Természet Világa, 2002 (133. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

kommunikációs rendszerekbe, nem kell at­tól félnünk, hogy idővel a magánéletbe szo­rul vissza. Sőt, ellenkezőleg, a számítógép a kis nyelveknek is a nagyokéval egyenlő esé­lyt adhat, ha tudnak élni vele. Ha lesznek magyar szöveg elemzésére és létrehozására képes számítógépes programok, akkor ezek fordítani is fognak tudni, tehát az idegen nyelvű szövegeket magyarul, a magyar nyel­vű szövegeket pedig idegen nyelven is meg fogják tudni jeleníteni. Néhány évtizede még a különféle embe­ri nyelvek olyan rendszerszerűtlennek tűn­tek, hogy reménytelennek látszott, hogy va­laha is algoritmizálni lehessen őket. Vajon mitől változott meg ez a helyzet? A nyelve­ket alkotó struktúrák és az őket működtető törvények felismerését és egzakt megfogal­mazását az új, természettudományos nyel­vészeti módszertan tette lehetővé. Ma már az emberi nyelveket is azzal a deduktív, mo­dellalkotó-kísérletező módszerrel kutatjuk, mint a fizikai világ jelenségeit. Hipotézise­ket állítunk fel arra nézve, hogy egy-egy nyelvi jelenség milyen feltételek között jön létre, majd az egyes feltételek változtatásá­val különféle mondatváltozatokat hozunk létre, s ellenőrizzük, hogy teljesülnek-e a hi­potézisünkből adódó predikciók. A magyar nyelv természettudományos módszerekkel való vizsgálata, azaz az el­múlt 25 év magyar generatív nyelvészete a magyart az emberi nyelvek olyan sajátságos típusaként állította elénk, mely fontos jel­legzetességeiben különbözik a legismer­tebb indo­európai nyelvektől. A magyarban a szórendet a mondat elemeinek nem a mondatrészi szerepe, azaz alany, tárgy vol­ta, hanem a logikai funkciója határozza meg. A magyar mondat ige előtti nevezetes szerkezeti pozícióit a logikai műveleteket kifejező mondatrészek foglalják el, köztük a mondat logikai alanyát megnevező topik, a disztributív kvantorok (például a minden elemet tartalmazó mondatrészek), vala­mint a kizárólagos azonosítást kifejező fó­kusz. íme egy tipikus magyar mondatszer­kezet és a szerkezetet megtestesítő néhány mondat: Az a) mondat a Simonyi-ösztöndíjról tesz állítást, azaz, a Simonyi-ösztöndíjjal összetevő a logikai értelemben vett alanya, másként topikja. A b) mondatban a Simonyi-ösztöndíjat foglalja el a topikpozí­­ciót. A c) mondatban ifjabb Simonyi Károly szerepel topikként; róla szól a mondat. A topikot követő predikátumrész kezdetét főhangsúly jelöli. Az a) mondatban a predi­kátumrész első szerkezeti pozíciója: az ún. disztributív kvantoroknak helyt adó kvan­torpozíció is ki van töltve. A disztributív kvantor azt fejezi ki, hogy predikátum a disztributív kvantor tartományába tartozó minden elemre külön-külön igaz, tehát az a­ mondat esetében minden évre külön-kü­lön áll, hogy három személyt tüntetnek ki Simonyi-ösztöndíjjal. (Szembetűnőbb a disztributív kvantor szerepe az efféle mon­datokban: A zongorát minden fiú felemelte. A mondat csak úgy érthető, hogy zongora felemelése külön-külön volt igaz minden fi­úra.) Az igét közvetlenül megelőző fókusz mindig több alternatíva közül nevezi meg azt, melyre a predikátum kizárólagosan igaz. A b) mondat például azt fejezi ki, hogy a lehetséges alternatívák (például idősebb Simonyi Károly és ifjabb Simonyi Károly) közül ifjabb Simonyi Károlyra igaz az, hogy ösztöndíjat alapított. Bizonyos mondatösszetevők inherens tu­lajdonságaik (például kérdő vagy tagadó je­gyük) következtében csak meghatározott logikai szerepet tölthetnek be. Ezek alapján meg tudjuk határozni egy-egy mondat le­hetséges szórendi változatait, sőt, azt is meg tudjuk jósolni, hogy a különféle sorrendek között milyen jelentésbeli és milyen hang­súlyozásbeli különbségek vannak. Az a nyelvtípus, melyet a szakirodalom­ban először mi írtunk le a magyar nyelv pél­dáján, igen elterjedtnek bizonyult. Számos amerikai, ázsiai, afrikai és európai nyelv művelői ismerték fel az általunk megállapí­tott magyar mondatszerkezetben saját nyel­vük szerkezetét. Sőt, mára kiderült, hogy a magyar mondatszerkezetben meghatározó szerepet játszó szerkezeti pozíciók: a topik-, a kvantor- és a fókuszpozíció rejtett jelen­léte és hatása a legismertebb indo-európai nyelvek, például az angol mondatszerkeze­tében is kimutatható. Miután a magyar mondat alapszerkeze­tét már jó közelítéssel le tudjuk írni, a fő összetevők belső szerkezetének a vizsgála­tára került a fő hangsúly. Az utóbbi idők­ben a főneves kifejezések, a névutós kifeje­zések, az igeneves kifejezések és a tagadás számos problémáját sikerült tisztázni. Hadd ilusztráljam egy-egy egyszerű példá­val, milyen kérdések foglalkoztatnak ben­nünket. A főnévi kifejezéssel kapcsolatban érdekes problémákat vet fel a birtokos szer­kezet. Vajon mi az oka, hogy többnyire mindegy, hogy ragtalan vagy­­naki-nek rá­gós birtokost használunk -1. a 2. alatti pél­dákat, néha azonban - mint például a 3. és 4. alatti esetekben - csak az egyik vagy csak a másik változat fogadható el? 2. a) Elveszett a Mari pénztárcája. b) Elveszett Marinak a pénztárcája. 3. a) Csak az ő pénztárcája veszett el.. b) *Csak neki a pénztárcája veszett el. 4. a) *Mari gyereke született. b) Marinak gyereke született. Miután felismertük és megfogalmaztuk, milyen elvek megsértése miatt helytelenek a 3. b) és 4. a) alatti mondatok, grammati­kánkból következni fog, hogy mikor hasz­nálható csak a ragtalan birtokos, mikor csak a -nak/nek rágós birtokos, és mikor mind a kettő. A névutós kifejezésekkel kapcsolatban figyeljük meg, hogy bizonyos névutós kife­jezésekből a névutó szabadon az igéhez kapcsolódhat igekötőként, más esetekben viszont e művelet teljességgel lehetetlen: 5. a) János után futottam. b) Utánafutottam Jánosnak. 6. a) János elől futottam. b) * Előre futottam Jánosnak. A vizsgálatok megmutatták, hogy egy névutónak igekötőként való alkalmazha­tósága attól függ, hogy a névutó cél vagy eredet jelentésű, azaz, hová vagy honnan kérdésre felel-e, s ez a tény a cél és eredet jelentésű vonzatoknak a mondat ese­ményszerkezetében játszott eltérő szere­pének következménye. Az igekötők első­sorban a cselekvés, történés típusának megváltoztatására szolgálnak. Az igekötő nélküli alapigék általában folyamatigék, azaz olyan homogén folyamatot fejeznek ki, melyet minden időpillanatban azonos cselekvés vagy történés jellemez. Ha egy ilyen folyamatigét (pl. fut) igekötővel lá­tunk el (kifut, lefut, befut), az ige ún. telje­sítményigévé válik. A teljesítményigék olyan cselekvést, történést jelölnek, mely különböző fázisokból állhat, melyek vé­gén a cselekvés vagy történés eléri célját és megszűnik (például aki befut, az beér a célba és megáll). Ha egy folyamatot jelölő igébe cél szerepű névutót inkorporálunk, akkor ezáltal a folyamatot végponttal lát­juk el, azaz, az ige teljesítményigévé válik (1) mondat topik predikátum kvantor predikátum fókusz predikátum ige egyéb igevonzatok Pl. I­I a) Simonyi-ösztöndíjjal minden évben három személyt tüntetnek ki. b) A Simonyi-ösztöndíjat ifj. Simonyi Károly alapította. c) Ifjabb Simonyi Károly kutatói ösztöndíjat alapított. 29 Természettudományi Közlöny 133. évf. 1. füzet NYELVÉSZET

Next