Theologiai Szemle, 1948 (1. Körlevél)

TANULMÁNYOK - Dr. Czeglédy Sándor: Látni a láthatatlant. Egyetemi évzáró istentiszteleten tartott igehirdetés Zsid. 11:27 alapján

LÁTNI A LÁTHATATLANT „Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király harag­jától, mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant“. (Zsidókhoz írt levél 11 :27.) Ünneplő Gyülekezet! Alapigénkben Mózesről van szó, Isten nagy szolgájáról, a hit egyik legnagyobb hőséről, Mózesről, aki tiltakozva le­mondott arról a kiváltságról, hogy a Fáraó leánya fiának tekintsék, aki az egyiptomi királyi udvar minden dicsősége helyett az Isten megvetett és sanyargatott népével való együttnyomorgást választotta, aki szembe­­szállva a király haragjával kivezette népét Egyiptomból, aki habozás nélkül vállalta a negyven évig tartó pusztai vándorlás minden nyomorú­ságát, kísértését és kockázatát, aki tengeren át vezette népét az Ígéret földje felé és aki emberfölötti erőfeszítései, iszonyú próbatételei idején sem rendült meg soha, mert — amint alapigénk mondja, — „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant“. Alapigénk kétségtelenül az Istenbe vetett hit egészen sajátos, semmi mással össze nem téveszthető magatartásáról beszél. Mégis úgy gondo­lom, hogy annak magunkra szabását akkor kezdjük el helyesen, ha elő­ször azt állapítjuk meg, hogy egyetemünk munkájában, a tudomány­mű­velésben, az emberi művelődés szolgálatában nekünk is a Mózeshez ha­sonló lelki magatartásra van szükségünk. Nekünk is úgy kell élnünk és dolgoznunk, mint akik látják a lát­hatatlant. Előttünk van az ígéret földje, a felfedezésre, megismerésre váró igaz­ságok birodalma. Hinnünk kell, hogy nem vizetünk, hanem céltudato­san megyünk előre, és hogy az általunk megismert igazságok nem egysze­rűen mindenkori állapotunk visszatükröződései, hanem tőlünk független valóságok, amelyekhez áhítattal kell közelítenünk. Bíznunk kell abban, hogy tényleg közelítünk célunkhoz. Akinek az az elve, hogy ignoramus et ignorabimus, akit nem éltet az igazi megismerés reménysége, az ne induljon útnak. Nekünk azonban úgy kell útra kelnünk, mint akik lát­ják a láthatatlant. A kutató kezében még nincsen ott az eredmény, de egy lépést sem tehet előre anélkül, hogy azt mintegy előre ne látná maga előtt. Minden termékeny hipotézis, minden komoly felfedezés, minden alázatos és áldozatos kutatómunka végső motívuma az a reménység, hogy — ha talán lassan is — közeledünk a teljesebb megismerés biztos célja felé.

Next