Természettudományi Közlöny, 1957 (1. [88.] évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 1. szám
f ' Steyrer miamii ISMERETTEVESZTÖ HftUI FOLYÓIRflTMIM (REGKIDITOTTfl 1869 SZILV HfiLmfin I. (LXXXVIII) ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1957 MÁRCIUS HÓ BEKÖSZÖNTŐ A Természettudományi Közlöny nem új folyóirat. A természettudományok iránt érdeklődők jelentős része már régen ismert. Nem felejtették el az alatt az idő alatt sem, amíg megjelenése szünetelt. Bár a közelmúlt években a természettudomány eredményei iránti érdeklődés rendkívül kiszélesedett és az ennek kielégítésére megjelenő „Élet és Tudomány” nagy népszerűségre tett szert, a Társulat tagsága — ahogyan a Társulat működésében mindinkább érvényre jutó demokratizmus ezt lehetővé tette — mindinkább követelte a Természettudományi Közlöny megjelenését. Az újra megjelenő Közlöny szerkesztősége igyekezni fog a természettudományi művelődés fokozásához hozzájárulni s a szakembereknek szakterületükön kívüli tájékozódást nyújtani. Törekedni fog arra, hogy egyrészről az érdeklődést kielégítse, de ugyanakkor irányítsa is, a tudományos világnézetkialakításának szolgálatában. Arra törekszünk, hogy lapunk betöltse hivatását és egyetlen táborba kovácsolja össze az érdeklődő nagyközönséget és a szerkesztőséget. Ha ez sikerülni fog, újra meginduló Közlönyünk méltó lesz a régihez. A Szerkesztőség TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁSKITAIBEL PÁL A MAGYAR FÖLD FELFEDEZŐJE Február 3-án volt Kitaibel Pál születésének 200. évfordulója. Ennek emlékezetére a Magyar Tudományos Akadémia, több tudományos társulat és intézet emlékünnepély elveket rendez. A Természettudományi Közlöny az évfordulóra ezzel a cikkel kívánja felhívni olvasóinak figyelmét. A nagy tudományos könyvek közös sorsa, hogy lassan-lassan megkopnak. A tudás, mely eredetit alkotott s a maga idején világraszóló, átütő erővel tündökölt, elhalványodik az újabb nemzedékek készültsége mellett. Csak az igazi remekmű, talán évszázadonként egy-kettő, marad továbbra is remekmű. „Indokolja ezt az a kötelesség, mellyel minden tovatűnő nemzedék tartozik az örök dolgok iránt” — mondja Tóth Árpád a readingi balladához írt rövid előszóban. Kitaibel munkáját, az Iconest, a magyar flóra ritkaságait és halála után kiadott könyvét a hazai ásványvizekről, nem csak a kegyelet tartja ma is változatlanul az utókor szellemi tulajdonának. Túl a kegyelet titkos megtartó erején, a magyar természettudomány első önálló, alapvető kutatásokon épült alkotásai ezek. A szakemberek a következő százötven éven át sokszor fordították hasznukra. Elmélkedtek az elmondottakon, újból átkutatták a területeket, újra és újra megvizsgálták és azonosították a növényeket s újra elemezték az ásványvizeket. Utazásainak eredményei idehaza kerek másfél évszázad természettudományos kutatásainak középpontjában állnak. 1