Természettudományi Közlöny 1920 (52. évfolyam, 731-754. füzet)

1920-07-01 – 08-15 / 743-746. füzet

Megjelenik minden hónap f I /\ ( 4 l\l E folyóiratot a társulat 1-jén és 15-ikén. legalább l\V/l él /V^/l^l X « . . LII. KÖTET. 1920. JULIUS J. — AUGUSZTUS 15. 743—746. FÜZET. TERMÉSZETTUDOMÁNYI • • • • tagjai az ívdij fejében ia 2 nagy nyolczadrét kapják; nem tagok ré­sznyi tartalommal; idén­ HAVONKÉNT KÉTSZER MEG JE­­zzire a Pótfüzetekkel ként szövegközi rajzok- LENŐ FOLYÓIRAT KÖZÉRDEKŰ ««­«" *"'«««»» ok kal illusztrálva. ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. Korona- Krenner József emlékezete. Az 1867.-i kiegyezés után a magyar nemzet a kultura terén megkapta szabad rendelkezési jogát. Fiatal tudósoknak lelkes gárdája állott munkába, hogy hazánk a tudomány terén a szerencsés helyzetű nyugattal fölvegye a versenyt. A természettudományok, ha nem is éppen mostoha elbánásban, de semmi különösebb pártfogásban sem részesültek addig. Ez időtájt tért haza külföldi tanulmányútjáról KRENNER JÓZSEF. Bécsben az udvari múzeum ásványtárában, BREZINA oldalán, kitűnő iskolája volt az ásványok birodal­mában, Tübingenben pedig mint QuENSTEDT tanítványa, a palaeontológia titkaiba szerzett bepillantást. Eleinte a geológiát és palaeontológiát is művelte. Tübingenben megjelent doktori értekezése Szob környékének harmadkori üledékeivel foglalkozott, majd pedig Ajnácskő ősemlőseit tanulmányozta és leírta a Castor Ebeczkyi nevű új hód fajt. Meleg érdeklődését a geológia és különösen a palaeontológia iránt élete végéig megtartotta. Élénk figyelem­mel kísérte az újabb fölfedezéseket és a nevezetesebb geológiai-palaeon­tológiai leleteket azonnal igyekezett legkedvesebb alkotása, a Nemzeti Múzeum ásvány-öslénytára részére megszerezni. Önálló tudományos munkásságát csakhamar kizárólag az ásványtannak szentelte. Fiatalos lelkesedéssel, törhetetlen energiával, megingathatatlan ki­tartással látott hozzá, hogy egyrészt nevének örök emléket állítson, másrészt pedig a magyar nemzetnek megbecsülhetetlen örökséget juttasson. Már a hatvanas években ott látjuk őt minden természettudományi mozgalomban. A Természettudományi Társulat kiadványaiban sűrűn talál­kozunk nevével ; egyrészt igen közvetetlen hangú ismertetéseket közöl, másrészt pedig a tőle megszokott szabatossággal végzett önálló kutatásaival a tudományt fejleszti. A sátoraljai rhyolitkőzet földpátjáról írott munkáját a Természettudományi Társulat 1867-ben a BUGÁT-féle díjjal tüntette ki. 1869-ban a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytani tárának veze­tését vette át és­ meg is tartotta csaknem halála napjáig. Ez a gyűjtemény volt úgyszólván mindene ; azt lehet mondani, hogy csakis ennek élt. Több mint félszázados munkásságával elérte, hogy ezt a gyűjteményt ma az egész világon a legelsők között emlegetik. Pedig úgyszólván a semmiből teremtette meg. Mikor kezébe vette a gyűjteményt, az igazán siralmas állapotban volt. De már 1871-ben lelkes és meggyőző szavakkal megnyerte terveinek DEÁK FERENCZ-et, a­ki a magyar országgyűléstől 35000 forintot szavaztatott meg LOBKOWITZ JÁNOS herczeg világhírű ásványgyűjteményei­nek megvételére. Ez a gyűjtemény alkotja a Nemzeti Múzeum ásványtárának magvát. A LOBKOWITZ herczegi család már előzőleg hosszú évtizedeken át foglalkozott ásványgyűjtéssel ; az ásványok főképpen a család tulajdonát alkotó bányákból kerültek ki, melyek az egész monarchia­zerezetén elszórtan voltak. A gyűjtemény a herczegi családban nemzedékről-nemzedékre szállva

Next