Thalassa - Pszichoanalízis–Társadalom–Kultúra, 2003 (14. évfolyam, 2-3. szám)

MŰHELY - BORGOS ANNA: Énkonstrukció a Másikban : Alice B. Toklas önéletírásának színtere

Borgos Anna: Enkonstrukció a Másikban viszonyok rendszere, a varázsnotesz, a psziché, a társadalom és a világ réte­geié”." Stein központi szerepe, „ágensi” jelenléte, autoritása ugyanakkor vé­gig nagyon erős a szövegben, ő „diktál”, ő fogja a tollat, ő határozza meg (per­sze erős iróniával), milyen képet fog mutatni az őt a háttérből segítő-csodáló Toklas - általa megkonstruált - szemszögéből. Jóval több jellemzés, informá­ció szerepel Steinről, mint ahány Toklasra vonatkozó utalás. Ilyen értelemben a szöveg fenntartja az önéletrajz hagyományos, egy kitüntetett individuumot a középpontba állító minőségét. Központ és periféria viszonya azonban, épp Toklas „szerzői-narrátori”, ala­nyi jelenléte miatt, nem ilyen egyértelmű. Stein ezzel az elmozdulással, displacementtel mintegy áttolja, kivetíti Toklasra az önmegfogalmazás pszichés terhét. Toklas mint projekciós felület, közvetít Stein direkt, szubjektív önközlései és a külvilág között. A feltétel nélküli elköteleződést tanúsító Toklas megfelelő tükörnek bizonyul, ugyanakkor teret ad Stein művészi kísér­letező kedvének, irodalmi és nyelvi gesztusainak is. A szöveg időbelisége, rögzítettsége, a tudattalan szerkesztés, jelen és repre­zentáció viszonya, „az írás színtere” e nem hagyományos önéletrajz esetében is befolyásolja a megírás folyamatát.1­12 A kezdet Alice életének az az időszaka, mielőtt elhagyta San Franciscót. Hagyományos önéletrajzi keretben beszél születéséről, családjáról, de a steini irónia, Stein Toblas­ képe beleíródik a szö­vegbe. „Kaliforniában, San Franciscóban születtem. [...] Jómagam sohasem kedveltem az erőszakot, és mindig a varrás és kertészkedés örömeinek hódol­tam.” Ha szűkszavúan is, de megfogalmazódik a fordulópont, melynek folyo­mányaként Toklas Párizsba költözik, ahol találkozik Gertrude Steinnel. „Így érkezett el a San Franciscoi tűzvész, amelynek következményeként Gertrude Stein bátyja feleségestül Párizsból San Franciscóba érkezett, ami aztán élete­met teljesen megváltoztatta.”13 A szöveg kulcsmomentuma Alice B. Toklas Párizsba érkezése és kettejük ta­lálkozása (1907); ehhez a ponthoz képest rendeződnek az események. Jellem­ző, hogy Stein­ Toklas művekkel határozza meg ezt az időszakot, egyszersmind az utólagos mítoszteremtésre is reflektál: „Gertrude Stein éppen akkor ren­dezte sajtó alá a Három életet [...] Picasso éppen akkor fejezte be Gertrude Steinről készült portréját [...] Matisse éppen befejezte az Életörömet. [...] Az a pillanat volt, amelyet Max Jacob azóta a kubizmus heroikus korszakának ke­resztelt el.”14 Ezután a szöveg időben visszatér a Gertrude Stein Párizsba érkezését (1903) megelőző időszakhoz. Kirajzolódik Stein amerikai ifjúsága, tanulmá­ 11 Derrida 1998: 280. 12 Derrida 1998: 279. 13 Stein 1974: 5; 6. 14 Stein 1974: 8.

Next