A Természet, 1922 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1922-01-15 / 1-2. szám
XVIII. ÉVFOLYAM I.—II. SZÁM 1922 I. 1—15. AZ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL szerkeszti: RAITSITS EMIL KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE ♦ ♦ ♦ ♦ ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 180 KORONA, FÉLÉVRE 90 KORONA ♦ ♦ ♦ ♦ „Mindent a magyar kultúráért.“ A vészterhes, szomorú napokon, amidőn szeretett hazánk az úgynevezett kultúrnépek jóvoltából gúzsbakötve vergődik és küzd a megélhetés nehézségeiért, minden igaz magyar szívében csak egy érzés, egy akarat élhet. Mindent a magyar kultúráért- A régi gazdag Nagy-Magyarországnak módjában volt minden áldozatot megadni a magyar kultúráért. A múltban megadta-e a magyar a kultúrájáért a kellő áldozatot? — más kérdés. Számos példát lehetne az utóbbi kérdés megvilágítására felsorolni, mely vétkes mulasztások szomorú eredményét éppen most érezzük a legjobban, a legfájóbban. Amit a magyar kultúrájának terjesztésénél a múltban elmulasztott, azt kettőzött erővel helyre kell pótolni a jelenben. Nemcsak fölösleges filléreinket, hanem mindent-mindent fel kell áldoznunk a magyar kultúra fejlesztéséért. Magyar nemzeti kultúránk fentartására a múltban Nagy-Magyarország kincsesháza szolgált s ennek a kultúrának nem szabad visszafejlődnie, elmaradnia, hanem továbbfejlődnie, hogy a többi nemzetek kultúrversengésében a megfelelő tudás hatalmával felvegyük a harcot. Az egyharmadrészére megkisebbített hazánknak át kell venni a Nagy-Magyarország egész nemzeti kultúrájának pártfogását s így mindenkinek háromszor annyi áldozatot kell hozni akultúráért, mint amennyit a múltban áldozott. Az államhatalom, a köz megadja remélhetőleg e súlyos tehernek látszó áldozatot, amelynek gyümölcse a későbbi boldogabb utódok részére a sérthetetlen Nagy-Magyarország lesz. A magyar kultúra szolgálatában a megfelelő részt szerény lapunk is ki akarja venni és hogy kiveheti részét a magyar természetszeretet terjesztésében, azt elsősorban a hivatásának magaslatán álló Budapest törvényhatósági bizottságának és a főváros tanácsa áldozatos pártfogásának köszönheti. A magyar kultúra terjesztésénél ily módon elsősorban kivette a részét a közhatalom és ennek fentartása, fejlesztése most csak a magyar olvasóközönségen múlik, kiknek hathatós pártfogására a jövőben nemcsak támaszkodni óhajtunk, de el is várjuk a magyar társadalom létfentartását szolgáló áldozatkészségét, mely a magyar kultúrát nem hagyhatja cserben e válságos időben. Az „A Természet" szerkesztősége kötelességszerűen mindent elkövet a jövőben, mint a múltban is, hogy kivegye részét a magyar nemzeti kultúra szolgálatában, csupán egy kéréssel fordul olvasóközönségéhez : pártfogolják, támogassák, terjesszék a már megkedvelt és szívük érzelméhez nőtt lapjukat. Jusson eszükbe a mondás: „Mindent a magyar kultúráért“, mert ez az egyedüli út, amely a boldogabb Nagy-Magyarország megalkotásához vezet. Ha a magyar társadalom nem fogja meghozni a megkívánt áldozatot a magyar kultúra fejlesztéséért.