Gonda Béla szerk.: A Tenger 15. évfolyam 1925
1-3. füzet - Leidenfrost Gyula: A Mai Fiume.
A MAI FIUME 3 a jugoszlávok igénybe akarják venni. A belső kikötőben a Molo San Marco (a régi Adamich-móló mellett) befejezetlen és fű nőtte be. A vitorlás-forgalom meglehetősen élénk. Jobbára apró fát szállítanak. A Delta és Brajdica kiürítése miatt a faraktárak egy részét ideiglenesen a belső kikötőbe helyezték át. A régi Danubius — most Quarnaro — hajógyárban csak javítás alatt álló naszádokat láttam. A kőolajfinomító az orosz egyezmény óta dolgozik. A fiumeiek előtt ma a legszebb látvány a füstölgő gyárkémény. Az abbáziai hajón egyebet sem hallani, mint azt, hogy a kéményekre mutogatva örömmel állapítják meg, hogy ez vagy amaz a gyár is üzemben van. A hosszú gazdasági elszigeltség után a gyárkéményekből felgomolygó füst olyan megelégedettséget kelt, mint hajdan az elfogadott áldozat égreszálló füstoszlopa. Fiume sokat szenvedett, nagy megpróbáltatások érték, de most már kezd új életre támadni. Az a komor kép, amelyet Susmer tanár a trieszti „Piccolo" hasábjain Fiume gazdasági helyzetéről megrajzolt, a túlságos pesszimizmus szülötte. A statisztika a helyzet javulásáról tesz bizonyságot. Ez a javulás lassú, mint egész Európában, de állandó. A jövő attól függ, milyen mértékben tudja Fiume visszaszerezni mögöttes vidékének forgalmát. E tekintetben igyekvő versenytárssal kell megküzdenie: a Baross-kikötővel, amelynek érdekében a délszláv kormány mindent megtesz. Ebben a versenyben azonban Fiumének nincs mitől tartania, mivel a susáki kikötő teljesítőképessége korlátolt. Fiume nagyszerűen felszerelt rakodóival és nagyszámú tárházaival szemben a Baross-kikötő technikai felszerelése elmaradt, fejlesztésére nem áll elegendő hely rendelkezésre, különben is kikötőt békében sem lehetett máról-holnapra építeni. A mostani viszonyok közt pedig még kevésbé. A délszláv kormány az Adria-tarifát a Gyékényes—Zágráb—Fiume vonalon nem léptette életbe s úgy látszik, erre a jövőben sem hajlandó. Legalább is e miatt szakadtak félbe mostanában a magyar—délszláv kereskedelmi tárgyalások, melyeken a magyar delegátusok a fiumei forgalomban könnyítéseket kívántak, amiket viszont Surmin délszláv kereskedelmi miniszter nem volt hajlandó megadni. Délszláv részről az a kívánság merült fel, hogy a magyar forgalom a susáki kikötőt is vegye igénybe s erre kedvezményeket is helyeztek kilátásba. A mult év június 21-én lépett életbe a magyar-délszláv kölcsönös tranzitó egyezmény s éppen fiumei tartózkodásom alatt érkeztek az első szállítmányok a régi vonalon és pedig minden zavar nélkül Fiumébe. Az Olaszország által életbe léptetett Adria-tarifa tehát csak Postumián (a régi Adelsberg) keresztül érvényes. A szállítás Magyarországból Fiumébe körülbelül ugyanannyiba kerül, mint Triesztbe, mivel a fiumei vonal csak 9 km-rel rövidebb és ez elenyésző különbség. Az Adria-tarifa előtt egy mázsa árú szállítása 18,700, utána csak 15,000 koronába került a nyáron érvényben volt tarifa szerint. A magyar vonalon az áruk 35, a délszlávon körülbelül 30, az olasz vasúton pedig 50 százalékos tarifakedvezményben részesülnek. Mindaddig tehát, míg az SHS állam a zágrábi vonalon kedvezményt nem ad, kifizetődik a Postumián át való szállítás, sőt azon túl is, mivel ebben az irányban az áru hosszabb vonalat tesz meg magyar területen. Olasz részről a magyar kereskedelem már eddig is élvezi mindazokat a kedvezményeket, amiket a délszlávok a szerződés alapján kapnak, noha a magyar.