Mladiáta János szerk.: A Tenger 34. évfolyam 1944
1-3. szám - v. Barabás E.: Az angolszász hadak partraszállása Szicíliában és Délolaszországban
2 szállás eredménye közismert; az entente-szövetségesek gyengébbeknek bizonyultak, mint a török védelem. Az ellenség 150.000 embert vesztett s elvesztette egész hadianyagát is, továbbá nagyon sok hajót, így kénytelen volt 1916. január 10-én a 81/ hónapi harcok után, a Gallipolifélszigetet végleg kiüríteni. A balsiker nem az előkészületek elégtelenségén, vagy a csapatok gyenge harcértékén múlott; minden — az akkori fogalmak szerint — a legaprólékosabban volt előkészítve, minden a leghatásosabban biztosítva; több partraszállási hely, hatásos védelem úszóaknák ellen, a partvédelem drótakadályainak szétrombolása a hadihajókról nehéz tüzérségi tűz által, megtévesztő hadműveletek és végül a partraszállási művelet támogatása a hadihajók nehéz tüzérségével. A műszaki végrehajtás már nem volt ily tökéletes, a csapatok partraszállítását a hadihajók csónakjaival végezték olymódon, hogy ezeket motorcsónakok vontatták. E csónakokról a legénységnek a part közelében a vízbe kellett ugrania s onnan a nem teljesen szétrombolt parti drótakadályokat megtámadni. Ez a művelet már magában óriási veszteségekkel járt, így pl. a kanadai csapatok csak egy helyen több mint 3000 embert vesztettek. Valamivel korszerűbb volt egy kis gőzhajó használata, melynek fel kellett futni a partra s a róla kifektetett hidakon lehetett a csapatoknak szárazlábbal partot érni. Ez a kis hajó azonban nem kerülhetett kiadós alkalmazásra, mert az erős tengeráramlás miatt a partrafutás rosszul sikerült, s a hajó a védők összpontosított tüzében megsemmisült; a csapatok legnagyobb része felmorzsolódott, s csak nagyon kevesen tudtak a szárazföldön valahogy megkapaszkodni. A következő nagyobb partraszállást a németek hajtották végre Ősei szigetén 1917. október 12-én. Ez a hadművelet műszaki vonalon már további fejlődést mutat, mert a csapatok partratételére négy kisebb gőzös szolgált, melyek a célnak teljesen megfeleltek. Az anyag kihajózására uszályok és kisebb teherhajók egészítették ki a német hajórajt. A partraszállás teljes mértékben sikerült. Az említett partraszállási hadműveletekkel szemben Kréta szigetének elfoglalása 1941. májusban forradalmi újítást jelent, mert ejtőernyősök és légi úton szállított csapatok léptek a szállítóhajókon érkező erők helyébe. A német légierő az ejtőernyősök földretételei után szétverte és Kréta tengerteréről elűzte az ellenséges hadihajórajt, így alkalma nyílott a továbbiakban a kisszámú német szállítóhajóknak a csapatok anyagi ellátását és az utánpótlások szállítását végrehajtani, s ezáltal a sziget maradék nélküli birtokbavételét lehetővé tenni. A japán erők partraszállásáról mind Kínában, mind a hollandindiai szigeteken hiányoznak részletek. Mindenesetre azonban valószínű, hogy a kínai sekélyjáratú samponok és dzsunkák játszották a csapatok és az anyag partratételénél a főszerepet. Mint újítással a távolkeleti háborúban a japán úszók partraszállásával találkozunk, mert az ejtőernyősök bevetése és a repülőgépen szállított csapatok alkalmazása már nem új, azt Kréta szigetének elfoglalásánál láttuk.