Gonda Béla szerk.: A Tenger 17. évfolyam 1927
1-3. szám - Mussolini Benito: Róma tengeri hatalma az Ó-korban.
RÓMA TENGERI HATALMA AZ ÓKORBAN óhajtotta elnyerni és biztosítani, igen természetesek és egyszerűek voltak: a tarentumi tengerész-szövetség elszigetelése, az Adria északkeleti partjairól előtörő flották feltartóztatása és a carthagói tengeri hatalom túltengésének letörése. Róma a 280—260-ig i. elterjedő időszakban éli sorsdöntő perceit, amikor lakossága már a 270.000 is meghaladja. Aranypénzt veret és népe szemtanúja annak a lélekemelő pillanatnak, amikor az első római hajóhad tengerre száll. Most születik a hatalmas uralkodó Róma, mely két évszázaddal később éri el hatalmának tetőpontját, az itáliai félsziget, — Pisa-Rimini vonalától délre, Tarentum kivételével, — Róma vezetése alatt egyesült. Pisától északra a még független ligurok laknak, akik Carthagóval élénk kereskedelmi összeköttetésben állanak és akik csak a Ilik pun háború után kerültek Róma uralma alá. A Pó völgyében különböző nevek alatt a gallok laknak, messze északkeletre a venetok és liburniaiak, a mai Dalmáciában pedig illírek, tovább délre pedig a görögök élnek. Északafrika, dél Hispania, Sicilia nyugati fele, egész Szardínia és bizonyos mértékben Korzika szigete is Carthago uralma alá tartozott, mely hatalmát Siracusára is kiterjesztette, míg északon Massilia és Etruria kerül római uralom alá. A végeredményben pedig Carthago, amely a Földközi-tenger egész nyugati medencéjét hatalmi bűvkörében tartja, par excellence tengeri, míg Róma szárazföldi hatalom. Róma vagy Carthago? A félsziget urának, Rómának célkitűzése hármas: a Pó völgyének biztosítása, az Adria gúzsbakötése és Carthago elpusztítása, míg Gallia cisalpina kérdésének megoldása nem sürgetett. A legfontosabb a carthagói kérdés megoldása, mely hatalommal Róma a messzinai tengerszorosnál már érintkezésbe jutott, de amellyel szemben Carthago Rómát Sicilia, Szardínia és Korzika szigeteivel, mint valami hatalmas tengeri bástyákkal a szabad tengertől elzárta, úgy hogy Róma szerződésszerűleg csak egy igen korlátolt partvidéken űzhetett tengeri kereskedelmet. Hogy mennyire féltették a carthagóiak tengeri előjogaikat, arra abból a szerződésből következtethetünk, mely szerint a rómaiakkal közösen Pyrrhus ellen viselt háborúban hajóhadat és szállítóhajókat csakis Carthago bocsájthat a hadviselő szövetségesek rendelkezésére. És így a két állam viszonyában, mely különben szerződésileg is biztosítva volt, lassan-lassan a féltékenység lett úrrá. Casus belli. A Campaniából származó mamertinusok békés kereskedő népét siracusai Agatokles Messinába telepítette le, de miután utódja a mamertinusokat újból kiutasította, ezek két pártra oszolva részben Rómától, részben pedig Carthagótól kértek segítséget. Ez a körülmény különösen azoknál a római politikusoknál okozott nagyobb izgalmat, akiket ma — Mussolini szavai szerint — „ambienti politici"-nek (talán középutas) nevezhetnénk. A nehéz helyzetre való tekintettel a szenátus népszavazást rendelt el, — először Róma történetében.