Turista, 1967 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

kül, miközben különleges fafajokban, virágokban is gyönyörködik. Érdekes, hogy az arborétumoknak — egy-kettő kivételével, amelyek közel vannak a fővároshoz vagy szervezet­ten látogathatók — kevés a csodálója, aránylag kevesen keresik föl őket. Milyen érdekes például a szarvasi park közelében a tiszakür­­ti, vagy a gyulai, szabad­­kígyósi, az erdőtelki, szép­almapusztai park, milyen látványosak a vasi arboré­tumok! Az ócsai őslápot néha szervezetten is meg­tekintik turisták — bejárá­sa csak vezetővel ajánlatos — és különleges élményt jelent az Orosháza mellett elterülő kardoskúti szikes világ, amelynek taván ősz­időben ezer költöző daru is megtelepszik. Ugyan­ilyen felfedezés újabban a pusztaszeri, hétszáz holdnyi terjedelmű szikes tó állat­világa, táji érdekessége is. (Az Alföldet, a végtelen ró­­naságot különösen a néme­tek szeretik megtekinteni; számukra valóságos exoti­­kum a hegyek nélküli ten­ger­síkság.) Jelenleg a Pilis-hegység védett területeinek felül­vizsgálása folyik: forráso­kat, szikla­alakulatokat, ritka ragadozó madarak fészkelőhelyeit „vesznek vizsgáztatás alá”, újonnan térképezik föl s ezzel jár, hogy némely védettséget feloldanak, más ritkaságo­kat új védelmi jegyzékbe vesznek. De nemcsak erdőket, ta­vakat, sziklaalakulatokat véd törvény, hanem egyes fákat, szebb fasorokat is. Az óhutai fákat a zemplé­ni hegységben éppúgy, mint a nagycenki fasort — ami még megmaradt belőle — a kunbaracsi gyertyános­tölgyeseket, a kecskemétiek kedves őserdei fáit, ősbük­­kösöket és ősfenyveseket Bükkiben, Mátrában, Du­nántúl, a zsennyei „ezer­éves tölgy”-et, a csesztvei Madách-hársat és a moho­­rai Mikszáth-gesztenyefát (szerkesztőségünk a va­­nyarci Veres Pálné-hársat is ajánlotta), ősmaradvá­nyokat és barlangokat, egy-egy aprócska részét ennek a szép, kis hazának. S akinek alkalma van olyan fapéldányhoz elza­rándokolni, mint a tápéi fehérvárhoz — a legöre­gebbhez az országban —, az nemcsak a bájos Tisza­­tájban gyönyörködik, ha­nem, ha mérőzsinórja van, akár meg is mérheti a há­romszázesztendős fa kerü­letét: tíz méter. Elandalod­­hat a természet szabadtéri hangversenyén: harminc­féle madár fészkel a fa ágain. Egymaga egy egész erdőt képvisel ez a ma is friss, fiatalos, üde, zöld lombkoronás, hófehér tör­zsű nyárfa, örvend a ter­mészetjáró, hogy ez a fa ápoltan, védetten, szeretet­­ben ily sokat megélhetett. S arra gondol, hogy van­nak tájaink, ahol rég ki­vágták volna már. (sz. V.) Libanoni cédrus Alcsúton (Foto Pietsch) Szántód a Balaton egyik legforgalmasabb átkelő­­helye. Hónapokon keresztül vonul a réven át Tihany felé az autósok áradata. Szántód ma már csen­des. Már kisebb a torlódás a komp előtt és az ország­úton. Közeleg a záróra, mindenki mérleget készít. A portás, a pincér, a fagylaltárus. Milyen volt a szezon? A szántódi Posta Oktatási Inté­zet tanulmányi táborában, Pálfalvi Lajos gondnok egy szóval válaszol: Kitűnő! Szemre szép, tetszetős ez a telep. 21 ízlésesen beren­dezett, kitűnően felszerelt faház áll a központi épüle­tek mellett. Kiszesek, postás fiatalok és a Posta két technikumának tanuló­i jelentős társadalmi munkával vették ki részüket az építésből, hogy most évenként júniustól-szeptember közepéig mintegy ezren élvez­hessék a táborozás örömeit. Gyakran indultak túrákra a táborlakók: Tihanyba, Balatonfüredre, Badacsonyba, Tapolcára, Keszthelyre. Postás fiatalok Szántódon Vannak itt külföldiek is. Cserealapon érkeztek a ba­ráti országok postás fiataljai, Heinz Kluger, az erfurti ifjúmunkás szervezet, az FDJ tagja, jogos elragadtatás­sal beszél a Balatonról, tolmácsolva egyben az ittlevő német, lengyel és csehszlovák fiatalok véleményét. — Mi is azzal a szeretettel várjuk a magyar fiatalo­kat hazánkba, ahogy bennünket fogadtak — mondta. — Bár nekünk nincs Balatonunk, de a gyönyörű Thürin­gia, a Harz és a Keleti tenger is rejt hasonló szépsé­geket. Esténként együtt szórakozik a tábor. A magyarok akiik a Postaiüzem Szakszervezeti Bizottsága és a KISZ- szervezet által meghirdetett munkaversenyben elért ki­tűnő eredményük jutalmaként üdülnek itt, megbeszélik vendégeikkel eredményeiket, megvitatják kölcsönös gondjaikat, és a mindenkit érintő szakmai kérdéseket. Cserélik a címeket s hamarosan megindul a levelezés. Te kit választottál? — kérdeztem Fábián Miklóstól, a 78-as Postafőnökség ifjúmunkásától, aki egyébként a Szakma Ifjú Mestere és szocialista brigádvezető. — Én egy lengyel partnert, míg Horváth Piroska a Központi Távíró Hivatal alapszervének gazdasági felelőse, egy csehszlovák kislánnyal kötött barátságot. ,— Köszönetet kell mondanunk a tábort üzemeltető Pécsi Postaigazgatóságnak — kapcsolódott beszélgeté­sünkbe Oszláncy István, a turnus vezetője — kitűnő körülményeket biztosított számunkra. Sajnos, szeptem­ber közepén bezárunk, de a jövő év júniusától ismét szeretettel várjuk fiataljainkat. Tamás Ferenc

Next