A Természet, 1901. szeptember - 1902. augusztus (5. évfolyam, 1-23. szám)
1901-09-01 / 1. szám
(1 uguna ) ugyan, de az Amerikából Európába kerülők itt nem prosperálhatnak. Ez a kérdés most már gyakorlati fontosságra jutott, mert épen a káros rovarok, egyéb állatok és gombák behurczolása Európába az amerikai kontinens felől fenyeget bennünket legjobban, és épen e miatt tisztán kell keresztüllátnunk az ellentétes érdekek hálózatán. A stettini kertészeti egyesület pályadíjjal koszorúzta meg Krüger Lipót „Insektenwanderungen“ czímű 174 oldalas munkáját, mely 1899-ben jelent meg és melynek az a tendencziája, hogy az amerikai proveniencziájú élő növényi produktumoknak ellenőrzés nélkül való bebocsátást eszközöljön ki a német birodalomba. A szerző többi közt azt állítja, hogy az amerikai Egyesült Államokból káros rovaroknak Európába való behurczolása tulajdonképen semmi veszedelmet sem involvál, mert Európa és Amerika klimatikus viszonyai annyira eltérők, hogy az újvilágból esetleg hozzánk hurczolt bogárság itt Európában nem bír meghonosodni és elszaporodni. Okoskodásának koronáját teszi föl, mikor azt mondja, hogy eddig egyetlenegy gazdasági tekintetben jelentős rovart sem hurczoltak be Amerikából Németországba! Az ember csakugyan elcsodálkozik, ha ilyesmit olvas. E szerint tehát a filloxérát, melyről a nyolcz éves kisgyermek is tudja, hogy kártékonysága az eddigi emberi történelemben rettentőség dolgában unikum, olyan rovarfajnak kellene tekintenünk, melynek gazdasági tekintetben semmi jelentősége sincsen. És írják ezt Németországban, mely évtizedek óta küzd ez ellen a rovar ellen és csak sok millió márkára rúgó folytonos áldozatok árán bíz valamelyest védekezni. Azután az alma- és körtefák veszedelmét, a vértetűt (Schizoneura lanigera), mely e gyümölcsfáknak jóformán olyan ellensége, mint a filloxéra a szőllőnek, Európa, akárki akármit mond is, mégis csak Amerikából kapta. A mi ákáczfáink pajzstetve (Lecanium rohiniarium), miként kiderült, szintén Észak-Amerikában honos, ahonnan az akáczfa is származik. Már ezek a példák is bizonyítják, hogy Amerikából már eddig is kaptunk olyan veszedelmes káros rovarokat, melyeknek kártékonyságához képest az Európában honos káros rovarok merő ártatlanságok és hogy minden állítás, mely az Amerikából Európába való rovarbehurczolás veszedelmét nem létezőnek akarja tekinteni, az igazsággal homlokegyenest ellenkezik. A feolorádó-bogarat is két ízben kellett irtani Németország krumpliföldjein, t. i. 1877-ben és épen rá tíz évre, 1887-ben. Szerencse, hogy ez a bogár vaskos, nagy állat és hozzá még nehézkes is. De hogy jól érezte magát Probsthain, Langenreichenbach és Dommitzsch környékén és hogy el is birt ott szaporodni, azt abból a hivatalos apparátusból lehet megítélni, mely kiirtásához szükséges volt. Hogy kiirtása sikerült, ez épen annak a körülménynek köszönhető, hogy még az álcrájának is földfeletti élete van és hogy szembetűnő nagy állat. Már hogy az Egyesült Államok klímája annyira elütő volna Európáétól, hogy az ottani állatok itt meg nem élhetnének, az tisztán mesebeszéd. Mert ha ez csakugyan állna, akkor megfordítva is kellene állani a dolognak, t. i. hogy az európai állatok, melyek az itteni klímához Majd megrázzák mérgesen fejüket, mintha mondanák : Hej, nincs szabadság sehol e világon !.. Csak jönne már az a szép barna lány, aki előbb megsímogatja őket, megvakarja szügyeiket, megcsókolja nagy szemeiket s azután azt mondja: — No, kis Rózsi, menj te legelőbb jóllakni. De azután ne akaratoskodj, mikor Józsi fülön fog, hogy : elég már ! .. A szamár — a juh-vezér — is nagyot ordít az akolból, a kakas éleset kukorékol a félszer ülőjén s szárnycsapkodva néz körül bóbitás háremhölgyein, akik még mindig szárnyuk alá dugott csőrrel álmodoznak az édes kukoriczaszemekről. A gangos kakas azután nagyot nyújtózkodik, kiterjeszti szárnyait s beleröpül az ébredező világosságba .. . Ott van az igazi élet a fényben, pedig onnan leselkedik rájuk a szárnyas halál s az erdő sűrűjéből ott lepi meg őket a sunyi tolvaj, a lompos farkú rabló . . . A tanya udvarán még egyszer elkiáltja a hosszúra nyújtott ébresztőt, megcsattogtatja szárnyait s szörnyen bolondítja hiszékeny asszonyait, hogy valami jó falatot talált, annak adja, aki legelőbb oda tipeg az ő csalafinta beszédére. .. Röpködnek is egyenkint a jámbor tyúkok le az ülőről, ki a zöld gyepes udvarra, ahol a kakas föl-fölkap valami, nem is enni való dolgot s kotyog, mint a kotló a csibéknek, azoknak a bolond, hiszékeny férezéknek... Tudom, hogy azután félrefordul s kikaczagja őket!.. A kendermagos, szép bóbitás jércze bezzeg oda sem ügyel a többire ; szárnyal-lábal a tanyai kis ház ablakáig, felrepül annak párkányára s megkopogtatja az üvegtáblát. Benn megmozdul a szép Boriska s beczézgető szeretettel szól ki kedvencz kis tojójához: — Itt vagy már te arczátlan? Az elkezd kárálni s tempózik rettenetesen az ő kincsével, melyet minden reggel bead kedves gazdájának. Mikor kinyílik az ajtó, ügyet se vet Boriskájára, hanem fölugrik a puha ágyra s elhelyezkedik a meleg dunyhán. Az ám, ott tojik a kis „lotyó“ minden reggel egyet... Most egyszerre megváltozik az egész tanya képe. A Boriska csicsergő nótája életre kelti az álmodozókat. A juhászbojtár, kampós botjával, résen áll az akol ajtajában, hogy no, mindjárt nagy lesz az öröm, mert a gazda sót hint a szép gyepszőnyegre. ... Mint hosszú sávok, tarkítják a zöld udvart a liszttel kevert sóvonalak. Bégetve, tánczolva pajzánkodnak már a báránykák a tanya udvarán, a juhnyáj is meg van fejve; azonnal indul a „sózásra“ s ki a legelőre. A kis béres el is indult már a tejelő jószágokkal ; a jármos ökrök elő sem jöttek éjszakára s az egész vasárnapot az édes füvű erdei legelőn töltik a legénybéressel s csak este jönnek haza, itthon is pihenni egyet a holnapi munkára... Rövid idő alatt ismét csendes a tanya környezete, csak a Boriska nótázása, a tyúkok kárálása és az erdő dalosainak édes csevegése hallatszik. A nagy lány a templomba készül s az egész napot a faluban tölti valamelyik jó rokonánál; ott mégis kellemesebb az ünneplés. Az öregek, szépen tisztába öltözködve, kiülnekaz erdős környezet hűvös árnyékába s az „apjok“ előveszi a nagybetűs bibliát s fentmagon olvas: „Lukács evangyeliuma, 11. rész. Krisztus tanítja az apostolokat imádkozni. .. stb.“ Az egész nap ünnepi foglalkozások között telik el. Csak a háziaszszonynak van most is dolga ; bizony, még ugyancsak forgolódnia kell a pattogó rőzseláng körül, hogy jó vasárnapi ebéd készüljön. Nem is történik semmi nevezetesebb dolog egész nap az édes, csöndes kis tanyán. * Alkonyodik... A nap fényesen égő sugaraival hevesen visszatúz az erdős hegyekre. A tikkasztó hőségben minden állat és növény elbágyadt. A majorság pihegve, szárnyaszegetten tipeg szanaszét, vagy elnyújtózkodik a tanyai fák