Természet Világa, 2009 (140. évfolyam, 1-12. szám)
2009-05-01 / 5. szám
Kandírozott ciprusok hoz folyamodtak: a kandírozáshoz. Pontosan úgy, mint nagymamáink egykor a gyümölcsöket, cukorszirupban tartósítják az ősi fákat. Hatalmas tartályokban, mind töményebb cukoroldatba helyezik őket, míg már több cukrot nem vesz fel a fa. Ekkor a beépült cukor adja majd a támasztószerkezetet, pótolva a cellulózt. A film vágása közben nemegyszer előfordult, hogy amikor valami szakmailag nagyon érdekes volt, és magyarázni kezdtem, ez mennyire fontos, hogy a geológusok erről akár órákon át képesek „vérre menő” vitát folytatni, Kollányi Guszti rendező és Tóth György vágó figyelmesen végighallgattak, majd egyszerűen csak ennyit mondtak: „Ez tényleg tök jó, de ki a csudát érdekel?” Ezek a részek kerültek ki egy laza csuklómozdulattal a szövegkönyvből. Ahhoz, hogy az ősi ciprusoknak a kérgét is meg tudják őrizni, kiemeléskor nem lehetett egyszerűen csak átkötözni őket! Be kellett pólyálni mindegyiket, mint egy törékeny hímes tojást. Ám ezek több tonnás, több méter kerületű hímes tojások! Mibe pólyálhatók be, hogy sérülésmentesen tudják kiemelni őket? Jó sok purhabba, emiatt aztán a környéken az anyag egy időre hiánycikké vált... Ahhoz, hogy a fákat roncsoló vas-szulfidot, a piritet közömbösíteni lehessen, a kutatók szerették volna megtudni, mekkora mennyiségben van jelen ez az ásvány az ősciprusokban. A számításhoz a fák keresztmetszetében is meg kellett volna mérni az elemi összetételt - felemelve a fákat, a műszert becsúsztatni a tartólap rácsai közé. Ekkora fáknál már a felemelés sem megy könnyen, darut kellett segítségül hívni. A több órán át tartó előkészítés után derült ki, a műszer nem fér be a tartólaprácsok közé - s végül a fontos adathoz kórházi röntgentomográf segítségével jutottak hozzá a kutatók. Gyermekkoromban faltam a búvárrégészetről, az elsüllyedt hajókról, azok kiemeléséről szóló könyveket. Az egyik ilyen klasszikus történet a svéd csatahajóhoz, a Vasához kötődik, amely 1628- ban, a próbaútján süllyedt el a stockholmi kikötőben. 1961-ben emelték ki a víz alól. Mivel a Vasa volt az első olyan fából készült tárgy, amelyet polietilénglikollal, azaz egy speciális műanyaggal konzerváltak, tavaly nyáron elmentünk Stockholmba, a Vasa Múzeumba, hogy filmre vegyük, miként konzerválták a hajót, közben mit tapasztaltak, mennyire vált be a módszer, mi okozhat a későbbiekben problémát - hiszen a bükkábrányi ősciprusoknál is előfordulhatnak majd hasonló gondok. Az egykori Pannon-tó és környezete élővilágát, s az akkori éghajlatot ma már viszonylag jól ismerjük. Persze, vannak még homályos részletek, melyeket csak mi rajzoltunk a képbe. E fák felfedezése, fajbasorolása alapvetően nem rengeti meg és nem dönti romokba az eddigi elképzeléseinket, de mindenképpen pontosítja az eddigi adatokat, így finomabb, árnyaltabb képet alkothatunk a 7 millió évvel ezelőtti világról. A filmet május 10-én az m2-en, 18.50- kor tekinthetik meg az érdeklődők. FARKAS CSABA Természettudományi Közlöny 140. évf. 5. füzet 233 FILMSZEMLE