A Természet, 1932 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1932-12-15 / 23-24. szám

— 266 — valaha, de ez ma már, úgy látszik, nem egészen bizonyos. Wagner Adolf dr. innsbrucki egyetemi tanár és nagy mohász egyik cikkében azt állítja, hogy a mohák családi viszonyai még az előadottaknál is rejtelmesebbek. Szerinte a zöld moha egyik-másik levélkéjének hónaljában itt egy-egy hímsejt, emitt pedig egy-egy nősejt támad. A hímsejt elválik és az eső- vagy harmatvízben útrakel, hogy megkeresse párját. Amikor egymással egyesülnek, kinő belőlük a tokos szálacska s ez addig marad az anyanövényen, amíg spórákat termel, azokat kiszórja és — a tanár úr szerint — »nemtelen« szaporodás útján írt moha szülésére nem irányítja. Ezek szerint tehát két zöld moha között két termékenység szükséges, egy »nemes« és egy »nemtelen« s így a mohák családi viszonyát röviden úgy lehet jellemezni, hogy azt mondjuk : a moha a mohának unokája. De vájjon igaz-e ez? Szomorodott szívvel jelentem az általam nagyrabecsült, nagyítóüveges mohászoknak, hogy ezt bizony még mindig nem tudom. * Egészen bizonyos, hogy semmi sincs hiába és a természet­ben minden történésnek oka van és minden történésnek célja is van. Amikor pedig azt mondom, hogy történés, akkor a színekre, alakokra, hangokra, ízekre és szagokra is gondolok, mert ezeket is mozgatásokra és irányításokra vezetjük vissza. A cél fogalmával ugyan kissé összeütközöm egyes tudós urakkal, de én bizony az ő kedvükért sem törölhetem az emberiség szótáraiból a finis, cél, Zweck und Ziel és mir szavakat, mert ha valami egyszer a szótárban van, annak is megvan a maga oka. Csak meg kell határoznunk, mit is értsünk rajta. A cél az embernél : a kitűzött és szándékolt eredmény. A cél a természetben pedig : az előkészített és valódi vagy képzelt előrelátás állapotában levő eredmény. így aztán tudjuk, hogy a virágok azért pirosak, fehérek, kékek vagy sárgák, hogy a rovarok meglássák őket; azért mézesek, hogy azok beléjük is hatoljanak ; azért szűknyílásúak, hogy porzóik, bibéik a hátukat súrolják és a felvett virágportól a magkezdemények megtermékenyüljenek. A különböző gyümölcs azért színes, hogy a rovarok észrevegyék és elhelyezzék benne petéiket. A hermelin télen azért fehéredik meg, hogy a hóban ellenségei ne könnyen pillantsák meg és csak a nagyon élesszeműek vehessék észre kis farkának feketén maradt végét. A holló és a varjú azonban fekete marad a rengeteg nagy fehérségben, hogy szinte úgy látszik, mintha a természet kínálná őket. De vájjon kinek kellenek? Feketeségük azonban legalább látható. Sokkal nehezebb kérdést vetett fel Móra Ferenc a »Négy apának egy leánya« című regényében. Azt mondja benne, jó, a virágok azért festik magukat, mert így látják őket a rovarok, akik a házasságot közvetítik a hímvirágok és nővirágok között. A fekete bodzaszemet is messziről meg­látja a veréb, lecsípi, elröpül vele, a húsát megeszi, a magját kiköpi, elszórja, így terjeszkedik a bodza e világi életben. Ezt is elhiszem. De mi haszna van a hónapos reteknek abból, hogy szép pirosba öltözködik a föld alatt ? Csak nem azért, hogy a csere­bogár kukaca könnyebben lássa megrágni ? S ez a kérdés igazán szeget ütött a fejembe. Napokon át jártam-keltem vele és amikor a Lánchídon és a Dorottya­ utcán átmentem, senki sem hitte volna, hogy én a Móra Ferenc hónapos retkén gondolkozom. Mi hát a cél? Az előrelátott eredmény. Hát nem különösek ezek a természettudósok, hogy rovarokkal, virágokkal, bogyók­kal és verebekkel törődnek és olyan könnyen felejtik, hogy én, a homo sapiens is beletartozom a természetnek háztartásába ? Hát miattunk, emberek miatt semmi sincs a világon? Hát a hónapos heteknek nem az a célja, hogy ragyogó piros színével és üdezöld leveleivel a fehér porcellántányéron szinte ránk mosolyogjon és mi jóízűen megegyük? BUDAPESTI DÍSZKERTEK ÉS FASOROK. Irta : Rade Károly. A nagyvárosi díszkertek és fasorok egészségünk és szép­érzékünk szempontjából egyaránt fontosak. A nyilvános kertek és a város háztengerén végighúzódó fasorok a városban élő embernek tartózkodását egészségesebbé és kellemesebbé teszik. Mennél több a városban a növényzet és mennél ápol­­tabbak a nyilvános kertek, annál tűrhetőbb a városban­ lakás és annál vonzóbb a város. Vannak, akik azt mondják, hogy szép fővárosunknak, más nagyvárosokhoz viszonyítva, kevés díszkertje van. A főváros vezetőségének dicséretére azonban meg kell állapítanunk, hogy az illetékes tényezők az utóbbi évtizedekben már hatá­rozott célkitűzéssel igyekeznek az erre alkalmas szabad területek befásítása és fasoroknak létesítése által a még meglévő hiányokon segíteni. Az utolsó évtized kertészeti alkotásai között megemlítésre érdemesek : A Gellérthegy északi és déli oldalának befásítása . 100.000 m2 a gróf Károlyi-féle díszkertnek rendezése............. 10.000­­ a kőbányai Rottenbiller-díszkertnek létesítése... 23.000 « a pasaréti díszkertnek................................................... 18.000 « és a lipótvárosi díszkertnek........................................ 40.000 « most folyamatban levő munkálatai, a Népligetnek az Üllői­ úti részén történt kibővítése 14.000 « a Miklós-tér.............................................. 4.000 « a Kossuth Lajos-tér.............................. 18.000 « a Béke-tér ......................................................................... 7.000 « területeinek, a Gyöngyösi-út és a Váczi-út sarok­területének ......................................................... 6.000 « az Aréna-út egy részének (a régi zsidótemető helyén) 8.000 « a Boráros-térnek..................................... 3.000 « az Új Szent János kórház előtti térnek............... 7.000 « az Albertiirsai­ út és a Kerepesi­ út sarokterületének 5.000 « és a svábhegyi templom és iskola terének........... 7.000 « befásítása és rendezése. Budapest nyilvános kertjeinek területe az utóbbi tíz évben tehát 270.000 négyzetméterrel növekedett. A székesfőváros még számos kisebb sétánynak rendezését végeztette el, és 20.000 facsemetével mintegy 60 utcát fásíttatott be. Az új sétányok legnagyobb részén gyermekjátszóterek tornaszerekkel létesültek. A főváros díszkertjei közül a Népligetnek van a legnagyobb területe, utána pedig sorrendben a Városliget következik. A főváros területén, éspedig az I. kerületben 30, a II. kerületben 16, a III. kerületben 3, a IV. kerületben 9, az V. kerületben 11, a VI. kerületben 12, a VII. kerületben 4, a VIII. kerületben 10, a IX. kerületben 5 és a X. kerületben 8, összesen tehát több mint száz kisebb-nagyobb sétányt és ültetvényt számlál­hatunk meg. A székesfővárosi kertészet által gondozott kertterület kerek számmal 3.600.000 négyzetméter, vagyis 360 hektár. Ha ehhez hozzávesszük a külön kezelt Szent-Margitszigetnek mintegy 100, a székesfővárosi állat- és növénykertnek 10, a különböző nyilvános fürdők kertjeinek és a MÁV dísz­kerteknek 15, a különböző kórházi és üzemi kerteknek pedig 15 hektárnyi területét, akkor megállapíthatjuk, hogy a dísz­kerteknek és sétányoknak területe az 500 hektárt eléri. És ha figyelembe vesszük, hogy a főváros lakossága még a Zugligetben, a Hűvösvölgyben és a fővároshoz közel fekvő erdőkben is elsétálhat, akkor kiderül, hogy Budapestnek — Európa többi nagy városaihoz viszonyítva — elegendő számú és kiterjedésű sétánya, díszkertje, illetőleg a szabad természetben található pihenőhelye van.

Next