Thalassa - Pszichoanalízis–Társadalom–Kultúra, 1996 (7. évfolyam, 1. szám)

ÖRLŐSY DOROTTYA: Bevezetés

Thalassa BEVEZETÉS A Thalassa feminizmus­ számát tartja kezében az olvasó, melyben néhány, a pszicho­analízissel szembeni feminista kritikát megfogalmazó írás található. Míg a Nyugat- Európában már több évtizedes múlttal rendelkező­, de Közép-Kelet-Európában a mai na­pig viszonylag újnak számító perspektívára más tudományterületek szakfolyóiratai ha­marabb felfigyeltek, s megjelentették feminizmussal foglalkozó folyóirat-számaikat,­ addig a pszichológiai szellemi közéletből teljességgel hiányoznak a feminista nézetrendszert be­mutató írások. Ugyanakkor egy ilyen válogatással e hiány nem szüntethető meg egy csa­pásra. Az amerikai és nyugat-európai akadémiai feminizmus a kilencvenes évek közepére igen jelentős rangot vívott ki magának: jelen van az egyetemeken, tudományos rendez­vényeken, konferenciákon. A „nőtudomány” (women’s studies) új, önálló „iparág”-gá alakult. A nőtudományi tanszékeken (újra) meg lehet ismerkedni a történelem, az iroda­lom, a nyelvészet stb. főbb problémáival, történetével — ezúttal a nők perspektívájából vi­lágítva meg a kérdéseket. A feminista kutatók számára ma már nem az jelent felada­tot, hogy önálló intézeteket, kutatóközpontokat hozzanak létre, saját programokat indít­sanak be — a kihívás inkább az új nézőpont szerves beépítése a „hagyományos” irány­zatokba, tudományos paradigmákba, kutatási tervezetekbe. A helyzet kétarcúságát jól szemlélteti egy kiragadott példa- az Amerikai Pszichoanalitikus Egyesület tudományos rendezvényein a mai napig kuriózumnak számít egy-egy női előadó, (nemhogy egy femi­nista előadás!), ugyanakkor meglepően sok amerikai feminista pszichoanalitikus van, akik ráadásul igen eredményesen koordinálják tevékenységüket és széles körben hallatnak magukról. De vajon mivel foglalkoznak ezek az emberek? Miben áll a „ feminista kri­tika”, a pszichoanalízis feminista kritikája? A választ— bár az irányzat egyáltalán nem egységes — részben maguk a szövegek adhatják meg. S hogy az álláspontok mennyire nem egységesek, mutatja az is, hogy sok pszichoanalitikus, pszichológus, antropológus, filozófus eleve visszautasítja a ,,feminista” jelzőt, mondván, hogy az csak arra jó, hogy beskatu­lyázza gondolataikat, míg mások büszkén viselik e megkülönböztetést. A szövegek válogatásakor szigorú korlátot jelentett a helyszűke, ugyanakkor nem akartuk feladni azt a törekvést, hogy minél szélesebb körből válogassunk írásokat, minél 1­ ­ Pl.: Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom, Replika Könyvek 2, Replika Kör, Budapest, 1994, 3 (7) 1996, 1: 3-6

Next