Természet, 1871 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1871-07-01 / 13. szám

Madeira szigete. fr „J'JaVAF^A“ UTÁN KÖZLI pOLGil^ jVllHÁLY. (Folytatás) A természet ellen elkövetett vandalismus, melyet a régi és újabb irók egyhangúlag bizonyítanak, még jelenleg, századok után, midőn a vétkezők régen nem léteznek, az utódokon is érzé­kenyen megboszálja magát. A sziget egykori fődisze a gyönyörű czedrusfa többé nem található az élők között; csak a régibb épületek és templomok padolatai, melyek a becses anyagból ké­­szitvék, tesznek bizonyságot azon nagy bőségről, melyben a nemes czedrus valamikor itten tenyészett. Önkényt eszünkbe jutnak Túrócz s többi felső vármegyék gyakran füstölgő fenyves erdei, melyek évről évre megdöbben­­tőleg pusztulnak; amint Tót-Prónán egy feledhetlenül kedves és nagyrabecsült vendégszerető körben töltött időzés alkalmával hallom és magam is szemléltem a búsan kopárló hegyeket, melyeket még ötven évvel előbb sudár vörös fenyvek boritanak. Mily bőségben tenyésztek azok is egykor, az ottani úrlakok ablak-ajtójái, a tetőzetek sőt még a zsindelyekből is sejthetjük. Bocsánat e kitérésért! és folytassuk utunkat Madeirába, hol a monumentális sárkányvérfából (dracaena draco), az erdőségek eme valódi ékességéből jelenleg az egész szigeten csupán 6—7 példány található, melyeket, mint csodálatraméltó ritkaságot szoktak mutatni az idegennek. Az oreodaphne foeteus, a persea indica, a clethra arborea hajdan leggazdagabb példányokkal emelik a sziget flóráját, míg mostanság csak gyéren fordulnak elő, s helyüket jobbára az éjszaki égöv növényzetei foglalták el; különösen a spanyol gesztenyefa, melynek gyümölcsét a ben­szülöttek tápszerül használják, egykor pedig a sziget éjszaki részében a szőlővesszőnek szolgált támaszul, amennyiben indái­val reá kapaszkodott. Az erdők­eszélytelen kiirtása a klima és nedvességi viszonyokra nézve lényeges változásokat idézett elő „Természet 11 1871. 13-dik szám. 1­3

Next