A Természet, 1923 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-15 / 1-2. szám

A magyar kultúra jövője. A magyar kultúra úgy a múltban, mint a jelenkor szomorú napjain, mint fényesen lobogó fáklya be­világította az emberiség előtt az előrehaladás útját. A magyar nemzet az egész emberiség jólétét célzó tudományok művelésében, a kultúra terjesztésénél tollal, az európai kultúra fentartása érdekében karddal a kezében, a nagy és önfeláldozó harcokban az oroszlánrészét kivette. Harcolt, küzdött és az ideálokért nélkülözött . . . A világ keresztény kultúráját a magyar nemzet utolsó csepp véréig védelmezte s e titáni harcért nemhogy elismeréssel nem adóztak a háborús évek alatt békében gyarapodó nyugati nemzetek, hanem eltűrték, hogy a kultúráért véres áldozatot hozó nemzet évszázadokon át rabbilincsek között fetrengjen . . . A keresztény kultúráért folytatott küzdelmet ezután felváltotta a szabadságért megindított és az egész emberiség jólétét célzó harc úgy az irodalom terén, mint a csata mezején. A szabadság leghősibb harcosainak végeredményben rabság jutott osztály­részül. A nemzet évezredes teste megcsonkítva vérzik . . . vérzik ... A nyugati kultúráért és a szabadságért küzdő kardot orvul kiragadták a vér­­veszteségtől elalélt magyar kezéből. A hálás emberiség újból rabbilincseket rakott a magyar nemzet kezére, de a rabbilincs sohasem lehet oly szoros, hogy az elvesztett kard helyett tollat ne ragadhasson kezébe, amelynek segélyével folytassa a magyar kultúra kiépítése érdekében munkásságát. A magyar kultúrhivatottságra nem rakhatnak bilincset szomszédaink, mert kultúrfölényünk perzselő szikrája a magyar nemzet hivatott fiaiban él és ezt az égő, perzselő zsarátnokot elhamvasztani nem lehet. A magyar kultúrhivatottság szikrája nap-nap után lángra lobbantja a magyar kultúra fáklyáit, melyek csupán­­élesztésre szorulnak, ez pedig csakis a magyar nemzet fiainak áldozatkészségén múlik. Minden magyar a nemzeti kultúránk szolgálatába álljon. A nemzeti kultúra munkásai a nagy nélkülö­zések közepette, jól tudom, elvégzik kötelességüket, csupán meghallgatásra találjanak. A megértést, a meghallgatást a magyar olvasótáborban keresik. A magyar olvasóközönség pedig saját jól felfogott jövője érdekében ne sajnálja azt a csekély áldozatot, amelyet a magyar kultúra fejlesztése érdekében nyújthat. „Mindent a magyar kultúráért!“ Ha meghozza minden magyar a nemzeti kultúránk oltárára az áldozatot, úgy a magyar kultúrhivatott­­ságunk fáklyája oly dicsfényben fog lobogni, melynek fénye, világítása elé a szomszédok gyarló hatalma nem vethet gátat, mert kultúránk fáklyája nemcsak ezredéves csonkíthatatlan nemzetünket, hanem a széles nagyvilágot is be fogja világítani. I-II. SZÁM XIX. ÉVFOLYAM az Állat- és növénykert IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL szerkeszti: RAITSITS EMIL KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE ♦ ♦ ♦ ♦ ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 300 KORONA, FÉLÉVRE 150 KORONA ♦ ♦ ♦ ♦

Next