Gonda Béla szerk.: A Tenger 4. évfolyam 1914
1. szám
A „SZENT ISTVÁN" CSATAHAJÓ. — 10. KÉPPEL. II novo nave di linea „Szent István". — Der neue Dreadnought-Linienschiff „Szent István". — Le nouveaui cuirass „Szent. István" — The nezu Dreadnought „Szent István". A hadi flottáknak az az óriás arányú, szinte lázas fejlesztése, melynek világszerte tanúi vagyunk, tulajdonképpen az angol „Dreadnought" nevű, az addigi legnagyobb hadihajókat fegyverzetben messze felülmúló csatahajó építésével vette kezdetét. Ez a hajó, melynek neve azóta az óriás csatahajók külön megnevezésévé vált, 1906-ban épült, 17.900 tonnás, 24.700 lóerős géppel, 21 tmf sebességgel, 10 drb 30'5 cm-es és 27 drb 7'6 cm-es ágyúval és 5 torpedóval. Az egész világ haditengerészete szinte megdöbbenéssel fogadta az új típusú hajóóriás megjelenését s különösen a németek, akik az angol tengeri túlhatalmat a legnagyobb megerőltetéssel és céltudatossággal paralizálni igyekeznek, nyakra-főre kezdték az új hajótípust nemcsak utánozni, de még túl is licitálni. Az angolok ebben a versengésben természetesen nem maradhattak el s fölényüket minden áron igyekeznek a tengeren továbbra is biztosítani. Igen találóan mondta erre az „Institution of Naval Architects" 1911 április elején tartott ülésen Noel angol tengernagy, hogy „Anglia a Dreadnought politikával a saját húsába vágott". Az e fajta nagy csatahajók azóta nemcsak számban erősen szaporodnak, de fegyverzetben is fokozatosan erősbödnek. Az angoloknak a most épülő hajókkal már 32 Dreadnought-típusú csatahajójuk van, Németországnak 19, Franciaországnak 17, Olaszországnak 7 (ezenkívül engedélyezve van 4), Ausztria-Magyarországnak 4, Oroszországnak 3, Japánnak 8, az Északamerikai Egyesült Államoknak 14.