Koch Nándor szerk.: A Tenger 27. évfolyam 1937
1-3. szám - Rotarides Mihály dr. egyet. magántanár: Nápoly és a magyar zoológia. (5 képpel).
NÁPOLY ÉS A MAGYAR ZOOLÓGIA e mészetű, inkább elvont kérdés — írja Dohrn Antal —, mely a teremtés könyvének mítoszában éppen úgy, mint Darwin hipotézises művében tudásvágyunknak legjava, hogy miként keletkezett a teremtmények csodálatos sokfélesége, ez a kérdés a tengeri állatok kutatásában találja meg lassú, de folytonos haladásban levő válaszát." Nápolyban mintegy száz évvel az állomás alapítása előtt dolgozott Carolini Filippo zoológus (1756—1810) a fejlődéstan tárgykörében. Halálát egy gyüjtőkirándulás alkalmával történt baleset okozta, és ennek századik évfordulója alkalmából Apáthy István mondott Nápolyban emlékbeszédet. Nápolyban búvárkodtak a múlt század elején Costa Oronzo Gabriele és Delle Chiaje Stafano zoológusok. Különösen Delle Chiaje, az anatómia és zoológia professzora foglalkozott behatóan a tengeri állatokkal, ők mindnyájan jól tudták, hogy Nápoly, partjainak gazdag állatvilágánál fogva, rendkívül alkalmas székhelye a zoológiának, de nekik még egyszerű eszközökkel kellett beérniök és nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök. Dohra Antal érdeme, hogy nemcsak Nápoly alkalmasságát ismerte fel, de nagy szervező erejénél fogva terveit valóra is tudta váltani, s megalapította a zoológiai állomást, melyet méltán nevezünk az élettudományok első iskolájának. „A tengert a biológia számára Dohrn Antal zoológiai állomása hódítota meg" — mondotta emlékbeszédében Boveri. Hogy nagy és fontos területeket hódított meg, azt akkor látjuk igazán, ha áttekintjük az állatvilágot. Ha megvizsgáljuk, hogy a szárazföldi és tengeri szervezetek hogyan oszlanak meg az egyes állattörzsekben és nagyobb csoportokban, azt látjuk, hogy a mérleg a tengeri állatok javára billen, különösen ha nem a fajok számát, hanem az állatok tömegét és változatosságát nézzük. Az állatoknak olyan nagy alakgazdagságával, mint a tengerben, a szárazföldön nem találkozunk. Csak két állatkör igazán jellemzően szárazföldi; egyrészt az ízeltlábúak köréből egyes csoportok: rovarok, pókok, százlábúak, másrészt a gerincesek közül a kétéltűek, csúszómászók és a madarak, de különösen az emlősök. E csoportoknak Dohrn Antal, a nápolyi zoológiai állomás megalapítója (1840—1909) dolgozóasztalánál. Mellette áll Koch G. darmstadti tanár.