Textilmunkás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI SEJT. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1970. JÚNIU­S ARA: 50 FILLÉR * ubikiPMJI DOLGOZÓK SZAKSZERVIZEIIAILK­EAPJA Országgyűlési képviselőinké a szó. A textilipar jelenéről és jövőjéről A miniszterasszony levele ★ Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének válasza A parlament márciusi ülésszakára a megnöveke­dett aktivitás és vitakedv volt a jellemző. A három­napos ülésszakon csupán a kormányelnöki expozéhoz harmincan szóltak hozzá. Két képviselő: Spollár Lászlóné, a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár segéd­művezetője és Kemenczés Sándorné, a Lőrinci Fonó szocialista brigádvezetője kimondottan a textilipar je­lenlegi helyzetéről tett néhány észrevételt és javas­latot. A vázoltakból kitűnik, hogy Spollár Lászlóné és Kemenczés Sándorné képviselők észrevételeit, javasla­tait időszerűnek és megszívlelendőnek tartják az arra illetékesek. Joggal bízhatunk benne, hogy a több mil­liárd forintos rekonstrukcióval párhuzamosan fokoza­tosan korszerűsödik a textilipar gyártási lehetősége, s javulnak az élet- és munkakörülmények is. Mocsári Károly SPOLLÁR LÁSZLÓNÉ töb­bek között elmondotta, hogy az iparban arra számítanak: a jövőben tovább nő az érdek­lődés az olcsó, szintetikus alapanyagú termékek iránt kérdéses azonban, hogy a je­lenlegi helyzetet figyelembe véve, a textilgyárak eleget tudnak-e tenni az igényeknek, mert a korszerűsítéshez a vál­lalatoknak nincs elég pénzük, az iparág alacsony jövedelme­zősége csak lassú fejlődést tesz lehetővé. Javasolta, hogy az iparág helyzetével népgazda­sági szinten kiemelten foglal­kozzanak az illetékesek. KEMENCZÉS SÁNDORNÉ többek között arról beszélt hogy az iparág termékei mind külföldön, mind belföldön, csak akkor lesznek igazán versenyképesek, ha mielőbb sor kerül a textilipar alapos rekonstrukciójára. „Ruházati iparunk elsősorban hagyomá­nyos szálas anyagok felhasz­nálására van berendezkedve. A szintetikus szálak fokozot­tabb felhasználásával — mon­dotta —, az átállás során olyan gépek­ és gépi berendezések is feleslegessé válnak, amelyek egyébként még nem értek meg a kiselejtezésre.” A képviselők észrevételeit ez alkalommal is a Miniszter­­tanács titkárságára továbbítot­ták, ahol gondosan kigyűjtöt­­ték a különböző javaslatokat, indítványokat, majd a Minisz­tertanács ülésén — téma sze­rint csoportosítva — átadták az illetékes miniszternek. A minisztériumokban megvizs­gálják a képviselők felvetéseit és érdemi intézkedéseikről — egy hónapon belül — mind a képviselőt, mind az ország­gyűlés elnökét értesítik. Az egy hónap eltelt. Felke­restük Kemenczés Sándorné és Spollár Lászlóné képviselő­ket, s érdeklődtünk, milyen választ kaptak javaslatukra. Kemenczés Sándorné észre­vételeire a következő választ küldte Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter: „A hagyományos szálas anyagok felhasználásáról a szintetikus szálak feldol­gozására történő áttérés és a textilipari gépek selejte­zése között nincs szoros összefüggés. A textilipari feldolgozó gépek zöme ugyanis egyaránt alkal­mas természetes és szin­tetikus szálak feldolgozá­sára. A szintetikus szálak feldolgozása technológiai változtatást elsősorban a kikészítő üzemekben igé­nyel, mivel a kikészítési folyamatokat ki kell egé­szíteni vegyi és hőrögzíté­si műveletekkel. Ezek el­végzéséhez megfelelő új gépek beállítása szüksé­ges. A textilipari gépek ki­­selejtezésére általában azért kerül sor, mert avultságuk következtében nagyüzemi hasznosításuk nem célszerű. A kiselejte­zett gépek kisüzemi ter­melés keretében még hasznosíthatók lennének, azonban gátat szab a munkaerőhelyzet, továb­bá az a körülmény, hogy üzembe helyezésük nehe­zítené a félkész termékek piaci egyensúlyának ala­kulását. Abban az eset­ben, ha az üzembe helye­zés sem munkaerő-gaz­dálkodási, sem anyagellá­tási problémákat nem okoz, a gépek más terüle­ten történő hasznosításá­nak akadálya nincsen. Meg kell jegyeznem to­vábbá, hogy a szintetikus szálak felhasználásának terjedése, különösen a pa­mut- és selyemiparban, nem olyan mértékű, hogy a még el nem avult gépek selejtezését szükségessé tenné.” Spollár Lászlóné többek kö­zött az alábbi tájékoztatást kapta: ,,A textilipari üzemek fokozottabb ütemű kor­szerűsítését a IV. ötéves terv előirányozza. Ezzel a kérdéssel a gazdasági bi­zottság az 1970-es már­cius 3-i ülésén már fog­lalkozott. Ez év augusztus 15-ig részletes előterjesz­tést készíttetek a GB ré­szére, a textilipari és tex­tilruházati ipar rekonst­rukciós programjára. Ebben az előterjesztés­ben mind a célokat, mind pedig a lehetőségeket részletes vizsgálatok és elemzések alapján — is­mertetni fogom. Meg kell jegyeznem, hogy már 1970. évtől se­gítséget jelent a textil­ipari üzemek korszerűsí­téséhez a preferált szovjet gépimport biztosítása, és ezen túlmenően az im­­portkönnyítések (például: letéti díj mérséklése). A preferált szovjet gépim­port biztosítása elsősor­ban a fonodák korszerűsí­tésében és a szövödék automatizálása területén jelent komoly segítséget.” A textilruházati ipar átfogó rekonstrukciójának körvonalai egyébként kialakulóban van­nak. Az iparág negyedik öt­éves tervkoncepciója kimond­ja, hogy a következő tervidő­szakban a ruházati ipar ter­melésének jelentősége tovább növekszik, ezért a hosszabb távra felmért szükségletek alapján kell fejlesztését, ter­melésének növelését előirá­nyozná, mégpedig átfogó re­konstrukció keretében. A ter­melés bővítését elsősorban gépcserés rekonstrukciókkal, korszerű nagyteljesítményű gépek és automatizált folya­matok széles körű alkalmazá­sával kívánják megoldani. A további részletes fejlesz­tési program kidolgozásának alapját képező irányelvek el­fogadásával együtt a Gazdasá­gi Bizottság utasította a köny­­nyűipari minisztert, hogy ké­szítse el a ruházati iparon be­lül a textil- és a textilruházati ipar negyedik ötéves tervidő­szakra szóló rekonstrukciós programját. A ruházati ipar átfogó fejlesztése mintegy 12— 14 milliárd forintos beruházási költséget igényel 1975-ig. Meg kell vizsgálni, hogyan hat majd a fejlesztés a belföldi termelésre és az export gazda­ságosságára, valamint a fize­tési mérlegre. Elemezni kell a nemzetközi munkamegosztás­ban való fokozottabb részvétel lehetőségeit. Az új létesítmé­nyek beruházási javaslatait ez év végéig terjesztik a Gazda­sági Bizottság elé. A fejlemények tehát bizta­tóak. A megvalósítás „hogyan­járól” természetesen ma még lehetetlenség konkrétan nyi­latkozni, a különböző elkép­zelések egyeztetése még tart. Ilyen szempontból különös fi­gyelmet érdemel Fock Jenő­nek, a Minisztertanács elnöké­nek az országos agitációs és propaganda tanácskozáson nemrégiben elhangzott vála­sza, melyet a textilipar fej­lesztési elképzeléseit firtató kérdésre adott k­i.Erre a kérdésre nem olyan egyszerű válaszolni. Még azt is vizsgálni kell, hogy Magyarországon va­lóban szükséges-e a tex­tilipart úgy fejleszteni, hogy több textíliát gyárt­sunk, mint amennyit most gyártunk. Azt hiszem, ez is vitatható, és ezért a közgazdászok ezt meg fog­ják vizsgálni. A felülvizs­gálatra az is kényszerít bennünket, hogy nem tartható fenn az idők vég­telenségéig a textilipar­ban — ahol túlnyomó többségben nők dolgoznak — a háromműszakos rendszer. A textilipar fejleszté­sén egyébként nem azt ér­tem, hogy az évi 350—400 millió négyzetméter pa­mutszövet helyett 600 millió négyzetmétert kell gyártani. Még akkor sem, ha egyetértek azzal, hogy le kell szállítanunk a tex­til- és ruházati cikkek árát, és így e cikkekből a fogyasztás növekszik. Mi az elmúlt évek so­rán az adottságunknak nem megfelelő mértékben erőltettük a textíliák ex­portját, sőt büszkék vol­tunk arra is, hogy igen magas az exportunk és több olyan országnak is szállítunk, ahonnét inkább vásárolni kellene — eset­leg kikészítetlen formá­ban —, és azokért gépek­kel és más cikkekkel fi­zetnünk. Egyébként a textilipar­ról talán még annyit, hogy a textilipar vezetői és a minisztérium is teljesen szabad kezet kapott a szo­cialista országokból gép­vásárlásra, a régi gépek újakkal való lecserélésére. Ezt középlejáratú bank­hitellel is támogatjuk. A Külkereskedelmi Minisz­térium állandó ösztönzést kap arra, hogy a fejlődő országokból kikészítetlen textíliát importáljon, és azok minőségi kikészítését végezzük el Magyarorszá­gon. Fonalat és pamutszöve­tet kell tehát behozni ki­készítetlen állapotban, és nem a szövődéi kapacitást kell bővíteni. A szövődéi kapacitást szerintem kö­rülbelül ezen a szinten szükséges tartani, azzal a kikötéssel, hogy sokkal kevesebb eleven munká­val és sokkal termeléke­nyebb gépekkel kell kö­rülbelül ugyanezt a ter­mékmennyiséget biztosí­tanunk.” A dolgozók igazságérzetével találkozott — Gondolatok a módosított kollektív szerződésekről — A módosított kollektív szer­ződések kihirdetése és hatály­balépése a textilipari vállala­toknál megtörtént, így ezt kö­vetően már az új belső szabá­lyok határozzák meg — többek között — a vállalatok munka­ügyi, bér- és szociálpolitikai tevékenységét. Sokan kérdezték, hogy va­jon miért volt szükség a mó­dosításra, amikor alig egy év választ el bennünket az újabb szerződéskötéstől. A válasz: — mert egyes köz­­gazdasági szabályzók megvál­toztak. Ennek következtében a részesedés felosztását alapve­tően befolyásoló kategória rendszer megszűnt, s helyette új, a dolgozók igazságérzeté­­vel találkozó felosztási elvet érvényesítettek. Tekintettel arra, hogy a felosztás vállalati szabályait a kollektív szerző­désekben kell előírni, így a módosításokra szükség volt. Ezenkívül több olyan belső szabályt tartalmaztak a szer­ződések, amelyeket egyes fel­sőbb jogszabállyal ellentéte­sen írtak elő, ezért azok meg­­változtatása is indokolt volt. A dolgozók úgy ítélik meg, hogy a módosított szerződések lényegesen többet nyújtanak, mivel tartalmuk jobban elő­térbe helyezi az anyagi ösztön­­zést, a törzsgárda megbecsülé­sét, s ezzel nagyobb eredmé­nyek elérésére serkenti a dol­gozókat. Ez a megállapítás nagyon reális, mivel a vállalatok —az érvényben levő rendelkezések figyelembevételével — tényle­gesen éltek az új lehetőségek­kel. Miben mutatkozik ez meg? A törvényesség biztosításá­ban, valamint az anyagi ösz­tönzőkre fordítható eszközök ésszerű felhasználásában. A törvényesség keretein be­lül került szabályozásra —­ többek között — a munkavi­szony létesítésével összefüggő próbaidő, a felmondási és mentesítési idő mértéke, to­vábbá azok a feltételek, ame­lyek a felmondási korlátokat tartalmazzák. Pihenéshez való jog és a túlmunka A túlmunka szabályainak meghatározásánál a legtöbb helyen figyelembe véve a reá­lis szükségleteket, az eddi­gieknél sokkal jobban diffe­renciáltak. Néhány vállalatnál viszont még előfordul, hogy nem tartják tiszteletben a dol­gozók pihenéséhez való jogát, ami elsősorban a túlmunka, a heti pihenőnapon és szabad szombaton végzett munka sza­bályaiban mutatkozik meg. Egyes helyeken a vezérigaz­gató és oszt utasítást adha­t a szabad szombat áthelyezésére, holott azt csak a dolgozók ké­résére lehet másik pihenőnap­pal megváltani. Másutt az elő­­írt és jóváhagyott túlóra­­mennyiségen felül a dolgozó — amennyiben önként vállalja — többet teljesíthet az előírtnál. Ilyen vállalásnál nem veszik figyelembe azt, hogy a szerző­désükben foglaltak végrehajt­ható okiratként kezelendő és annak be nem tartása alól az sem mentesít, ha azt a dolgozó beleegyezésével teszik. Igaz, hogy az ilyen és ha­sonló gondolkozás egyre keve­sebb, azonban a célunk az, hogy a szabálytalanságok min­denütt megszűnjenek és ennek érdekében, ha szükséges, in­tézkedéseket is teszünk. A részesedés felosztása és a jogosultságra vonatkozó sza­bályok kialakítása tekinteté­ben sok új, a dolgozók mozgó­sítására ösztönző döntések szü­lettek. A részesedésre való jo­gosultság előírásait a vállala­tok többségénél megváltoztat­ták, főleg szigorították — a munkaerőmozgás csökkentése érdekében — a kifizetés felté­teleit. Ugyanakkor a törzsgár­da megszilárdítása, anyagi el­ismerése nagyobb szerepet ka­pott mindenütt. A hűség foko­zottabb elismerésével szinte minden dolgozó egyetértett, több vállalatnál növelték az eltöltött évek alapján kifizet­hető hűségjutalom mértékét. Van olyan vállalat, ahol az ed­digi 80 százalékos maximumot 130 százalékra emelték, illetve ahol az eltöltött évek után já­ró meghatározott százalékot progresszíven írták elő. Szép példája a megbecsülésnek az is, ahol a régi és egészségtelen munkát végző dolgozókat kü­lön is elismerik. Az ilyen vál­lalatnál a hűségjutalom mér­tékét még magasabb százalék­ban határozták meg. Ezen túl­menően több helyen külön-­ egyszeri hűségjutalmakat ír­nak elő a 15, 20 vagy 30 éve ott dolgozóknak. Nyereségprémium fizikai dolgozóknak A nyereségprémium és nye­reségjutalom mint új formája az anyagi ösztönzésnek, már most nagy népszerűségnek ör­vend. Mint ismeretes, nyere­ségprémiumot és nyereségju­talmat csak azon dolgozóknak lehet fizetni, akik a vállalat eredménynövelését elősegítik. Ilyen dolgozó sok van, hiszen a nyereségprémiumot, mint ösztönzőt, nemcsak a magas beosztású alkalmazottaknál le­het igénybe venni, hanem egyes fizikai dolgozóknak, il­letve azok egyes csoportjainak akkor, ha az eredményeik mérhetők, és a vállalatot is hozzásegítik nagyobb eredmé­nyek eléréséhez. E lehetőség­gel azonban sajnos, még kevés helyen élnek. Az anyagi ösztönzésnek, mint a munka előrelendítőjé­­nek egyetlen változatát sem szabad figyelmen kívül hagy­ni. Ezt sok vállalatnál már megértették s ennek következ­tében keresik, kutatják azt a formát, amivel ez megvalósít­ható. Így került sor arra, hogy egyes vállalatok a részesedés terhére meghatározott összeget bocsátottak az üzemrészek, gyáregységek vezetői részére, akik az eredmények alakulá­sától függően, menetközben különböző címletű bonokkal jutalmazzák a dolgozókat. A bonokat egyes vállalatoknál azonnal, másutt az év végi ré­szesedés kifizetésével egyide­jűleg váltják be. Az ehhez ha­sonló módszerek követendő példák, s alkalmazásával nem­csak a jutalmazott dolgozók, hanem az egész kollektíva anyagi előnyökhöz jut. Ha összességében nézzük a módosítás tapasztalatait, ak­kor feltétlenül jónak kell mondani, bár a szerződések tartalmának realizálása csak az év végével mérhető majd le. Addig azonban — a válla­lat gazdasági vezetőinek, szak­­szervezeti aktivistáinak és az egész kollektívának — azon kell munkálkodni, hogy a kol­lektív szerződésben előirány­zott nyereség realizálható le­gyen, mert csak így biztosítha­tók a részesedést terhelő kü­lönböző juttatások. Török Mihály

Next