Theologiai Szemle, 1944 (20. évfolyam, 1-2. szám)
1944 / 1. szám - AZ IGE - Dr. Czeglédy Sándor: Krisztus él
Krisztus és János ev. 14: 19. „Még egy kevés idő, és a világ nem lát engem többé ; de ti megláttok engem , mert én élek, ti is élni fogtok." Luther Mártonról jegyezték fel, hogy a reformáció egyik válságos időszakában szörnyű aggodalmakkal és félelmekkel viaskodott. Szinte úgy látta, hogy a jó ügy végleg elveszett. Amint azonban dolgozószobájában fel és alá járva, gondolataiba merülve kereste a megoldást, egyszerre csak kiderült az arca, gyorsan íróasztalához ment, krétát vett a kezébe és ezt írta az asztal lapjára : Christus vivit! Krisztus él! Amint később el is mondta, ez a húsvéti üzenet volt életének legnagyobb vigasztalása. Ó, bárcsak írná bele a Szent Lélek a mi szívünkbe is kitörölhetetlen betűkkel ezt a két szót: Krisztus él! Mert nekünk is igen nagy szükségünk van a vigasztalásra. Emberi reménységeinknek csak a foszlányai lebegnek előttünk. A kibontakozás útját nem látjuk. Rajtunk is beteljesedett az ótestamentumi prófécia : „íme sötétség borítja a földet és éjtszaka a népeket.“ Olyan vigasztalásra van szükség, amelynek fénye minden elsötétítésen áttör és eloszlatja a lelkek rémületét, a szív szomorúságát, és ilyen vigasztalás csak egy van a világon : az, amit alapigénkkel hirdetted Isten Szent Lelke : Krisztus él! Él, mint valóságos személy. A feltámadott Krisztus valóságosabb, mint mi magunk, mint ez az egész látszatvilág. Volt idő, nem is olyan régen, amikor a húsvéti prédikációk sokszor egy eszme diadaláról szóltak. ,,ő nincs elveszve, nem téli fegyveridő, az Ige, az eszme“ — énekelte a költő, és sok keresztyén ember számára éppen ez volt a húsvéti üdvüzenet summája : győzött a keresztyénség eszméje, mert Krisztus meghalt ugyan a kereszten, de ma is él időtlen eszméiben, örök tanításaiban. Testvéreim, hadd mondjam meg egészen nyíltan, hogy ez nem a húsvéti hit. Ha a feltámadott Krisztus nem valóságos, élő személy, akkor az eszme is meghalt és elbukott. Kérdezzétek meg a keresztet távolról néző tanítványokat! Ők is vigasztalhatták volna magukat azzal, hogy az eszme győzött, de tudták, hogy ez öncsalás lett volna, mert ha a golgotai keresztnek van egyáltalán értelme, akkor nyilvánvalóan csak ez lehetett : itt minden eszme, minden emberi bizakodás végleg elbukott, meghalt, semmivé lett. Nézzed , aki királynak jött, most ott vergődik a kereszten a legalantasabb