Természet Világa, 2002 (133. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
kommunikációs rendszerekbe, nem kell attól félnünk, hogy idővel a magánéletbe szorul vissza. Sőt, ellenkezőleg, a számítógép a kis nyelveknek is a nagyokéval egyenlő esélyt adhat, ha tudnak élni vele. Ha lesznek magyar szöveg elemzésére és létrehozására képes számítógépes programok, akkor ezek fordítani is fognak tudni, tehát az idegen nyelvű szövegeket magyarul, a magyar nyelvű szövegeket pedig idegen nyelven is meg fogják tudni jeleníteni. Néhány évtizede még a különféle emberi nyelvek olyan rendszerszerűtlennek tűntek, hogy reménytelennek látszott, hogy valaha is algoritmizálni lehessen őket. Vajon mitől változott meg ez a helyzet? A nyelveket alkotó struktúrák és az őket működtető törvények felismerését és egzakt megfogalmazását az új, természettudományos nyelvészeti módszertan tette lehetővé. Ma már az emberi nyelveket is azzal a deduktív, modellalkotó-kísérletező módszerrel kutatjuk, mint a fizikai világ jelenségeit. Hipotéziseket állítunk fel arra nézve, hogy egy-egy nyelvi jelenség milyen feltételek között jön létre, majd az egyes feltételek változtatásával különféle mondatváltozatokat hozunk létre, s ellenőrizzük, hogy teljesülnek-e a hipotézisünkből adódó predikciók. A magyar nyelv természettudományos módszerekkel való vizsgálata, azaz az elmúlt 25 év magyar generatív nyelvészete a magyart az emberi nyelvek olyan sajátságos típusaként állította elénk, mely fontos jellegzetességeiben különbözik a legismertebb indoeurópai nyelvektől. A magyarban a szórendet a mondat elemeinek nem a mondatrészi szerepe, azaz alany, tárgy volta, hanem a logikai funkciója határozza meg. A magyar mondat ige előtti nevezetes szerkezeti pozícióit a logikai műveleteket kifejező mondatrészek foglalják el, köztük a mondat logikai alanyát megnevező topik, a disztributív kvantorok (például a minden elemet tartalmazó mondatrészek), valamint a kizárólagos azonosítást kifejező fókusz. íme egy tipikus magyar mondatszerkezet és a szerkezetet megtestesítő néhány mondat: Az a) mondat a Simonyi-ösztöndíjról tesz állítást, azaz, a Simonyi-ösztöndíjjal összetevő a logikai értelemben vett alanya, másként topikja. A b) mondatban a Simonyi-ösztöndíjat foglalja el a topikpozíciót. A c) mondatban ifjabb Simonyi Károly szerepel topikként; róla szól a mondat. A topikot követő predikátumrész kezdetét főhangsúly jelöli. Az a) mondatban a predikátumrész első szerkezeti pozíciója: az ún. disztributív kvantoroknak helyt adó kvantorpozíció is ki van töltve. A disztributív kvantor azt fejezi ki, hogy predikátum a disztributív kvantor tartományába tartozó minden elemre külön-külön igaz, tehát az a mondat esetében minden évre külön-külön áll, hogy három személyt tüntetnek ki Simonyi-ösztöndíjjal. (Szembetűnőbb a disztributív kvantor szerepe az efféle mondatokban: A zongorát minden fiú felemelte. A mondat csak úgy érthető, hogy zongora felemelése külön-külön volt igaz minden fiúra.) Az igét közvetlenül megelőző fókusz mindig több alternatíva közül nevezi meg azt, melyre a predikátum kizárólagosan igaz. A b) mondat például azt fejezi ki, hogy a lehetséges alternatívák (például idősebb Simonyi Károly és ifjabb Simonyi Károly) közül ifjabb Simonyi Károlyra igaz az, hogy ösztöndíjat alapított. Bizonyos mondatösszetevők inherens tulajdonságaik (például kérdő vagy tagadó jegyük) következtében csak meghatározott logikai szerepet tölthetnek be. Ezek alapján meg tudjuk határozni egy-egy mondat lehetséges szórendi változatait, sőt, azt is meg tudjuk jósolni, hogy a különféle sorrendek között milyen jelentésbeli és milyen hangsúlyozásbeli különbségek vannak. Az a nyelvtípus, melyet a szakirodalomban először mi írtunk le a magyar nyelv példáján, igen elterjedtnek bizonyult. Számos amerikai, ázsiai, afrikai és európai nyelv művelői ismerték fel az általunk megállapított magyar mondatszerkezetben saját nyelvük szerkezetét. Sőt, mára kiderült, hogy a magyar mondatszerkezetben meghatározó szerepet játszó szerkezeti pozíciók: a topik-, a kvantor- és a fókuszpozíció rejtett jelenléte és hatása a legismertebb indo-európai nyelvek, például az angol mondatszerkezetében is kimutatható. Miután a magyar mondat alapszerkezetét már jó közelítéssel le tudjuk írni, a fő összetevők belső szerkezetének a vizsgálatára került a fő hangsúly. Az utóbbi időkben a főneves kifejezések, a névutós kifejezések, az igeneves kifejezések és a tagadás számos problémáját sikerült tisztázni. Hadd ilusztráljam egy-egy egyszerű példával, milyen kérdések foglalkoztatnak bennünket. A főnévi kifejezéssel kapcsolatban érdekes problémákat vet fel a birtokos szerkezet. Vajon mi az oka, hogy többnyire mindegy, hogy ragtalan vagynaki-nek rágós birtokost használunk -1. a 2. alatti példákat, néha azonban - mint például a 3. és 4. alatti esetekben - csak az egyik vagy csak a másik változat fogadható el? 2. a) Elveszett a Mari pénztárcája. b) Elveszett Marinak a pénztárcája. 3. a) Csak az ő pénztárcája veszett el.. b) *Csak neki a pénztárcája veszett el. 4. a) *Mari gyereke született. b) Marinak gyereke született. Miután felismertük és megfogalmaztuk, milyen elvek megsértése miatt helytelenek a 3. b) és 4. a) alatti mondatok, grammatikánkból következni fog, hogy mikor használható csak a ragtalan birtokos, mikor csak a -nak/nek rágós birtokos, és mikor mind a kettő. A névutós kifejezésekkel kapcsolatban figyeljük meg, hogy bizonyos névutós kifejezésekből a névutó szabadon az igéhez kapcsolódhat igekötőként, más esetekben viszont e művelet teljességgel lehetetlen: 5. a) János után futottam. b) Utánafutottam Jánosnak. 6. a) János elől futottam. b) * Előre futottam Jánosnak. A vizsgálatok megmutatták, hogy egy névutónak igekötőként való alkalmazhatósága attól függ, hogy a névutó cél vagy eredet jelentésű, azaz, hová vagy honnan kérdésre felel-e, s ez a tény a cél és eredet jelentésű vonzatoknak a mondat eseményszerkezetében játszott eltérő szerepének következménye. Az igekötők elsősorban a cselekvés, történés típusának megváltoztatására szolgálnak. Az igekötő nélküli alapigék általában folyamatigék, azaz olyan homogén folyamatot fejeznek ki, melyet minden időpillanatban azonos cselekvés vagy történés jellemez. Ha egy ilyen folyamatigét (pl. fut) igekötővel látunk el (kifut, lefut, befut), az ige ún. teljesítményigévé válik. A teljesítményigék olyan cselekvést, történést jelölnek, mely különböző fázisokból állhat, melyek végén a cselekvés vagy történés eléri célját és megszűnik (például aki befut, az beér a célba és megáll). Ha egy folyamatot jelölő igébe cél szerepű névutót inkorporálunk, akkor ezáltal a folyamatot végponttal látjuk el, azaz, az ige teljesítményigévé válik (1) mondat topik predikátum kvantor predikátum fókusz predikátum ige egyéb igevonzatok Pl. II a) Simonyi-ösztöndíjjal minden évben három személyt tüntetnek ki. b) A Simonyi-ösztöndíjat ifj. Simonyi Károly alapította. c) Ifjabb Simonyi Károly kutatói ösztöndíjat alapított. 29 Természettudományi Közlöny 133. évf. 1. füzet NYELVÉSZET