Természet Világa, 1995 (126. évfolyam, 1-12. szám)
1995-11-01 / 11. szám
TUDOMÁNYTÖRTÉNET 522 Bereczki Máté és a Magyar Természettudományi Társulat SZABÓ PÁL A magyar nemesgyümölcs-termesztés múlt században élt legkiválóbb mestere, a Magyar Természettudományi Társulat legnagyobb anyagi támogatója, Bereczki Máté halálának 100. évfordulójára emlékezünk. Munkássága nemcsak hazánk határain belül volt nagy hatással a gyümölcsészet fejlődésére, hanem Európa több országában is kedvezően növelte a magyar gyümölcs hírnevét. Négykötetes könyvével megteremtette a magyar pomológiai irodalom alapját. Bereczki Máté neve a mai nemzedék előtt alig ismert. Társulatunk ügyvezető testülete 1992-ben szépen emlékezett meg azokról, akik jelentős részt vállaltak a társulat támogatásában. Nem történt említés Bereczki Mátéról, aki száz évvel ezelőtt jelentős szellemi és anyagi javainak fő örökösévé társulatunkat tette. Jól ismerem a tájat, ahol Bereczki az országos jelentőségű, európai hírű legteljesebb fajtagyűjteményű gyümölcsöskertjét megteremtette. Abban a faluban születtem és éltem - Kunágotán -, ahol meghalt és ahol alig domborodó sírja van. Iskolatársaimmal többször tisztítottuk meg elárvult sírját a gaztól, síremlékét a rátelepedett mohától. Azért is tudnak keveset Bereczki Mátéról, mert abban a korban, amelyben élt, leginkább azoknak a híres embereknek nevét jegyezték fel, akik látványosan cselekedtek, vagy mint vezérek és miniszterek szerepeltek. Bereczki nagyon szerény ember volt, hírnévre nem törekedett. A szabadságharcban és az azt követő években tanúsított hazafias tettei miatt az önkényuralom által gyűlölt személy volt. A hatalmon lévők, ahol tudtak, ellene tettek, vagy elhallgatták érdemeit. Bereczki Máté Nógrád megyében, Romhány községben született 1824. szeptember 22-én. Szülei szűkös anyagi körülményei között, kétkezi munkából éltek. Máté a középiskolát és az egyetemet fizikai munkából és tanulótársainak oktatásából szerzett jövedelemkiegészítésből tudta elvégezni. 1848-ban jogi diplomát és ügyvédi képesítést szerzett. Ott volt március 15-én Petőfivel, Vasvárival a Nemzeti Múzeum előtt, majd az azt követő történelmi napokban a tollal és fegyverrel küzdők táborában. A Kossuth által létrehozott Pesti Szabadcsapatban harcolt, buzdított a szabadság zászlaja alatt. A világosi fegyverletétel után a hontalanokká váltak szomorú seregével ő is üldözött lett. Nyolc évig, az 1857-es általános amnesztiáig kellett rejtőzködnie. Nemes szívű honfi- és iskolatársai adtak neki menedéket. 1860-ban, amikor némi remény csillant fel a haza számára az alkotmányos viszonyok megteremtésére, Kossuth üzenetére hat erdélyi faluban vállalt körjegyzőséget. A Habsburg önkényuralom ismételt támadása miatt az államigazgatásban is nehezebb lett a helyzet. 1862-ben felhagyott a jegyzőséggel és a régóta dédelgetett gyümölcsészeti terve megvalósítása érdekében Csanád megyében magántanítóságot vállalt. A Mezőkovácsháza, Battonya és Kunágota által határolt pusztaságban Sármezei Antal állami nagybérlő birtokára szegődött tíz évre és a család nyolc gyermekét tanította. Munkaadója hozzájárulásával öt holdnyi területen gyümölcsöskert alapításához kezdett. A tanításért kapott pénzből a világ minden tájáról származó, hazánkban is meghonosítható, több mint másfél ezer gyümölcsfajtát telepített, nevelt, nemesített. Fajtaazonosságukat aprólékos, alapos megfigyelésükkel állapította meg, róluk részletes gyümölcsészeti leírásokat készített. A valódiaknak bizonyult fajtákat a történelmi Magyarország egész területén terjesztette. Abban az időben hazánkban hiteles gyümölcsfajták jelentős számban még nem voltak, tudományos szintű pomológiai leírásokról még nem beszélhettünk. A fajták gondos gyűjtésével, meghatározásával, leírásával, szaporításával Bereczki célja a hazai gyümölcstermesztés „bölcsőjének” megteremtése volt. Következetesen hirdette a hazai gyümölcstermesztés élelmezés-egészségügyi és gazdasági fontosságát. Szorgalmazta az értéktelen termésű gyümölcsfák átoltását, a terjesztésre legméltóbb gyümölcsfajták szaporítását, a gyümölcspiacok és a gyümölcskereskedelem megszervezését. Nagy ismeretterjesztő, „toborzó” munkához fogott. Szaklapokban százával írt tanulmányokat, gyümölcskertész társainak levelet. 1870-ben „Sorakozzunk” címmel országos felhívást bocsátott ki a gyümölcsészet hazai fejlesztésére, a gyümölcstermelők összefogására, hogy minél többen műveljék a sok örömet és hasznot ígérő tudományt. Védjék meg a külföld előtt a gyümölcsészet terén is hazánk jó hírnevét. „Igyekezzünk egymást tanáccsal, útmutatással segíteni. Emeljük magasra a gyümölcsészetünk lobogóját, s akik e zászló alá össze seregjünk, legyünk mind testvérek. Milyen boldogság lenne egykor magunkénak nevezhetni azt a szép hazát, melynek hegyoldalait és völgyeit, halmait és síkságait a legnemesebb gyümölcsfák milliói népesítenék be. ” A közösséghez való tartozás fontosságát fejezte le azzal is, hogy 1872-ben belépett a Természettudományi Társulatba s haláláig „rendes tagja” maradt. Hosszú évek során szerzett pomológiai megfigyeléseit ezernél több gyümölcsfajtáról 1877 és 1887 között írta meg „Gyümölcsészeti vázlatok” címmel, négykötetnyi könyvben. Ezzel a hatalmas művével teremtette meg a magyar pomológiai irodalom tudományos alapját. A gyümölcsészet iránt érdeklődők ezreivel került kapcsolatba, nyújtott nekik segítséget. Tekintélyes hazai és külföldi gazdasági egyesületek tüntették ki és fogadták tiszteletbeli taggá. A gyümölcsészet terén kiemelkedően hozzájárult a közérthető tudományos ismeretterjesztés sikeréhez, fejlesztéséhez. Bereczki Máté 1895. december 9-én halt meg. Amint a magyar gyümölcstermelők és a gazdaközönség hírül vette halálát, a legtekintélyesebb kertésztudósokból Bereczki tiszteletére 21 tagú emlékbizottság alakult. Felhívást intéztek az ország gazdaközönségéhez és pomológusaihoz emlékének megörökítésére. A felhívás - többek között - kiemeli: „Hazánk nagy pomológusa nincs többé! Kihullott az írótoll a soha nem lankadó kézből. Hivatottabb apostola magyar földön máig sem volt nála. Magyar volt ő minden ízében, kinek hazája iránt lángoló hazaszereteténél talán csak igénytelenebb szerénysége volt nagyobb. Olyan volt ő, ki nem dicsőségért, nem hírnévért, nem a haszonért, hanem egyedül honfitársai jólétének emelése- Természet Világa 1995. november