Természet Világa, 2012 (143. évfolyam, 1-12. szám)
2012-03-01 / 3. szám
A TERMÉSZET VILÁGA MELLÉKLETE fa, a magyar seballa, a sokvirágú habszegfű, a homoki fátyolvirág, a kora tavasszal nyíló tarka sáfrány, az évelő len, a magyar gurgolya, a gyíkpohár, a kakascímer, az osztrák zsálya, a kisfészkű ászat, a fekete hagyma, a bugás hagyma, valamint a mocsári kosbor. Néhány éve sajnos kipusztult a tavaszi hérics, a pusztai meténg és a fekete kökörcsin is. A szártalan csüdfű is már eltűnt, pedig ez a faj egyedül Ludason fordult elő Szerbiában. Egykoron északról a tavat fűz, nyár, kőris és a szil különböző fajai által alkotott erdők vették körül, míg mára már csak erdőmaradványokat említhetünk. A vízinövények közül megtalálható itt az apró békalencse, a keresztes békalencse, a gyűrűs süllőhínár, a nád, a tavi káka, a keskenylevelű és a széleslevelű gyékény. Ezek közül a tavi káka és a keresztes békalencse a növényzetnek még 1 %-nál is kisebb részét teszi ki, míg a nád mennyisége körülbelül a teljes biomassza 60%-ára tehető. A Ludasi-tó rovarállománya igen változatos, ami viszont szomorú az, hogy a fajok egyedszáma egyre inkább csökken. Jelentősek az egyenesszárnyú rovarfajok és különféle poloskák, az egyszárnyúak közül kiemelem a sisakos sáskát, amely védelem alatt áll. Rajtuk kívül előfordul még az aranyszemű fátyolka, a hangyaleső, az imádkozó sáska, a zömök bögöly, a zöld zömöklégy és a kétöves pihelégy. A halak közül megtalálható a réticsík, a ponty, a kárász, az ezüstkárász, a compó, a dévérkeszeg, a küsz, a koncér, a kefe, a fehér amúr, a fehér busa, a pettyes busa, a razbora, a csuka, a harcsa, a sügér, a fogas sügér, a naphal, valamint a törpeharcsa. A következő kétéltűek találhatók meg a Ludasi-tó környékén: pettyes gőte, tarajos gőte, vöröshasú unka, zöld varangy, barna varangy, zöld levelibéka, barna ásóbéka, erdei béka, kecskebéka, tavi béka, gyepi béka, bár létezése egyes kutatók szerint vitatható, hiszen ez a faj kizárólag magasabb fekvésű területeken fordul elő. Előfordulhat, hogy a kutatások során összekeverték a hozzá nagyon hasonló mocsári békával, amely viszont éppen az ilyen környezetet kedveli. A kétéltűek és a hüllők egyébként világviszonylatban is veszélyeztetettek, számuk egyre inkább csökken. A terület hüllők szempontjából nem mondható változatosnak. Mindössze mocsári teknős, néhány gyíkfaj, pontosabban a fürge, a zöld, a fali és a magyar gyík él itt. Emellett Kispiacnál rábukkantak homoki gyíkra is. A hüllők közül még vízisikló és rézsikló található meg Ludason. Ami viszont pozitívum, hogy például a mocsári teknős populációja kifejezetten nagy. A környék madárvilága akár egy külön fejezetet is érdemelne, ugyanis a Ludasi-tó madártani szempontból európai jelentőségű, hiszen 214 madárfaj él itt. Mindet megemlíteni képtelenség lenne, de néhánnyal közülük érdemes foglalkozni. Ludason található egy vörösgémek, selyemgémek és bakcsók által lakott vegyes gémtelep, költenek itt sitkék, kis vízicsibék és barkós cinegék. A már említett sűrű nádasokban élt a kékcsőrű réce is, amely 1947-ig költött Ludason. Nyári ludak úgyszintén költöttek ezen a területen, de a vadászatnak köszönhetően valószínűleg örökre eltűntek. Hasonló körülmények felelnek meg a cigányrécének is, de szerencsére ez a faj még napjainkban is megtalálható. Fontos külön is figyelmet szentelni ennek a fajnak, mert európai viszonylatban szemlélve már drasztikusan csökkent az egyedszámuk, ezért különösen fontos az a tény, hogy Ludason még egy aktívan költő populációról beszélhetünk. Megritkult már a fogoly- és fürjállomány is. Szerencsére a függőcinege és a fülemüle számára a megritkult erdők nem jelentenek gondot. Az emlősök közül Ludason megtalálható a keleti sün, a közönséges vakond, az erdei cickány, bár jelenléte vitatott, akárcsak a törpecickányé, mivel ezek a sűrűbb erdőket kedvelik, azok pedig nem fordulnak elő a tó közvetlen környékén, csupán néhány kilométerre a tótól. A tó környékén előfordul a közönséges vízicikány, a mezei cickány, a korai denevér, a törpe denevér, a kései denevér, a vízi denevér és a szürkehosszúfülű denevér. Az 1900-as évek környékén találkozhattunk még a tavi denevérrel és durvavitorlájú denevérrel is, melyek már abban az időszakban is igazi ritkaságnak számítottak. A létezésüket bizonyító példányokat ma Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzik, hiszen például a tavi denevérből ezt az egyetlen példányt találták Szerbia egész területén. Az emlősök közül megtalálható még a hörcsög, a mezei pocok, a pézsmapocok, a kószapocok, a törpeegér, a güzüegér, a pirókegér, az erdei egér, a csíkos egér, a róka, a görény, a közönséges menyét, a közép-európai hermelin, a nyest és a vidra, habár a vidraállomány is mindössze 3—5 párt tesz ki. Egy mókust is sikerült megfigyelni a Ludasi-tótól északra 1997-ben. Ezen értékes élőlények listáját végigböngészve érdemes azon elgondolkodni, hogy milyen gazdag is a természet, a mi feladatunk pedig az, hogy ezt a gazdagságot megismerjük, és ami a legfontosabb, megbecsüljük. Hol a gond? A Ludasi-tó védelem alatt áll, élővilága azonban egyre inkább megcsappan. Vajdaság területének mintegy háromnegyede mezőgazdasági művelés alatt áll. Ezeknek a területeknek a létrehozása és fenntartása erős negatív kihatással van a természetes élőhelyek állapotára, a tó pedig három település között terül el ezen a rendkívül fejlett mezőgazdaságú vidéken. Mintegy negyven éve a Ludasi-tó virágzott. Fontos állomása volt az észak-déli madárvonulás útvonalának. Napjainkban a tóra igencsak jellemző az öregedés, valamint a feltöltődés. A legnagyobb gond azonban természetesen az antropogén hatás, ugyanis friss vizet részben a Palicsitóból kap, amelybe pedig Szabadka elvileg megtisztított szennyvizét engedik, részben pedig a magyarországi Körösből, amelynek minősége szintén nem kielégítő. A víz magas foszfáttartalma - amelyet a szennyvíz okoz — következtében a vízi növények mértéktelenül szaporodnak. A felhalmozódó és bomló szerves anyagok csökkentik a víz oxigéntartalmát, a sok iszap miatt pedig a víz mélysége csökken. A közúti közlekedés is veszélyezteti az élővilágot, mert a forgalmas utak különösen a kétéltűek párzási és telelésre való készülési időszakában nagyon veszélyesek. Egykor az ember és az őshonos élővilág között harmonikus egyensúly uralkodott, ami napjainkra teljesen megbomlott - természetesen az élővilág rovására. Mit kell(ene) tenni A természetvédelmi területen tehát a legfontosabb cél a biodiverzitás feltételeinek biztosítása. Ennek érdekében a legfontosabb, hogy meg kell gátolni a szennyvíz bevezetését a tóba. Ezenkívül a túlburjánzott nádat is le kell vágni évente annak érdekében, hogy a felgyülemlett szerves anyag ne okozzon károkat, meg kell akadályozni, hogy a környező mezőgazdasági területekről a műtrágya, illetve a különféle növényvédő szerek szennyezzék a tavat, valamint a lehető legkisebbre kell csakcigányréce - büszkék lehetünk, hogy nálunk még megtalálható A függőcinege és a fülemüle még tűrik a helyzetet XXXIV