Thalassa - Pszichoanalízis–Társadalom–Kultúra, 1996 (7. évfolyam, 1. szám)
ÖRLŐSY DOROTTYA: Bevezetés
Thalassa BEVEZETÉS A Thalassa feminizmus számát tartja kezében az olvasó, melyben néhány, a pszichoanalízissel szembeni feminista kritikát megfogalmazó írás található. Míg a Nyugat- Európában már több évtizedes múlttal rendelkező, de Közép-Kelet-Európában a mai napig viszonylag újnak számító perspektívára más tudományterületek szakfolyóiratai hamarabb felfigyeltek, s megjelentették feminizmussal foglalkozó folyóirat-számaikat, addig a pszichológiai szellemi közéletből teljességgel hiányoznak a feminista nézetrendszert bemutató írások. Ugyanakkor egy ilyen válogatással e hiány nem szüntethető meg egy csapásra. Az amerikai és nyugat-európai akadémiai feminizmus a kilencvenes évek közepére igen jelentős rangot vívott ki magának: jelen van az egyetemeken, tudományos rendezvényeken, konferenciákon. A „nőtudomány” (women’s studies) új, önálló „iparág”-gá alakult. A nőtudományi tanszékeken (újra) meg lehet ismerkedni a történelem, az irodalom, a nyelvészet stb. főbb problémáival, történetével — ezúttal a nők perspektívájából világítva meg a kérdéseket. A feminista kutatók számára ma már nem az jelent feladatot, hogy önálló intézeteket, kutatóközpontokat hozzanak létre, saját programokat indítsanak be — a kihívás inkább az új nézőpont szerves beépítése a „hagyományos” irányzatokba, tudományos paradigmákba, kutatási tervezetekbe. A helyzet kétarcúságát jól szemlélteti egy kiragadott példa- az Amerikai Pszichoanalitikus Egyesület tudományos rendezvényein a mai napig kuriózumnak számít egy-egy női előadó, (nemhogy egy feminista előadás!), ugyanakkor meglepően sok amerikai feminista pszichoanalitikus van, akik ráadásul igen eredményesen koordinálják tevékenységüket és széles körben hallatnak magukról. De vajon mivel foglalkoznak ezek az emberek? Miben áll a „ feminista kritika”, a pszichoanalízis feminista kritikája? A választ— bár az irányzat egyáltalán nem egységes — részben maguk a szövegek adhatják meg. S hogy az álláspontok mennyire nem egységesek, mutatja az is, hogy sok pszichoanalitikus, pszichológus, antropológus, filozófus eleve visszautasítja a ,,feminista” jelzőt, mondván, hogy az csak arra jó, hogy beskatulyázza gondolataikat, míg mások büszkén viselik e megkülönböztetést. A szövegek válogatásakor szigorú korlátot jelentett a helyszűke, ugyanakkor nem akartuk feladni azt a törekvést, hogy minél szélesebb körből válogassunk írásokat, minél 1 Pl.: Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom, Replika Könyvek 2, Replika Kör, Budapest, 1994, 3 (7) 1996, 1: 3-6