Természettudományi Közlöny 1900 (32. évfolyam, 365-376. füzet)
1900-09-10 / 373. füzet
A FEKETE FÉNYRŐL. 505 és tér szerint és időben mikortól meddig tartanak. Értetődik, hogy ezt a kísérletet csak erős perczmutatójú és könnyű szerkezetű órával tehetjük. Nos, ennyi mégis csak elég egy zsebórától ! Hiszen valamely kis csillagászati obszervatórium sem adhat különb felvilágosítást ! És ha egyszerű kis számítástól nem rettenünk vissza, nemcsak eléggé pontos adatokat kaphatunk, hanem az eljárás, mint minden, ami, bár csekély munkával is jár, élvezetet nyújt ; mindenesetre nagyobbat, mint a planetárium, melynek értelem nélküli, nyikorgó mozgását bizonyára mélyebb gondolatok nélkül is nézzük. KÖVESLIGETHY RADÓ: A fekete fényről. Láthatatlan sugarakat már régebben ismertek ugyan, de Röntgen fölfedezése volt az, mely irántuk a figyelmet nagyobb mértékben felkeltötte. Alig váltak közismertté a Röntgen-sugarak, már 1896-ban Gustav LeBona franczia akadémiában akkoriban még befejezetlen és kezdetleges kísérleteiről szóló értekezését mutatta be. A kísérletek, melyekhez vagy két évvel azelőtt fogott volt, meglepőek ; bizonyos láthatatlan sugarakkal olyan eredményeket ért el, mint Röntgen az x-sugarakkal : átlátszatlan testeken keresztül bizonyos tárgyakat lefotografozott. A hatósugarakban új sugarakat vélt fölfedezni s »lumière noire«-nak, »fekete fényé-nek nevezte őket. Utána a fekete fénnyel mások is foglalkoztak ; a kísérletek azonban sok esetben nem sikerültek. Többeknek és közöttük különösen Becquerel-nek, valamint magának Gustav Le Bonnak későbbi kísérletei tisztázták a dolgot, s kitűnt, hogy a kísérletek nagy részében tényleg bizonyos láthatatlan, ha nem is új sugarak hatottak. A fekete fény jelenségeinek egyik részét a hősugarak idézik elő. Tudvalevőleg a napspektrum látható részén kívül még mind a vörösön alul, mind pedig az ibolyán túl is vannak bizonyos sugarak. A vörösön aluli, az infravörös sugarakat másként hősugaraknak is nevezik. Régebben e sugarakat csupán hőhatásaikból ismerték fel, mégpedig nagyobb intenzitás esetén közvetetlenül, kisebb intenzitás esetén pedig közvetve bizonyos elektromos szerkezetek segítségével. E szerkezeteknek főleg két típusa van. Az egyik a thermooszlop, mely azon alapszik, hogy ha két különböző fém érintkezése helyét melegítjük, a fémek között elektromos különbség keletkezik, s amennyiben az érintkező fémek valamely vezető körnek részei, abban áram jö létre. A másik a bolométer, mely azt a jelenséget használja fel, hogy a legtöbb vezetőnek elektromos ellentállása a hőmérséklettel változik. Az infravörös sugaraknak szintén már régebben ismert, de kevés figyelemre méltatott tulajdonsága, hogy bizonyos testek foszforeszkálását kioltják. Egyes anyagok ugyanis besugárzás esetén színes fényben világítanak ; az olyanokat, amelyeken a világítás bizonyos ideig a besugárzás után is megmarad, foszforeszkáló testeknek nevezzük, megkülönböztetésül azoktól a fluoreszkáló testektől, amelyek csupán a besugárzás tartama alatt világítanak. A nagy számban ismert foszforeszkáló testek közül a hősugarakkal való kísérletekre különösen a czinkszulfid alkalmas. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a foszfor