Tervgazdasági értesítő, 1959 (11. évfolyam, 1-27. szám)

1959-01-22 / 2. szám

­ (3) A költségvetési előirányzat alapján gazdálkodó szervek felesleges készletei hasznosításának módját a 64/ 1955. (P. K. 20.) P. M. számú és a 112/1957. (P. K. 5.) P. M. számú utasítás szabályozza. (4) Az utasítás rendelkezései nem érintik: az állami és szövetkezeti vállalatok termékeinek és készleteinek forgalombahozataláról szóló, a 27/1958. (IV. 12.) Korm. számú rendelettel módosított 17/1956. (XII. 30). Korm. számú, az állami gépjárművek üzembentartásának szabályo­zásáról szóló 8/1957. (I. 29.) Korm. számú, valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 2/1957. (IV. 28.) K. P. M. számú, a gördülőcsapágy forgalmának szabályozásáról szóló 105.300/1950. (XII. 5.) O. T. számú, a használt gördülőcsapágy forgalmának szabályozásá­ról szóló 101.400/1951. (II. 10.) O. T. számú, az egyes műszerek felvásárlásáról szóló 2.500—119/ 1953. (Tg. É. 24.) O. T. számú, a hulladékok gyűjtéséről és hasznosításáról szóló 2.500— 21/1954. (Tg. É. 5.) O. T. számú, a közúti gépjárművek gumiabroncsellátásának újabb szabályozásáról szóló 200/1954. (Tg. É. 20.), O. T. számú, a használaton kívüli villamos forgógépekről szóló 15/ 1955. (Tg. I. 12.) O. T. számú, a nemesfémtermékek gazdálkodási rendjéről szóló 76/ 1955. (P. K. 25.) P. M. számú, az egyes alkatrészek cseredarabok átadásáról szóló, az 1/1956. (V. 16.) O. T. számú rendelettel módosított 1/1955. (I. 9.) O. T. számú, a tűzállóanyag törmelékek összegyűjtéséről, tisztításá­ról és vételre való felajánlásáról szóló 15/1956. (Tg. É. 19.) O. T. számú, az egyes használaton kívüli csomagolóeszközök újbóli felhasználásáról és értékesítéséről szóló 10/1958. (Tg. É. 13.) O. T. számú és a Selejtezési Felügyelőség működéséről, acél- és színes­fémanyagok selejtezéséről és a termelésből kivont gépek hasznosításáról szóló 11/1958. (Tg. E. 14.) O. T. számú rendeletekben, illetve utasításokban foglaltakat. 2. §. A vállalatok a készleteik alakulását állandóan figye­lemmel kísérni és a feleslegesnek mutatkozó készleteket a jelen utasításban foglaltak szerint folyamatosan érté­kesíteni, az irányító szervek pedig a vállalatok ezen te­vékenységét ellenőrizni kötelesek. A felesleges készlet fogalma: 3. §. (1) A jelen utasítás szempontjából a beszerzésből szár­mazó készletek közül felesleges készleten — a (2) bekez­désben foglalt kivételtől eltekintve — az utasítás hatálya alá tartozó valamennyi vállalatnál azokat a készleteket kell érteni, ah amiyek a megállapított maximális készlet-norma szerinti készletmennyiséget meghaladják, kivéve azokat, amelyek a szerződésben megállapított határidőnél ko­rábbi szállítás, vagy termelés átütemezése következtében állottak elő és hat hónapon belül előreláthatólag fel­­használásra kerülnek; b) amelyekre készletnorma nincs és a felülvizsgálat időpontjától számított legfeljebb hat hónap alatt előre­láthatólag nem kerülnek felhasználásra. A­ tartalék-alkat­részek közül, készletnorma hiányában, felesleges kész- teshnek­ez tekintendő, amelyet a vállalat igazgatója annak пЗЩЗЕГ — — — (2) Az export céljait szolgáló termékek közül feles­­­leges készletnek az tekintendő, amelyet a külkereske­delmi, illetve a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok már legalább egy év óta tárolnak. (3) Az értékesítés céljára előállított kész-, félkész- és befejezetlen termékek közül az előállító vállalatnál feles­leges készletnek az tekintendő, amelyre a vállalatnak megrendelése vagy szállítási szerződése nincs és ame­lyet a vállalat a kibocsátásra kész állapot időpontjától számítva legalább 3 hónap óta nem tudott értékesíteni. (4) Feleslegesnek kell tekinteni az (1)—(3) bekezdések­ben foglaltakon kívül mindazt a készletet is, amelyet a vállalat igazgatója nélkülözhetőnek (feleslegesnek) nyil­vánít. A felesleges készletek értékesítése. 4. §. (1) A vállalatok felesleges készleteiket az illetékes or­szágos értékesítő vállalatnak kötelesek vételre felaján­lani. a) ha a (3) bek-ben szabályozott elővásárlási jogot nem gyakorolják, és b) ha a felesleges készlet mennyisége a gazdálkodási utasításban, vagy a szállítási alapfeltételekben előírt nagyfogyasztói súlyhatárt eléri, illetve meghaladja. Amennyiben az országos értékesítő vállalat az átvétel tekintetében a bejelentéstől számított 15 napon belül nem nyilatkozik, úgy a vállalat a felesleges készletét a (2) bekezdés b)­­ és c) pontjaiban megjelölt szerveknek szabadon értékesíteti." (2) A vállalatok a nagyfogyasztói súlyhatár alatti kész­leteiket vagy a) az országos értékesítő vállalatok, vagy b) az átvevő kereskedelmi vállalat szakosításának meg­felelően a Műszaki Aanyag- és Gépkereskedelmi Válla­lat (a továbbiakban: MAGÉV), illetve a Bizományi Áru­ház Vállalat, vagy c) más­­ vállalatok részére szabadon értékesíthetik. (3) A felesleges készletek értékesítésénél, súlyhatárra való tekintet nélkül, elővásárlási jog illeti meg azt a vál­lalatot, amely az átadó vállalattal egyazon minisztérium vagy országos főhatóság (a továbbiakban: minisztérium) felügyelete alatt áll. Az elővásárlás gyakorlásával kap­csolatos eljárást a minisztériumok szabályozhatják. (4) A minisztériumok az irányításuk alá tartozó egyes vállalatokat — a (2) bek. a) és b) pontjaiban említett vállalatok kivételével — felesleges készleteiknek szövet­kezetek vagy szövetkezeti vállalatok részére történő köz­vetlen értékesítésétől eltilthatják, illetve egyes termékek­ből keletkező felesleges készleteket a szövetkezetek­ vagy szövetkezeti vállalatok részére történő közvetlen értékesítésből kizárhatnak. (5) A vállalatok felesleges készleteiket kisiparosok és magánszemélyek részére~közvetlenül nem értékesíthetik. Ezek részére történő értékesítés a belkereskedelmi válla­latok, az erre kijelölt országos értékesítő­­ vállalatok, illetve a MAGÉV feladata. 5. §. (1) Teljes értékű felesleges készletnek az illetékes országos értékesítő vállalat részére történő átadása ese­tén, az átadó vállalat olyan árat köteles alkalmazni, amilyen áron az illetékes országos értékesítő vállalat rendszeres tevékenysége során a szóban lévő terméket az ezt előállító vállalattól megvásárolja, illetőleg a ható­­­­ságilag megállapított árból olyan engedményt köteles adni, amilyent a szóbanlévő terméket előállító vállalat, a vonat­ 34 TERVGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 1959. január 22.

Next