Természettudományi Közlöny 1902 (34. évfolyam, 389-400. füzet)

1901-04-10 / 392. füzet

LEVÉLSZEKRÉNY: 309 sem nincs. A reszelt forma kékesfekete színre való változását csersavas vegyületei okozzák, melyek vagy a reszelő vasával való érintkezéstől, vagy a levegő hatására barnulnak meg, mert legyen bár a reszelő jól ónozott, az éle mindig vas, a­melyről apró vasrészecskék válnak le és a formá­ban levő csersavval fekete csapadékot al­kotnak. E jelenségen alapul a borok fekete törése is. Továbbá minden szerves anyag­ban van egy oxigént átvivő anyag (oxydate), a­mely a levegőnek és világosságnak kitett szerves anyagon az anyag barnás színe­ző­désében mutatkozik, így barnul meg a levegőn levő gyümölcs, sőt némely bur­gonyafajta egészen sötét, majdnem fekete színt ölt. Ezt akadályozzák meg azzal, mi­kor ez anyagokat savval kezelik (eczetes torma), vagy melegítik (aszalják), vagy meg­kénezik. A borok barna törését szintén ez a körülmény okozza. RÉVÉSZ ISTVÁN: (28.) Az oleander (Nerium Oleander L.) déleurópai hazájában leginkább nyirkos és napos helyeken nő. Neve görög származású és tulajdonképen »«eras«-ból azaz »nyir­kos«-ból van alkotva, a­mely elnevezés már maga is világos útmutatás, hogy az olean­dert nyáron nyirkos, meleg és napos helyen kell tartanuk, télen pedig fagytól mentes, illetőleg 2—5­­. fokú helyen kell átteleltet­nünk. Ha ilyen elbánásban részesítjük, a tenyésztés jó eredménye nem fog elmaradni. A kérdésben »télihajtás«-ról van szó, ilyeneknek pedig rendes kezelés mellett nem szabad képződniük, mert az oleandernek (mint általában a legtöbb cserjés növény­nek) télen nem szabad hajtania, mivel ilyen­kor a tenyészet szünetel. A tisztítást kü­lönben, ha épen szükséges, bármikor el­végezhetjük, de a­mint fentebb mondtuk, rendes kezelés mellett erre szükség nincsen. Nálunk az oleandert mesterségesen a következőképen tenyésztjük : a szaporítás a nyár folyamán dugványról történik ; erre a czélra a fiatal 5—6 leveles hajtásokat éles késsel lemetszü­k és keskenynyakú esővíz­zel töltött palaczkban úgy helyezzük el, hogy a hajtásnak alsó része 3—5 cm-nyi magasságig vízben álljon ; a vízbe czél­szerű 1­—2 darab faszenet is tenni, a mi a víznek megromlását gátolja ; 18—22° R.-os meleg helyen a dugványok 14—20 nap múlva gyökeret fejlesztenek, a mikor kis cse-­­­repekbe homokos levél- vagy erdei­ földbe kell őket ültetni ; beültetés után a kis növé­nyeket mérsékelten locsoljuk és begyökere­sedés után a fent említett 3—5°-os helyi­ségben teleltetjük, a­mely időben (télen) a növényeket szintén mérsékelten locsoljuk. A további kezelés abban áll, hogy a növé­nyeket szükség szerint minden tavaszszal valamivel nagyobb cserépbe, még­pedig a fent említett földbe ültetjük át (az idősebb növények számára komposztföldet is kever­hetünk) és ennek megtörténte után zárt (nem szellős) helyen tartjuk. Kellő be­gyökeresedés után szabad levegőhöz és napfényhez kell a növényeket szoktatni. A­hol van rá mód, a cserépbe teljesen be­gyökeresedett növényeket hetenként vízzel hígított trágyalével lehet locsolni, a­mi fejlődésükre igen hasznos ; az ettől eredő későbbi eredmény abban nyilatkozik, hogy a levelek haragos zöldek lesznek és a vi­rágok nagyra fejlődnek. Nem elég, hogy a növényeket nyári meleg időben naponként egyszer-kétszer rendesen meglocsoljuk, ha­nem szükséges, hogy leveleit és környeze­tét is gyakran megpermetezzük, hogy így nyirkos levegő legyen körülötte. Ennek hijján az oleandert többnyire pajzstetvek (Aspidiotus nerii) lepik el, melyeket pusztí­tani kissé nehézkes, minthogy erős szappa­nos vízzel (az ágait kis kefével, a leveleit pedig szivacscsal) kell mosogatni. Megmosás után az egész növényt tiszta vízzel le kell fecskendezni és ezután néhány napig ár­nyékos helyen tartani. Bokrosodás czéljá­ból hosszúra növő hajtásait kurtítani lehet, levágott hegyeit pedig szaporításra használ­hatjuk. Rendes tenyésztés mellett az oleander április-május hónapokban új hajtásokat fej­leszt, július-szeptember hónapokban virág­zik, a téli hónapokban pedig tenyészete szünetel. RAUE KÁROLY: (29.) A nappalok hosszának váltako­zása kizárólagosan azért van, hogy a Nap a Föld körül nem az egyenlítő, hanem az egyenlítőhöz hajló ekliptika síkjában kering. Minthogy tehát a Nap az egyenlítőhöz hajló legnagyobb körben mozog, természetes, hogy dec­ember 22-ikétől, legmélyebb helyéből kiindulólag naponként északabbra és észa­kabbra fekvő pár körben mozog, a­mi által június 21-ikéig a nappal tartama az éjjel­hez képest mindjobban nő. A Nap az ekliptikában nem ugyan pontosan, de kö­zel egyenletesen kering. Húzzon csak egy glóbuson az egyenletesen beosztott

Next