Természettudományi Közlöny, 1957 (1. [88.] évfolyam, 1-10. szám)

1957-03-01 / 1. szám

f ' Steyrer m­iamii ISMERETTEVESZTÖ HftUI FOLYÓIRflTMIM (REGKIDITOTTfl 1869 SZILV HfiLmfin I. (LXXXVIII) ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1957 MÁRCIUS HÓ BEKÖSZÖNTŐ A Természettudományi Közlöny nem új folyóirat. A természettudományok iránt érdeklődők jelentős része már régen ismert. Nem felejtették el az alatt az idő alatt sem, amíg megjelenése szünetelt. Bár a közelmúlt években a természettudomány ered­ményei iránti érdeklődés rendkívül kiszélesedett és az ennek kielégítésére megjelenő „Élet és Tudomány” nagy népszerűségre tett szert, a Társulat tagsága — ahogyan a Társulat működésében mindinkább érvényre jutó demokratizmus ezt lehetővé tette — mindinkább követelte a Természettudományi Közlöny megjelenését. Az újra megjelenő Közlöny szerkesztősége igyekezni fog a természettudományi művelődés fokozásához hozzájárulni s a szakembereknek szakterületükön kívüli tájéko­zódást nyújtani. Törekedni fog arra, hogy egyrészről az érdeklődést kielégítse, de ugyanakkor irányítsa is, a tudományos világnézet­­kialakításának szolgálatában. Arra törekszünk, hogy lapunk betöltse hivatását és egyetlen táborba kovácsolja össze az érdeklődő nagyközönséget és a szerkesztőséget. Ha ez sikerülni fog, újra meginduló Közlönyünk méltó lesz a régihez. A Szerkesztőség TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁSKITAIBEL PÁL A MAGYAR FÖLD FELFEDEZŐJE Február 3-án volt Kitaibel Pál születésé­nek 200. évfordulója. Ennek emlékezetére a Magyar Tudományos Akadémia, több tudo­mányos társulat és intézet emlékünnepély e­­lveket rendez. A Természettudományi Köz­löny az évfordulóra ezzel a cikkel kívánja felhívni olvasóinak figyelmét. A nagy tudományos könyvek közös sorsa, hogy lassan-lassan megkopnak. A tudás, mely eredetit al­kotott s a maga idején világraszóló, átütő erővel tün­dökölt, elhalványodik az újabb nemzedékek készült­sége mellett. Csak az igazi remekmű, talán évszáza­donként egy-kettő, marad továbbra is remekmű. „Indokolja ezt az a kötelesség, mellyel minden tova­tűnő nemzedék tartozik az örök dolgok iránt” — mondja Tóth Árpád a readingi balladához írt rövid előszóban. Kitaibel munkáját, az Iconest, a magyar flóra ritkaságait és halála után kiadott könyvét a hazai ásványvizekről, nem csak a kegyelet tartja ma is változatlanul az utókor szellemi tulajdonának. Túl a kegyelet titkos megtartó erején, a magyar termé­szettudomány első önálló, alapvető kutatásokon épült alkotásai ezek. A szakemberek a következő százötven éven át sokszor fordították hasznukra. El­mélkedtek az elmondottakon, újból átkutatták a te­rületeket, újra és újra megvizsgálták és azonosítot­ták a növényeket s újra elemezték az ásványvizeket. Utazásainak eredményei idehaza kerek másfél év­század természettudományos kutatásainak közép­pontjában állnak. 1

Next