A Természet, 1992 (43. évfolyam, 1-6. szám)
1992-02-15 / 1. szám
DR. FISCHER ANTAL 1934. február 19.-1991. december 13. FISCHER ANTAL 1934.február 19-én született, Budapesten. A család szerény körülmények között élt, hiszen édesapja Fischer Alajos elöljárósági hivatalnokként dolgozott, míg édesanyjának nem volt munkahelye. Elemi iskolai tanulmányainak befejezése után a Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanult tovább és tett érettségi vizsgát 1952-ben. 1953-ban iratkozott be a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. A mezőgazdasági mérnöki diplomát 1958-ban szerezte meg az egyetem Állattenyésztési Karán. Néhány hónapig a Petneházirét Termelőszövetkezetben dolgozott agronómusként. Itt érte a Fővárosi Állat- és Növénykert akkori főigazgatója, Anghy professzor hívó szava, aki őt egyetemi tanulmányi eredményei alapján hívta, friss, fiatal szakemberként, a Műszaki osztály élére, osztályvezetőnek. A háborús sérüléseket még ebben az időszakban is itt-ott magán viselő kertben komplex műszaki feladatkört látott el. Egyfelől a bemutatási funkció helyreállításán, kiteljesítésén fáradozott, másrészt a szépen gyarapodó állatállomány biológiai igényeit figyelembe véve igyekezett minél jobb műszaki-üzemeltetési feltételeket teremteni. Munkásságáról 1964 augusztusában így nyilatkozott Anghy professzor: „Műszaki vonatkozásban megszerzett gyakorlata jelentős, amit az Intézmény sajátszerű praxisában, mint állattenyésztő mérnök, szakszerűen kapcsol össze a biológiai és műszaki problémák megoldása tekintetében.” Az Emlős osztály vezetését 1970. szeptember 1-jétől vette át. Munkáját már a kezdetektől, a reá jellemző ügyszeretettel és kitartással végezte. Alig telt el három esztendő új munkakörében, mikor kertünk akkori főigazgatója e szavakkal értékelte tevékenységét: „A lakásban tartható állatok tenyésztése terén elért eredményei publikálásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minél több ember érdeklődését felkeltse a természet iránt. ” Ezt a serény tenyésztői tevékenységet fokozatosan a „nehezebb”, ritka, trópusi fajokra is eredményesen kiterjesztette, gyarapítva ezzel az állatállományt és az állatcserék lehetőségét. Munkáját dr. Szederjei Ákos főigazgató újabb kinevezéssel ismerte el: megbízta az átszervezés eredményeként összevont Zoológiai osztály vezetésével. Ebben az időben különös hangsúlyt fektetett a szakmai továbbképzésre; a későbbi szakiskola előfutáraként rendszeres szakmai továbbképzést szervezett az ápolók részére, hogy bővítse elméleti és gyakorlati ismereteiket. Munkásságáért a korabeli állami vezetés a Munka Érdemrend Bronz fokozatával tüntette ki. 1983-ban a Magyar Állatkertek Szövetsége titkárának választotta meg. E feladatkört folyamatosan, megbetegedése pillanatáig, nagy lelkesedéssel látta el A Szövetségben kifejtett szervező tevékenységének köszönhető számos tudományos tanácskozás létrejötte, fakultatív szakmai programok szervezése, a szakmunkásképzés beindítása, de ösztönözte a számítógépes adatfeldolgozás lehetőségének megteremtését és az egyes tudományos tanácskozásokat összefoglaló periodika megjelentetését is. Tevékenységéért a Szövetség rangos szakmai elismeréssel, a Xantus-díjjal tüntette ki. Eközben, a Kert, immár dr. Holdas Sándor főigazgató vezetésével, ismét a specializálódás irányába fejlődött, s az átszervezés után is megtartotta az Emlős osztály vezetését. Az egyetemi doktori címet 1984-ben szerezte meg, „cum laude”minősítéssel. Ezekben az esztendőkben kivette részét az Állatkert rekonstrukciós munkálatainak tervezésében, s ismeretterjesztő filmek, TV-riportok készítésében, előadásokat tartott a lipcsei és a rostocki Zook jubileumi szakülésein és számos szakcikket írt. Mindemellett töretlen erővel fáradozott kedves hucul lovas, a még Anghy professzor által alapított, hucul génbank-törzstenyészet elhelyezésének megoldásán. Fáradozásait végül siker koronázta: a törzstenyésztési tevékenység ma is a Kert szakmai irányításával folyik, az Aggteleki Nemzeti Park területén, a Nemzeti Parkkal kooperációban. Főigazgató-helyettesi kinevezését 1987-ben vette át. E fontos megbízása mellett, melyet gyakorlatából és felkészültségéből következően, nagy hozzáértéssel látott el, megtartotta az Emlős osztály vezetését is. A Budapesti Állatkert második nagy felújítása során - mely napjainkban teljesedik ki - az épületállomány műemléki jellegének megőrzése mellett - mely a Kertünk sajátos arculatát is adja - olyan biológiai környezetet igyekezett teremteni, mely a bent élők igényeinek megfelel, s a Zoónkban bemutatott fajok szaporodását, szaporítását elősegíti E munkák előkészítésében, tervezésében irányító szerepe volt. Keze munkáját Kertünk, épületeiben, mint megvalósult tervekben őrzi, mint műszaki osztályvezető vett részt a Bölényház, Szociális épület, Zsiráfház, Teveház tervezésében és kivitelezésében; mint az Emlősosztály vezetője, a régi Majomház, a Tigris- és Oroszlánház és csatlakozó részei felújítása, a Bagolyvár és Vidraház, az in. Ausztrál ház rekonstrukciója, az Emberszabású Majmok Háza szakmai tervezési munkálatai fűződnek nevéhez. Munkatársaival szinte észrevétlenül épített ki baráti jó viszonyt. Segített beosztottjai számos gondjának megoldásában és szakmailag is támogatta őket. Példás családi életet élt. Művészet- és kultúraszeretete erősen motiválta színvonalas szakmai tevékenységében is. Lelkesedését, fanyar humorát a legnagyobb nehézségek közepette is megőrizte. 57 éves korában, alkotóereje teljében, tragikus hirtelenséggel távozott körünkből. Elvesztése nagy vesztesége nemcsak közvetlen munkatársainak, de a magyar állatkertekben dolgozó szakembergárdának, s a természetet szerető emberek társadalmának is. Emlékét megőrizzük. CSÉLÁNYI BALÁZS