Természet Világa, 2013 (144. évfolyam, 1-12. szám)
2013-09-01 / 9. szám
METEOROLOGIA dául 53, Királyréten 87 mm-t mértek. Néhány nappal később ismét felhőszakadás kísérte a zivatarokat, a Duna-Tisza közén néhány állomáson több mint 30 mm hullott, de a legtöbbet a déli határ mentén fekvő Katymáron regisztrálták (85 mm). Másfél havi csapadékmennyiség zúdult a térségre, ami azért is figyelemre méltó, mivel az Alföld közepén nincsen a hegyek térségében gyakran jelentkező orografikus emelő hatás, ami hatványozottan segítené a csapadékképződést. A hónap második dekádjában a ciklonok és anticiklonok gyorsan váltották egymást. Május 12-én egy heves zivatarból a Szabolcs-Szatmár megyei Vaja községben tornádó csapott le, több tucat ingatlanban károkat okozva. A harmadik dekád során egy nagy kiterjedésű magassági hideg légörvény alakult ki, és rekedt meg Közép-Európa felett. A sok felhő, a gyakori csapadékképződés eredményeként kifejezetten hűvös idő volt. Május legalacsonyabb maximum- és minimumhőmérséklete ebben az időszakban következett be, 27-én a levegő a hajnali 3, 9 fokról délutánra csupán 11, 18 fok közé tudott felmelegedni. Ebben az időszakban két jelentősebb csapadékhullás volt, az egyik 26-án, a másik pedig 30-án. Az első esetben az ország középső harmadában esett 10-30 mm eső, sőt Baján 38 mm. Másodjára országszerte általában 5-20 mm hullott, míg Mosonmagyaróváron 40 mm-t mértek. Az idei május a 16 °C-os havi középhőmérsékletével átlagosnak mondható. A csapadékviszonyokat tekintve az átlagot meghaladó volt, országos átlagban 87 mm-rel. A legtöbb eső Bánkúton (195 mm, Borsod-Abaúj-Zemplén), míg a legkevesebb Adonyban (36 mm, Fejér) esett. A hőmérsékleti szélsőségekről korábban már szót ejtettünk. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a 2013-as év tavasza egyáltalán nem szűkölködött időjárási szélsőségekben, mind a csapadékot, mind a hőmérsékletet tekintve. Ezen szélsőségek leginkább olyan nagytérségű időjárási helyzetekben alakultak ki, amikor Észak-, illetve Kelet- Európa térségében stabil anticiklon alakult ki, így a hűvös, csapadékos időt okozó ciklonok és frontok a kontinens középső területei fölé kényszerültek haladni, ott megrekedtek. A 2. ábra: 2013 májusának országos napi átlaghőmérséklet idősora, és az 1971- 2000 évek átlaga Természettudományi Közlöny 144. évf. 9. füzet UTAK, HÁLÓZATOK Az információs hálózat születése Hatodik rész FÁBIÁN TIBOR „ ...egy hivatalnok, aki nem a kék eget nézi naphosszat, mint a csillagász, ... hanem a fehér hasú, fekete lábú óriási rovart figyeli, a továbbító állomást, amely négy-öt mérföldnyire van tőle. ” (Alexandre Dumas: Monte-Cristo grófja) A technika történetében gyakran előfordul, hogy felfedeznek valamit, ami - igény híján vagy a korabeli eszközökkel való megvalósíthatatlanság okán - pár évszázadra feledésbe merül. Ez történt Publius Flavius Vegetius Renatus római katonai író találmányával, az őrtornyok tetején árbocrúdra szerelt állítható keresztrudas távíróval, melyet Kr. e. 39-ben az „Epitoma rei militaris” c. könyvében írt le. A francia Chappe fivérek ezt a eszközt mintegy 1800 évvel később - újra feltalálták. (A cikk első része a múlt év februári, a második az augusztusi, a harmadik a szeptemberi, a negyedik a novemberi, az ötödik rész az ez évi júniusi számunkban jelent meg.) Claude Chappe:tachygraphe és télégraphe Claude Chappe és bátyja, Ignace 1790 körül kezdték meg kísérleteiket szülővárosukban, Brutonban. Elsőként a módosított súlyfelhúzású ingaórákból álló ún. szinkronizált rendszerrel - az ókori Aeneas Tacticusnak tulajdonított vízóra-távíró „modernizált” változatával - kísérleteztek. Hoffmannhoz hasonlóan az órák számlapját szimbólumokkal jelölték, melyek szavakat, egész mondatokat jelentettek. Az órákat egy adott jelre - rézüst kongatására - egyszerre indították el. Amikor az adóállomáson a mutató a megfelelő szimbólum fölé ért, jelzést adtak, s a vevőállomás óráján mutatott jel ekkor vált „érvényessé”. A szinkron működést biztosító hangjelzés az első, 400 m-t átívelő kísérleteknél még „elment”, de nagyobb távolságokon ezt már nem lehetett használni. Többféle jelzést is kipróbáltak, például füstöt, fekete/fehér táblának oszlopra való felhúzását, feltöltött leideni palackok kisütését, de egyik sem vált be. Második, zsalus-táblás kísérleti rendszerüket már Párizsban — az egyik állomást az Étoile téren, a másikat az egykori Belleville település Ménilmontant részében állították fel. A távíró négyszögletes fakeretből állt, s a keretben öt darab, vízszintes tengely körül elfordítható tábla volt. Bináris jelzésrendszert használtak: a táblát vagy látta, vagy nem látta az 425