Theologiai Szemle, 1948 (1. Körlevél)
TANULMÁNYOK - Dr. Czeglédy Sándor: Látni a láthatatlant. Egyetemi évzáró istentiszteleten tartott igehirdetés Zsid. 11:27 alapján
LÁTNI A LÁTHATATLANT „Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától, mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant“. (Zsidókhoz írt levél 11 :27.) Ünneplő Gyülekezet! Alapigénkben Mózesről van szó, Isten nagy szolgájáról, a hit egyik legnagyobb hőséről, Mózesről, aki tiltakozva lemondott arról a kiváltságról, hogy a Fáraó leánya fiának tekintsék, aki az egyiptomi királyi udvar minden dicsősége helyett az Isten megvetett és sanyargatott népével való együttnyomorgást választotta, aki szembeszállva a király haragjával kivezette népét Egyiptomból, aki habozás nélkül vállalta a negyven évig tartó pusztai vándorlás minden nyomorúságát, kísértését és kockázatát, aki tengeren át vezette népét az Ígéret földje felé és aki emberfölötti erőfeszítései, iszonyú próbatételei idején sem rendült meg soha, mert — amint alapigénk mondja, — „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant“. Alapigénk kétségtelenül az Istenbe vetett hit egészen sajátos, semmi mással össze nem téveszthető magatartásáról beszél. Mégis úgy gondolom, hogy annak magunkra szabását akkor kezdjük el helyesen, ha először azt állapítjuk meg, hogy egyetemünk munkájában, a tudományművelésben, az emberi művelődés szolgálatában nekünk is a Mózeshez hasonló lelki magatartásra van szükségünk. Nekünk is úgy kell élnünk és dolgoznunk, mint akik látják a láthatatlant. Előttünk van az ígéret földje, a felfedezésre, megismerésre váró igazságok birodalma. Hinnünk kell, hogy nem vizetünk, hanem céltudatosan megyünk előre, és hogy az általunk megismert igazságok nem egyszerűen mindenkori állapotunk visszatükröződései, hanem tőlünk független valóságok, amelyekhez áhítattal kell közelítenünk. Bíznunk kell abban, hogy tényleg közelítünk célunkhoz. Akinek az az elve, hogy ignoramus et ignorabimus, akit nem éltet az igazi megismerés reménysége, az ne induljon útnak. Nekünk azonban úgy kell útra kelnünk, mint akik látják a láthatatlant. A kutató kezében még nincsen ott az eredmény, de egy lépést sem tehet előre anélkül, hogy azt mintegy előre ne látná maga előtt. Minden termékeny hipotézis, minden komoly felfedezés, minden alázatos és áldozatos kutatómunka végső motívuma az a reménység, hogy — ha talán lassan is — közeledünk a teljesebb megismerés biztos célja felé.