A Természet, 1903 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1903-01-01 / 1. szám

káig biztosította volna fajaik fennmaradását, mivel­hogy ezek a fajok még nincsenek a fejlettségnek azon a fokán, amely után a természetes kihalás be szokott következni. Az állatoknak fejlettségi előhaladottságát, avagy hátramaradottságát megállapíthatja a tudomány bizo­nyos jelekből következtetve. Ezek a jelek természetesen sokfélék és többé­­kevésbbé biztos útmutatók. Ilyenek például az állato­kon látható rajzok és mustrázatok is. Nem csak az emlős állatokra vo­natkozólag, de sok más alsóbb rendű csoport fajaira néz­ve is azt állítja a tu­dósoknak egy része, még­pedig nagyon beható és terjedel­mes tanulmányok alapján, hogy az ősibb formái vala­mely állatcsoport­nak hosszantsávos mustrázatot viseltek magukon. A fajoknak tovább fejlődésével és kialakulásával a hosszantmenő sávok foltokra szakadoztak és majd haránt vonuló sorokba rendeződtek el, sőt egymással összeolvadva, e foltok harántcsíkokká folytak egybe. Ezek az állatok évezredes ősi fejlődésében egy­másután bekövetkezett állapotok a mustrázat tekinte­tében. Áthaladtak rajta; némelyik előbb, másik utóbb, némelyik gyorsabban, más faj pedig lassabban. Ez a harántcsíkos mustrázat azonban amilyen feltűnővé és tarkává teszi az állatot, szintén nem volt tartós és nem a végét jelentette az elváltozásoknak. Mert a következő stádiumaiban a fajoknak e csíkok keskenyebb csíkokra hasadoznak, vagy részekre, fol­tokra szakadoznak, melyek szabálytalanul rendezked­nek el a testen és majd még apróbb foltokra is foszladozva, végre eltűnnek a test általános színeze­tében, ezzel egyszínűvé válik az állat. Természetesen az egy rokonsági körbe tartozó fajok e stádiumoknak különböző fokain lehetnek, mert némelyek vesztegel­ve, vagy lassabban előhaladva az elvál­tozásban, még csak a hosszantsávos stá­diumban vannak; holott rokonaik, más fajok, már foltosak, harántcsíkosak, sőt rendezetlenül folto­sak, vagy egyszínű­­ek is lehetnek már. E folyamatnak gyorsabb, vagy las­súbb előhaladását, az elváltozások ha­tározott vagy határozatlanabb bekövetkezését, sőt eset­leg egyes stádiumoknak hirtelen túlhaladását az élet nyújtotta körülmények határozzák meg, minthogy ezek közvetlenül és közvetve is a legkülönbözőbb külső be­folyások révén majd elősegítik a fajok fejlődését, majd meg­lassítják, vagy mellékutakra térítik a fajokat elő­­haladásukban. Ezeknek az oly érdekes elváltozásoknak egymás­utánját legszebben mutatja ez idő szerint például a 2. Viverra genetta. Érdekes Vadászat. -- „A TERMÉSZET" eredeti tárcsája. — írta: Glück István­ezdett már tért foglalni magának a sápadt őszi szín a növényzeten, pedig még izzó, meleg nyári napok jártak, hiszen csak valamivel voltunk túl a nyár delén. Hanem azért vándorútjára készülődött már a gyur­gyalag, ez a ragyogó tollú, gyönyörű madár. Búcsúztak az otthontól. herczegő, egyhangú szólamokkal köszön­tötték egymást, mialatt nagy köröket írtak le odafönt a levegőégben, hol gyönge, könnyen szakadozó fodrokban úszott néhány felhő, mintha csipkeszövetbe burkolódzott volna az égi remek kékség. Szép, holdvilágos estére számítottunk. De bizony csakhamar tapasztaltuk a keserves csalódást. Még le sem áldozott a nap, egyre sűrűbben szövődött össze a felhő az égen s alkonyat idejére nyoma sem maradt az azúr­­kékségnek. Sötétszürke, kiállhatatlan, borongós este lett, mire a nyugati ég peremére szorult vissza az alkonypír. A konok, sötétlila fellegek nem tágítottak az égről. Nem estünk azért kétségbe estek­ vaddisznóvadásza­tunkat illetőleg. Csak annyi világosságot kívántunk a holdtól, hogy nesztelenül járhassunk a tengeri táblában, hova nap-nap után beveszi magát néhány vaddisznó az éjjeli csősz minden erőlködése ellenére is. Nekem persze le kellett mondanom az önálló vadászatról, m­ert ma estére asszisztensnek kellett felcsapnom. De szívesen tettem, mert így is elég élvezetet és érdekességet vártam a mai csillagtalan, barátságtalan éjszakától. Uj fajta vadászati módot vettünk alkalmazásba. A holdvilágot pótolni akartuk a kellő perezben a motor­­acetylén-lámpa vakító fényével, melyet már nem egy esetben próbáltunk ki s mely már nem egyszer elégítette ki várakozásunkat. Mivel azonban az effajta vadászati módról tudtom­mal a magyar vadászati szakirodalom eddigelé még nem foglalkozott, legyen szabad e czikkecském keretében röviden, főbb vonásaiban e lámpát s az azzal való vadá­szati módot körvonalaiban megismertetnem. A lámpa maga bizonyára ismeretes mindenki előtt, mert a kerékpározók is használják gépükön éjjeli útjuk megvilágítására. Az acetylén-lámpa papírskatulyába van téve úgy, hogy a ventilláczió meg ne akadályoztas­­sék. A lámpát azután hátsó oldalán levő kapcsánál fogva egy méteres hosszú karó felső részén levő szegre akaszt­juk. Végül lefüggönyözzük valami zsákszerű, fekete, 3/5 méter hosszú posztóval. Ezzel kész a felszerelés. Természetesen egy személyben az effajta vadászat .

Next