Gonda Béla szerk.: A Tenger 17. évfolyam 1927
6-9. szám - Scholtz Andor m. kir. főr. főhajónagy: Az otrantói ütközet 1917 május 15. (képekkel és helyzetrajzokkal)
86A TENGER Rövid félóra alatt ötször ismétlődik meg ez a színjáték. Három gőzös pedig teljesen ronccsá lőve marad a vízszinén úgy, hogy inkább legénységük mentésével töltjük az időt. Vízre bocsátott csónakunk 18 megmentett angol tengerészt hoz a hajónkra. Ezalatt a „Novara", mely még a sötétben látott őrhajókat szintén kikerülte, Fanoig vette útját, ahol azonban körös-körül ellenség nem volt látható. Háromnegyed 5 órakor északra fordult, hogy a „Saida" által széjjelugrasztott drifterek elé vesse magát. 5 órakor megkezdett 12 órás ágyútűzében 5 gőzöst sülyesztett el, 5 mást pedig teljesen széjjelrombolt. További lövetésük céltalan lett volna, mert már csak füstcsóvás úszó madárijesztők voltak. A tűz beszüntetése után „Novara" 35 angol foglyot mentett meg a vízbefúlástól. Cirkálóink tehát gyors munkával 12 őrhajót sülyesztettek el, más tizet pedig teljesen ronccsá lőve hagytak ott. Valószínű, hogy később azok is elsülyedtek. Az egész otrantói szorost hajóroncsok borították és gazdátlanul úsztak messze mérföldekre a veszedelmes hálótömegek. A foglyok is méltányolták a támadás nagy sikerét: hangsúlyozták, hogy itt tökéletes munkát végeztünk és hogy a drifterzár kérdését ugyancsak alaposan elintéztük. A cirkálók fényesen oldották meg feladatukat, de hogy az igazi erőpróba még csak ezután jön, azt mindenki, különösen a flottilla parancsnoka nagyon jól tudta. Hisz számtalan vészjel riaszthatta fel Brindisi és Valona hadikikötőjét! A „Novara" már fél 4 órakor látott a part felől ágyúvillanást és erős tűztényt, amiből azt lehetett következtetni, hogy a Csepel csoportnak is akadt munkája. 4 órára pedig jelentette is Liechtenstein herceg fregattkapitány, hogy egy torpedórombolót és két gőzöst semmisített meg. Ezeknek vészjelei is hírül vitték Valonába és Brindisibe azt, ami a déli Adrián történt. A győztes vezér minden gondja tehát az volt, hogy csoportját mihamarabb egyesítse és azután egyesült erővel törjön át a minden perccel időt nyerő ellenség vonalán. Mielőbbi segítségére akart menni azonkívül az üldözőkkel harcba bocsátkozott „Csepel" és „Balaton"-nak is. Ezért horthy sorhajókapitány 5 óra 23 perckor „Helgoland" és ,,Saidá"-nak a következő rádió parancsot adta: „Ha számottevő elsülyeszteni való nincsen, teljes erővel a harc színhelye felé." Tudnunk kell ugyanis, hogy „Csepel" és „Balaton" jóval a cirkálók előtt hagyták el a cattarói öbölt. Éjjel 3 órakor elérték az Éliás hegy alatti vizeket, ahol a magas part sötét árnyékában észrevétlenül cirkálhattak. Néhány perccel később egy „Esperó" típusú olasz romboló által kísért 3 nagy megrakodott gőzös komor árnyképét pillantották meg. Míg „Csepel" teljes erejével a rombolóra veti magát és azt néhány jól célzott lövéssel lángba borítja, addig „Balaton" torpedóval és gránáttal a két gőzöst sülyesztette el. A harmadiknak sikerült a part alá menekülnie. Ennek üldözése nagyon hosszadalmas és veszedelmes lett volna, minthogy az égő napóta fénye Valonát is felriasztotta. A rombolók a sikeres munka után fokozott gyorsasággal elérték a cirkálók egyesülési pontját és innen azok elővédjeként észak és nyugat felé derítettek fel. Már reggel 8 órakor több füstcsóva tűnt fel a szemhatáron és rövidesen két