésbé, sőt kiemelten megköszönni mindazoknak, magasrangú vendégeknek, testvérvárosi meghívottaknak, minden világi és egyházi közjogi méltóságnak, művésznek, előadónak, mindenkinek, aki jelenlétével, biztató szavával, üzenetével teljessé tette az ünnepet, illetve támogatta megvalósítását. Köszönöm az RMDSZ, EMKE-társak igazi közösségi, csapatmunkáját, a református egyház, Balázs Tibor szobrász, civil szervezeteink munkáját. De máris csapdába esem, bárkit is neveznék meg, hiszen feltétlenül, nagy örömömre, rengeteg nevet kellene felsorolni, köszönettel, ezért erről külön tájékoztatunk. Nagyon sokat kaptam közösségünktől, bizalmat, támogatást, együttműködést. A csapatmunka egy kommunikációs tréning bizalomkeltő drámajátékát, a “harangjáték”-ot idézte fel bennem, melyben a “harang nyelve” behunyt szemmel teljesen társaira, a “harang testére” bízza magát, vagy a “százlábú” melyben teljesen szinkron mozgásra van szükség ahhoz, hogy a közösség lépésnyit is haladjon. Az együttmunkálkodásra ösztönző szellemiség meghozta gyümölcsét: magyarságunk vezércsillagának ércszobra tekint most már örökkön arra a Vajdahunyad várra, mely történelmünk nagy neveit és példáját, erkölcsi erejét hagyta ránk örökségül. “Kicsiny tűz vagyok a haza élében, de a tűz vagyok, s csak egy szót olvashat a nemzet a sors könyvéből fényemnél, de ez az egy szó a remény” - írta a látnoki megérzéssel Petőfi. Kívánom, hogy az önmegtartás és továbbfejlődés egyidejű lehetőségét választva, közösségünk, de az utána jövő nemzedékek is, unokáink unokái is Petőfihez térjenek reményt, biztatást és erőt meríteni és e zarándokhelyről sohase hiányozzanak az emlékezés és a kegyelet virágai. Köszönettel: Doboly Beatrix az EMKE Vajdahunyadi Szervezetének elnöke A Kárpát-medence számos magyarlakta településéhez hasonlóan 2002 április 14-től - 153 évvel ittjárta után - Vajdahunyad várára tekintve, a helyi református templomkertben áll Petőfi Sándor, a nemköltőjének mellszobra. Az RMDSZ és az EMKE helyi szervezetei által kezdeményezett és létrehozott emlékmű hídként ível át az időn. Tiszteletet adva dicső múltunknak, a jövő magyar nemzedékének visz üzenetet ittlétünkről, megmaradásunkért tevékenykedő jelenünkről. Szeretném ezúton megköszönni a helyi RMDSZ és EMKE vezetőségi tagjainak kitartó munkáját, Winkler Gyula parlamenti képviselő, Hunyad megyei RMDSZ elnök, hathatós támogatását, a vajdahunyadi magyar egyházak és civil szervezetek segítségét, Zsargó János református lelkész lelkes hozzáállását és nem utolsó sorban Balázs Tibor művészi pályájának delelőjére érkezett képzőművészünk, az egyetlen hiteles Petőfi kép felhasználásával készített alkotását. Ezúton szeretném megköszönni jeles meghívottaink, vajdahunyadi, Hunyad megyei és a Kárpát-medence más tájairól érkezett vendégeink részvételét az április 14-i szoboravatáson. Úgyszintén köszönetemet fejezem ki az alábbi intézményeknek és magánszemélyeknek, kik adományaikkal segítettek a vajdahunyadi Petőfi emlékmű létrehozásában: Vajdahunyadi Református Egyház, Vajdahunyadi Katolikus Egyház, Vajdahunyadi Baptista Egyház, Vajdahunyadi Pünkösdi Egyház, Lupényi Katolikus Egyház, Csernakeresztúri Katolikus Plébánia, Corvin Savaria Társaság, Hunyadi János Humanitárius Társaság, Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata, Magyar Egészségügyi Társaság Háromszéki Szervezete, HETI ÚJ SZÓ, RMDSZ Hunyad megyei szervezete, RMDSZ lupényi szervezete, RMDSZ petrillai szervezete, RMDSZ pusztakaláni szervezete, MADISZ petrillai szervezete, Kelemen Géza, Horváth Zoltán, Ferenczi István, Winkler Gyula, Hauer Erich, Takács Csaba és Ibolya, Szabó László, Hauer Margit, Jakab Lenke, Schmidt Ilona, Spörl Gusztáv, Oncz Róbert, dr.Hauer Erich, Szigeti Éva, Benes László, Scheiben István, Kuti Magdolna, Forizs Ibolya, Forizs Tünde, Forizs István, Roth Miklós és Aranka, Demeter Lehel és Annamária, Fehér Lujza, Doboly Beatrix, Fazakas Tibor, Szombati Károly, Kiss Endre, Lukács Sándor, Hamza Jenő, Györfi Jenő, Bené Sándor és Ildikó, Balázs József, dr. Bende Barna, id. Zrínyi József, ifj. Zrínyi József, Zsargó János, Katona János, Józsa Béla, Albert István Zsolt, Tarabuță Éva Krisztina, Zudor Endre, Zudor Mária, Ianăsi Júlia, Fekete Ferenc, Vass János, Szász Dénes, Balázsi Andreea Tímea, Pataki Csaba és Ágnes (Vajdahunyad), dr. Enyedi Noémi, Kelemen Judit, dr. Székely Erzsébet, dr. Fodor Árpád, Fodor Melinda (Déva), Dietz Olga (Buziás), Hegyi Miklós (Petrilla), Székely Melinda (Kolozsvár), Lovas Mária (Kovászna), Németh Zsolt (Vasvár-Magyarország), Jakabffy Adrienne és Lajos (Szombathely-Magyarország), Kovács Sándor és Angéla, Jakabffy Miklós és Juliánna (Linz-Ausztria), Kandray Gábor és Edit (Landshut- Németország). Hauer Erich RMDSZ elnök, megyei tanácsos Hálánk jeléül 2002. április 19., péntek [HD