Turista, 1967 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
Vértes és Gerecse felén fekszik Tata, hazánk legvarázslatosabb tóbirodalma, „öreg” tava Balatonunknál is régibb, forrásainak számát Hárusítzky Henrik 1919-ben 180-га becsülte, s a belőlük fakadó vizet pedig percenként 130 000 literre, ami a bővizű Hévízi tó hozamának több mint négyszerese. Tata azóta is a hidrogeológusok paradicsoma; a Műegyetem forrásmérő diákkörei évtizedekig itt csiszolták tudásukat, Papp Ferenc, Lenkei, Cziráky, Csörnyey kötetre menő tanulmányt, szakmailag izgalmasnál izgalmasabb jelentést szerkesztett egybe Tata rendhagyó vizeiről. Hogy miért rendhagyók? Mert ők is karsztvizek, a karszt pedig mindig a kiszámíthatatlan üregek, búvópatakok, vízi meglepetések hazája volt. A mészkövet oldó tatai langyos vizek, a Mikovinyi vízrendezői munkája nyomán olykor egymás alatt átbúvó patakok varázsa éppen az, hogy egy helyen, mintegy tárgylemezen mutatják a magyar forrástudomány barlangászattal is szorosan összefüggő ezernyi problémáját. Ahányan eleddig mérték a feltörő tatai vizek tömegét, hőfokát, szinte csaknem annyiféle — olykor nagyon is eltérő — eredményt észlelhették. Növekvéseket, máskor hatalmas vízhozamcsökkenéseket. És kiderült, hogy nemcsak a légnyomás, a csapadék, a műszerek pontossága és sok más tényező játszik szerepet, hanem olyasmi is, amire csak néhányan gyanakodtak : a Föld árapály jelensége például, mely a Hold járásának függvényében a források hozamát, néha „kitörését” vagy elapadását befolyásolja, s melyre egyre érdeklődőbben figyel a tudomány a jósvafői karsztkutatások nyomán. Mit jelent ez? Azt, hogy a karsztvizeik hasonlóan viselkednek Budapesten, Aggteleken és Tatán. Mert nemcsak Budapestnek vannak forrásszökevényei, hanem Tatának is, és ha ezek nem is egyenest a Dunába szöknek, de vizük ma már feltehetően a Duna felé áramlik el! Ilyen elszökő forrássá vált Tatán az ötvenes évek második felében a park „Nagy-forrása” mely egy szép napon faképnél hagyta medrét. Ilyenkor azután kérlelni, „masszírozni” kell a dacos szökevényeket, melyek valami mélyebb földalatti vízszinten helyezkedtek el. Ez történik a gyönyörű kis tatai Kristály-strand forrásával is, melyet a medencék vízellátása érdekében most már szivattyúzni kell. Hogy mindez miért történik? A hidrogeológusnak erre is kész a válasza. — Süllyed a talajvízszint — ez esetben a karsztvízszint — mivel a környék szénmedencéiben mind mélyebb rétegekben találnak csak kitermelésre érdemes aknákat, melyekből pedig — mivel már a talajvízszint alatt fekszenek — sokezer köbméteres nagyságrendben kell kiszivattyúzni a bányászatban annyira veszélyes vizet. Érthető, hogy sokkilométeres körzetben a forráshozamra oly lényeges talajvízszint is kisebb-nagyobb mértékben alábbizál... Szerencsére, ezt a hatalmas vízkivételt a tatai források sem egyformán érzik meg. Ha egy pillantást vetünk Horusitzky H. klaszszikus térképére, szaggatott egyenes vonalakat láthatunk jobbára ÉNY vagy ÉK-i irányban. Ezek geológiai törésvonalakat jeleznek és feltűnő, hogy a körökkel jelzett források zöme is ezek mentében helyezkedik el. Jeléül annak, hogy a langyos karsztvizek a mészkő repedései, szökkenései mentében szállnak fel — egészen hasonlóan, mint Budapesten. Így valószínű, hogy a bányavízkivétel forrásokra, tavakra gyakorolt hatása ott jelentkezik leginkább, hol a nagyobb repedésekben tárolódó vizát járatai összefüggenek egymással. Úgy látszik, hogy a város legmélyebb szintjén fekvő Fényes források kevésbé érzékenyek a vízkivételre: itt ma is hatalmas bőségben patakzanak a vizek, öt tómedencét fűz itt ezüstös szalagjára egy kanyargó patak. Vizük kristályosan áttetsző s rengeteg vízinövény hazája. Egyikük valóságos vízi-rezervátum: fehér tavirózsákat, Ludwigiát, Myriophyllum scabratumot találhatnak itt a botanika ismerői. Pár év óta modern kétmedencés strand, elegáns öltözőépület, campingházak és sátrak tömege ad üdülőkeretet a balneológiailag is értékes vizeknek, melyekről az újabb vegyvizsgálat megállapította, hogy az ásványi alkatrészek mellett Fiatal geológusok kutatják a Fényes-forrást tekintélyes mennyiségű szénsavgázt is tartalmaznak. A Tata városcentrumától alig 3 kilométernyire fekvő Fényes-forrás-vidék kisebbnagyobb, önálló tavai néha kerek töbrökre emlékeztetnek. Egyikük másikuk mindenféle víz alatti kutatómunkának kedvelt támaszpontja. Van, amelyben az ország különböző tájairól összesereglő könnyűbúvárok gyakorlatoznak, vagy végeznek víz alatti vizsgálatokat, sőt újabban évente nemzetközi búvártalálkozókra is sor kerül. Másutt a karsztkutatók figyelhetnek fel szokatlan jelenségekre: több méteres víz alatti üregek a talajvízszint-változások nyomán nagyon szép, olykor limonitoe elszíneződést mutató, cseppkőre emlékeztető, hólyagos bekérgeződéseket rejtenek, s a víz alatti üregek felmérése, tudományos kiértékelése sok vonzó feladatot kínál a fiatal kutatóknak. Egyébként a Fényes-forrásoknál most befejezett 2000 méter körüli mélyfúrás is sok gyakorlati és tudományos haszonnal járt. Az elég bővizű artézi kút, bár jól segítheti a város vízbeszerzési gondjainak eloszlatását, a langyos forrásoknál magasabb hőfokú vizet nem adott, jeléül annak, hogy magasabb hőfokú mélységi víz csak akkor nyerhető, ha sikerül megcsapolni azokat a törésrendszereket, melyek a magasabb hőfokú mélységben vizekkel állanak közvetlen összefüggésben. Bauer Jenő dr. Bekérjezett borsóköves travertin az „öreg-tó" északkeleti partján .