Természet, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1872-07-01 / 13. szám
Fa-óriások és fa-aggok. „Füvek“ és „virágok“ rövid élethoszszuk miatt példabeszéddé váltak. A pázsitok néhány hét alatt gazt, kocsánt lövetnek, levélt levélre, virágot virágra fejlesztenek, s termést érlelnek. A hold alig kétszer változtatta meg arczulatát, s az igéző zöld mezők szürke, kopár sivataggá váltak. Gyors fejlődés és gyors enyészet itt szoros viszonyosságban állnak egymással. Mennyire máskép áll a dolog a fáknál és általában a fás növényeknél. Ezeréves faóriások hosszúéletű istenekként emelkednek ki a röpke életű növények nemzedékei közül, s mindezt boncztani szervezetük, nevezetesen a fás állomány képzése által. A fás állomány a növényszövet különféle részeiben rakódik le. Évelő növényeknél az edénynyalábokon belül hosszúra nyúló s végeikkel ékalakra egymásba kúpozó sejtcsoportok vannak melyek az úgynevezett faedényeket képezik. A szerint, amint a növények törzsében az edénynyalábok el vannak osztva, ennek tartóssága is nagyon különböző, így a kétszikűeknél a kéreg és síkhéj alatt a legifjabb nedvdús fa fekszik, melyet háncsnak (Splint) nevezünk. Beljebb mind inkább keményebbek lesznek az évgyűrűk, a sejtek nagy mérvben fás anyagtól telvek, ez utóbbi kemény, s a sejtüregek levegőt tartalmaznak. A kéreg és fa közt kocsonyás nedves anyag észlelhető, mely górcső alatt felette gyengefalú sejtszövetnek bizonyul. Ez a válnedv (Cambium), a törzsnek növési rétege. A növési korszak kezdetén fejlődött fasejtek lazábbak, a belőlük képződött fa lágyabb és világosabb szinű. A sejtek később mindig kisebbek és vastagabb falúak s a fa mindig kemé„Természet“ 18721 13-dik szám: 13