Textilmunkás, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
Huszonöt év után szakítás a szakszervezettel „Hosszú idő után érett meg bennem az elhatározás, hogy kilépjek a szakszervezetből. Úgy veszem észre, hogy Magyarországon nincs jelentősége a szakszervezetnek. Mintha ellaposodott volna a mozgalom... Igen, példát is tudnék mondani. Az üdültetés színvonala alig fejlődött valamit az utóbbi 25 esztendőben ... Elhatározásomat erősítette a közelmúltban hozott néhány döntés. Sérelmesnek tartottam például, amilyen módon bevezették az ötnapos munkahetet. Miután az ebédidőt le kell dolgoznunk, ugyanannyit töltök benn a munkahelyemen, mint korábban. Na meg, ha az ember kiszámított pénzből él, a szabad szombatokon otthon van, be kell fűtenie és ez költségtöbbletet okoz. Nem tetszett nekem az sem, ahogyan a lengyel helyzetet kezelték a magyar szakszervezetek. Nem akartam közösséget vállalni ebben az ügyben, ezért tavaly úgy döntöttem, hogy 25 évi tagság után szakítok a szakszervezettel. 1958 óta dolgozom itt, ez az első munkahelyem, a vállalati szakszervezettel különösebb bajom nem volt. Az utóbbi tíz évben kilencszer nyaraltam vállalati üdülőben, igaz, minden második évben a feleségem révén. Ugyanis ő is itt dolgozik. Szakszervezeti beutalót soha nem kaptam, igaz, nem is kértem. 1975-ben a szövetkezeti lakás megszerzéséhez a vállalati szakszervezet javaslata alapján támogatást kaptunk. A feleségem? Ő tagja a szakszervezetnek és a pártnak is ... Nem, nincs köztünk konfliktus emiatt. Nézze, én világéletemben demokratikus gondolkozású voltam. Neki az a nézete, nekem meg ez... Lehet, hogy később, ha változnak a feltételek, megváltozik a véleményem is...” Farkas Péter, az Újpesti Gyapjúszövőgyár központi gyárának művezetője indokolja így tavalyi döntését. Amiben nem volt egyedül a gyárban: harmincan léptek ki a szakszervezetből. Muszkatai Ilona vszb-titkár úgy véli, hogy az alacsony szakszervezeti szervezettséget elsősorban a nagy fluktuáció okozza. — Mire meggyőznénk az új embereket, már a vállalattól is odébb állnak — mondja. — Emellett a tavalyi kilépések zöme egybeesett az új nyugdíjbesorolással. Többen felvetették, hogy akárcsak a pártban, a szakszervezetben is az alapkeresetet kellene a tagdíj alapjának tekinteni. Van, aki sértődöttségből lép ki. Egy-egy beutalásra néha tizenöten is jelentkeznek, s aki nem jut hozzá, előfordul, hogy veszi a kalapját. A szakszervezeti tagságnak szerintem nagyon sokan csak a pillanatnyi anyagi előnyeit nézik. Sokallják a tagdíjat, fájlalják, hogy nem jutottak beutalóhoz vagy segélyhez ... Fries Lászlóné nopi számláló az utóbbiak sorába tartozik: — 1957 óta voltam tagja a szakszervezetnek, 1958 óta dolgozom a gyárban. A két gyermekemet hosszú időn át egyedül neveltem, a harmadik intézetben van. Tavaly ősszel már egy éve tartásdíjat sem kaptam a volt férjemtől. Kértem beiskolázási segélyt, de kihagytak a listáról. Azt gondoltam, 25 év után nem ezt érdemlem. Kiléptem a szakszervezetből, és írtam egy levelet a vszb-nek. Arra sem méltattak, hogy válaszoljanak . .. — Valóban nem foglalkoztunk az üggyel — mondja Muszkatal Ilona. — Nagyon mérges lettem, ugyanis mi az üzemi javaslat alapján döntöttünk. Elvégre ők pontosabban meg tudják ítélni, ki, milyen körülmények között él. Nálunk a gyárban sok a gyermekeit egyedül nevelő asszony. Rangsorolni kellett. Fricsné korábban rendszeresen kapott segélyt, a gyermekeit ingyen üdültettük, és egyébként is: a munkatársai szerint Fricsnének a mostani férje is segített a gyermeknevelés költségeiben ... Két különböző ember, két — azonos — döntés. A számszerűsített eredmény: a tavalyi kilépések után a gyárban dolgozók 83—84 százaléka volt szakszervezeti tag. Ezt az arányt 1983-ra sikerült 87 százalékra feltornászni. — Még ez is alacsony — mondja Muszkatal Ilona. — Újfehértói gyárunkban 91 százalékos a szervezettség. Elhatároztuk, hogy a főbizalmi, az szb-insztruktor és a gazdasági vezető elbeszélget azokkal, akik nem tagjai a szakszervezetnek. őszintén szólva, én pesszimista vagyok: lehet, hogy egy-két embert sikerül megnyernünk, de túl sok reményt nem fűzök az akcióhoz ... MOLNÁR PATRÍCIA A Glavita és a világpiac A Győri Kötöttkesztyűgyár az elmúlt tíz évben jelentős változásokon ment keresztül. A 70-es évek közepén kirobbant világgazdasági válság negatív hatást váltott ki a fogyasztói piacokon is. A vásárlóerő csökkenésével bizonyos magasabb árfekvésű termékek háttérbe szorultak, míg az olcsóbb cikkek, így a kötött kesztűk iránti kereslet nagymértékben nőtt. Ezt a keresleti struktúraváltozást ismerte fel és fordította a népgazdaság és a maga hasznára a megfelelő időben a Glovita. A teljes gépi rekonstrukció végrehajtása után a kézi és félautomata gépeket mindenütt a világ műszaki élvonalába tartozó japán automata vezérlésű kötőgépekre cserélték fel. A termelékenység és a munka hatásfoka nagymértékben megnőtt, az egygépes kezelésről fokozatosan áttértek a 20 gépes kezelésre. A termelékenység növekedésével párhuzamosan a dolgozók munka- és szociális feltételei is jelentősen javultak. A nehéz fizikai megterhelés az automata gépek beállításával szinte teljesen megszűnt. A Glovita Győri Kötöttkesztyűgyár Európa egyik legmodernebb kötöttkesztyűgyárává fejlődött. A vállalat jelentős termékcsoportstruktúra változtatást is végrehajtott. A gazdaságtalan termékek gyártása megszűnt és az átfogó kereskedelmi, gyártmányfejlesztési, gyártásirányítási munka eredményeképp új, a kötöttkesztyűgyártáshoz szervesen nem kapcsolódó termékek gyártása kezdődött meg 1975-től a győri anyavállalathoz tartozó celldömölki gyáregységben. Ilyen termékek a szabott orkán, sport- és síkesztyűk, a judo- és karateruhák. Az így kialakított új termékszerkezet a következő fő termékeket foglalja magába: kötött munkakesztyű; kötött divatkesztyű; kötött béléskesztyű; szabott orkánkesztyű; szabott munkakesztyű; judo- és karateruházat; szobapapucs. A világszínvonalon gyártott termékek rövid időn belül keresett és kedvelt cikkekké váltak a tőkés piacokon, a megbízható, pontos szállítás pedig tovább erősítette a vállalat kivívott piaci pozícióját. A beruházás előtt a vállalat a HUNGAROTEX és a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat segítségével exportálta termékeit. A teljes termékszerkezet-váltás, valamint a mennyiségi és minőségi termelésnövekedés szükségessé tette az új külkereskedelmi vállalatok bevonását, ezáltal az egyes külkereskedelmi vállalatok közötti egészséges konkurrenciahelyzet kialakítását. A vállalat szabott orkánkesztyűexportja elsősorban a skandináv országokba, a juho- és karateruha-exportja a szocialista országokon kívül Franciaországba, a Jacquard kötött divatkesztyű-exportja a nyugat-európai országokba irányul. A vállalat fő tőkés piacai a következők: Norvégia, Franciaország, NSZK, Hollandia, Jugoszlávia, Finnország. A rubel elszámolású piacok közül a Szovjetunió, Lengyelország és Kuba a legjelentősebb. A piaci megoszlás kesztyűnél az elmúlt tíz évben úgy alakult, hogy a termékek mintegy 59 százalék belföldön, 31 százaléka tőkés piacokon, 10 százaléka pedig rubel elszámolású piacokon került értékesítésre. A sportruházati termékeknél az export részaránya lényegesen nagyobb, mintegy 96 százalékos, melyből 79,9 százalék demokratikus országok piacaira, 16 százaléka pedig tőkés piacokra kerül. A tőkés piacokra történt betörés jó hatással volt a belföldi piacokra is, hiszen a mennyiségi igények kielégítése mellett a külpiaci impulzusok hatására a vállalat belföldi kínálata minőségileg is jelentősen javult. Az előbbiekben említett tényezők hatására a Győri Kötöttkesztyűgyár a jövedelmezősége, a termelés- és a kereskedelmi tevékenysége alapján, az elmúlt 5 évben háromszor nyerte el a Könnyűipar Kiváló Vállalata címet. (1978, 1981, 1982.) A vállalat országos szinten is kiugró dollárkitermelési mutatót mondhat magáénak és ezek az eredmények természetesen a dolgozóknak juttatott anyagiakban is megmutatkoznak. 1982-ben 8,44 százalékos bérszínvonal-növekedést valósítottak meg, míg 1983- ban átlagosan 4 százalék megvalósítása a cél, ami a központi szigorú bér- és jövedelempolitikai irányelveket figyelembe véve szintén kiemelkedő. A külkereskedelmi tevékenység minőségének és hatékonyságának javítása érdekében a vállalat ez évben pályázott az önálló exportimport jog elnyerésére. A gyorsan változó piaci feltételek között csak így lehet hosszú távon jó eredményeket elérni, ha ezekhez a vállalat rövid időn belül rugalmasan alkalmazkodik, nyitott marad új gyártástechnológiák átvételére és kész kockázatot vállalni addig még nem gyártott termékek piaci bevezetésével. Ennek jegyében, valamint a bel- és tőkés piaci impulzusok hatására foglalkozik a vállalat aharisnyagyártás gondolatával, a gyógyászatban forradalmi jelentőségű csőkötszer kifejlesztésével és piaci bevezetésével, mindig új és új termékek bemintázásával. A Glovita, a tőkés piaci versenyképessége megőrzésének lehetőségét, valamint a hosszú távú eredményesség biztosítékát a piaccentrikus szemléletmódban, a gyártmányfejlesztési tevékenység javításában, az élenjáró gyártástechnológiák alkalmazásában, a műszaki színvonal és ezzel együtt a termékminőség állandó javításában látjak a hazai vásárlók szükségleteinek legmesszebbmenőkig történő kielégítésével. ANDRÁSKY TIBOR tudósító 1983. AUGUSZTUS TEXTILMIXRÁS 3 Az első elismerés A szakszervezeti munkáért kitüntetések között a dicsérő oklevél a legkisebb szintű elismerés, s annak, akinek több esztendei munkáját jutalmazták vele, ha nagy jelentőségű is, aligha indokolt, hogy cikkben emlékezzünk meg róla. Hogy ezúttal kivételt teszünk, annak nyomós oka van: a KSZV mázaszászvári telepén Takács Jánosné szövőnő az első, aki szakszervezeti tevékenységéért kitüntetésben részesült. Igaz, a telep maga sem régi, alig több mint öt esztendeje tartozik a KSZV-hez. Takácsné viszont ennél lényegesen régebben kötött ismeretséget a textiliparral: dolgozott a Csillaghegyi Lenszövőben és Győrben is, s május 1-én volt öt éve,hogy férjét követve, aki Mázaszászváron lett művezető, ehhez a kisközséghez kötötte az életét. Az ötéves évforduló valószínűleg sokáig feledhetetlen marad a Takács házaspár részére; a feleség ekkor kapta meg a szakszervezeti elismerést, a férj pedig a Kiváló Dolgozó kitüntetést vehette át. Csak a teljesség kedvéért: Takácsné ez utóbbi kitüntetésben három esztendővel ezelőtt részesült. Hosszú mozgalmi múlt áll a mázaszászvári szövőnő mögött: tizennyolc esztendeje tagja a szakszervezetnek, de tisztséget itt kapott először: idekerülése után nem sokkal a cérnázó és szövőüzem egyik műszakjának bizalmija lett. Jelenleg huszonketten tartoznak a csoportjába, s ez nem kevesebb, mint 98 százalékos szervezettséget jelent. Mint mondja, egy-két idősebb ember kivételével mindig könnyen boldogult a vele dolgozókkal, a fiatalokat nem kellett sokáig győzködnie, hogy legyenek szervezett dolgozók, mert ezt természetesnek veszik. Az új dolgozókkal, ha lehet, még a belépés napján megpróbál beszélni az öltözőben, s ezek a beszélgetések általában elég gyorsan a belépési nyilatkozat aláírásával érnek véget. A bizalmi csoportba egyaránt tartoznak idősebbek és fiatalabbak, 35 év körül van az átlagéletkor, s a bizalmi — bár egy nő esetében ilyet nem illik elárulni — éppen az átlagot képviseli. Szakszervezeti munkája mellett Takácsné a Petőfi Sándor brigád vezetője is. A mindössze négyéves múltra visszatekintő brigád nagy eredményekkel még nem büszkélkedhet, a brigádzászlót mondhatja magáénak. Mint bizalminak adnak a véleményére az üzemben, fizetésemelésnél, a prémiumelosztásnál partner, hiszen a művezető jól tudja, hogy mivel köztük él, évek óta velük együtt dolgozik, jól ismeri munkatársait, tudja, ki hányszor aludt el, késett el, mint ahogy azzal is tisztában van, ki az, aki viszont példát mutat a többieknek. Azt mondja, a munkáért járó bért mindenki tisztességesen megkapja, a prémium plusz, ezért plusztevékenység is dukál... Persze, nemcsak követel a csoportjától, igyekszik kiharcolni is a számukra minden kedvezményt. Máraszászváron az ő csoportjából vették eddig a legtöbben igénybe a szakszervezet nyújtotta üdülési lehetőségeket. Nem követel többet a csoportja számára, mint ami nekik létszámarányosan jár, mindössze arra törekszik, hogy minden alkalmat kihasználjanak. Vagyis, ha van beutaló, legyen is rá jelentkező, az év bármely szakában! Ha kell, rábeszéli munkatársait a beutaló elfogadására, bár rögtön hozzáteszi, hogy nagyon nem kell biztatgatni senkit. A találkozásunk előtt való napon éppen egyik kismama kolléganőjét látogatta meg, mert azt is kötelességének érzi, hogy a csoport három gyermekgondozási szabadságon levő tagját időről időre felkeresse, tájékozódjon gondjaikról, örömeikről, s ha kell, segítsen. Most például alkalom nyílt erre, mert a fiatalasszony elmondta, hogy jól jönne a család számára egy kis kikapcsolódás. Takácsné — Csoma Józsefné telepi szb-titkár segítségével — gyorsan intézkedett, s beszélgetésünk idején már meg is szerezték a beutalót a kismama számára a vállalat Balaton-parti fonyód-bélatelepi üdülőjébe. De nemcsak az üdülésre győzködi társait, a tanulásra is! Több betanított dolgozót vett rá, hogy vegyenek részt a házi szakmunkásképző tanfolyamon. S az eredmény: hárman jó eredménnyel megszerezték a szakmunkás-bizonyítványt. Aki azt mondja, hogy azért a tanulás szervezése mégsem a bizalmi dolga, az téved. Egy ilyen kis helyen, mint amilyen a mázaszászvári üzem, sok minden más is tartozhat még a szakszervezeti bizalmi feladatkörébe. Erre álljon itt csak egyetlen — meglehetősen szokatlan — példa: a farsangi bálra is a bizalmiak toborozták a résztvevőket ... DR. REIGL ENDRE Takács Jánosné bizalmi A beutalók elosztása a Hazai Fésűsfonóban Ma már természetes igény, hogy a szabadságot kikapcsolódással, pihenéssel töltik a családok. Elsősorban a nyári beutalók közkedveltek, s míg tíz-tizenöt esztendővel ezelőtt szinte lasszóval kellett fogni az embereket, s győzködni őket, hogy menjenek nyaralni, most fordított a helyzet. Az igénylőkhöz képest túl kevés a beutaló. Az elosztást végzők helyzete csöppet sem irigylésre méltó. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban érdeklődtünk: ők hogyan csinálják, milyen módon osztják el a SZOT-beutalókat? Vidó János vszb-titkár válaszolt a kérdésre: — Amennyire ismerem, ugyanazokat az elveket alkalmazzuk mint más textilgyárak. A beutalókat a létszámhoz viszonyítottan kapjuk, ez évek óta 6,2 százalék. Vannak benne jobbak és rosszabbak, elő- és utószezonra szólók, családos és egyéni beutalóik. Ezt a szociálpolitikai bizottságunk hasonló elvek alapján, a létszám szerint osztja fel a hat gyárunk között, persze figyelembe véve a gyárak területi elhelyezkedését, hiszen a bodajkiak nyilván nem mennének Veszprémbe nyaralni. A szociálpolitikai bizottság előterjesztését aztán a vszb hagyja jóvá. Hozzá kell tennem, hogy mi egyetlen beutalót sem tartalékolunk. Amíg csak számokkal kell dolgozni, addig nincs is baj. De mi történik, ha egy-egy lehetőségre többszörös a túljelentkezés? — Előfordult már, igaz, hogy néhány éve egy kétgyermekes beutalóra 25-en pályáztak. A gyakorlat az, hogy a főbizalmiak is megkapják a területüknek járó beutalókat és a bizalmiakkal közösen döntenek az elosztásról, ők azok, akik a legjobban ismerik az embereket. Ugyanakkor tisztában vannak a többi terület lehetőségeivel is, s az szb tudtával cserélnek is egymás között. A bizalmi beszámolók tapasztalatai alapján állíthatom, hogy az elosztás demokratizmusával nincs baj. Az viszont gondot okoz, hogy sokan nem szeretnek számolni, s úgy érzik, ha nem kapnak három-négy évenként SZOT beutalót, akkor ők háttérbe vannak szorítva. Utánaszámolva azonban rájöhetnének, hogy ha egy esztendőben a létszám 6,2 százaléka üdülhet, akkor mindenki csak 16 évenként juthat beutalóhoz. Elismerem, ez a szám így kissé meghökkenő, de nem lehet figyelmen kívül hagyni. A vállalatnak a SZOT beutalókon kívül bizonyára vannak egyéb lehetőségei is az üdültetésre? — Vannak, s ha ezeket is számításba vesszük, akkor kiderül, hogy minden évben dolgozóinknak 20 százaléka nyaralhat. Először is ott vannak a textilmunkások kempingbeutalói, amelyek júliust és augusztust kivéve kielégítik az igényeket. Budapesti gyárunknak Siófokon van egy gyermeküdülője és ezen kívül bérel két kőházat is, amelyekben egyszerre 20 felnőtt pihenhet. Van még Miskolctapolcán is egy saját 15 férőhelyes üdülője. Kistarcsai gyárunk Siófokon bérel üdülőt, a többi gyárak pedig Ibuszon keresztül bérelnek egy-egy szobát dolgozóiknak. Az utóbbi két évben csereüdültetést is szerveztek gyáraink. A budapestiek és a bodajkiak a Magas-Tátrába, a kistarcsaiak pedig már régóta az NDK-ba és Csehszlovákiába járnak nyaralni. Budapesti gyárunk pedig Keszthelyre is cserélt néhány siófoki helyet. A meleg vizes fürdők iránt ugyanis nagy az érdeklődés, és sajnos éppen ezekből a beutalókból kapjuk a legkevesebbet a SZOT-tól. A vszb-titkár hozzáteszi még, hogy a bizalmi beszámolókon minden alkalommal elhangzott: több beutaló kellene, főként a családosok részére. Hiszen azok, akiknek kisebb a jövedelmük, vagy nagy a családjuk, a mostani árak mellett csak a szakszervezettől remélhetnek lehetőséget a nyaralásra, üdülésre. Ha valaha lesz a vállalatunknak erre a célra közös pénze, tovább fejlesztjük majd az üdültetést. Egyelőre, azonban be kell esni azzal, ami van, összességében elég kedvező a kép, mert minden ötödik dolgozónk igénybe veheti a kedvezményes üdültetés valamilyen formáját — fejezte be tájékoztatását Vidó János. SZÉNÁSI ÉVA