Theologiai Szemle, 1940 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / Pótfüzet - Kathona Géza: Samarjai János gyakorlati theologiája - II. Samarjai János gyakorlati theológiájának részletezése
Kaibona Gézai Samarjai János gyakorlati theológiája, a két néha felvetve térdelnek vagy állanak, az imádság bűnbevallásánál bűnösségük elismerése gyanánt kezüket mellükre teszik s vagy magukban csendben, vagy hangosan utána mondják a lelkésznek az imát, a Jézus nevére mindig térdet és fejet hajtván.4415 Ugyanezen térd- és fejhajtás kötelező a Glória éneklése alkalmával a Szentháromság tiszteletére.446 Az evangélium olvasását a hívek állva, a prédikációt csendben ülve hallgatják.447 Az imádságnál Samarjai az olvasó használatát elveti. ....nem számon adván Istennek imádságainkat", de már a keresztvetéssel kapcsolatban nem helyezkedik ilyen szigorú álláspontra s bár elvileg nem helyesli azt, de gyakorlatban megengedi. „Mindazáltal csak babonaságból ne legyen, nem kárhoztathattyuk ez ceremóniát, a Réghieknek becsületekért, kik a Szent Háromság nevében kerösztöt vetettek magokra.'448 Szinte meglepő az a kritikátlanság, mellyel Samarjai a régi egyház szokásait alkalmazza s ugyanakkor nem vesz tudomást az ország keleti és északkeleti részében élő reformátusságnak gyakorlatáról, mely a kimondottan róm. katholikus szokásokkal, mint a Jézus és Szentháromság nevére való térd-és fejhajtással, a bűnösség elismeréseképen a kéznek a mellre tevésével, keresztvetéssel már rég szakított. Az imádság alkalmával való térdeplésben semmiképen sem láthatunk róma katholikus szokást. Maga Kálvin is helyeselte azt.449 Samarjai kora magyar református egyházában is általánosan elterjedt szokás volt a térden állva való imádkozás. Szenczi Molnár Albert agendájában a hívek letérdepelnek és halkan magukban mondják a lelkész után az imát, úrvacsoraosztás alkalmával a kommunikánsok, esketéskor a jegyesek térden állva imádkoznak a lelkésszel480 Sőt úgy beszél Szenczi Molnár az imádkozáskori térdeplésről, mint egy egészen természetes, magától értetődő dologról: „...ha midőn ember imádkozni akar, először egy kevéssé gondollja meg magát, ne térdepeljén mindjárt le, hanem előle szálljon az ő szivében, és gondollya meg azt, ki legyen az a nagy hatalmas Úr, az kinek imádkozol."461 A bekecsi templom felszentelésén is (1625) a hívek térdre borulva mondták a szertartást végző esperes után a templomszentelő imádságot „...ez szent helyen térdre leesvén mondgyuc" felhívás alapján, amelyből bizonyosnak látszik, hogy jelen esetben nem kivételes szokásról, hanem általános közgyakorlatról volt szó.462 Bizonyos, hogy Alvinczi Péter kassai egyházában is térden állva imádkoztak, így az úrvacsorái közgyónást térdepelve tette meg a gyülekezet.453 Ugyanez a szokás tűnik ki Paksi György kecskeméti lelkész agendájából (1643) is.454 A templomi imádkozás alatti térdelés az erdélyi református egyházban is olyan magától értetődő, kegyeletes szokás volt még ez időben, hogy a tőle való eltérés valóságos szentségtörésnek számított 456 Ami a térdelve való imádkozásnál Samarjai által említett egyéb reflex kísérő szokásokat 456 illeti,ezek is a kor általános szokásaival megegyezők voltak, így Kálvin is említi a kezek összekulcsolását, vagy felemelését.4157 Alvinczi Péter is felhozza az imádkozásnál a kezek szétterjesztését, felemelését és összekapcsolását.*58 448 H. E. C. Előszó. 6. old., 40-41. 1. V, 15. 448 H. E. C. Előszó. 6 old. 447 U. o. 448 H. E. C. 39. V, 11. 449 Nagy Sándor Béla : i. m. 133. 1. 480 Oppenheim Biblia. 1612. Függelék. 177, 180, 183. 1. 481 Consecratio Templi Novi. 235. 1. 488 II. o. 27. 1. 483 Alvinczi Péter : Az Urnák Szent Vacsorájáról való Reovid intés. Kassa, 1622. Dr. Incze Gábor kiadása : Alvinczi Péter. Budapest, 1934. 37, 38. 1. 451 Paksi György: Sakramentomok ki-szolgaltatásának, az Házasok és Bírák Meg-esküdtetésének, és a bűnből meg-tértelnek Bé-vételének bizonyos módgya és rendi. Várad, 1643. 12. 1. R. M. K. I. 752. 488 Az erdélyi szentkirályi eklézsiában 1636 január 4-én tartott visitation azzal vádoltatott a lelkész, Radnóti Miklós, hogy az úrvacsora kiszolgáltatása végén az imádság alatt nem térdepelt le. Jegyzetek a n.-enyedi Ven. Tractus legrégibb protocollumából 1752-ben. Közli : Barabás József egerbegyi ref. lelkész. Prot. Egyh. és Isk. Lap, 1872. 1366-1367. 1. 488 H. E. C. 40-41. 1, V. 15 487 Nagy Sándor Béla: i. m. 133. 1. 488 Dedicatio Regii Sacelli Cassoviensis. 10. 1.